2014. szeptember 8., hétfő

Interjú




Adél többek között nekem ítélte a Liebster díjat, s most az ő kíváncsi kérdéseire válaszolok most.

Mióta gyűjtöd a babákat?

 

Lassan négy éve gyűjtöm a Barbie babákat. Már gyerekkoromban is imádtam őket, de akkor még nem nagyon tudtam nekik bútorokat és házakat készíteni. Aztán szépen lassan felnőttem, elpakoltam őket és csak négy éve "találkoztam" velük ismét az ágyneműtartómban. A kedvencemet szépen rendbe szedtem, hajat cseréltem neki, és a szobám sarkában kialakítottam a kis asztalkából neki és a többieknek egy házat. 



Már gyerekként piszkálta a csőrömet, hogy csak Barbie-nek van férje, de a többi lánynak nincs. Aztán felnőttként rájöttem, hogy vehetek magamnak Ken babákat is. Volt, amikor konkrétan azt álmodtam, hogy bemegyek egy játékboltba és Ken babát veszek! Végül egy szép napon tényleg ellátogattam a játékboltba és megtaláltam Cole babát, akire azóta is nagy szeretettel tekintek és aki azóta Susy pasiját alakítja nálunk.


Azt hiszem innentől datálódik a gyűjtői szenvedélyem. Mindegyik babámat imádom, nem tudom elképzelni, hogy ne alkossak velük sztorikat, ne készítsek bútorokat vagy más apróságokat nekik.

Mit szól a környezeted a hobbidhoz?

 

Eleinte nagyon furcsának találták a hobbimat. A családomban a nagymamáim nem értik a dolgot, hiszen ők az én koromban már teljesen mással foglalkoztak: háztartást vezettek, gyereket neveltek, férjekkel vacakoltak. Nos, én is a párommal élek együtt, bár gyerekem még nincs, de én úgy hiszem, hogy a hobbi és a kötelesség nem zárja ki egymást. Sőt, inkább segít abban, hogy az ember kiegyensúlyozott maradjon a nehezebb időszakokban. Apukám is elfelejtette ezt, pedig ő régen bélyegeket gyűjtött. Most viszont nem érti, én miért gyűjtöm a babákat és miért találok ki hozzájuk történeteket. 

Anyukám és a párom viszont teljesen elfogadta a kis hobbimat, sőt a párom nagyon is támogat benne. Ez nagyon jól esik!   

Melyik baba a kedvenced?

 

A kedvencem Barbie. 



Ő még viszonylag keveset szerepelt, mindig mellékszerepeket kapott. De mivel őt szeretem a legjobban, valahogy olyan történeten töröm a fejem ami különleges, ami csodálatos. Nem is tudom megfogalmazni, csak érzem, hogy neki valami különlegessel kell előrukkolnom.

Hány babád van?

 

Momentán olyan ötven babám van, a gyerekeket nem számoltam. Szépen gyarapodik a kis csapat, de még nagyon sok babát szeretnék! 

Van olyan baba, amit nagyon szeretnél a csapatodban tudni? 

 

Egy nagypapa túl nagy álom? Vagy tini fiúk? Az új Flavas Tika babámnak egy párt... Őket szeretném most nagyon! De jó lenne néhány különleges Ken babát is. Egyszóval éppen fiú babákra és tinikre hajtok. A listám elég hosszú, sok lánynak kell még párt találnom. :)

2014. szeptember 6., szombat

Meglepetés 1


A lányok nagyon jól érezték magukat a szülőfalujukban. Sok régi kedves baráttal találkoztak, sokat sétáltak és felidézték a gyerekkori emlékeiket is. Érkezésük utáni reggelen Kevin anyukája, Nóra is meglátogatta a lányokat.

- Sziasztok lányok!
- Szia Nóra - köszönt kórusban Sindy és Sidney. - Hogy vagy?
- Köszönöm én nagyon jól! A nagy napra megszerveztem a hintót, és a virágokat a templomba.
- Nagyon köszönjük! Kevin és én nagyon hálásak vagyunk minden segítségért, rengeteget dolgoztatok ti is az esküvőnk miatt!
- Ne butáskodj, semmiség volt az egész! - lelkendezett Nóra. - Egyébként én mindig is tudtam, hogy a fiam téged választ majd! Nagyon örülök nektek!

Ekkor lépett ki a házból Marta, aki eddig a reggeli maradványait tüntette el a konyhában.


A két lány végre birtokba vehette a konyhát és el is tűntek ebédet készíteni.
Marta és Nóra örömmel üdvözölte egymást:

- Szia Nóra!
- Szia Marta! Bill itthon van?
- Nincs, elindult Kevin barátaiért és együtt mennek le a Balatonhoz a fiad után - mondta Marta-  Meg akarják lepni Kevint egy legénybúcsúval.
- Hát az nagy kár... - sóhajtott fel Nóra. - Tegnap amikor hazaértem, a lakásban olyan kupi volt, hogy azt hittem, betörtek. Jól meg is ijedtem, de aztán láttam, hogy csak a könyvespolc szakadt le és vitte magával a többi polcot is. A férjem pedig csak holnap este érkezik haza Német országból. Gondoltam Bill szívesen segítene nekem.
- Sajnálom kedvesem! És nem tudsz valakit megkérni a szomszédaid közül, hogy segítsenek?
- De, majd valakit megkérek délután, hogy javítsa meg a polcot. Csak hát Billt ismerem a legjobban, ezért gondoltam rögtön rá.


Nóra és Marta beszélgetésének két lány vetett véget.


- Jó napot! - köszönt Ann. - Nem tudom jó helyen járunk-e, de mi Sindy és Sidney barátai vagyunk Budapestről.
- Jó napot kedveskéim! Itt vannak a lányok, az ebédet készítik - köszönt Marta.
- Gondoltuk meglepjük Sindy-t és csapunk neki egy leánybúcsút - mondta Xolanie.
- Várjatok, rögtön szólok nekik! Jaj, hogy fog örülni Sindy, ha meglát titeket!

Marta lelkesen sietett be a házba és szólt Sindy-nek és Sid-nek.


Fél órával később a lelkes kis társaság már a kertben ült és lelkesen tervezgették a nagy napra Sindy frizuráját és kóstolgatták a mézédes gyümölcsöket, melyek a hátsó kis kertben teremtek. 
Ann és Xolanie egy kis kulcsos házat béreltek a szomszéd faluban, ott tették le a csomagjaikat, az esküvői ruhát és a koszorúslány ruhákat is. Xolanie fogja elkészíteni a násznép frizuráját, ez az ő nászajándéka. Sminket mindenki magának készít, mert Dita nem tudott eljönni, sűrű fellépései és próbái miatt. Azonban alig beszélgettek egy pár mondatot, ismét csengettek


Kamilla volt az és két kicsi gyereke Mischa és Marci.

- Sziasztok! Sid felhívott minket, hogy itt valami leánybúcsú készül - nevetett Kamilla.
- Kamilla! De régen láttunk! Milyen nagyok a gyerkőcök! - Örvendeztek az ikrek.
Nóra jót nevetett, aztán nagyot kiáltott:

- Kezdődhet a buli, lányok!


Ekkor megérkezett Clarice és kislánya Dorka is.

- Most már tényleg kezdődhet a buli - nevetett Clarice, aki hallkotta Nórát. - Menj kincsem, játssz a többiekkel.


Ám Dorka igen megszeppent a sok embertől és egy ideig csak anyukája közelében akar maradni, így Clarice ölébe ültette kislányát és mesélt neki, míg a többiek beszélgettek.


Végül Dorka csatlakozik a többiekhez. Most épp lázas munkában van a három gyerkőc, mert kaptak egy csomag lufit Martatól és az fújják lelkesen.

- Nézzétek milyen szép! - mutatja Dorka Mischa-nak és Marcinak a kész lufit.
- Ha Sindy néninek ünnepséget szervezünk, akkor fel kell díszíteni a házat! - helyeselt Mischa.
 

- Sindy néni, tetszik a dísz, amit csináltunk? - tudakolta nagy bátran Marci, elvégre mégis csak ő a fiú. Ki legyen bátor, ha nem ő!
- Nagyon tetszik Marcika. De egy dolog nagyon nem tetszik nekem! - Sindy tettetett szigorral nézett a gyerkőcökre.
-  Mi az? Talán hozzunk több lufit? Vagy csinálhatunk krepp-papírból  fűzért is - mentegetőzött Dorka.
- A díszítéssel semmi baj! De ha valaki még egyszer néninek nevez, azt megcsikizem! - nevette el magát a kismama.

A gyerkőcök ez után felszabadultan rohangáltak az udvaron. Az ebédből vacsora lett sok nevetéssel és beszélgetéssel.


Marci azonnal a sütiket kóstolta meg, hiába volt tele az asztal finomabbnál-finomabb húsokkal, salátákkal és levesekkel. Neki csak a kakaós csiga volt fontos, s ezen a napon ráhagyták, ha ünnepség van, akkor a gyerek is had ünnepeljen.


 Ann és Kamilla a két kislánnyal játszott barchobát, s a gyerekek nagyon élvezték az új játékot.


A rögtönzött kis bulin mindenki nagyon jól érezte magát, s a gyerekeket este alig lehetett hazavinni és alvásra bírni.












2014. szeptember 4., csütörtök

Hosszú hétvége

Marta már korán reggel fent volt és a konyhában tevékenykedett. Amikor végzett, a nappaliba vitte a sütiket és lehuppant a kanapéra, majd idegesen lapozgatni kezdte az újságot.

- Bill, szívem! Mit mondtak a lányok, mikor érkeznek? - kérdezte Marta feszülten.
- Azt mondták, olyan fél öt körül érkezik a vonat az állomásra - válaszolta türelmesen a férje.
- Oké, akkor a hússal még időben vagyok! - válaszolt a nő, majd újra beletemetkezett az újságba.


A magazin végre lefoglalta az aggódó anyát, s háromnegyed ötig fel sem nézett belőle. De amikor kattant a zár az előszobában, idegesen pattant fel a kanapéról.

- Megjöttek! - kiáltotta izgatottan.
- Jaj de jó lesz végre látni az én szép lányaimat! - örvendezett Bill.


Sindy rögtön az anyjához sietett. Sidney pedig az apjához.

- Jaj de jó újra itthon! - örvendezett Sindy.
- Szia apa! - köszönt Sid Billnek és megölelte az apját.
- Kakaós csigát sütöttél? - kérdezte Sindy.
- Tudom, hogy az a kedvenced - örvendezett Marta.
- Hová tegyük a csomagokat? Bevigyük a régi szobánkba? - kérdezte Sindy.
- Hagyd, majd lefekvés előtt elrakjuk őket, most meséljetek! - kérte Bill.

- Foglaljunk helyet, egyetek sütit, de ne sokat, a vacsora is készül már - mondta Marta.
- Anya, én úgy izgulok, úgy szeretném, ha az esküvőm tökéletes lenne! - aggodalmaskodott Sindy.
- Ne félj! Tökéletes lesz! - nyugtatta lányát Marta.
- A torta, az ételek, a hintó... Mindent elintéztél? - kérdezte Sindy.
- Természetesen elintéztük - vette át a szót Bill. - Az időjáráson kívül mindent leszerveztünk.
- Jaj, csak ne essen az eső!
- Nem fog! Megnéztem az előrejelzést. Inkább a hőséggel lesz gond - mondta Bill, majd hozzátette: - Szerencsére a templomban hűvös lesz. És az étteremben is van klíma, csak a fényképezésekkel lesz némi gond, a parkban hőség lesz.


Később a kis család kiült a ház elé a kertbe. A lányok nagyon szerették a szép tágas kertet, de az eléggé megváltozott, mióta utoljára látták.

- Hová lettek a virágok? - kérdezte csodálkozva Sindy
- Nem volt időnk a kerttel foglalkozni. Most már csak tavasszal vannak ibolyák és tulipánok. Nyárra terveztem rózsát ültetni, de az még mindig nem jött össze. Inkább befüvesítettük az egészet - mondta Bill.
- Így is szép a kert, de csodálkoztam, mindig is szerettetek virágokat gondozni.
- Kevin most otthon van? - vette át a szót Marta. 
- Még igen, de este megy Ryan-nel a Balatonhoz. 
- Mit csinálnak ott? - kérdezte Bill. - Legénybúcsút tartanak? 
- Olyasmi. Sátraznak, úsznak, horgásznak. Egy ideje már készülnek le, de Ryan mindig dolgozott hétvégén, így eddig tolódott a kiruccanásuk.


 - Jaj! A hús a sütőben van! - ugrott fel Marta. Olyan jól elvolt a lányaival, hogy teljesen megfeledkezett a vacsoráról.


- Segítünk megteríteni! - pattantak fel a lányok is.
- Sindy drágám, te inkább ülj le a nagy pocakoddal! - kérte Marta.
- Csak babát várok, nem vagyok beteg! - méltatlankodott a lány.
- Hosszú volt az út! Te majd elrendezed az étkészletet az asztalon.


- Ne haragudj anyádra, csak félt téged! - mondta Bill, miután letette az asztalra a tányérokat.
- Nem haragszom - mondta duzzogva Sindy.
- Akkor kérek egy mosolyt! Vagy netán kezdjek el a tányérokkal zsonglőrködni? Marta jól leszid, ha összetöröm őket! - viccelődött lányával az apa, és sikerült egy egészséges kacagást kiváltani belőle.



Marta még kihozta a gyümölcsöket amelyeket desszertnek szánt, majd mindenki elfoglalta a helyét.



A vacsora pompásan sikerült! Sokat mókáztak, nevettek, beszélgettek. Az este olyan vidámra sikerült, hogy csak jóval éjfél után tértek nyugovóra.



Eközben Budapesten Kevin és Ryan lázasan készülődtek az útra. Ryan autójával készültek neki a hosszú útnak, s igencsak besötétedett, mire mindent elraktak.

- Oké, akkor a sátor megvan! - mondta Ryan
- Megvan. Sör? - kérdezte Kevin.
- Veszünk út közben - mondta Ryan.


- Pecabot? 
- Megvan. A táska is megvan, mindjárt beteszem az autóba. 
- Hol tankolunk? - kérdezte Kevin.
- Valahol az autópályán.
- Oké, akkor útra készek vagyunk! - jelentette vidáman Kevin.
- De most már sötét van. Hogy állítjuk fel a sátrat? - kérdezte Ryan.
- Majd tüzet gyújtunk és annak a fényénél. Vagy a kocsiban alszunk és reggel majd sátrazunk - felelte Kevin.
- Király! Akkor INDULÁS!!! - kiáltotta Ryan.


S a kocsi kissé csikorgó kerekekkel elindult a Balaton felé...


Előre láthatólag a folytatást holnap teszem fel. A képek már megvannak, de kell egy kis izgalom :)

És ma volt két kis segítőtársam a parkban, meg egy cukorfalat kutyus. Viszont szégyen és gyalázat, de nem emlékszem a nevetekre... :( Bocsi lányok, de ha kommentben megírjátok a neveteket, akkor frissítem a blogot és már a nevetek fog itt szerepelni :)