Karácsony 2, avagy a családi buli

Lucy és Spencer napja nehezen indult az előző esti bulizás miatt. Délelőtt közös erővel feldíszítették a karácsonyfát, a konyhába fenyőágak kerültek, aztán ki-ki elvonult egy külön szobába becsomagolni a másiknak szánt ajándékot. Délután nem is volt nagy kedvük főzni, sütni, ezért Lucy kitalálta, mivel a szülei és a testvére egyébként is csak 25-én érkeznek, elégedjenek meg a Szent estére valami könnyen elkészíthető finomsággal. Így is lett: sült hús, steakburgonya és némi bor került az asztalra. Éppen vacsorához készültek, amikor megszólalt a telefon:

Lucy gyorsan felvette és a vállához szorította a kagylót, úgy beszélt a hívóval.

- Halló! 

- Szia, kislányom! Csak boldog karácsonyt akartam kívánni!

- Szia Anya! Boldog karácsonyt! Mi most készülünk vacsorázni - mondta Lucy.

- Ó, mi már az ajándékokat bontogatjuk apáddal. Egyébként nem csak azért hívtalak, hogy boldog karácsonyt kívánjak, hanem azért is, mert holnap mégis csak délután érkezünk. Nem sikerült jegyet szerezni csak a délben induló vonatra. 

- Semmi baj, addigra sütök sütiket és készítek egy finom ebédet. Körülbelül mikor érkeztek? - kérdezte a lány.

- Hát olyan két óra az út az Budapestig, meg még busszal fél óra hozzátok - számolgatott Lucy anyukája, Mary.

- Oké, akkor úgy készülök, hogy minden friss legyen - örvendezett a lány.

- Rendben! Üdvözöljük Spencert! És jó étvágyat a vacsihoz!

- Köszi, és puszilom aput! Holnap találkozunk! Hiányoztok! 

- Jó éjt anyu! Szia!

- Szia drágám! 

A beszélgetés után Lucy kissé elégedetten ült le az asztalhoz. 

- Anyáék késnek, csak délben indul a vonat - jelentette somolyogva.

- Ezért szurkoltál - mosolygott Spencer is.

- Igen, mert ha előbb érkeznek, semmivel sem készülök el és csak kapkodás lett volna. Így mindenre van időm holnap reggel. Igaz, hogy nagyon hiányoznak, több, mint egy éve nem találkoztunk, mert utazgattak a nagy világban, de szeretném, ha minden tökéletes lenne. Pont azért, mert régen találkoztunk.

- Ez természetes. Jó étvágyat Szívem!

- Jó étvágyat Spence! 

A vacsora kissé csendben telt, mindketten saját gondolataikba mélyedtek. Na és persze a fáradtság sem volt éppen elhanyagolható, az is elvette a hangjukat.

Vacsora után kissé élénkebben mentek fel az emeletre a karácsonyfához. Lucy izgatottan kapta fel a dobozt, amit Spencertől kapott.

- Miért van az egyik oldalán sok kis lyuk? - kérdezte a lány csodálkozva.

- Bontsd ki és meglátod! És én mit kaptam? Nem ér, dobozban van, nem is tudom kitapogatni sem! - nevetett Spencer.

- Ne tapogasd, bontsd ki! - szólt izgatottan Lucy.

- Bontsuk ki egyszerre az ajándékokat! - javasolta a pasi.

Lucy örömében nagyot sikkantott. Egy kiscica bújt ki a dobozból. Nem volt megijedve, inkább kíváncsian, dorombolva szaglászta a lányt. 

Spencer öröme sem volt kisebb, ő egy új telefont kapott. Ráadásul ezt a típust már hónapok óta nézegeti! A meglepetés mégsem a telefon volt, hanem az, hogy nem is említette feleségének, mennyire szeretné ezt az új készüléket. 

- Ismerlek Spence! Ha nem is mondtad, láttam, hogy szeretnéd. A reklámja alatt szinte mindig lemondtad, miket tud ez a kütyü - válaszolta meg a pasi ki nem mondott kérdését Lucy.

- Ennyire kiismerhető vagyok? - nevetett a srác.

- Igen! - mondta Lucy, majd témát váltott. - És te honnan tudtad, hogy szeretnék egy cicát? 

- Ó, szerinted? Mindig azt mondogatod, hogy imádod őket.

- Na és hogyan fogjuk ellátni? Te is sokat utazol, én is... Lesz időnk rá?

- Nem tudom, de beszéltem a nővéreddel. Ha nem tudjuk a cicát vállalni, akkor ő vigyáz rá, és ha végképp nem tudjuk befogadni, akkor ő megtartja. Egyébként ez egy próba is, hiszen babát tervezünk, csak ott a szorongás is a sok utazás miatt. 

- Te kis ravasz! És most honnan szerzünk macskatányért, kaparófát... - kezdett bele a lány.

- Nyugodj meg, mindenre gondoltam. A tesódnál van a kis birodalma a szőrös kölyöknek, a tálkáját és a kajáját azért elhoztam.

Az est további része sok nevetéssel telt. A cica neve Hercegnő lett, a Macskarisztokraták után. A kis cicus mindenképpen Lucy közelében akart maradni, így még a fürdőszobába is utána sompolygott. Az sem zavarta, amikor a zuhanyzóba bekukucskálva kicsit vizes lett a szőre, sőt, Lucy alig tudta kitessékelni a vízből. Természetesen a haj, illetve szőrszárítás már nem nyerte el Hercegnő tetszését, de a lány addig simogatta, amíg végre a cicus beletörődően tűrte a megpróbáltatásokat. Spencer a hasát fogta, a nevetéstől, amikor meglátta az ázott Hercegnőt.

Másnap Estefania érkezett meg elsőként és hozta a cica játékát és a macskavárat is. A két lány nyomban felment az emeletre, hogy helyet találjanak a cicus dolgainak.

Hercegnő rögtön felismerte Stefanit, hiszen egészen tegnapig nála lakott. Dorombolva bújt a lányhoz és még a saját kis kuckója sem érdekelte. Pedig ez új volt még a cicusnak is, mert Stef csak akkor indult megvenni, miután Spencer elvitte a cicát.

Lucy elmesélte az előző esti zuhanyzós sztorit tesójának, annyit nevettek, hogy a könnyeik potyogtak. Hercegnő bizonyára megérezte, hogy róla van szó, s amíg a két lány róla mesélt, felváltva incselkedett velük.

Később Stefanie segített testvérének az ebéd és a sütemények elkészítésében, s mire elkészültek a szüleik is megérkeztek. Mary és Henry nagyon örültek a régen látott lányaiknak, s utólag is gratuláltak Spencernek és Lucynak a házasságukhoz. A két testvérnek nem kellett sokáig győzködniük a szüleiket, hogy ne utazzanak el már 27-én, hanem maradjanak szilveszterig és nézzék meg Lucy és csapata fellépését a Nagy Csarnokban.

Barbie-ék karácsonya

A Villában is nagy volt a készülődés 24-én délelőtt. Ryan és Ann elvileg a többiek ajándékait csomagolták, ehelyett/mellett inkább beszélgettek, a csomagok csak lassan készültek.

Kevin a saját fájukat díszítette, mialatt jegyese a földszinten a többiekkel beszélgetett. A villa lakói egyöntetűen megegyeztek, hogy nem csak a családtagjaikat, de szingli barátaikat is meghívják. Elvégre ez a szeretet ünnepe, mégsem ünnepelhetnek a szeretteik egyedül! A meghívottak listáján szerepeltek Sindy és Kevin szülei, Barbie és Ken szülei, Ryan (aki már szinte be is költözött Ann szobájába), Phoebe, Kinga, Xolanie (aki, mint kiderült Derekkel együtt érkezik majd) és Dita.

Barbie és Sidney a konyhában sütöttek-főztek, Ken és Sindy az asztalt terítették. Szorgalmasan folyt a munka, mert estére mindennek készen kellett állnia, hogy a vendégeket fogadni tudják.

Délután ötre éppen készen  lettek, Ken még odalépett kedveséhez és gyors csókot nyomott az arcára, amikor csengettek az első vendégek. 

Marta és Bill érkeztek, Sindy és Sidney szülei.

A lányok szüleikhez futottak és jól megölelgették őket.

- Anya! Apa! - kiáltották kórusban!
- Drágáim! Hogy hiányoztatok! Sindy! Milyen szépen kezd a hasad gömbölyödni! - simogatta meg Marta lánya pocakját.
- Nemsokára meglesz az ultrahang is! Úgy várom, hogy láthassam a babámat! - lelkendezett Sindy. 

A lányok szülei vidékről érkeztek, így kicsit elpilledtek. Sindy felajánlotta, hogy pihenjenek le az ő szobájában, biztosan Kevin sem bánná. 

- Sikerült kiválasztani az esküvő időpontját? - fordult Bill Sindy felé.
- Folyamatosan az időjárás jelentést nézzük. Úgy szeretném, ha igazi, téli, havas esküvőm lenne!
- Tudom, ezért nem tartottátok karácsony előtt - nevetett Marta. - Olyan kis bolondos vagy! De semmi baj, én már elintéztem, hogy ha leesik az első hó, a templomban nálunk rögtön fogadnak.
- Anya! Ezt hogy csináltad? - ámult el Sidney.
- Beszéltem a pappal, ő is csodálkozott, de mivel már régóta ismer minket végül belement.
- Remélem a vendégek sem fognak fázni! - mélázott Bill...

Eközben Raquelle is megérkezett, s Barbie gyorsan felkiabált az emeletre Ann-nek, hogy édesanyjuk itt van. Raquelle jól megszorongatta lányát, Barbie csak nevetett.

Mire Ann leért a konyhába, a harmadik lány, Susy is befutott, kézen fogva párjával  és Cole-lal. Susy még ma is ügyeletes volt a kórházban, ezért ért haza ilyen későn, Cole pedig még néhány apróságot szerzett be a városban a még nyitva lévő üzletekből, s utána kedvese elé ment a kórházhoz. 

Raquelle mosolyogva ölelgette meg lányait, majd Cole arcára is nyomott két puszit.

- Hogy vagytok Szépségeim? - kérdezte lányait.

- Fáradtan, de jól - jött Barbie válasza.

- Ezt én is megerősíthetem - bólintott Susy.

- Képzeld, megismertem egy helyes srácot. De talán már meséltem is róla - csacsogta Ann. - És jó sok munkám van, mióta Lucy és Dita bandáinak varrom a fellépőruhákat. 

Az est hátralévő részében minden vendég befutott, kivéve Kevin szüleit, akik azért nem jöttek el, mert Kev apukája megfázott, és Kingát, aki az utolsó pillanatba lemondta, mert talált egy Last Minute utat Rómába. 

Az asztal zsúfolásig volt ételekkel, de nem mindenkinek jutott  volna hely, így inkább svédasztalt csináltak a házigazdák.

Mindenki degeszre ette magát, s Dita úgy gondolta, ideje a DJ pult mögé állnia, hogy a jóllakott vendégek letáncolhassák az elfogyasztott ételek egy részét. 

Ann és Ryan, Xolanie és Derek rögtön felpattantak, amint meghallották a zenét. Kevin, Ken, Phoebe és Sindy négyesben táncoltak. 

Összességében nagyon jó hangulatban telt a karácsonyi party! Később még Sindy-ék szülei is lejöttek és jól megtáncoltatták a házigazdákat és egymást is. 

Barbie végre elmesélhette anyjának, hogy Kennel azon gondolkoznak, tavasszal végre megtartják az esküvőjüket. (szigorúan, amikor az aranyeső már virít, mert ez Barbie kedvenc virága).

Folytatása következik: Szilveszter.
Marta keresztanyja Boróka :) Köszi még egyszer a tippet!
Az ázott cicás képet a netről szedtem. Ha ez a készítőnek nem tetszik, eltávolítom.

Alakul a ház és Lucy izgul

Lucy és Spencer a héten végre birtokba vehette az új házat. Kifizették, aláírták a papírokat, beszerezték a szükséges eszközöket a felújításhoz. 

Lucy a fürdőszobában a delfin díszeket festi a kész falra.

Spencer a konyhát festi, és ahol a festés kész volt, Lucy oda is festett néhány szép ábrát.

A nagy munkában egyszer csak csengettek. Kiderült, hogy készen van az új konyhabútor, amit a pár megrendelt Kevintől. Néhány ember segített lepakolni az autóról a bútort, mint kiderült az egyikük a vizet, a másikuk a gáz jött bekötni. 

- Sziasztok! Már készen vagy a bútorral? Ennek nagyon örülök, végre tudok főzni és nem egy tálban kell mosogatnom! - örvendezett Lucy.

- Gyors voltam? - nevetett Kevin. - Visszavihetjük a bútort, ha későbbre vártátok... - viccelődött tovább, kis hatásszünetet tartva a végén.

- Isten ments visszavinni! - nevetett Spencer is. - Ez a gyorsaság most nagyon jól jött, köszönjük szépen!

- Oké, de akkor most segíts becipelni a bútort, mert nehéz. Mond, hová tegyük! 

Így Spencer is beállt a segíteni bútort cipelni. Lucy addig felment az emeletre, kissé elfáradt a festésben, alakításban, meg főleg abban, hogy Spencerrel jót mulattak, amikor egymást festették össze a fal helyett. Annyit nevettek, hogy az oldaluk és az arcuk is megfájdult. 

Amíg a szakik bekötötték a vizet és a gázt,  Spencer megbeszélte Kevinnel, hogy az emeletre tölgyfából szeretnének bútorokat, majd követte felesége példáját és felment az emeletre. Ott ölébe vonta kedvesét és egy forró csók után csak összemosolyogtak. Végül Spencer szólalt meg először.

- Boldog vagy? - kérdezte lágyan.

- Igen, de elsősorban miattad, nem a lakás vagy a bútorok miatt. Azt hiszem, még a híd alatt is boldog lennék veled! - válaszolt mosolyogva a lány.

Spencer kissé meghatódott, így csak kis idő után bírt megszólalni ismét.

- Pont ugyan ezt érzem - súgta Lucy fülébe. - Te vagy a legszebb, legaranyosabb, legokosabb lány akit ismerek. Te vagy a tökéletes!

Most Lucy nem tudott szólni, helyette még jobban megölelte kedvesét.

Amikor a szakik végeztek és elköszöntek, Lucy és Spencer elkezdték kipakolni a dobozból a konyhai eszközöket. Lucy a függönyt tette fel, Spencer az evőeszközöket rakta a helyükre. Mikor készen lettek, összenéztek, s szinte szavak nélkül egyeztek meg abba, hogy aznapra befejezik a pakolást, festést, csak pihennek és örülnek a kész konyhának.

Másnap Lucy ráébredt, hogy hétfőn indulnak a turnéra és ő még nem csomagolt össze. Spencerrel megbeszélték, hogy inkább rendelnek valamit ebédre, mert a lánynak nincs ideje főzni. Azonban Spence mégis keresett egy egyszerű spagettis receptet, és amíg Lucy pakolászott, és elkészítette.

- Ez nagyon finom lett Drágám! - lelkendezett Lucy.

- Köszönöm, igyekeztem. Van rosé is, ha kérsz hozzá - mondat kissé sután Spencer a nyilvánvalót, hiszen már kikészítette az asztalra.

- De csak egy kortyot! Azt hiszem, a turnén nem lesz hiány borból és egyéb finomságokból. 

Spencer töltött maguknak az italból, majd kedveséhez fordult:

- Sok sikert a fellépéseken! Gratulálok a turnéhoz. 

- Jaj, Spence! Nagyon édes vagy! De nem kellett volna.

- Eddig nem volt időnk megünnepelni a sikeredet és... gondoltam, most megtehetnénk.... 

- Ebben teljesen igazad van! De akkor igyunk arra is, hogy sikeresen letetted a második doktoridat is. 

- Köszönöm - pirult el a fiú.

Ebéd után Lucy Spencer ölébe ült és mosolyogva nézett kedvese szemébe.

- Tudod, az összes gratuláció közül ez esik a legjobban! Hogy örülsz a sikereimnek és nem várod el, hogy én legyek a tökéletes házi tündér. Hogy elfogadod az álmaimat és.... - de nem tudta befejezni a hálálkodást, mert férje közbevágott.

- Természetes, hogy örülök a sikereidnek és az álmaid megvalósulásának! Nem robotgépet vettem feleségül, hanem egy hús és vér nőt, akinek ugyanúgy vannak vágyai és céljai, mint nekem. És te sem akadályozol a céljaim elérésében. Tudom, hogy bűnüldözéssel foglalkozni kissé meredek, de szeretem csinálni, haszna van, öröm van benne, amikor megmentünk valakit, bánat amikor nem. És hektikus az időbeosztásom. és így szeretsz, mindennel együtt. És én is így szeretlek, a turnékkal és utazásokkal és szeleburdiságoddal együtt....

- Spence... Elkalandoztál. Ne haragudj, amiért rád szóltam, de szólít a természet - mondta Lucy. 

Spencer gondolatai nagyon szerteágazóak, s ezeket meg is osztja, csak elég sokszor fojtják belé a szót. Lucy viszont az esetek nagy százalékában végighallgatja kedvesét. Talán Spence ezért vette el őt. :)

- Oké, de ígérd meg, hogy vigyázol magadra, amíg nem vagy itthon! - mondta végül a fiú

- Ezt én is mondhatnám neked, de megígérem!

- Én is megígérem, hogy vigyázok magamra.

Egy forró csók után már csak a csomagolás és a mosogatás várt rájuk, majd egy kis délutáni sziesztával pihenték ki a nap fáradalmait.

A meglepetés

- Hol vagyunk Spencer? Kié ez a ház? - kérdezte Lucy.

- Remélem nemsokára a miénk lesz - válaszolta a srác, majd hozzátette - Úgy látszik, a tulaj késik. 

- Hogyan? 

- Ő, hát igen. Elég sok házat megnéztünk, de az egyik nagyon kicsi, a másik meg nagyon nagy volt... És ez a ház nemrég épült, be sincs fejezve szinte. De a mérete pont ideálisnak tűnik - mondta Spencer.

- És mikor eszelted ki ezt a meglepetést? - kérdezte mosolyogva Lucy.

- Hát amikor most elindultunk megoldani az ügyet vidékre, láttam meg a házat. Aztán aznap este beszéltem a főnökömmel, hogy engedjen el előbb, utána felhívtam a tulajt és most itt vagyunk.

- Akkor holnap máris visszamész? - szontyolodott el a lány.

- Nem, ez a meglepetésem másik része. Október közepéig szabadságot vettem ki, így addig otthon leszek veled, amíg el nem mész turnézni Ditáékkal.

- Ez FANTASZTIKUS! - sikkantott fel Lucy. 

- Ne ugrálj nagyon, mert ha nagy a vészhelyzet, ettől még behívhatnak - mondta Spence.

- Ez így is több, mint a semmi! - örvendezett továbbra is Lucy.

Néhány perccel később a tulajdonos is befutott. Eléggé fáradtnak tűnt, de azért mosolyogva fogadta a vendégeket.

- Elnézést a késésért, feltartottak a kórházban, ahol apámat kezelik.

- Semmi baj! Az édes apja a legfontosabb! - felelte Lucy.

- A nevem Kinga - mutatkozott be a párnak a tulajdonos. 

- Spencer vagyok.

- Lucy! Nagyon szép ez a ház! De szinte be sincs fejezve - tűnődött a lány.

- Mióta apukám beteg, minden pénzre szükség van. Eladom a házat és veszek egy kicsi lakást, a különbözetet pedig anyukámnak adom, hogy apukám kezelését fizetni tudja - magyarázkodott Kinga.

- Ó! Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került! Ismerek egy jó ápolónőt, ha az apját kiengedik a kórházból és ápolásra szorul, hívják fel Sidney-t. 

- Köszönöm! - hálálkodott Kinga. - Nos, nézzük meg a házat is - terelte a szót, mert érezte, hogy gombóc gyűlik a torkában.

- Ez a konyha. Nem túl nagy, de szerintem pont ideális a mérete.

- A fürdőszobába csak zuhanyzót terveztem, de egy nagy kád is simán belefér mellé - mutatta tovább Kinga a házat. 

- Nagyon szép ez a padló. Semleges színe van, szinte bármilyen bútor és falfestés passzol hozzá - örvendezett Lucy.

- Igen, nekem is ezért tetszett meg ez a minta - nevetett a tulaj. - És az úr mit gondol?

- Ő... hát nem is tudom. Végül is én nem tudom úgy berendezni a házat, mint a hölgyek - válaszolt kissé tartózkodóan Spencer.

- Ugyan, láttam már sok szépen berendezett lakást, ahol a férj volt  kreatív a berendezést illetően - mosolygott Kinga.

Végül az emeletre is felmentek, megnézni a szobákat. Mindennek új szaga volt. Lucynak nagyon tetszett a parketta, a szobák mérete és a ház beosztása is. 

- Eredetileg dolgozó szobát akartam berendezni itt - mutatta a kisebb szobát Kinga. De gardrób, gyerekszoba vagy vendégszoba is lehet belőle.

- Egyelőre még mi sem tudjuk mi lesz a funkciója - mondta Spencer.

- Fantasztikus ez a ház! Nagyon tetszik! Annyi fantáziát látok benne! - lelkendezett Lucy -  Mennyiért adja? - kérdezte végül.

- Tizennyolc millió Forint - válaszolta Kinga. - Nem nagyon tudok lejjebb menni, kilencért láttam egy kis lakást magamnak, a többit pedig apukám kapja - magyarázkodott elkeseredetten. 

- Ez így eléggé húzós. Mennyi a maximum, amit engedni tud? - kérdezte Spencer. 

- Hát... Nézze! Alszom rá egyet, osztok, szorzok és megmondom. 

Spencer nem véletlenül zseni, elkezdett számolni: 

- Ha tízért látott lakást, abba a tulajdonosa belekalkulálta az alkudozást is, ha okos, és így minimum egy milliót engedni fog.......

Spencer elég hamar végzett a számolással, s Kinga csak a fejét kapkodta. Már a magyarázat felénél elvesztette a fonalat, szerencsére Lucy éber volt, így a lényeget röviden és érthetően elmondta Kingának. Ettől függetlenül a hölgy kért néhány nap gondolkodási időt.

Végül Spencernek és Lucynak szerencséje volt. Másnap délután Kinga felhívta őket és bemondta a végleges árat:

- Jó napot kívánok! Kinga vagyok, elnézést a zavarásért!

- Semmi baj! Miben segíthetek? - kérdezte Spencer. 

- Meggyőzött az árat illetően. Maguké a ház, kétmilliót elengedtem. Nagyon jól tud alkudni! - nevetett Kinga.

- Fantasztikus! - örvendezett Lucy, s Kinga kissé meglepődött, csak aztán esett le neki, hogy valószínűleg kihangosították a telefont. 

Két héttel később a pár már költözhet is a saját otthonába. Lucy nagyon várja, hogy végre a saját ízlésükre formálják az új kis kuckójukat. 

Nászút

Az esküvői buli után a pár még hazament aludni egy kisit, majd reggel útra keltek. A szállás Smaragdvölgy mellett volt a Barbie Hotel Virágban. Az út elég hosszú volt és a meleg miatt  fárasztó is. Érkezéskor már nagyon várták, hogy végre kicsit lepihenhessenek a szobájukban. 

- Jó napot Kívánok! 3 hétre foglaltak a barátaink szállást nekünk a nászutas lakosztályban - mondta Lucy kissé fáradtan.

- Jó napot! Most volt az esküvőjük? - örvendezett a recepciós.

- Igen - válaszolta Lucy és Spencer egyszerre.

- Gratulálok és sok boldogságot kívánok! - mosolygott a recepciós lány - Láthatnám a foglaló kártyát?

- Természetesen! - mondta Lucy.

- Úgy látom, minden rendben van. Figyelmükbe ajánlok néhány kellemes programot, ha érdekli önöket. - ajánlkozott a recepciós.

- Az nagyszerű lenne! Indulás előtt nem néztük meg, mivel tudnánk eltölteni itt az időt - Örvendezett Spencer

- Nos, a szállodában wellness szolgáltatásait ajánlom figyelmükbe. Van masszázs, kozmetika, fodrászat, szauna, méregtelenítésre ajánlott koktélok és ételek, méregtelenítő pakolások. - sorolta a helyi szolgáltatásokat a lány.

- A wellness nagyon jól hangzik! - mosolygott Lucy.

- Próbálja ki a különböző kezeléseket, a barátaik mindenre gondoltak, minden szolgáltatást kifizettek. Ha kimozdulnak, közelben van egy tó, ahol fürdőzni, illetve csónakázni is lehet. A körülöttünk lévő erdőben kisebb-nagyobb túraútvonalak vannak. Az erdőben tűzrakó helyek is ki lettek építve, bográcsozni vagy szalonnát sütni is érdemes - sorolta tovább a lehetőségeket a hölgy.

- Úgy láttuk van a közelben élménypark is - szúrta közbe Spencer.

- Ez így van. Sátoraljaújhelyen van bob pálya, libegő, tanösvények az erdőben, kilátó, amit gyalog vagy a libegővel lehet megközelíteni. Kicsit messzebb, Tokajban van sok borospince. Egyenlőre ennyi jutott eszembe. Remélem kellemesen fogják érezni magukat nálunk! 

A recepciós lány aranyos volt, mégis Lucy és Spencer megkönnyebbült, amikor beléptek a szobájukba. Az esküvő szervezése, maga az esküvő, az út, a meleg teljesen kimerítette őket. Az első két napban szinte ki sem mozdultak a szobából, éppen csak a kertet fedezték fel egy kicsit, egyébként aludtak, beszélgettek, pihentek.

A hotel kertje (nevéhez hűen) tele volt szebbnél szebb virágokkal. Lucy nem győzött betelni a látvánnyal. Spencer is élvezte a természetben töltött időt.

A kert bejárása közben megtervezték a következő napok programját is.
Az egyik nap elmentek libegőzni és bobozni, majd délután Lucy unszolására bevették magukat a szépségszalonba is.

Lucy frissítő arckezelést és gyantázást kért a kozmetikustól. Nagyon élvezte a pakolások és krémek illatát és az arcmasszázst. Spencer csak egy hátmasszázsra nevezett be.

Lucy az arckezelés után szintén benevezett egy masszázsra.

Úgy látom, valaki strandra készül :)

És valóban. A tó hatalmas és gyönyörű:) A szép idő más szállóvendéget is a partra vonzott.

Az ifjú pár hősiesen gyűjti a D vitamint. Hogy fognak irigykedni a többiek, amikor Lucy és Spencer csokoládé barnán hazaérnek....

Egy kis pancsolás. Szigorúan a part közelében, mert Lucy nem tud úszni, viszont a hűs vizet nagyon élvezi.

 Egy kis összebújás a nádasban :) Idáig a strandolók többsége már nem sétált el. Innen látszik a hatalmas tó egy része is.

Üldögélés a hídon.

Egy kis heverészés a lubickolás után. A nap és a víz megtette a hatását, szerintem Spencer és Lucy nem kér esti mesét a jó alváshoz.

Az egyik nap egy kis erdőjárással telt. Mivel nem tudták eldönteni, hogy túrázzanak-e vagy a strandot látogassák meg ismételten, a törölközőket is vitték magukkal.

Egy kis patak is volt az erdő mélyén, de úgy látom, a fényképész csak a párra koncentrált.

A patak köveit természetesen meg kellett mászni :) Ez tök jó mókának tűnt, sőt később még a lábukat is beledugták a hűs vízbe. Még szerencse, hogy volt törülköző náluk. 

A nászutat igazán romantikussá tette a hotel kertjében való séta éjjel a csillagok alatt. A nagyvárosi éjjelekkel ellentétben ez igazán csodálatos volt, minden csillagot láttak, semmi sem zavarta a romantikázást. Spencer, természetesen az összes csillagkép nevét tudta (mivel ő mindig mindent tud). Lucy pedig elégedetten bújt férje karjaiba, hallgatta selymes hangját (még ha nem is mindig tudta követni a magyarázatokat).

Egy kis ölelkezés a holdfényben. Igazán szépek együtt.

Természetesen a tokaji borospincék látogatása sem maradhatott ki.  A pince falát vastag penész borította, aminek a tapintása nagyon puha volt. A penész mellett a falat különböző nemzetek pénzérméi borították, melyek maguktól ragadtak a pince párás, nedves falára. Igazán hangulatos látvány volt ez a hely!

Lucy és Spencer egy nagy hordóra is felmásztak, csak úgy a hangulat miatt.. Lucy a papucsát is levette, hogy mezítláb érezhesse a hideg pince talaját (amúgy is feltörte a lábát az ádáz papucs erdőjárás közben).

A borok kóstolása igazán jó móka volt. A pince hűvös, a bor édes, mint a méz. 

Lucy azon viccelődött, hogy ha csak a kicsi dekorációnak szánt hordóba kérnének bort, akkor is legalább 3 évig kitartana. De Spencer lehűtötte Lucy-t, mivel az autó úgysem bírná el még ezt a hordót sem.

A sok finomság közül választani igazán nehéz volt. Az egyik bor finomabb, mint a másik. Habár a csomagtartó elbírja a borosüvegeket, miért ne vinnének mindből egy kicsit?

Az utolsó nap még egy kis séta a kertben. Még nem gondolnak arra, hogy másnap hosszú út vár rájuk hazafelé.

Lucy szívesen maradt volna még néhány hétig.

De sajnos, mint minden, egyszer az álom (és a nászút) véget ér. És ők kipihenten, boldogan, telve élményekkel és szeretettel egymás iránt térnek haza a valóságba.