Barbie és Ken az esküvőjük után a repülőtérre indultak taxival. Barátaik és családjuk meglepték őket egy görögországi, zakhyntosi nászúttal.
Időben kiértek a reptérre és elérték a repülőgépet. Barbie még sosem repült és nagyon félt, de Ken nyugtatólag átölelte és folyamatosan mesélte hol és mikor rázkódhat a repülő, éppen merre járhatnak és mennyire csodás a sok felhő fentről.
Barbie ugyan nem nyugodott meg teljesen, de azért jó érzés volt Kenhez bújni, becsukni a szemét és elképzelni, hogy csak egy buszon van és nem több ezer méterre a földtől.
Amikor végre leszállt a gép, Barbie boldogan szállt le a gépmadárról és nézett körül a sziget repterén. A kiszállásnál idegenvezető várta őket, aki a transzferhez irányította a házaspárt, ami a szállásra vitte őket. Út közben megálltak egy boltnál, mert itt nem lehet meginni a csapvizet és javasolták a turistáknak, vegyenek palackozott vizet maguknak. Barbie kívánságára vettek még egy üveg bort és néhány szendvicsnek valót is.
A szoba kicsi volt, de barátságos. Volt benne egy kis asztalka két kényelmes fotellel egy nagy házimozi-rendszerrel. Mint kiderült, családjuk erre is gondolt, mert pendrive-ra tettek jó néhány filmet, amit mindketten szeretnek. Habár az ifjú pár sejtette, nem igazán lesz idejük és kedvük filmezni, örültek, hogy szervezőik még erre is gondoltak.
- Nem a repülés lesz a kedvenc elfoglaltságom - mondta Barbie.
- A repülés a legbiztonságosabb utazási mód - válaszolta Ken. - Minden túl van biztosítva, több az autó és buszbaleset, mit a légi baleset.
- Úszni meg tudtam tanulni! Repülni eszköz nélkül, ha megfeszülök sem fogok tudni soha! - vágott vissza Barbie, aki még mindig elborzadt a repülőből elé táruló látvány gondolatára is.
- Nem kell félni, majd megszokod. Abszolút rendben volt minden az úton. Szép tiszta időnk volt, még légörvénybe sem kerültünk.
- Meséld el ezt a 9/11 katasztrófa túlélőinek. Repülőre ültek és meghaltak. És zárjuk le a témát, mert dühös leszek és félek!
- Oké! Semmi baj, már itt vagyunk, és egy csodás hét áll előttünk. Nézzük, mit csomagoltak nkünk a barátaink és a család. Átöltöznék valami kényelmesbe.
- Én is szeretnék átöltözni - értett egyet Barbie.
- Nézd, a kedvenc pólóm! - örvendezett Ken.
- Ez a lila ruha pedig az én kedvencem. Azt hiszem, ismernek minket!
Átöltözés után átnézték a programokat amiken szívesen részt akartak venni a nászútjukon, aztán e-mailben jelentkeztek a kiszemelt időtöltésekre. Mivel másnapra Kefalonia volt a kiszemelt célpont, és korán szerettek volna aludni menni, a szobájukban vacsoráztak.
- Még szerencse, hogy bevásároltunk kicsit, mert most nem lenne kedvem megkeresni a tavernát, ahová a vacsoránk szól. Nagyon elfáradtam, mintha egész nap kapáltam volna.
- A félelem sok energiát elvisz - bölcselkedett Ken.
- Lehet. Lezuhanyzok és kialszom magam.
Másnap reggel nyolckor várta őket a busz, ami a kikötőbe vitte őket. Kefalóniára Komp vitte őket a busszal együtt
A kompról csodás volt a kilátás. A kék tenger, a tengert szelő hajók és csónakok és a szigetek csodálatos látványt nyújtottak. A kompon végre alkalmuk nyílt megismerkedni a többi utastársukkal is. Jót beszélgettek Rexszel és Hanahval, illetve két gyerekükkel Mariaval és Prue-val. A néger család öt éve él Magyarországon és nagyon elégedettek mindennel. Nem értik, a magyarok miért savanyúak, amikor mindenük megvan - legalábbis több, mint amikor ők eljöttek Líbiából.
Lily és Mathias is szimpatikusak voltak, ők a keresztlányaikat hozták nyaralni Görögországba. A két kislány, Vica és Fanni ámulva nézték a kilátást.
A víz olyan kék volt, mint a képeslapokon. El sem akarták hinni, hogy a ilyen varázslatos lehet a tenger. A sós levegő, a zöldellő szigetek, mind-mind lenyűgözték őket.
Miután megérkeztek Kefalóniára, újra buszra szálltak. Csodálták a sziget tájait, a rengeteg olajfát és ámulattal hallgatták a
Az első megállójuk Szent Gerasimos kolostora volt. Gerosimos 1506-ban született jómódú bizánci családban, de ő szerényebb életre vágyott, így szerzetesnek állt. 1555-ben végleg Kefalóniára költözött és haláláig ott szolgált.
A kolostor kertjében egy hatalmas platánfa áll, melyet a szerzetes ültetett. Emellett a szerzetes már életében csodálatos gyógyító erővel bírt, s halála után szentté avatták. A helyiek zarándokhelyévé vált a kolostor, s amikor teheti, ellátogatnak kolostorba imádkozni a szenthez.
A következő megálló a Melissani barlangtó, amit 1951-ben fedeztek fel. Egy földmozgá miatt a barlang teteje beszakadt, mélyedés keletkezett az üregben mely feltöltődött vízzel. A nap fénye csodálatosan világítja meg a vizet. Belül egy mini sziget alakult ki a ó közepén, amely sajátos kis élővilággal rendelkezik és ahogy a Nap fénye beragyog, elbűvölő látványt nyújt.
Barbie-t teljesen lenyűgözte a látvány. Elámulva figyelte a barlangban röpdöső galambokat, a növényeket a barlang falain és a ragyogó napsütést.
Ken egyszerűen csak élvezte felesége társaságát és ábrándozva figyelte a gyönyörű barlangot. Egészen romantikus gondolatok kerítette hatalmába, ahogy a csónakban ringatóztak.
A barlangi túra után megálltak ebédelni Kefalónia egyik gyönyörű tavernájában, de a komp indulása sajnos időhöz kötötte a csapatot. Mivel naponta csak egyszer jár a komp a két sziget között, a busznak sietnie kellett, hogy el ne késsenek.
Miután visszaértek Zakhyntosba, fáradtan, de elsétáltak a Granada tavernába, ahová vacsoráik voltak befizetve. A hangulatos kis hely egy családi vállalkozás. Minden dolgozóból a nyugalom és a derű sugárzott, pedig a helyiek élete igen nehéz.
1953-ban egy nagy földrengés rázta meg a szigetet, aminek következtében a szigeten élők élete nagyon nehézzé vált. Újra kellett építeniük a városaikat, nem volt munkájuk és megélhetésük, ezért sok görög család elhagyta a szigetet, Athénba költöztek vagy külföldön próbáltak szerencsét. A sziget akkor kezdett újraéledni, amikor a '80-as években egy újságíró felfedezte a csempészöblöt.
A mítosz szerint egy csempészhajó legénysége viharba került. A legénység és a kapitány a vízbe vetette magát és kiúsztak a partra, a hajót pedig az öbölbe sodorta a víz. A hajó legénysége közül a kapitányt és a legénység több tagját sikerült elkapniuk a hatóságoknak és börtönbe zárták őket.
A helyiek a rendőrök előtt értek a hajóroncshoz, így a csempészett cigarettát és szeszesitalt szétlopkodták, évekig senki sem vásárolt cigarettát. Az újságíró figyelmét az keltette fel, hogy a szigeten mindenki piros Malborót szívott. El is látogatott az öbölbe a hajóroncshoz és a cikke megjelenése után megjelentek a szigeten az első Brit turisták.
A helyiek élete a turizmus fellendülésével egy kissé könnyebbé vált, habár az egész éves keresetük jelentős részét májustól októberig kell előteremteniük. A nyári szezonban így a görögök nagyon sokat dolgoznak, de télen sem tétlenkednek. Olívabogyó szüreteléssel igyekeznek bevételhez jutni, illetve sokan más városban vagy más országban próbálnak munkát találni. A híresztelésekkel ellentétben a görögök igen szorgalmasak, dolgoznak, vállalkoznak, viszont minden nap tartják a sziesztát a legtöbben. Korán reggel kezdik a munkát délig, amikor hazamennek ebédelni és aztán ledőlnek pihenni. Este hatkor aztán újra munkába állnak és késő este fejezik be a munkát. Ennél fogva egy görög buli is későn, éjfél után kezdődik igazán.
Az élet télen még inkább nehéz, mivel drága a fűtés, és van amikor a szigetlakók el vannak zárva a külvilágtól az időjárás és a kisebb földrengések miatt. Az egészségügyük is pocsék, így kénytelenek magánrendelésekre járni (ami olyan színvonalú, mint Magyarországon TB) Ha valaki nagyon beteg, Athénba szállítják, és csak a sürgősségi betegellátás és szállítás több, mint 800 Euró.
- Nálunk is van probléma, mi mégis állandóan nyavalygunk. Pedig egész évben normálisan kapunk fizetést a munkánkért, nem úgy, mint a görögök, akik télen alig találnak munkát - elmélkedett Barbie.
- Nem is akarok belegondolni a havi fűtésköltségbe és az egészségügyi ellátásukba. Anna (idegenvezető) szerint az oktatás is romokban hever a szigeten.
- Te sem tudnád a maximumot nyújtani szegényes eszközökkel. De Anna szerint a tanárok jók és okosak, csak eszközeik nincsenek.
Közben megérkezett a felszolgáló és hiányos angolsággal, de lelkesen vette fel a fiatal pár rendelését.
Vacsora közben tovább boncolgatták a helyiek szokásait és néhánytól kissé irtóztak is.
- Hallottad, amikor Anna azt mondta, hogy a helyiek megcsókolják a szentjeik múmiájának a lábát vagy a képmásaikat?
- Igen. Hogy nem lesznek betegek egy múmia puszilgatásától? Fúj! - szörnyülködött Ken.
- Jó az immunrendszerük... Meg a hitük szerint a szentjeik megvédik őket a betegségektől is. Így a hitük védelmezi őket - válaszolt Barbie.
- Olyan szép ez a taverna! És láttad? A tulajdonos lesegítette a lépcsőn azt a mankós nénit. Őt ismerjük, a hotelünkben lakik - lelkendezett a fiatalasszony.
- Én azt élvezem, ahogy bánnak velünk. Marasztalnak, pedig már nem is ettünk vagy ittunk egy ideje. Sőt, a számlát is kifizettem, amikor WC-re mentem.
- Vendégszeretők és rendkívül kedvesek. Sugárzik belőlük a derű. Úgy érzem, ezt nem megjátsszák, hanem tényleg így is érzik.
- Ez nekem is nagyon megdöbbentő... Ha nem kellene a WC helyett a kukába dobni a papírt, komolyan elgondolkodnék, hogy ideköltözök
Másnap nem volt programjuk, és harmadnap is csak este mentek a Görög estre, így végre a tengerben is megmártózhattak kicsit.
A hotel előtt a part kavicsos volt, kagylót így nem tudtak gyűjteni, de remekül tudtak napozni a parton és játszani a vízben.
- Milyen szép a víz! Az aljáig le lehet látni - lelkendezett Hanah.
- Imádok napozni! De most gyűjtök pár kavicsot, mert olyan szépek! És imádom, hogy kék a víz. - lelkendezett Barbie is.
- Én azért néznék egy homokos partot is, mert nem jó, amikor a kövek beleállnak a talpamba - szólt közbe Ken.
Az ebédjüket a városban az Avalon tavernában fogyasztották el, ment z egész magyar csapat, így Barbie és Ken csak este a Granadában tudott kettesben maradni, de nem bánták. Nagyon jól összebarátkoztak a többiekkel.
Ismét a mosolygós pincérlány szolgálta ki őket és ők ismét csodálattal figyelték a helyiek lazaságát és derűjét.
Másnap reggel a csapat ismét egy tengerparton kötött ki, de ezúttal Ken és Rex határozott kívánságára, egy homokos partra mentek fürdeni.
- Mennyi kagyló! - örvendezett Hanah.
- Anya, mi is megyünk, várj meg! - sikongatott a két kislány, akik addig a finomságokkal voltak elfoglalva.
- Addig felfújom az úszógumikat - ajánlkozott Rex
- Fú, de nagy kagylók! - örvendezett Prue.
- És szépek is - tromfolt Maria.
- Gyűjtsetek mindenkinek, hogy legyen mit hazavinni emlékbe - mondta a lányainak Hanah.
- Oké anya.
Kagylógyűjtés után Hanah beült az egyik úszógumiba a lányaival, akik el voltak ragadtatva a tengertől. Lelkesen pancsoltak a vízben, ringatóztak a matracon.
Lily kiúszott egy sziklához, élvezte a víz érintését. A fiúk lustálkodtak a parton egy kicsit és Barbie is kipróbálta az egyik úszógumit.
Hanah is szívesen mászott sziklára, így kiúszott Lily mellé és lelkesen kapaszkodott fel a csúszós köveken.
A két lány, mint két szirén, figyelte a fürdőzőket a szikláról. Mindenki nagyon jól érezte magát, úsztak, napoztak és pancsoltak egész nap önfeledten. Csak azért nem égtek le, mert időnként valamelyiküknek eszébe jutott, hogy használniuk kellene a naptejet is, és dél körül beültek a büfébe ebédelni, ami helyi szokás szerint ismét két órás programmá húzódott.
Falatozás közben beszélgettek, megismerték a büfé tulajdonosát is, aki egy kicsit még magyarul is tudott. Ő is mesélt a válságokról, melyek a szigetet sújtották, többek közt, hogy 2017-ben leégett egy jelentős része az olajfáknak és a tűz miatt evakuálni kellett két falut is.
Ebéd után ismét pancsoltak kicsit, fényképezkedtek és aztán felfedezték a partot is.
Barbie és Ken
A csapat
Egy felfedezni való építmény a parton
- Ez vajon mi lehet? - kérdezte Lily.
- Talán egy híd? - találgatott Prue.
- Híd? Mit keres a tenger közepén? Kikötő? Lehet ez egy kikötő része? - találgatott Rex is
- Vagy egy erődítmény romja - szállt be Ken is.
Akármi is ez az építmény, 1803-ban épült a rajta lévő tábla szerint és remek hátteret nyújt egy kis fotózásra.
A fotózkodás igen szórakoztató volt, még a homokvár építéséről is majdnem elfeledkeztek.
Késő délután értek vissza a szállásra, így a lányoknak kevés ideje volt elkészülni a Görög estre. A fiúk lezseren vették az öltözködést, a lányok viszont nagyon kitettek magukért. Mindannyian nagyon csinosan felöltöztek, ha már egy ilyen esemény részesei lehettek, a pasik viszont felsültek, hiszen nem is gondoltak rá, hogy nyaralás alatt ki kell majd öltözniük.
Egyedül Ken öltözött többé-kevésbé alkalomhoz illően, mivel a két húga csomagolta be a bőröndjét.
A gyerekek hamar összebarátkoztak a többiekkel és csak egy kép erejéig voltak hajlandóak nyugodtan állni.
A táncosok is megérkeztek, ők külön asztalnál étkeztek. A séf a grill ételekkel csodát művelt. Halat, nyulat, bárányt és sajtot grillezett. Egy serpenyőben finom szószban tengergyümölcsei rotyogott, illetve egy másikban zöldségekkel sült a sok finom rák, kagyló és polip.
A gyerekeket természetesen a desszertes asztal foglalta le igazán, de azért szívesen megkóstolták a húsokat és a tengergyümölcseit is.
Vacsora után a pincér leszedte a használt evőeszközöket és a táncosok is felkészültek a műsorra.
Felhangosították a zenét és elkezdődött a mulatság. Mindenki le volt nyűgözve a műsortól és a gyönyörű görög zenéktől. Barbie és Ken lenyűgözve figyelték a műsort.
Jorgosz és Kasszandra teljesen átadta magát a zenének. Egész lényükből áradt a derű és az energia. A közönség lelkesen figyelte őket, nem is sejtve, hogy nemsokára ők is táncolni fognak.
Az egyik pörgősebb szám végén Jorgosz és Kasszandra egy ütős befejezéssel zárta a táncot, majd egy pohár víz után felkérték a közönség tagjait egy táncra.
A közönség először vonakodott táncolni, habár a finom borok hatására hamar meggondolták magukat. Barbie nevetve figyelte, ahogy Kasszandra felkéri Kent táncolni.
Nos, a gyerekeket nem kellett biztatni, amint táncolhattak, azonnal körbeálltak és hangos nevetéssel ugráltak, lépkedtek a zene ritmusára-
Ken még egy furcsa táncot is járt Jorgosszal.
A tánc lényege az volt, hogy összeakasztották a két ellentétes lábukat és egyensúlyozva elkezdtek körbe ugrálni, aztán egy lábcsere után a másik irányba is ugráltak kicsit.
Az este nagyon jól sikerült, habár egy kis szomorúság is vegyült az örömbe. Másnap indultak haza, de megfogadták, még visszatérnek a szigetre, hiszen rengeteg látnivalót nem néztek még meg az időhiány miatt. Azt azonban megfogadták, hogy igyekeznek a görögök vidámságát, lazaságát és energikusságát.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Bocsi a törióra miatt, de valóban lenyűgöző volt a görög emberek stílusa a sok probléma közepette is és reméltem, hogy az érzés egy részét átadhatom nektek is.
Ha van kedvetek, írjátok le, tetszett-e a kis görög babanászutas sztorim.
