Amikor megtudták Raquaelle lányai, hogy Gil megkérte az anyjuk kezét, gyorsan elkezdték szervezni a pár esküvőjét. Titokban akarták tartani a dolgot, de végül ez nem jött össze. Elkérték Giltől a fia telefonszámát, elintézték a meghívókat, a parti szervizessel kitalálták a helyszínt. Egészen az utolsó pillanatig nem buktak le.
Pedig Gil és Raquaelle is gyanakodtak, a lányoknak hirtelen sok dolguk lett, így nem tudtak annyit a pár körül lebzselni, mint néhány hete. Végül a lebukást a cukrászda intézte el nekik. Mivel Estefánia épp nyaral, nem vele, hanem egy másik céggel csináltatták a süteményeket a nagy napra. A cukrászda dolgozója pedig éppen akkor hívta a Barbie kúriát, amikor a lányok nem voltak otthon, így Raquaelle vette fel a telefont. Először azt hitte, rossz számot hívott az illető, de amikor a cukrász bemondta az ő és Gil nevét, már tudta, hogy a hívás bizony jó helyre ment.
Végül ő maga választotta ki a nagy napra a ruháját és Gil saját kezűleg küldte el a fiának a meghívót.
Raquaelle otthon készült lányaival az esküvőre. Ők segítettek neki elkézülni a nagy napon. Barbie sütötte be a haját, Susy sminkelte és Ann manikűrözte ki a körmeit.
A lányok az indulás előtt közös fotót csinálta az anyjukkal. Raquaelle igazi hercegnőnek érezte magát, akit az udvarhölgyek körülrajonganak.
Gil már kint volt a szigeten a fiával és a pappal. Leslie az utolsó pillanatban esett be, mert éppen külföldön volt a haverjeival motoros túrán, így amikor utolérte a hír, hogy az apjának nem egészen két hét múlva esküvője lesz, hazament, hogy legyen ideje ruhát csináltatni magának, felkészíteni a gyerekeket, hogy jól viselkedjenek és a feleségét, hogy most aztán zofort kell egy gyerekfelvigyázó.
Így is kapkodva indultak csak el az esküvőre, mert még Elora ruhája nem készült el és a bébicsősz kiválasztása is késlekedett. Végül péntek este aztán nagy nehezen elindultak, hogy este tízre a Vadvirág térre érjenek. A gyerekeket sem volt egyszerű ágyba parancsolni, mert annyira felvillanyozta őket az hogy egy IGAZI esküvőre hivatalosak.
Így Leslie szombat délután fáradtan ért oda a szigetre.
Gil feszült volt, de örömmel üdvözölte a fiát.
- Asszony és a gyerekek? - kérdezte.
- Elora még sminkel, a gyerekek meg be vannak zsongva.
- Nehéz lesz az anyjuknak majd kordában tartani őket - állapította meg Gil.
- Bébicsőszt is hoztunk.
- Na látod, ezt jól tettétek! Meg kell néznetek Budapestet, pihennetek is kell, szóval legalább tudtok Elórával is egy kis időt tölteni kettesben.
- Nagyon jó lesz! - lelkesült fel a fiatalabb férfi. - Elora sokat dolgozik, én is és a gyerekek sok időt és energiát kívánnak.
- Jaj fiam... - Gil szinte nem is hallotta Leslie szavait. - Nagy kő van a gyomromban. Nagyon várom már, hogy a feleségem legyen ez a csodálatos asszony.
- Minden rendben lesz! - bíztatta apját Les, elnézve neki a szétszórtságát.
A pap, akivel eddig nem is beszéltek, halkan megjegyezte:
- Érkezik a násznép.
- Amindenit! - kapta fel fejét Gil is. - Atyám, ugye minden rendben lesz?
- Természetesen!
A násznép elfoglalta a helyét és végül zsibongva várták a nagy eseményt. A fő helyen a koszorúslányok, azok párjai és a tanúk, Sindy és Kevin foglaltak helyet.
Raquaelle és Gil megegyeztek, őket kérik fel tanúnak, és ebbe Raquaelle lányai és Leslie is egyet érttettek, ugyanis nem tudták eldönteni, kik legyenek a tanúk négyük közül.
Raquaelle már gyerekkorától ismerte Sindy-t és Sidney-t és az ikrek közül csak Sindy lelkesedett az ötletért. Kevin pedig jól összebarátkozott Gillel, ő is rajongott a motorokért és remekül érezték magukat a Foci EB nézése közben is. Emellett mindent meg tudtak vitatni egymással és többnyire egyet is értettek mindenben.
Végül Raquaelle is megérkezett és sugárzóan szép volt, ahogy mosolyogva a férfi mellé állt, akihez hozzá készült kötni az életét.
- Kedves egybegyűltek - fogott bele a pap. - Összegyűltünk az Isten színe előtt, hogy összeadjuk egymással eme Férfit és eme Nőt. Imádkozással nyissuk eme ünnepi eseményt. Miatyánk, ki vagy a mennyekben......
Az ima után a pap ismét a párhoz fordult.
- Eljöttetek hát hogy összekössétek életeteket a házasság szent kötelékében az Úr és az itt egybegyűltek színe előtt.
- Szabad akaratodból jelentél - e meg itt Raquaelle? - fordult a pap a nő felé.
- Igen.
- Fogadod - e Raqaelle, hogy örömben-bánatban, egészségben-betegségben-szegénységben és gazdagságban kitartasz az itt megjelent Gil mellett, míg a halál el nem választ?
- Igen, fogadom.
- Szabad akaratodból jelentél - e meg itt Gil? - fordult most a pap a férfi felé.
- Igen.
- Fogadod - e Gil, hogy örömben-bánatban, egészségben-betegségben-szegénységben és gazdagságban kitartasz az itt megjelent Raquaelle mellett, míg a halál el nem választ?
- Igen.
- Itt van eme gyűrű....
Raquaelle és Gil egymásra néztek és eszükbe jutott, mi lett az előzővel, ami azóta ugyan ávozott a lány testéből, de azóta egy ékszeres dobozban pihen odahaza. Majdnem elröhögték magukat, főleg, mikor Gilnek végre sikerült gyűrűt húznia a lány ujjára.
Bárcsak örökké tartana ez a nap! - Gondolta Raquaelle.
- Ó Rómeó! Miért vagy te Rómeó...
- Nem tudom Júlia, de te meg miért vagy ilyen magasan? És hogy kerültél oda?
- Én hősöm! Még a magas fára is felmászol értem?
- Hát, ha másképp nem hagyod magad megcsókolni...
- Igazad van. Nagy a hőség.
A koszorúslányok gyönyörűek voltak. Mindhármuknak remekül állt a rózsaszín és a ruha szabása miatt mind igai bombázók voltak.
A násznép. Elora nagyon jól érezte magát az új ruhájában. Leslie viszont alig látott ki a gyerekei haja mögül.
Végül kezdetét vette a lagzi. Dita és Dennis készültek a zenével. A zenekar többi tagja vagy nyaralt vagy a násznép tagjait gyarapította, így ketten énekeltek és egy DJ pult segítségével szolgáltatták a zenét.
A násznép egy része már nagyon éhes volt, így rögtön asztalhoz ültek és falatozni kezdtek. A többiek viszont a táncparketten teremtek és elkezdtek táncolni. Mindenki jól érezte magát.
A gyerekek is nagyon élvezték a különleges alkalmat. Annyi sütit és csokit ehettek, amennyi beléjük fért és senki nem szólt miatta. A gyerekcsősz mosolyogva figyelte a kicsiket Melindával a karjában.
A sok süti és csoki után a gyerekek fogócskázni kezdtek. Barbie végre leült enni. Ken nagy táncos, mindenkit megtáncoltat a bulikon. Les a mostohaanyjával táncolt, aki megköszönte neki a nászút szervezését.
- Örülök, hogy látlak, fiam! - Gil telve volt szeretettel és örömmel.
- Én is örülök, apa! Remélem tetszik minden és remélem a nászút is jól fog sikerülni.
- Az rajtunk múlik, hogy jól sikerüljön. Köszönöm, hogy megszervezted!
- Eredetileg a Kókusz hotelba akartam szervezni, úgy volt, hogy megnyit, mire lemegy az esküvő, de sajnos a tervezők vitatkoznak a kivitelezőkkel, így még nem épült meg teljesen.
- Így is jó lesz. A babatalálkozó nagy buli lesz és nagyon hangulatos, hogy ezen az eseményen tartjuk a nászutat, amin megismertem életem szerelmét. És a barátainkat is viszont látjuk újra.
- Nem szoktál te így beszélni. "Életem szerelme" "hangulatos"... Megváltoztál és ez jól áll neked! - lelkendezett Leslie.
- Raquaelle vagány, szeret velem motorozni, hegyet mászik, nem fél a pókoktól meg semmilyen állattól, imád túrázni, jól főz, talpraesett.
- Oké. Értem. Én is így vagyok Elorával. Ő érzékeny, szeret adni és szeretni. Mindenben támogatjuk egymást, mindig számíthatunk egymásra...
Apa és fia még órákig beszélgettek a szeretteikről és egymásról, amíg a többiek bizony elkezdtek fáradni.
Elora közben odaült a gyetekei közelébe és magához hívta Alana-t és Damient.
- Édeseim, kicsit üljetek le, mert kezdtek bepörögni. Viselkedjetek jól!
- De anya, senkit nem zavarunk, mindenki olyan aranyos! - Ellenkezett Damien.
- És mindenki mosolyog ránk - folytatta Alana.
- Akkor is, üljetek le egy kicsit. Mesélek nektek egy mesét aztán mehettek apával meg velem táncolni
- Táncolni? Oké! - örvendezett Alana.
- Nem akarok táncolni, én fára akarok mászni - nézett anyjára a kisfiú. - De a mese jöhet - tette hozzá elgondolkozva.
Raquaelle megköszönte a papnak a ceremóniát és azt, hogy bár későn szóltak, mégis elvállalta a felkérést.
Cole pedig szrelmével táncolt, akivel már egy jó ideje együtt van. Elgondolkozott rajta, hogy jó volna már megkérni a lány kezét, hogy még idén ők is egybekelhessenek.
A lagzi ugyan még sötétedés előtt véget ért, mégsem volt csalódott senki. Raquaelle és Gil másnap indul Leslie-vel és annak családjával Rózsa falvára, a többieket a szervezés merítette ki.
Az utolsó gratulációk után végül összeszedelőzködtek és haza indultak pihenni.
