Marilynnek sok dolga volt nyaralás előtt. Krisz felügyeletét csak nehezen tudta megoldani, mivel Dita és Fred is nyaralni készültek azon a héten, amikor ő és Denis is. Sindy és Kevin lett volna a másik választás, viszont ők meg elutaztak vidékre meglátogatni Sindy szüleit, így ők sem tudták elvállalni a kisfiút. Már kezdett beletörődni, hogy magukkal kell vinniük Kriszt, ám szerencsére eszébe jutott Barbie felajánlása, amit még a Velencei tónál tett: bármikor szívesen vigyáz a kisfiúra.
Így utazás előtti délután Marilyn felkereste a Barbie kúriát, s most éppen Barbie szobájába igyekszik.
Raquaelle és Gil pont Barbie-éknál voltak - nyaralni mennek ők is és megkérték a lányt, amíg távol vannak, néha ugorjon be hozzájuk virágot locsolni, postát összeszedni.
- Sziasztok! - köszönt Marilyn.
- Sziasztok! Hogy vagytok? - kérdezte Barbie.
- Jól, de Krisz nem volt hajladó aludni délután. Szerintem tudja, hogy itt akarom hagyni, mert egész délután nagyon anyás volt. Az is felvetődött bennem, hogy lemondom a nyaralást.
- Barbie is ilyen volt kicsinek. Viszont amikor néhány napra magára hagytam sokkal kiegyensúlyozottabb volt utána. Talán azért mert én is az voltam, amikor hazaértem - mondta Raquaelle. - De persze te döntesz - tette hozzá.
- Dennis is hasonlóan érvelt és Sindy is. Muszáj volt felhívnom Sindyt, ő az egyetlen kisgyerekes ismerősöm itt. Teljesen tanácstalan lettem, amikor Krisz folyamatosan utánam sírt.
- Ahogy látom sikerült meggyőzniük.
- Háát, jaa. Habár még mindig bűntudatom van.
- Ne legyen, remekül eljátszunk majd a kiskrapekkal - szólt közbe Ken. - Különben is, Barbie legalább tud gyakorolni az anyaságra, lassan nálunk is érik a gyerekvállalás.
- Bocsánat, hogy közbeszólok, de nekünk még be kellene csomagolnunk a holnapi utazásra - szólt közbe Raquaelle.
- Akkor nem is tartóztatunk titeket. Jó utat holnapra és telefonáljatok, ha megérkeztetek - búcsúzott Barbie anyjától és Giltől.
Ken lekísérte Gilt és Raquaelle-t, közben Barbie és Marilyn lerakták a kiságyba Kriszt, aki, mintha kezdett volna már elbóbiskolni anyja karjában.
- Látod, még saját ágya is lesz a gyerkőcödnek.
- Ezt már a te gyerekednek vettétek?
- Á, nem, ezt Xolanie adta kölcsön nekünk. Még az övé volt kislány korában és Diának nem volt szíve kidobni. Aztán amikor Dia a lányához költözött, vitte magával ezt is.
- Jaj, hogy te mindenre gondolsz! Nekem eszembe sem jutott a kiságy. még szerencse, hogy Dia megtartotta ezt.
- Tényleg, Dia hogy van? Azt hallottam sokat jár orvoshoz.
- Igen, pont ezért nem akartam még Kriszt is Xolanie-ék nyakába varrni, mert most igen sok dolguk van. Felkészítik Katie-t az iskolakezdésere, Dia pedig sokszor panaszkodik a fejfájásaira, ennek most már végére akarnak járni.
- Ó igen, Katie most lesz elsős. Szegény Dia, remélem nincs komoly baja!
- Én is remélem, mostanában eléggé levert. Viszont azt hiszem már jó kezekben van, találtak egy alapos orvost.
- Ezt öröm hallani. Legalább nem küldik haza egy levél fájdalomcsillapítóval, mint engem a balesetem után.
- Viszont most már ismét nagyon szép vagy, csodát tett veled a plasztikai sebész.
- Rám is fért az a csoda. Most már sokkal jobban vagyok!
- Olyan szívesen beszélgetnék még, de lassan indulnom kellene. Dennis nemsokára megérkezik hozzám, nem akarom megvárakoztatni.
- Nálad alszik?
- Igen, reggel tőlem indulunk Egerbe.
- Eger? Anyámék is oda mennek. Valami nyaralás szervező oldal segítségével szervezték meg a pihenésüket.
- Akkor lehet, majd összefutunk velük is. Talán még egy-két közös programot is tudunk szervezni.
Közben Ken is visszaért a szobába. Sietett, nehogy elkerülje Marilynt, aki a jelek szerint nem akar sok időt náluk tölteni.
- Nos, nem tudom mit beszéltetek meg Barbie-val, de mire visszaérsz nem fogsz ráismerni a fiadra - mondta Ken, miközben leült a lányokhoz beszélgetni. - Veszek neki baró kis napszemcsit meg valami menő ruhát. Hiszen már olyan nagyfiú, lassan ideje menőzni... Talán még egy menő frizurát is nyírunk neki, tudod, olyan punkosat - viccelődött tovább a férfi, hátha Marilyn nem fog annyira izgulni a fia miatt.
- Oké, de a szegecses nyakörvet csak tizennyolc éves kora után adom oda neki - tromfolt Marilyn. - A bőrcipőt és a szaggatott farmert viszont ki ne hagyd!
- Ó, a fenébe pedig pont szegecses nyakörvet akartam neki vásárolni! És a bőrdzsekihez mit szólsz?
- Na jó, ha ragaszkodsz hozzá - nevetett Marilyn - Azért pelenkát még vigyetek a vásárláshoz. Ugyan már jelzi, ha wc-re kell mennie, de vannak még balesetek.
- Az van a táskában? Pelenka?
- Igen és a kedvenc macija, a kedvenc üveges kajája, néhány gyógyszer, ha baja lenne, cumi, mert most jön a foga oldalt, hadd rágcsálja...
- Oké, azt hiszem mindent meg fogunk találni. De ehhez a sok bigyóhoz remélem van használati utasítás is.
- Az nincs, de szerintem a feleséged tudni fogja, mi mire való.
- Remélem is, mert én még erre nem készültem fel...
Mikor Marilyn hazaért, Dennis már a lépcsőn ülve várt rá. A lány kissé szótlan volt és állandóan a telefonját nézegette. Dennis kérdésére csak annyit válaszolt, reméli Barbie és Ken boldogulnak Krisszel és nem lesz gond.
Az aggódós estét kapkodós reggel követte. Marilyn a végén listát írt, mit akar vinni az utazásra, és mindent elcsomagolt-e rendesen. A vonathoz is késve indultak el, de szerencsére még elérték azt.
Miután megérkeztek a szállodába és elfoglalták a szobájukat, már nem volt kedvük kimozdulni, mivel közek harmincöt fok volt kint. Inkább berakták a cuccaikat a szekrénybe, aztán bekapcsolták a légkondit és elégedetten ültek le a hűvös szobában megbeszélni milyen látnivalókat szeretnének felfedezni az öt nap alatt.
- Szerintem holnap menjünk a várba, mert a hét további részében sokkal melegebb lesz - javasolta a lány, miután kényelmesen elhelyezkedett a fotelban.
- Nem tudom, én szívesen mennék inkább a Varázstoronyba. Azt olvastam, fantasztikus - jegyezte meg Dennis.
- Viszont ha holnap lesz a legkisebb a kánikula, akkor a várban lenne érdemes menézni a kiállításokat. Én inkább oda mennék.
- Rendben, végülis lehet hogy igazad van, mivel oda elég sokáig odatűz a nap és kevés az árnyék... - adta be a derekát Dennis. - A fürdőt mikor nézzük meg?
- Az csak délutánonként van nyitva, azt még a vár után is megnézhetjük...
- Akkor legyen holnap a vártúra, aztán egy jó ebéd. Ha délután van kedvünk, menjünk el a Török fürdőbe. Kár, hogy a Minaretet éppen felújítják.
- Szerintem Minaret nélkül is simán kifárasztjuk magunkat. Viszont szívesen elmennék a Szépasszony-völgybe. Azt olvastam valahol, hogy már az 1700-as években is voltak ott borospincék.
Tervezgetés után már nem volt kedvük vacsorázni menni sem a városba, inkább megették a szendvicseiket, amitket eredetileg az utazásra szántak. Mindketten fáradtak voltak, jobban esett az estéjüket a csendes szobában tölteni, mintsem kimenni a város forgatagába.
Eközben még néhány ember szintén kíváncsi volt Eger látványosságaira, ők is arra a hétre tervezték az utazást, mint Marilyn és Dennis.
Fred és Dita nagyot nézett, amikor reggel tízkor a Keleti pályaudvarnál összefutott Gillel és Raquaelle-el. Mint kiderült ugyanazzal az utazásszervezővel szervezték le a nyaralásukat mindannyian. Amikor, Ági, a szervező, és túravezető megérkezett a kisbusszal, ők már nevetgélve, beszélgetve várták az indulást.
Ági, mint az a bemutatkozásából kiderült, imádja a magyar történelmet, eredetileg történelem tanár volt a foglalkozása, így az ország összes nevezetességének történetét ismeri. Ezért is fogott bele a nyaralásszervező vállalkozásba. Sokszor a túristák, legyenek magyarok vagy külföldiek, nem sok információt tudnak meg az ország nevezetességeiről, nem tudják hol keressék a különleges, vagy éppen kevéssé ismert, de nagy múltra visszatekintő helyszíneket. Sok múzeumban tapasztalta, hogy hiányos a tárlatvezetők tudása, vagy épp egyáltalán nincs tárlatvezetés.
Így vett egy nagy levegőt és belevágott. Vett egy kisbuszt, amivel járja az országot, igény szerint. Három szolgáltatáscsomagot állított össze: kötetlen, félkötött és kötött. Az elsőben csak felméri az ügyfelei igényeit, tanácsot ad, hová érdemes ellátogatni. A másodikban az ügyfelekkel tart, néhány helyszínre ellátogat velük, de a nyaralásuk egy részét azzal töltik, amivel akarják. A harmadik teljesen kötött, minden helyszín előre leszervezett, és a nyaralóknak maximum az esti óráik maradnak szabadok.
Amikor elkezdte építgetni a vállalkozását, sokan le akarták beszélni a tervéről, mondván nem lesz rá kereslet, viszont két testvére maximálisan mellette állt. Bátyja készítette a weboldalt, húga pedig a pénzügyi tervet. Később viszont kiderült, a nyaralásszervezésre igenis van kereslet, így két testvére is beállt delegálni az ügyfeleket, vettek még két kisbuszt, sőt már két új alkalmazottat is fel kellett venniük, akik a napi adminisztrációkat végzik.
Dita, Dennis, Raquaelle és Gil félkötött csomagra fizettek be és már nagyon kíváncsiak voltak, milyen lesz egy normálisan megszervezett nyaralás.
Viszonylag hamar megérkeztek Egerbe. Mindannyian éhesek voltak, így megkeresték az Aqua szálloda éttermét, Ági szerint az egyik legjobb hely a városban.
Délután sétáltak a egy keveset, viszon a hőség kifárasztotta öket, így már öt óra körül elfoglalták a szobáikat.
Mindannyian elégedettek voltak a hellyel, amit Ági választott számukra. Megegyeztek abban, hogy a szervező csak a másnap délutánt tölti velük a fürdőben, az estéjükre és másnap délelőttjükre nem szervez programot. Nem is ment a négyes csapat sehová már délután, annyira elegük volt a hőségből.
Reggel elsőként Marilyn ment le reggelizni a szálloda étkezőjébe. Éppen elmélyülten válogatott a kirakott finomságok között, amikor megfordulva egy ismerőst pillantott meg az asztalhoz közeledni.
- Marilyn! Te hogy kerülsz ide? - nézett nagyot Fred.
- Ezt én is kérdezhetném tőled! - csodálkozott a lány.
- Nyaralunk Ditával. Gil és Raquaelle is itt vannak. Csoportos szervezett vakáció.
- Nahát! Ilyen is létezik? Azért remélem velünk is eljöttök pár helyre, ha lesz némi időtök.
- Ne aggódj, csak pár helyre fog elkísérni minket a szervező. Egyébként másokat is kísérget a környéken, úgyhogy van bőven szabadidőnk is.
- A többiek hol vannak?
- Dita még öltözködik, a többiek... Nem tudom. Gondolom még alszanak.
- Dennist sem tudtam még felkelteni, viszont én már nagyon éhes voltam, szóval lejöttem megnézni, mi a kínálat.
A többiek épp ebben a pillanatban értek le az étkezőbe. Raquaelle még kissé álmosan nézegette messziről, kivel beszélget Fred, s csak közelebb érve tudatosult benne, hogy ismerős arcot lát.
- Jó reggelt! - köszönt Marilyn az éppen reggelizni érkező Raquaelle-nek és Gilnek.
- Ezt a meglepetést! - örvendezett a házaspár.
- Fred mesélte hogy ti is itt vagytok. Ugye milyen csodálatos ez a hely?
- Valóban az. Főleg a légkondis szoba - mondta Gil félig viccelve, félig komolyan.
- Igen, szerintem Dennis is ezért van még a szobában.
- Pedig ha tudná, hogy itt nem csak hűvös van, hanem kaja is, tutira lejönne - viccelődött tovább Gil.
Végül aztán Dennis is leért reggelizni. Örömmel üdvözölte az ismerősöket, és hamarosan egy tányér rántotta mellett kezdték el egyeztetni a programjaikat egymással.
Ági megegyezett Gillel és Raquaelle-el hogy a csapatba Marilynt és Dennist is beveszik, ha van kedvük menni a közös programokra.
Reggeli után Ági búcsút vett ügyfeleitől, elindult Miskolcra, ahol már szintén várt rá néhány ügyfél.
Marilyn elmesélte a többieknek, hogy ők aznapra vártúrát terveztek, s a csapat többi tagjának sem volt kifogása a program ellen. Felmentek a szobájukba és a megbeszélt időpontban elindultak a Dobó téren át fel a híres egri csata színhelyére. A nap már erősen tűzött és a meredek emelkedőket nem volt egyszerű megtenni a melegben. A kis sétáért viszont bőven kárpótolta őket a látvány, ami a várból eléjük tárult. Szinte az egész város látható volt a vár legmagasabb pontjairól.
- El sem tudom képzelni, milyen lehetett Eger a csata idején - tűnődött Raquaelle, a kilátást csodálva.
- Én az egri nőkre lettem volna kíváncsi, meg a törökök arcára, mikor megkapták a nyakukba a forró szurkot - nevetett Gil. - Most képzeld el, mászol fel a falon és valaki nyakonönt valami fórró ragacsos dologgal.
- Az fájhatott. Főleg amikor meglepetésükben le is zuhantak a falról. Habár minek jöttek ide? - tette fel a kérdést Marilyn.
- Hódítani - válaszolták a pasik egyszerre.
- Oké, ezt mi is tudjuk, viszont a kérdés csak költői volt. Ha az emberek nem gyilkolásznák egymást, sokkal szebb lenne a világ - száll be Dita is a beszélgetésbe.
- És természetesen ti nők jobban csinálnátok. Egy-két vásárlós túra, kajálás valami jó étteremben aztán örök barátság - nevetett Fred.
- Természetesen! De nektek pasiknak mindig van valami hülye okotok, amiért nem bírtok békében lenni. Ha mást nem, összevesztek a területeken, aranyon... - nézett barátjára Marilyn.
- Pasik! Csak a fegyverekben hisznek, a szép szóban, kedvességben nem... - tromfolt Dita is.
- Én a lovagokat jobban szerettem. Abban a korban biztos jó lehetett élni. Lovagi tornák, lakomák, udvarias, védelmező, erős férfiak - szólalt meg Raquaelle, aki nem akart a pasikkal hosszú és unalmas vitába bonyolódni a csaták és háborúk jelentőségéről. Monológját Dennis és Gil helyeslése törte meg, akik szívesen tetszelegtek az erős, védelmező férfiszerepben.
Annál is inkább, mivel Dennis és Gil vettek a bazárban egy-egy kardot, és szinte égette övüket a fegyver. Mindenképpen találni akartak valami okot arra, hogy játszhassanak a kardokkal, így aztán a nap további részében versengve kísérgették párjaikat, mint valami lovagok. A Marilyn és Raquaelle nevetve-pirulva fogadta a fiúk bókjait és hülyéskedését. Gil szép csendben megjegyezte, hogy Raquaelle-nél nincs is jobb feleség és bájosabb nő a világon. Dennis ezt "sértésnek" vette Marilyn nevében is, így kihívta párbajozni Gilt. Természetesen Gil kapva kapott az ötleten, már vagy tíz perce provokálta lovagtársát, hogy végre felavathassák új fegyvereiket.
A várban nagyon meleg volt, szinte sehol nem találtak árnyékot, viszont
az összes múzeumot végigjárták - egyrészt, mert mindben sokkal hűvösebb
volt, mint kint a szabadban, másrészt nagyon izgalmasnak találták az
összeset.
A sok mászkálásban aztán megéheztek, viszont a fiúk már égtek a vágytól, hogy megvívhassák csatájukat kedvesük becsületéért. A lányok, mivel már elfáradtak, a lovagi torna előtt lakomát javasoltak. A pasik természetesen erre is élénk helyeslésben törtek ki, így az egyik büfénél vettek maguknak néhány finomságot és egy árnyas fa alatt álló piknikasztalhoz le is telepedtek falatozni.
Dennis végzett először, ő csak egy lángost vett magának.
- Nos Sir Gilbert! - szólt Dennis, miután befejezték az ebédet. - Ön megsértette a kedvesem, Marilyn kisasszony becsületét. Ezért most ki kell állnia ellenem - mondta ezt olyan "komolysággal, hogy mindannyian nevetésben törtek ki, s Gilnek is nagyon kellett figyelnie, hogy kellő komolysággal tudjon válaszolni kihívójának.
- Sir Dennis, állok elébe. De szavamat vissza nem vonom, Raquaelle asszony a legértékesebb hölgy! Kincs a mi kis hazánkban. Senki más nem léphet nyomába - habár elismerem Marilyn kisasszony erényeit is.
- Jaj fiúk, tényleg komolyan gondoltátok ezt? - méltatlankodtak a lányok tettetett szigorúsággal.
- Éljen! - kiáltott fel Sir Fred, aki, bár nem vett kardot magának, átérezte a helyzet "súlyosságát".
- Asszonyaink nem helyeslik e véres küzdelmet, mégsem hagyhatom szó nélkül azt a sértést, amellyel kedvesemet illették.
- Akkor gyerünk, hű lovagom, állj ki értem - tromfolt rá Marilyn is.
- Védd meg a becsületem Sir Gil - nevetett Raquaelle.
A nézők kényelmesen elhelyezkedtek, s a párbajozók is elfoglalták helyüket.
- HAJRÁÁ! - kiabáltak a nézők.
- Te vagy a jobb. Sir Dennis.
- Ne hallgass rá, Sir Gil, fél perc alatt legyőzöd ezt az áruló lovagot.
A párbaj elkezdődött, s a két lovag, inkább görnyedve a röhögéstől ügyetlenül hadonászott a karddal.
- Most megfizet a sértésért - lihegte már kissé kifulladva Dennis.
- Nem félek én olyan ellenféltől, kit ennyire megsütött a nap.
- Akkor hát védje magát, gaz áruló!
A párbajt végül egyikük sem nyerte meg, mivel egyszerre kapták meg "a halálos döfést".
- Ejj, hát mégis döntetlen ez a párbaj.
- Sir Dennis, el kell ismernem, Marilyn kisasszony mégis kincs... Esedezve kérem bocsánatát és vonuljunk vissza a légkondicionált szobáinkba.
- Minden szava igaz. Elfogadom a bocsánatkérését, és egyetértek javaslatával. Éljen a légkondi feltalálója!
- Hogy jön a lovagkorhoz a légkondi? - értetlenkedett Dita.
- Hát úgy hogy a hőségben kedveseink kiestek a szerepükből - mondta Raquaelle.
- Az mindjárt más. De egyetértek, menjünk vissza a szállásra és frissüljünk fel.
Mindannyian elfáradtak a rengeteg sétában és játékban, így nem bánták, hogy Ági felhívta őket és a mára betervezett fürdőzést másnapra tette, illetve, délelőtt elmennének a varázstoronyba is.
Másnap, ha lehet, még melegebb volt, így nem is bánták, hogy nem kell a napon sétálgatniuk, Dita így is vacakul érezte magát. A várban kissé megütötte a nap, így a délelőtti programot ki is hagyta, hogy aztán délután újult erővel elmehessen a Török fürdőbe.
A Varázstorony mindenkinek nagyon tetszett. A kiállítás az Eszterházy Károly Egyetem negyedik szintjétől kezdődik és magába foglalja a csillagászati múzeumot, a Planetáriumot, a Camera Obscurát és a Panoráma teraszt is.
Mint megtudták Ágitól, az egri csillagvizsgálót, Specula néven, gróf Eszterházy Károly egri püspök alapította a 18. században. A kor legmodernebb csillagászati megfigyelőeszközeit Hell Miksa magyar származású csillagásztól és a bécsi távcsőépítő műhelyekből rendelte.
Az egész hely interaktív volt. Az első teremben például választ kaptak a Bermuda háromszög misztikusnak tűnő, valójában egyszerű fizikán alapuló rejtélyére is. Sőt ők maguk idézhették elő egy modellen egy hajó "eltűnését" is. De ugyanitt megnézhették, hogyan működik a világűr, milyen anyagokból tevődik össze egy csillag, milyen meteorok zuhantak a Földre.
Íme, néhány kép a kiállításról:
Az első kép: Armilláris szféra - a középkorban elterjedt szemléltető eszköz, az égboltot ábrázolja, középpontban a földdel.
A második kép: Éggömb - a 18. század csillagászat oktatásának fontos eszköze volt.
Mivel a csillagvizsgáló toronyban a műszerek rendkívül érzékenyek voltak, ott nem használtak fűtést, így télen a csillagászok az úgynevezett melegedőben tudtak megpihenni, felmelegedni munkájuk közben.
És végül a Camera Obscura. Itt sajnos nem tudtak fényképezni, mivel a "varázs" láthatatlanná vált volna, így csak a tájékoztató táblát örökítették meg.
Innen megtudható, hogy ez az eszköz egy egyszerű optikai eszköz, egy hatalamas fényképező a besötétített szobában. Az általa létesített kép a fehér asztalra vetítődik ki, így azon látni, hogy adott pillanatban mi is történik a város bármely pontján.
Ágnes és a kiállításon dolgozók igazán kitettek magukért, így a kis csapat még a délutáni fürdőzés közben is fel-felemlegette a toronyban látottakat.
Viszont mindannyian örültek, amikor a sok lépcső megmászása és a meleg után végre megérkeztek a fürdőbe.
- A Török medencét 1610-től kezdték építeni, és hét évig tartott, amíg befejezték. Még a török hódoltság idején épült, ez a legrégbbi része a fürdőnek. A fürdő többi részét több száz év alatt fokozatosan építették meg - fogott magyarázatba a szervező.
- Tudtak valamit azok a törökök.
- És micsoda művészi stílusérzékük volt. Gyönyörű ez a hely!
- Hat medence található itt, kívül belül török hangulatú az épület, 1980-ban újították fel a kupolát, körülbelül kettőszázezer aranyozott mozaikkal van díszítve.
- Nem semmi!
- Mint említettem a legrégebbi medence a török medence, mélysége 90 cm, a víz pedig 30 fokos gyógyvíz. A török fürdőkben a férfiakat és a nőket szigorúan elkülönítették egymástól. A második legrégebbi medence a nagy tükörmedence, amelyet 1795-ben Barkóczy Károly püspök építtetett...
Ágnes semmit sem bízott a véletlenre. Minden medencét külön bemutatott, mesélt az itt igénybe vehető masszázsokról. A fürdőben a szokásos masszázsok mellett tradicionális török masszázsfajták (hamam) is kipróbálhatóak.
Ágnes annyira lelkesen mesélt nekik a Török fürdőről, hogy egy pillanatig sem bánták a harminc perces bemutatót. Lelkesen ecsetelték, ha legközelebb visszalátogatnak ide, ki milyen masszázst vesz majd igénybe.
- Kár, hogy nem jutott előbb eszünkbe időpontot foglalni, nagyon felkeltette az érdeklődésemet ez a hamam - sajnálkozott Marilyn már a medencében ülve.
- Én a helva mézes masszázst próbálnám ki - álmodozott Dita.
Nem messze tőlük Raquaelle a rózsaszín flamingóban ülve ringatózott a vízben, miközben Gil úszkált mellette. Néha odaúszott feleségéhez és húzta pár kört a medencében.
- Szia szívem! integetett Gil lelkesen feleségének.
- Látom mégis tetszik neked ez a gumiülőke.
- Igen, nagyon király, bár a rózsaszín nem megy a szemem színéhez.
Később Dita foglalta el a gumikacsát - ahogy ő nevezi. kényelmesen elhelyezkedve lazult, s már majdnem el is aludt.
Mielőtt elnyomta volna az álom, Dennis nagy vízfröcskölés közepedte elúszott mellette, s Ditát is alaposan eláztatta, sőt, majdnem bele is borította a vízbe.
- Nem tudsz vigyázni? - méltatlankodott a lány.
- Bocsika. Legközelebb.
Dennis egy éles kanyarral visszaúszott Ditához.
- Akarom mondani. Szép hölgyem, esdve kérem, bocsássa meg modortalanságom! Kiengesztelhetném valamivel? - tért vissza lovagi stílusához.
- Sir Dennis, elfogadom bocsánatkérését. Engesztelésül, ha tolna néhány kört a medencében, talán maradék nehesztelésem is elmúlna - válaszolt stílusosan Dita.
- Ám legyen, szép hölgyem, készüljön fel élete legjobb medencés bulijára - azzal amilyen csak tudta, Dennis elkezdte tolni a gumiflamingót.
- Juhúúú! EZ AZ!
A többiek nevetve figyelték Dennis és Dita játékát. Sajnos a Fürdő csak kilencig tart nyitva, így hamarosan indulniuk kellett, de örök emlék maradt bennük, amikor Dennis egy rosszul vett kanyar közben mégis beleborította Ditát a vízbe. A lány köhögve-prüszkölve úszott ki az úszófotel alól, aztán játékosan üldözőbe vette a botcsinálta lovagot, jókora mennyiségű vízzel lelocsolva őt.
A szépasszony-völgyi kirándulást a hazaút előtti napra tették.
Marilyn és Dennis szívesebben töltötte volna a napját kettesben, így ők inkább a szállás közelében maradtak. Ági kedvesen felajánlotta nekik, hogy másnap délután szívesen hazaviszi őket is a kisbusszal, nem kell a vonathoz igazodniuk.
A pár örömmel elfogadta a kedves invitálást, annál is inkább, mivel a hazaút előtt még szerettek volna átmenni Noszvajra, a Csendülőbe. Ági azt ígérte, szívesen elviszi őket oda is, amíg a csapat többi tagja ajándékot vásárol, összecsomagol és ebédel a városban.
Így tehát a Szépasszony-völgybe csak öten mentek bort kóstolni; Dita, Fred, Raquaelle Gil és Ági. Ágnes itt is kitett magáért, mesélt a pincék és a völgy kialakulásáról, fejlődéséről, aztán belevetették magukat a borkóstolásba. Legalább nyolc pincébe is betértek. A legjobban az tetszett nekik, ahol egy néni tyúkanyó módjára kínálgatta őket borral és mogyoróval. Ági ezt a pincét szerette a legjobban a völgyben, mert a néni olyan lelkesedéssel mutogatta végig minden alkalommal a kínálatot, mintha először csinálná.
Ági másik kedvenc pincéje a Juhász pince, ahol a fal stílusosan borosüvegekkel, tőkékkel és szárazvirágokkal volt díszítve.
Ági, bár a borokhoz kevésbé értett, mint a történelemhez, tapasztalatból tudta, melyik borokat kell kihozatnia a különböző pincékben, hogy ügyfelei elégedettek legyenek. Nem a szokásos, bármelyik boltban vagy szupermarketben megvásárolható borokat kérte, hanem a különlegesebbeket, melyek nem találhatóak meg minden sarkon.
Az utolsó pince mindenkit lenyűgözött. Rusztikus volt, de mégis megvoltak benne a modern elemek, olyan remek összhangban, hogy szinte szavak nélkül egyeztek meg, másik helyre már nem térnek be.
- Eddig ez a legszebb pince, ahol jártunk - nézett körül Raquaelle a Juhász pincészetben.
- Nem a szépsége a lényeg, hanem az, hogy a bort milyen törődéssel készítik, a szőlőt odafigyeléssel gondozzák és minden napjuk a föld és a természet szeretete körül forog - mondta Gil, aki az elfogyasztott italok hatására kissé érzékenyebbé vált. - Nagyapámmal gyakran műveltük a földjeit gyerekkoromban. Nem volt szőlője, de termesztett gabonát, kukoricát. Annyira élveztem, amikor kimentünk vetéskor, és a többi férfival műveltük a földet, vagy a kapálást, amikor már kikelt a kukorica. Mindig volt egy saját kis táblám, amit csak én gondoztam ültetéstől aratásig.
- Ilyeneket én is tudnék mesélni. Nagyszüleimnek teheneik voltak és én már hat évesen ragaszkodtam hozzá, hogy tanítsanak meg fejni. Onnantól nagyanyám hajnalban keltett és minden reggel együtt fejtük meg az öt tehenet, amíg nagyapám az istállókat tette rendbe. Egészen addig tartott a lelkesedésem, amíg nagyapám meg nem vette Riskát. Ritka vad tehén volt, csak tata tudta megfejni, mindenki mást felrúgott. Onnantól nagyanyám is csak seprűvel mert az istáló közelébe menni. Azzal csapott rá Rizskára, ha rúgott és onnantól engem nem engedtek be többet a tehenekhez - mesélt Dita lelkesen.
- Te városban nőttél fel, nem? - nézett csodálkozva Fred.
- Hát én félig itt, félig ott. Amikor gyerekkoromban elvittek a nagyszüleimhez, lenyűgözött a tanya, ahol éltek. Béke, csend és nyugalom. Onnantól kezdve minden szünetemet velük töltöttem, de közben a városi pörgés is beszippantott.
- Akkor neked ideális hely Zöldtündér.
- Igen, ott megvan minden, amit szeretek. A sok zöld és béke, a városi nyüzsi a központban...
- Mintha magamat hallanám - szólt közbe Gil. - Én is imádom mindkettőt és a mi kis falunk már ötvözi ezt a két tulajdonságot.
A finom borok hamar megtették a hatásukat, mivel az élénk beszélgetést hamarosan felváltotta az éneklés. Egymás után dalolták el kissé hamisan kedvenc örökzöldjeiket, kezdve az Edda kör közepén állok klasszikusától, bezárólag a Balog Zoltán Szása (Ellopták az oroszok a tankot) című, kissé trágár, de annál szórakoztatóbb művéig.
Még Ági is beszállt a dalolásba és az asztal körül egymást bíztatva egyre hangosabban adták tudtára a többi vendégnek, hogy igazán jól szórakoznak.
Ígéretéhez híven Ági másnap reggel elvitte Marilynt és Dennist a Csendülőbe. Szerette ezt a helyet, ahányszor itt járt, mindig meglepődött, mennyire más ennek a kis helynek a légköre, mint egy hagyományos vendéglátóhelyé.
Itt valóban lehet lazítani, senki sem szól, ha a fűben mezitláb sétál, vagy ha leheveredik az egyik fa alá kicsit lazulni.
- Remélem ti is annyira meg fogjátok kedvelni ezt a helyet, mint én.
- Már most nagyon tetszik - lelkendezett Marilyn.
- Nekem is tetszik. Te már voltál itt? - kérdezte Dennis.
- Igen, néha benézek. Szinte az ország összes pontján van egy hely, ahová el tudok menni kicsit töltődni, akár munka közben is, ha úgy adódik. De a szombathelyi arborétum mellett ez a kedvencem.
Ági hamarosan magukra hagyta a párt.
Dennis és Marilyn körülnéztek a kertben és nagyon hangulatosnak találták azt. Az elmúlt néhány napot nagyon élvezték a kirándulásokkal, fürdéssel, ajándékvásárlással, de kezdtek a sok nyüzsgésbe is elfáradni, így ezt a békés, csendes helyet most nagyon értékelték.
Nem beszélgettek, de így is összhangban voltak egymással. Nézték a tájat, lazítottak, jól érezték magukat.
Később kifeküdtek a fűbe. Igaz, hogy itt sokkal otthonosabban érezték magukat, mint bármely másik hasonló helyen. Itt szabad a fűre lépni, ha nem fúj a szél, lehet tollasozni. Szabad a társasokkal játszani és a könyveket olvasgatni, amik bent vannak kirakva. Itt biztosan senki sem néz csúnyán, ha az ember örömében hangosan nevet, vagy szomorúságában sír. Itt nem tessékelik haza a vendégeket fogyasztás után, mert kell a hely másoknak. Itt szabad szabadnak lenni.
Az ebéd is fenséges volt. Kacsamájat ettek, megkóstolták az egyik bort, aztán megint csak lazítottak.
- Mióta nyaralunk, most először érzem magam teljesen nyugodtnak.
- Tudom, én is. Mintha valami jótékony szellem lenne itt, ami segít elengedni az aggódást és a nehézségeket.
- Milyen lehet egy ilyen helyen élni? Minden nap, amikor hazamész a nyugalom vár.
- Ez nem csak a helytől függ. Az is számít, hogy valóban otthonodnak tudod-e nevezni a helyet ahol laksz. Ahol igazán önmagad lehetsz.
- Ebben igazad van... De sokat segít a lazításban, hogy nem hallom a város pörgős zaját, ami emlékeztet a holnapi feladatokra.
- Ugye visszajövünk még? - kérdezte Marilyn amikor már a hátsó kertben üldögéltek.
- Természetesen. Amikor csak erre járunk és van némi szabadidőnk, bejöhetünk - válaszolta Dennis, akinek már egy terv kezdett kibontakozni a fejében. Itt ezen a békés helyen... Marilyn fehér ruhában...
- Majd meglátjuk mit hoz a jövő - gondolta a férfi.
Hazafelé Marilyn és Dennis elmesélték a Csendülős élményeiket a többieknek. Természetesen mindenki egy valamire volt kíváncsi: Doki bent volt? És milyen élőben?
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A csendülős tapasztalatataimat a következő bejegyzésre szánom (ez így is elég hosszú lett).
Remélem tetszik a történet!
A Juhász picében és a Csendülőben készült képek az illetékesek tudtával és beleegyezésével kerültek fel a blogba! Kéretik nem belekötni, köszi :)
