2013. október 26., szombat

Turné - 2. beszámoló

Elnézést, kissé elkalandoztam (készülnek a babák Halloween-re) és lemaradt a második beszámoló, amelyet keresztfiammal alkottam.


A turné következő állomásán már mindenki lazábban kezelte a hotelbe való beköltözést, ágyválasztást, miegymást, így a fellépés előtt mindenki lazított kicsit. Délelőtt mindenki lazított kicsit, ki a kertben, ki a szobában, összességében mindenkinek jól telt a napja, kivéve Sindy-nek.

- Nagyon fáj a hátam - sóhajtott Lucy - Szerintem kicsit meghúztam, amikor ugráltam a színpadon...
- Megmasszírozzam? - kérdezte lustán Dennis. 
- Hát, ha volnál olyan kedves, nem utasítanám vissza - mosolygott Lucy.

*

Így Dennis feltápászkodott és elkezdte óvatosan megnyomkodni Lucy fájós hátát. Eközben Sindy odaadta újságját barátnőjének, s szomorúan vissza akart térni a szobájába. Szomorúságának volt több oka is volt, az egyik, hogy hiányzott neki Kevin és a ikertestvére, Sidney is. Ugyan beszélt a tesójával kora reggel, ez mégsem volt ugyan az. Lucy azonban visszatartotta azzal, hogy bent nem tudja kiélvezni az indiánnyár előnyeit, különben is, még meg kell beszélniük ezt-azt a fellépéssel kapcsolatban, így a Sindy maradt.

*

Eközben a szobában Dita és Cole beszélgettek, Steffan rápihent az előző esti koncertre, Barbie pedig sétálni indult a városban.......


Kint később Amanda is csatlakozott a többiekhez, s már kezdtek belemelegedni a beszélgetésbe, amikor Sindy hirtelen felpattant, megigazította a ruháját, majd valaki nyakába vetette magát. A váratlan látogató nem más, mint Kevin. 

- Szia Szívem! - súgta Kevin. 
- Hogy te mennyire édes vagy! Köszönöm! - mondta Sindy - Csak miattam utaztál ide?
- Ugyan ki más miatt? 
- Ez nagyon kedves tőled! - hálálkodott Sindy. Addigi kedvetlensége rögtön jókedvbe csapott. - Felmenjünk a szobába? Megmutassam a lakosztályunkat? 
- Mehetünk. Aztán azt is kitalálhatjuk, mit akarunk csinálni a fellépésedig - mondta Kevin.

*

- Mihez volna kedved? - kérdezte fent Kevin.
- Nem tudom. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy itt vagy velem. - monda a lány majd megcsókolta kedvesét.
- Ugyan, ez a legkevesebb - válaszolt a srác. Kissé zaklatott és feszült volt, amit Sindy is észrevett, így rá is kérdezett.
- Valami baj van? Feszült vagy.
- Korán keltem. Ilyenkor kissé feszült vagyok - de gondolatban egészen máshol járt: Ha te azt tudnád édesem! Ha tudnád....


Később Kevin javasolta a lánynak, hogy menjenek el ebédelni, látott egy helyes éttermet a városban, ahol biztosan jól is főznek. Sindy kapott az ötleten, éhes is volt és Kevin is feszengett, gondolta, hogy egy jó ebéd mellett talán oldódik majd a hangulat. 


Az étel nagyon finom volt, de Kevin alig tudott koncentrálni a tányérjára, annyira figyelte kedvesét, itta a szavait, ahogy a turnéról mesélt. Eddig négy fellépésük volt, s mindegyiken történtek érdekes dolgok. 

- Nagyon izgultam az első fellépésen. A próbateremben zenélni más volt, ott nem hallotta senki, csak mi négyen. Na jó, Ditáék is, ha lejöttek.
- Már a suliban is zenéltél - mondta Kev.
- Az is más volt. Ott csak játék volt. És a suliban csinál az ember minden félét, csak hogy kevesebbet kelljen a házikra meg a témazárókra gondolni. Meg ki is próbálja magát mindenben, amiben csak tudja. Ez teljesen más! - bizonygatta a lány.
- Elhiszem... - mélázott Kevin és kilesett Sindy válla fölött, mázlijára ezt a lány nem látta, mert épp bekapott egy falat tésztát - De azt kezdted mesélni, mi történt az első fellépésen. - igyekezett lekötni Sindy figyelmét.... 
- Az első fellépésen sötét volt a színpadon, amikor felmentünk rá és én majdnem elestem a zsinórokban. Ettől még idegesebb lettem és az első szám alatt kétszer is elvétettem az ütemet. Szerencsére a második szám előtt Lucy megköszönte a közönségnek, hogy  eljöttek, így ittam egy kis vizet és össze tudtam szedni magam. - mesélte a lány. Szomorúsága kezdett visszatérni: Miért feszeng ennyit Kevin? Talán most akar velem szakítani? Éppen ma? 
És most már nem izgulsz ennyire, ugye? 
- Nem, kezdem megszokni....

JUJ DE GONOSZ LENNÉK, HA ITT HAGYNÁM ABBA ,UGYE? :D  *GONOSZ VIGYOR....


Eközben az étterem másik felében lázas készülődés folyt....


Sindy egyre dühösebb lett: 
Oké, Kevin szakítani akar velem, vagy megcsalt és éppen a születésnapomon akar színt vallani. Ami még rosszabb, Kevin is elfelejtette, épp úgy mint a többiek! A többiek nem számítanak annyira, csak haverok... kivéve Barbie és Lucy, ők a barátnőim elvileg, de ők is elfelejtették. 
Már majdnem sírt, megbántott volt és dühös és szomorú.
És végül, éppen amikor Sindy már rá akart förmedni kedvesére a folytonos feszengés miatt és kérdőre akarta vonni, hogy mi baja.....


- Boldog szüli napot! - énekelte a kórus...
A lánynak elakadt a szava. Cole egy nagy dobozt cipelt, Dita egy kisebbet, Stefan és Dennis is csomagot hoz, a pincér pedig süteményt és evőeszközöket.
- Boldog szüli napot Sindy! - mondták egyszerre. 
- Jaj... Köszönöm, ez... De aranyos tőletek! De hogyan? - a lánynak elállt a lélegzete is, annyira meglepődött.
- Hát az úgy volt... hogy azért kellett velünk a kertben lenned, mert a Stefan még az ajándékodat csomagolta, Dita pedig telefonon lefoglalta a helyet Kevin nevében - kezdte Lucy. 
- Én pedig elhoztam az ajándékod, amit a tesód vett és én is vettem neked valamit, de a többiek azt mondták, ne csomagoljam be, mert ők is vettek ajándékokat, csak kicsit fura lenne, ha sok csomagolópapírt látnál a szobában - vette át a szót Kevin.
- Így én fogtam magam és a vasútállomáson találkoztam Kevinnel, elvittem neki az ajándékaidat és együtt csomagoltuk be. - folytatta a beszámolót Barbie - Aztán eljöttem az étterembe és megkértem az urat, hogy őrizze meg nekünk - mutatott a pincérre.
- Én pedig igyekeztem korán a szállóba érkezni, hogy tudjuk beszélgetni az ünnepséged és a fellépésed előtt. De sajnos Sidney-t nem engedték el szabadságra, nem tudott velem jönni.
- Azt hittem, mindenki elfelejtettétek - A lány a könnyeivel küzdött, de most örömében. - Te is olyan furcsa voltál, nem tudtam miért feszengsz folyton...  Azt hittem, szakítani akarsz velem.
- Ne beszélj butaságokat! Sőt, feleségül akarlak venni...óóó a fenébe!!! - kapott hirtelen a szájához Kevin. 
- Te most megkérted a kezem? 
- Igazából várni akartam a koncert végéig. Hogy még nagyobb legyen a meglepetés. De ha már így alakult... 
- Igen! IGEN! Hozzád megyek! 



Azonban, ahogy mondani szokás, a show folytatódik, így Dita, Amanda,  Lucy és Dennis gyors gratuláció után elköszöntek és már mentek is. A koncert helyszínén még sok volt a teendő, de szerencsére Barbie, Cole és Stefan maradtak még.



Sindy boldogan csomagolta ki ajándékait, egy ruhát, amit Kevin a saját bevallása szerint egyedül vett a lánynak, testvérétől a kis kék dobozban rúzst, szemceruzát és arckrémet kapott. A többiektől egy nyakláncot, parfümöket és egy szemfestéket bort és pezsgőt kapott.


Ezek után a fellépés nagyon jól sikerült. Hiába volt Sindy "eldugva" hátul a doboknál, mégis, a közönség is átérezte, hogy valami történt. A zenekar az eddigi legjobb, legsikeresebb koncertjét adta azon az este. 


Sejtelmes fény, majd egy kis lágy gitár....


Aztán hirtelen nagy fényár és a Beauty Night is belecsap a húrokba!

*


*

A közönség pedig végigtombolta az estét. Kevin az első sorban állt, hogy nehogy bármiről is lemaradjon. 

*



Hűha, ez jó hosszú lett. A csillagozott képeket keresztfiam alkotta. Én csak itt-ott belenyúltam Photoshoppal a koncert képekbe, hogy kerek legyen a dolog, meg ahol a program nem kergült meg és kiszedtem a fehér csíkokat. 

2013. október 22., kedd

Turné - 1. beszámoló

A két turnézó csapat tegnap tért haza az első közös fellépéssorozatról. Fáradtak voltak, de roppantul elégedettek, hiszen minden a terveik szerint alakult. Fellépéseiken városról városra óriási közönség vett részt, ünnepelték az új csapatot és ismerősként üdvözölték a Beauty Nightot. 

-Ez ugyan nem egy elegáns szálloda, de mivel úgyis csak két napot maradunk, megteszi - fordult a többiekhez Dita.
- Szerintem két kétágyas szobát kellett volna foglalni - méltatlankodott Dennis.
- Szerintem nagyon jó lesz ez - mondta Amanda, majd hozzátette - úgyis csak aludni jövünk ide. 
- Igen, de ti majd látni fogjátok a kupit, amit mi fiúk néhány perc alatt produkálni tudunk - kelt barátja védelmére Steffan.
- Amíg nem lóg a mi oldalunkra, addig nem zavar - mosolygott Dita.


Viszonylag hamar sikerült kipakolniuk a bőröndökből, s leültek megvitatni mit is kezdjenek magukkal a koncertig. 
- Nézzünk szét a városban - javasolta Amanda. 
Ez mindenkinek tetszett, sőt még Lucyékat is felhívták, akik két utcával arrébb egy másik motelben szálltak meg. Lucyék örömmel csatlakoztak a másik csapathoz, mert addig is elterelték a figyelmüket az egyre nagyobb lámpalázról, mely az esti koncert közeledtével egyenes arányban nőtt bennük.


A motelben, ahol Lucy szobát foglalt, zsúfolásig megteltek a szobák. Az emberek vagy a Black Rose - Beauty Night közös turnéra jöttek, vagy csak kihasználták az utolsó meleg napokat és még utaztak egyet a hideg tél előtt.

- Nini, még galéria is van! - örvendeztek, amikor beléptek a szobájukba.
- Oké, Lucy! Te alszol a galérián - mondta Cole.
- Miért én? - csodálkozott a lány. 
- Mert négyünk közül te vagy házas - mondta Cole.
- Ennyi erővel alhatnál te is fönt, Cole, mert te meg pasi vagy.
- Igen, de te vagy a csapat vezetője is - tódított Barbie, Sindy pedig bőszen bólogatott mellette. 
Ezzel már Lucy sem tudott mit kezdeni, így elfoglalta a galériát.


Később a kis csapat éppen azon tanakodott, mit is csináljanak, amikor csengett Lucy telefonja. Dita invitálta őket egy kis sétára a városban.
Végül aznap délután már csak a közeli parkot tudták meglátogatni. Ott aztán leültek a puha fűbe egy nagy virágoskert mellett, s eltervezték, hogy a következő nap (miután sikerült felébredniük) elmennek szalonnát sütni és túrázni egyet a közeli erdőbe.


Az este hangos sikerrel zárult. Úgy tűnik, a Beauty Night jól döntött, amikor előzenekar gyanánt a Black Rose-t választotta. 

Tinédzserek, fiatal felnőttek ünnepelték őket. Lucy izgalma azonnal alábbhagyott, amikor a színpadra léptek. 


A Black Rose egy órán át zenélt, a közönség tombolt, s így ez az este teljes sikerrel zárult.


A Beauty Night is nagy sikert aratott az est folyamán. A buli után a két csapat még nem tért azonnal vissza a motelbe, végigsétáltak a városon, itt-ott be is tértek csocsózni, biliárdozni, beszélgetni. 


Hajnal négy is elmúlt, amikor mindenki nyugovóra tért. Lucy utolsó gondolata elalvás előtt még az volt, hogy Ditának igaza volt:
- Elég egy hét ebből a káoszból, még jó hogy a következő hetet otthon töltjük, mert így tényleg nem bírnám sokáig. Aztán megint egy hét káosz és megint egy hét pihi... De jó meleg a takaróm...ZZZZ.


 Másnap délután, amikor már mindenki felébredt és összeszedte magát, elindultak bográcsozni. A túrázásból, figyelembe véve a hosszúra sikerült éjszakát, nem lett semmi. Ettől még a bográcsgulyás nagyon finom lett

 Mármint az után, hogy sikerült a tüzet megrakni... Végül aztán Steffan kézbe vette a dolgokat.


Jól látszik, hogy néhányan azért szendvicset is vittek (talán nem bíztak a fiúk tűzgyújtási tehetségében). De végül igen! A tűz végre nem aludt ki a legkisebb szellőre, így azért már volt némi esély a főzésre is.


Végül már négyen őrizték a bográcsot. Kóstolgatták az ételt, néha tettek bele ezt-azt, s egy óra múlva már mindenkinek csorgott a nyála az illatoktól.



Nos, a beszámoló második része csak holnap lesz fent. Abból kiderül, mivel sikerült alaposan meglepni Sindy-t. 

2013. október 20., vasárnap

Turné - a fotózás története

Ahogy ígértem, jön a beszámoló. Az én szemszögemből ma és a babák szemszögéből majd holnap, vagy holnapután, még kell egy kicsit javítani néhány képen. 

Mivel nagyon szeretek természetes környezetben fotózni, a két turné képeit is igyekeztem hűen, "szabadtéri színpadon" ábrázolni - több-kevesebb sikerrel. És mivel koncert többnyire este van, hát este fotóztam sötétben. Az első képek nagyimnál készültek. Nos, sikerült egy olyan estét kifognom, amikor ködszitálás volt... Viszont előtte meg lusta voltam, elnyomott nagyi finomabbnál-finomabb kajái, így aznap este elhatároztam, ha esik, ha fúj, én bizony csak azért is fotózok. Nos, tényleg esett és fújt is.... De nem bántam meg, hogy kimentem!
Szóval fogtam a babáim, a színpadot, a fekete sálam (ami a színpadra került, mert az úgy szép és nem a nyakamba) meg a többi kelléket és kivonultam fotózni. A nagyim cicái meg követtek, mint az árnyék, olyan kis cukik voltak, ott játszottak a közelemben. A színpad felállítása és az előzenekar fotózása kicsit sok idő volt, így a többiek nem tudták elképzelni, mi lett velem. Végül anya kijött utánam, én épp a második zenekar tagjait igyekeztem beállítani, amikor odaért. 

-Sok van még? - kérdezte.
- Már csak a második zenekarom és megyek be, különben lilára fagyok. 
- Muszáj ezt épp most?
- Nem - kissé morcos lehetett a hangom, de szó nélkül kezdtem összepakolni.
 Közben anya leguggolt mellém, aztán ő kezdte el a színpadra a második zenekar tagjait rápakolni. Végül együttes erővel elkészült kettő egész kép a második zenekarról (több nem, mert tényleg baromi hűvös lett); íme az egyik:


Ez a gesztus - pláne, hogy tudom, nincs oda a babáimért- olyan jól esett, hogy megígértem, ez a kedvesség fent lesz a blogomban. Mondjuk voltam olyan "ügyi" és elállítottam a kamerát, így az utolsó két kép nem lett a legjobb.

Aztán egy nappal később már keresztanyáméknál voltunk, ahol keresztfiam hamar felfedezte a babáimat. Kérdezte, hogy miért hoztam őket, meg hasonlók, így megmutattam neki a blogom. Természetesen a zenekari fotózás azonnal érdekelte. :) 
Így, miután katonásat meg kutyakiképzőset és még helyszínelőset játszottunk, este kivonultunk a kertbe, ahol keresztfiamnak saját kis elkerített kuckója van (ahová Lily kutya elvileg nem tud bejönni, gyakorlatilag viszont igen) és készítettünk egy színpadot, amire Áron pakolta fel a babák egy részét - a lányokkal nem boldogult, azokat én állítottam be - majd készítettem pár próbaképet és átadtam neki a terepet.

Ez a kép is az ő érdeme:) 



És még volt pár percünk, felállt a másik csapat, készítettem pár próbaképet róluk is, amikor Lily képében beütött a bomba és tarolta a jelenetet. Nem voltunk éppen boldogok :) Keresztfiam próbálta menteni a dolgot, majd ő lefoglalja a kutyát, mondta (nos ez hiú ábránd volt), amikor Áron két macskája is megjelent és végigjárta a maradványokat... akkor mondtam, hogy a babák elfáradtak, menjünk be, öltöztetgessük őket. Így az este hátralevő részében baba divatbemutató nyílt keresztanyáméknál - mely dokumentálva nem lett, de roppant jót mulattunk!

Nos, ez a két kis történet, remélem elnyeri a tetszését a két kedves közreműködő jó tündéremnek, Anyunak és Áronnak is. Én minden esetre nagyon köszönöm nekik a segítséget és az érdeklődést!

2013. október 19., szombat

Ajándékaim

Kissé eltűntem az utóbbi időben de az időm nagy részét vidéken töltöttem nagyimnál, ahol nincs számítógép. Aztán keresztanyáméknál voltam, ahol ugyan van gép, de a keresztfiam, aki most kezdte az iskolát, nem nagyon hagyott időt blogozni. 

Habár a babáimat szívesen öltöztette és a turnéképek egy részét vele készítettem el, pontosabban ő maga csinálta, de erről majd a következő bejegyzésben esik szó. 

Közben a szülinapom is akkor volt, s csak azért említem meg, mert kaptam sok babás holmit, amit szívből köszönök, azóta is imádom őket!

Elsőként mégsem a babaholmikat említem meg ( fokozom az izgalmakat :)), hanem a nagyimtól kapott fűszertartó készletet, melynek legalább annyira örültem, mint a babának és a hozzá kapott dolgoknak. 


A másik, ami szintén a kedvencem, a kedvesemtől kapott könyv, A padlásszoba kis hercegnője és a nyaklánc. A könyvet egy nap alatt kiolvastam, kicsi koromban is imádtam ezt a történetet, és most felnőtt fejjel ugyanúgy meghatónak találom. A nyaklánc pedig nagyon jól áll a cuccaimmal, amiket hordok. Most jövök rá, szinte az összes ruhámhoz passzol :)


És akkor most jöjjenek a várt baba holmik! 
Kaptam egy hajformázót, igaz csak 12 éves korig ajánlják, de az a helyzet, hogy a csillogó rózsaszín kis kövek a babáim hajában is jól mutatnak. De azt hiszem, ha végre sikerül egy bulihajat varázsolni magamnak, akkor bizony én is belepakolok pár követ a hajamba, szerintem szépen feldobja majd.


Aztán néhány helyes babaruha, ezek igazán szépek és Sindy esküvőjére már néhány vendég az új ruhában érkezik.


Cipőből sosem elég! Sem a babáim, sem én nem élhetünk szép cipők és táskák nélkül :) Bár azt gondolom, ezzel minden nőtársam pontosan így van.


Amikor a keresztfiam meglátta a ruhadíszítő szettet, rögvest tervezgetni kellett. Furcsa érzés volt, hogy délelőtt még az ő játékfegyvereivel lövöldöztük egymást, majd helyszínelőset meg hasonlókat játszottunk, este meg alig várta, hogy babázzon, ruhát tervezzen. 

Sajnos nem voltunk elég ügyesek, a sablonnal valamit elrontottunk, így nem díszítettük ki a ruhákat. Majd kimosom belőlük a tinta nyomokat és megfejtem, mit rontottunk el, hogy nem maradt a sablon nyoma rendesen a ruhán.


Igen, Halloween tököket találtunk a virágosnál és pont Barbie méretben. Szóval lesz itt buli november 1-én :)


És végül, de nem utolsó sorban Raquelle baba. Ő egészen konkrétan anyukám ajándéka, és ez már csak azért is nagy szó, mert nagyon nem kedveli a Barbie babákat. Örök hálám a babáért, egyszerűen gyönyörű! A keresztanyámék kutyája, Lily, meg is ugatta. Nem csak ezt, a többit is, sőt Barbie fejét és Sindy lábát meg is próbálta megrágni. Szerencsére gyorsan kapcsoltam és megmentettem a babáimat egy-két fognyomtól. Így volt csak érdekes képeket készíteni! Itthon meg az összes babát fürdethettem meg és moshattam a cuccaikat. 


Bocsi, elkalandoztam.... Szóval Raquelle. Nagyon tetszik, hogy mindene mozog! A mellkasa, a karjai, a csuklója, a térde is és szempillája is van, igazi. :)


 És a hölgy a máris átöltözött a másik csodás ruhájába. Ja és nem csalás, nem ámítás, a baba magától megállt a cipőjében, nem kellett semmiféle támaszték neki.


Igen, tudom, hogy dicsekedni nem szép, de odavagyok meg vissza az ajándékoktól, ezt meg kellett osztanom. Meg a kis aranyos történetek hozzá a keresztfiamról, Lily kutyáról. És még tudnék mesélni! Azt hiszem ez volt a legszebb születésnapom! 



2013. október 14., hétfő

Raquelle baba érkezett

Születésnapomra anyukámtól egy Raquelle babát! És IGAZI SZEMPILLÁJA VAN!
Most épp vidéken vagyok keresztanyáméknál, szerdán leszek otthon, addig csak netről vadászott képekkel szolgálhatok kutyafuttában, és szaladok szocializálódni :)
Már a doboza is különleges volt.
És doboz nélkül a baba, szintén netről lopott kép.



Otthon készül majd róla általam készített kép. Aztán az itteni nagyszabású turné fotózásomat (és körülményeit) is elmesélem nektek.:)


2013. október 5., szombat

Alakul a ház és Lucy izgul

Lucy és Spencer a héten végre birtokba vehette az új házat. Kifizették, aláírták a papírokat, beszerezték a szükséges eszközöket a felújításhoz. 
Lucy a fürdőszobában a delfin díszeket festi a kész falra.


Spencer a konyhát festi, és ahol a festés kész volt, Lucy oda is festett néhány szép ábrát.


A nagy munkában egyszer csak csengettek. Kiderült, hogy készen van az új konyhabútor, amit a pár megrendelt Kevintől. Néhány ember segített lepakolni az autóról a bútort, mint kiderült az egyikük a vizet, a másikuk a gáz jött bekötni. 

- Sziasztok! Már készen vagy a bútorral? Ennek nagyon örülök, végre tudok főzni és nem egy tálban kell mosogatnom! - örvendezett Lucy.
- Gyors voltam? - nevetett Kevin. - Visszavihetjük a bútort, ha későbbre vártátok... - viccelődött tovább, kis hatásszünetet tartva a végén.
- Isten ments visszavinni! - nevetett Spencer is. - Ez a gyorsaság most nagyon jól jött, köszönjük szépen!
- Oké, de akkor most segíts becipelni a bútort, mert nehéz. Mond, hová tegyük! 


Így Spencer is beállt a segíteni bútort cipelni. Lucy addig felment az emeletre, kissé elfáradt a festésben, alakításban, meg főleg abban, hogy Spencerrel jót mulattak, amikor egymást festették össze a fal helyett. Annyit nevettek, hogy az oldaluk és az arcuk is megfájdult. 


Amíg a szakik bekötötték a vizet és a gázt,  Spencer megbeszélte Kevinnel, hogy az emeletre tölgyfából szeretnének bútorokat, majd követte felesége példáját és felment az emeletre. Ott ölébe vonta kedvesét és egy forró csók után csak összemosolyogtak. Végül Spencer szólalt meg először.

- Boldog vagy? - kérdezte lágyan.
- Igen, de elsősorban miattad, nem a lakás vagy a bútorok miatt. Azt hiszem, még a híd alatt is boldog lennék veled! - válaszolt mosolyogva a lány.
Spencer kissé meghatódott, így csak kis idő után bírt megszólalni ismét.
- Pont ugyan ezt érzem - súgta Lucy fülébe. - Te vagy a legszebb, legaranyosabb, legokosabb lány akit ismerek. Te vagy a tökéletes!
Most Lucy nem tudott szólni, helyette még jobban megölelte kedvesét.


Amikor a szakik végeztek és elköszöntek, Lucy és Spencer elkezdték kipakolni a dobozból a konyhai eszközöket. Lucy a függönyt tette fel, Spencer az evőeszközöket rakta a helyükre. Mikor készen lettek, összenéztek, s szinte szavak nélkül egyeztek meg abba, hogy aznapra befejezik a pakolást, festést, csak pihennek és örülnek a kész konyhának.


Másnap Lucy ráébredt, hogy hétfőn indulnak a turnéra és ő még nem csomagolt össze. Spencerrel megbeszélték, hogy inkább rendelnek valamit ebédre, mert a lánynak nincs ideje főzni. Azonban Spence mégis keresett egy egyszerű spagettis receptet, és amíg Lucy pakolászott, és elkészítette.


- Ez nagyon finom lett Drágám! - lelkendezett Lucy.
- Köszönöm, igyekeztem. Van rosé is, ha kérsz hozzá - mondat kissé sután Spencer a nyilvánvalót, hiszen már kikészítette az asztalra.
- De csak egy kortyot! Azt hiszem, a turnén nem lesz hiány borból és egyéb finomságokból. 

Spencer töltött maguknak az italból, majd kedveséhez fordult:

- Sok sikert a fellépéseken! Gratulálok a turnéhoz. 
- Jaj, Spence! Nagyon édes vagy! De nem kellett volna.
- Eddig nem volt időnk megünnepelni a sikeredet és... gondoltam, most megtehetnénk.... 
- Ebben teljesen igazad van! De akkor igyunk arra is, hogy sikeresen letetted a második doktoridat is. 
- Köszönöm - pirult el a fiú.


Ebéd után Lucy Spencer ölébe ült és mosolyogva nézett kedvese szemébe.

- Tudod, az összes gratuláció közül ez esik a legjobban! Hogy örülsz a sikereimnek és nem várod el, hogy én legyek a tökéletes házi tündér. Hogy elfogadod az álmaimat és.... - de nem tudta befejezni a hálálkodást, mert férje közbevágott.
- Természetes, hogy örülök a sikereidnek és az álmaid megvalósulásának! Nem robotgépet vettem feleségül, hanem egy hús és vér nőt, akinek ugyanúgy vannak vágyai és céljai, mint nekem. És te sem akadályozol a céljaim elérésében. Tudom, hogy bűnüldözéssel foglalkozni kissé meredek, de szeretem csinálni, haszna van, öröm van benne, amikor megmentünk valakit, bánat amikor nem. És hektikus az időbeosztásom. és így szeretsz, mindennel együtt. És én is így szeretlek, a turnékkal és utazásokkal és szeleburdiságoddal együtt....
- Spence... Elkalandoztál. Ne haragudj, amiért rád szóltam, de szólít a természet - mondta Lucy. 

Spencer gondolatai nagyon szerteágazóak, s ezeket meg is osztja, csak elég sokszor fojtják belé a szót. Lucy viszont az esetek nagy százalékában végighallgatja kedvesét. Talán Spence ezért vette el őt. :)

- Oké, de ígérd meg, hogy vigyázol magadra, amíg nem vagy itthon! - mondta végül a fiú
- Ezt én is mondhatnám neked, de megígérem!
- Én is megígérem, hogy vigyázok magamra.


Egy forró csók után már csak a csomagolás és a mosogatás várt rájuk, majd egy kis délutáni sziesztával pihenték ki a nap fáradalmait.