Sindy kicsit mégis kedvetlen volt. Úgy érezte, hatalmas pocakjától már egy jót sétálni sem tud, emellett az esküvői előkészületek is nyomasztották.
- Olyan leszek az esküvőmön, mint egy bálna! - panaszkodott.
- Dehogy leszel olyan! Nagyon szép vagy, sugárzol, csak most látod kicsit borúsnak a világot - vigasztalta Sidney.
- Ha télen tartjuk az esküvőt, még nem lett volna ilyen nagy a pocakom. Anya azt mondta, mehetünk, amikor leesik a hó, hogy szép, havas esküvő legyen, ehhez képest februárban nem engedte meg, hogy lemenjünk a faluba. Pedig akkor még kisebb voltam... Ha ezt tudom, akkor itt szerveztem volna meg az egész lagzit.
- Nem akarta, hogy elakadjatok az úton a nagy hóban. Féltett téged! - vigasztalta Sidney. - Figyelj! A hónap végén lesz az esküvőd! Hozzámész ahhoz a férfihez, akit a világon a legjobban szeretsz, és szerintem csak ez számít!
- Igazad van! - vidult fel Sindy. - És májusban megszületik a kicsi is! Már nagyon várom. Már most szeretem. Nagyon jó érzés, ahogy a hasamban mocorog! De még nem döntöttük el, hogy mi legyen a neve.
- Ráértek még kitalálni. De szerintem a Kamilla nagyon szép név... Vagy a Lily, Gedeon, Sara...
- A Hajnalka is szép és a Rozália, meg a Roland és a Richard is. Igen, együtt néztük ki a naptárból ezeket a neveket gyerekkorunkban. De Kevinnek tetszik még a Márk, a Tilda, a Zsófia, az Orsolya, a Péter és a Pál is.
- Hihetetlen, hogy még mindig nem tudjátok, milyen nemű lesz a baba - kiáltott fel Sid.
- Az legyen meglepetés! Nekem mindegy, hogy fiú-e vagy lány, csak legyen egészséges! - mondta a kismama.
- De azért csak reménykedsz valamiben...
- Nem. Tényleg! A lényeg az, hogy egészséges legyen.
Kis lelkizés után a két lány már sokkal jobb kedvűen indult tovább a parkban.
- Kérdezhetek valamit? - fordult testvéréhez Sid.
- Persze!
- Elhozhatom Steffant az az esküvődre?
- Igen... MI?? Ti együtt vagytok? És nem tudok róla?
- Hát már egy ideje találkozgatok vele. Nagyon helyes srác, de kissé tartottam tőle. Mindig olyan, mintha semmi sem érdekelné, állandóan lazáskodik. - magyarázta Sid.
- Igen, eléggé laza csávó, de ennek ellenére mindig lehet rá számítani. Csak nem szeret minden apróságból elefántot csinálni. - mélázott Sindy - Hogy jöttetek össze? - kérdezte végül.
- A szilveszteri buli után odajött hozzám és meghívott egy italra. Aztán elkezdtünk beszélgetni és végül hajnalig be sem állt a szánk. Pedig azt gondoltam, csak egy éjszakát szeretne velem tölteni. De szó sem volt róla.
- Igen, első ránézésre csélcsap pasinak tűnik, de ha jobban megismered, rájössz, hogy nem az - helyeselt Sindy. Hozd csak el az esküvőre, ha akarod.
- Hát őőő.... Látod, az sokkal jobban lefoglalt, kiket hívjak meg, milyen legyen a torta, hol legyen a fogadás, mint a ruha - nevetett Sindy.
- Na, ezt a hiányosságot azonnal pótolni kell! Mégsem mehetsz egy zsákban férjhez!
- Igazad van, egy cirkuszi sátor sokkal jobban állna - tromfolt a kismama.
Ezen a beszóláson aztán olyan jót kacagtak, hogy alig tudták abbahagyni. Már fájt az arcuk és az oldaluk a sok nevetéstől, amikor végre Sidney meg tudott szólalni.
- De most tényleg! Jövőhétre amúgy is szabadságot vettem ki, menjünk és nézzünk körül. De Ann is varrhatja a ruhád.
- Oké, meggyőztél, beszélek Ann-nel és elmegyek veled az esküvői szalonokba is.
- Hányan leszünk a lagzin? - kérdezte Sid.
- Ott lesznek anyáék és te, aztán Kevin szülei, Ryan és Ann, és ezek szerint Steffan is. Ez így tíz ember.
- Szűken leszünk - jegyezte meg a lány.
A két lány közben elérte a régi kolostor romjait. Ott aztán leültek az egyik fal maradványaira és az arcukat napoztatva lógatták a lábukat.Olyan szép idő volt, olyan jó volt hallgatni, a madarak énekét, hogy Sindy végre teljesen feloldódott. A szellő lágyan simogatta arcukat, a nap finoman melegítette bőrüket. Sindy végül mégis megtörte a csendet, mert egy nyugtalanító gondolat már napok óta nem hagyta békén.
- Kicsit azért tartok tőle, hogy a villában már nem lesz elég helyünk - mélázott a lány.
- De Barbie azt mondta, hogy a vendégszobában berendezhetitek a gyerekszobát.
- Igen, tudom, viszont eleinte a pici még sokat fog sírni. Lehet, hogy ez a többieket zavarja majd. Mondtam is Kevinnek, hogy nézzünk egy albérletet.
- És milyeneket találtatok? - kíváncsiskodott Sid.
- Szépek voltak, de kissé drágák. Ennyiből akár vehetnénk is hitelre egy kis lakást - mondta Sindy.
- Szerintem induljunk haza, kissé kezd hűvösödni az idő és kezdek fázni - javasolta Sidney. - A lakásvásárlás pedig sokkal jobb ötlet, mint a bérlés, akkor már a sajátodat fizeted, nem a másét.
Hazafelé sétálva Sindy-ék meglátták Ann-t, aki egy fa mellett üldögélt és kissé rosszkedvűnek látszott.
- Szia, Ann! - köszöntek a lányok.
- Sziasztok!
- Leülhetünk melléd?
- Ha van kedvetek...
- Miért lógatod az orrod?
- Ryan és én összevesztünk. Vasárnap elmentünk vacsorázni és Ryan-t felhívta valami ismerőse. Hétvégére rögtön terveztek programot is. Horgászni mennek, valami faházban alszanak és hétfőn jönnek vissza.
- Kevinnel mennek a Balatonhoz - bólogatott Sindy.
- Na, de ez miért baj? - tudakolta Sid.
- Megígérte, hogy hétvégén segít kifesteni a szobám. Nem sürgős, tényleg, csak örültem volna, ha nem felejti el. És ez a kisebbik gond, nem érdekel a szobám. De vasárnap lesz a születésnapom. És amikor megemlítettem neki, hogy ígért nekem valamit, akkor felháborodott rajta. Amikor a születésnapomat is szóba hoztam, akkor meg azzal jött, hogy miért nem tudom egyenesen megmondani, hogy mi a bajom, miért a szobafestéssel hozakodok elő.
- Végül mi történt? - kérdezte kissé döbbenten Sindy.
- Elrohant. Azóta nem is beszéltünk, nem hívott fel. Én pedig nem fogom őt felhívni.
- Biztos, hogy a mi Ryan barátunkról beszélsz? - kérdezte elkerekedett szemmel Sid.
- Én sem ismerek rá! Olyan kis bugyuta lett - fordult nővéréhez Sindy. - Amikor a villában van, alig beszélgetünk.
- Velem is régen beszélt. Amikor meg felhívom, mindig leráz - gondolkodott el Sid.
- Pedig azt reméltem, ti tudjátok, mi a baja - szontyolodott el Ann.
- Sajnos nem. De máris van két tervem, hogy megtudjuk! Az első, hogy megkérem Kevint, beszéljen vele, szépen, finoman. Ha ez nem jön be, akkor mi hárman csajok majd jól sarokba szorítjuk és kifaggatjuk - mondta elszántan a kismama.
- Mégis hogyan? Bezárjuk egy pincébe, amíg el nem mondja, miért változott meg? - nevetett kissé keserűen Ann.
- Pincébe? Nem... Majd a szobámba. Áthívjuk és addig nem engedjük ki, amíg ki nem nyögi, mi a baja - mondta Sindy
A három lány kész tervvel indult haza a parkból. Ann nem hívja fel Ryan-t, addig, míg a férfi legalább egy sms-t nem küld neki. Aztán sarokba szorítják, ha a finom módszer nem segít. Ann pedig megígérte Sindy-nek, hogy olyan esküvői ruhát készít neki, amelyben inkább néz ki hercegnőnek, mint "bálnának" - ahogy a kismama mostanában nevezi magát.