Szeretem ezt a témát, hiszen ahányan vagyunk, annyi vélemény született már a Barbie babákról. Azt viszont nem szeretem, ha valaki nem jár utána alaposan egy témának, mielőtt ír róla.
Megértem, ha sokan úgy gondolják, a Barbie bizonyos szempontból rossz hatással lehet a gyerekekre. viszont azt gondolom, önmagában egy játékbaba nem tehet arról, ahogyan kezelik és amilyen marketinggel próbálják eladni azokat. A szülők, tanárok, viszont igenis tehetnek arról, hogy ez a baba hogyan hat egy gyerekre és arról is, hogy a Barbie köré épített világ, mesék, stb. hogyan befolyásolják a gyerekeket. Ha a felnőttek vennék a fáradtságot és beszélgetnének a Barbie-ról készült filmekről, mesékről, talán a gyerekek is okosabban játszanának velük.
És igen: a matek nehéz. És ki tudja, Barbie talán a történelem vagy az irodalom todósa. Ken viszont a fizikát és a matekot szereti, neki a történelem a nehéz! Nem vagyunk egyformák, ahogy a babák sem azok. Ezt kellene tudatosítani a gyerekekben, nem pedig egy játékot hibáztatni a szülőknek saját inkompetenciájuk miatt.
De lássuk a véleményem a "
Barbie baba igyekszik, de nehezen tartja a lépést a korral" című íráshoz.
Nem tudom, ki hogyan elmékszik a saját gyerekkorára.
Kislányként szerettem a gyerek formájú babákat is, voltak kisebbek, nagyobbak,
csecsemő formájúak. És igen, mint sok kislány én is utánoztam anyukámat és
igyekeztem úgy játszani ezekkel a babáimmal, mintha én lennék az anyukájuk.
Aztán ott voltak a Barbie babáim. Velük másképp játszottam. Volt 3-4 lány és
egy pasi meg vagy két gyerek. Velük azt képzelte el, milyen leszek majd
nagylányként. Lesz egy férjem, gyerekeim és barátnőim.
Én is odavoltam természetesen a babaházakért, de a szüleimet
nem rántotta be a „vegyük már meg neki, ne hisztizzen” dolog. Anyukámmal ketten
készítettünk házat kartondobozból a babáimnak. Érdekes! Utána már nem akartam
műanyagból rózsaszín giccses házikót. Később kaptam egyet ugyan, de az is
kartonból volt és úgy rendeztem be, ahogy akartam. Szerintem nem az a lényeg,
hogy egy baba milyennek van eladva (állatorvos, tanárnő meg a többi) hanem az,
hogy a szülők megfelelő fantáziát adjanak a gyerekeiknek. Anyukám minden este
mesét olvasott nekem, páratlanul gazdag fantáziával ajándékozott meg ezzel, így
az én alap, „szakma nélküli” babáimból rögtön lett természettudós (Fekete
István: Tüskevár hatására), orvos (sokat jártam dokihoz allergia miatt),
tanárnéni (iskolai élmények) stb.
És ja, eszembe sem jutott, hogy olyan szőke és vékony
legyek, mint a babáim. Emellett nagyim és anyukám vették a fáradságot és
varrtak a babáimnak nadrágot, vagy anyuval készítettünk nekik bútorokat.
Nem, gyerekként nem politizáltak a babáim, vallási
különbségek sem voltak és még csak nem is lettek leszbikusok. De ha mégis lett
volna? Kinek ártok vele? A gyerekek, ha jól tudom, tapasztalás útján és
játékkal fedezik fel a világot. Közben eldöntik, hogy amit tapasztalnak, jó
vagy rossz. És ha már kritizáljuk ezeket a babákat mert túl egysíkúak és a
rózsaszín világot, amit köré teremtettek, felteszem a kérdést: Miért baj, ha
van egy muszlim baba vagy egy néger a többi között? A valódi világ is sokszínű,
mind vallásban, bőrszínben és más nézetekben. Nem a sokszínűséggel van a baj,
hanem azzal, hogy nem tanuljuk meg egymást elfogadni olyannak, amilyen. A
muszlim utálja a keresztént és vica versa. Nekem sosem volt gondom, ha más
másképp látja a világot, mint én. De sosem hallottam, hogy a szüleim megítéltek
volna embereket vallásuk, bőrszínük vagy egyéb külső és belső tulajdonságaik
miatt. Nálunk két embertípus volt: A jó ember, aki segítőkész, becsületes, önzetlen
és voltak a rossz emberek, akik bántanak másokat, önzők, tisztességtelenek
(nemtől, rassztól, vallástól stb. függetlenül).
A Barbie csak egy baba! Az, hogy anyukák belelátják, hogy a
baba a nők értelmi képességeit megkérdőjelezik, lelkük rajta. Meg azon is, hogy
nem találnak ki az alapbabákhoz értelmes foglalkozásokat, amik alapján a
csemetéjükkel játszhatnának.
Felnőtt fejjel ugyancsak Barbie párti vagyok. Blogot is írok,
ahol megmutatom, hogyan lehet a babának álomházat készíteni kartondobozból,
hogyan készíthetünk bútorokat és más kiegészítőket számukra.
Emellett írói hajlamomat is megcsillogtatom, mivel
történeteket találok ki nekik, lefotózom őket különböző szituációkban. Évente
tartunk babatalálkozót, ahol a többi babagyűjtő és blogger élőben is
találkozhat egymással és megoszthatja a tapasztalatait, ötleteit. De lehet,
azoknak van igaza, akik azt mondják, nőjünk már fel és válasszunk komolyabb
hobbit. Nos, talán nekik van igazuk… A számítógépes játékok „sokkal hasznosabbak”
és addiktívabbak, úgyis kevés még a játékfüggő kicsi hazánkban. Igen, tudom, a
biciklizés és az olvasás is hobbi. Mindkét tevékenységet szívesen űzöm, amikor
időm engedi.
____________________________________________________________________
Ez kommentben is felkerült a cikkhez, biztos, ami biztos :)
Nos ez lenne az én véleményem a témáról. Ha nem tetszik,
tőlem kitörölheted, de ugyanez felkerül a blogomba is, és azt már nem töröltetheted
velem, ugyanis nekem is jogom van elmondani a véleményem a témában. Szép napot!