Nem Barbie...

Abszolút semmi köze a Barbie-hoz, hacsak nem annyi, hogy nem tudtam lemenni fotózni, mert délelőtt esett az eső és délutánra nem száradt meg a tér, ahol fotóztam volna.

Így hát másban éltem ki a kreativitásom, és bár én nem ájultam el a végeredménytőt, páromnak tetszik. és sokkal szebb így a szobánk, mint volt.

Párom a minap kapott egy nagy csomagot. Én pedig sokáig úgy voltam a dobozával, hogy kidobom. De olyan jól tettem, hogy mégsem! A szobánkban a szekrény teteje és a plafon között van egy nagy üres rész, ahová, ha tesz is valamit az ember, rögtön kupisnak látszik a szoba. Hát én fogtam a nagy dobozt és kitoldottam vele a plafon és a szekrény teteje közti űrt, kvázi csináltam még egy szekrényt :)

Kell hozzá:

- Vonalzó,

- Tapéta vágó, 

- Centi,

- Csomagoló papír és egyéb díszítő elem (Én Judittól kaptam tök szép csipkéket)

- Ragasztó, cellux is és sima papírragasztó is.

A centivel lemértem a dobozom hosszát, ami 46 cm volt. Középen a vonalzóval bejelöltem. A magassága 23 cm. A dobozt kinyitottam a hátulján, és a ragasztószalaggal rögzítettem a négy oldalt, hogy ne záródjon vissza.

A plafonhoz közelebbi részen bejelöltem egy 5 cm ráhagyást, a szekrényhez közelebbi felén pedig 2 cm ráhagyást hagytam. Két oldalt 3-3 cm ráhagyást hagytam, úgy ahogy a rajzon. A ráhagyások azért kellenek, mert ha inog a doboz, ezek mentén lehet megerősíteni majd belülről plusz kartonpapír csíkokkal.

 A piros részeket körbevágtam.

Végül csomagolópapírral körbetekertem és díszítésnek kapott egy kevés piros csipkét

Végül a kész mű a szekrény tetején. Azt még mágnessel vagy valamilyen eszközzel meg kell oldanom, hogy ne akarjon a két ajtó kinyílni, de ha sikerül és érdekel titeket, majd megmutatom.

Szóval ez ugyan nem Barbie, de teljesen jó lenne pl babák tárolására is. Remélem tetszett az ötlet!

Ruhák

Ann békésen üldögélt a kis szalonjában, csak az imént végzett egy megrendeléssel, amit egy futárnak átadva már el is küldött a megrendelőnek. Estélyi ruhát varrt, s bár elsőre nehéznek találta a feladatot, képzetlennek magát, a ruha mégis pompásan sikerült.

Éppen eljutott odáig, hogy feláll és összetakarít, amikkor Sindy és Sidney állítottak be az üzletbe. Hát persze! Mára beszélték meg a ruhapróbát!

- Szia Ann! - köszöntek a lányok.
- Sziasztok! Bocs a kupiért, de nemrég lettem készen egy estélyi ruhával meg a pasi ingével és táskájával, még nem volt érkezésem összetakarítani a maradék anyagokat - szabadkozott Ann.
- Nem tesz semmit - legyintett Sindy. - Milyenek lettek a ruháink? - Kérdezte csillogó szemmel.
- Rögtön megmutatom. Sidney, a te ruhád a próbababán van, rögtön hozom.

Ann Sidney kezébe nyomta a koszorúslány ruhát.

- Próbáld fel, szerintem jól fog állni. 

- Ez a ruha gyönyörű! - örvendezett a lány.

Sidney hamar felvette a ruhát és vidáman pörögve nézegette magát. Testvére sugárzó arccal figyelte Sid mókázását.

- Ann hol van a menyasszonyi ruhám? - kérdezte végül a lány.

- Hát akkor jöjjön a nagy mű! - mondta Ann. - Remélem tetszeni fog!

Ann a paravánhoz ment és előhozta mögüle a menyasszonyi ruhát. Sindy el volt ragadtatva:
- Ez éppen olyan, mint anya ruhája! - csodálkozott.
- Igen, ez a testvéred ötlete volt. Nehéz volt ilyen anyagot szerezni, de végül sikerült. Anyukád ruháját nehéz lett volna átalakítani, így megvarrtam új ruhát varrtam a szerzett anyagból a te méretedben, a régi mintájára.
- Ezért nem próbálhattam eddig a ruhát... - mondta elképedve Sindy. - De honnan tudod, hogy jó lesz rám?
- A levett méreteid alapján Sid néha átjött, műhasat csináltunk neki a te méreteid alapján, rá próbáltuk fel a ruhát.

Sindy felpróbálta a ruhát és nagyon elégedett volt a végeredménnyel. Hercegnőnek nézett ki benne, s a ruha szabása miatt nem látszott a hasa. Na nem mintha szégyellte volna a kismamaságot, csak épp ezen a napon hercegnő szeretett volna lenni. 

 - És én szereztem magamnak egy szép menyecske ruhát. Elhoztam, remélem jó lesz rám - mondta, s azzal kibújt a fehér ruhából és felvette a vöröset.
Ann kritikus szemmel nézte végig a ruhát, de végül tökéletesnek ítélte.

- A derekára még tehetnénk egy szép övet vagy masnit, ha gondolod, de ez a ruha pontosan illik az elképzelésedhez - mondta végül a varrónő.
- Ahogy gondolod, de nekem így is tetszik. Nem látszom bálnának benne, inkább ez is hangsúlyozza a hercegnős vonalat. Imádom! 

-  Köszönjük szépen a ruhákat, csodálatosak! - lelkendezett Sindy.

- Örülök, hogy ennyire tetszik! - felelte Ann. - És mikor lesz a leánybúcsú? - kérdezte végül.

- Nem lesz leánybúcsú. Néhány nappal az esküvő előtt lemegyek anyához aztán majd ott kicsit ünnepel a család.

- És Kevinnek sem lesz legénybúcsúja? 

- Nem. Kevin pár napra lement a Balatonhoz Ryan-el, de semmi több - mondta Sindy, majd kíváncsian hozzátette - Te és Ryan kibékültetek?

- Nem igazán. Beszélgettünk meg minden, de ezt nem lehet békülésnek nevezni. 

- Majd Kevin beszél a fejével... - fogadkozott Sindy.

* Sindy ruháját majd az esküvőn láthatjátok a menyasszonyon. Puszi mindenkinek!

Barbie találkozó 2014

Olyan jó volt végre megint látni Titeket, lányok! Én úgy izgultam, hogy elérem-e a vonatot, hogy milyen lesz a viszontlátás...

És olyan jól éreztem magam, köszönöm a vendéglátást Adélnek!

Imádni való csapat lettünk!
Lesi fotóztam is :)

Rosemary babái buliznak rendesen! Olyan édes az a kis néger gyerek! Jane és Charles egy pohár pezsgővel ünnepelte ezt az alkalmat.

Később a többiek is csatlakoztak Rosemary csapatához. Az én Raquelle-em imádja a gyerekeket, rögtön le is ült hozzájuk mesélni.

Nagymamák is buliznak, s hozzájuk is csatlakoztak néhányan. 

Az esti party is nagyon jól sikerült:

A gyerekek mesét hallgattak.

 Vagy lent beszélgettek, ettek-ittak, játszottak.

A felnőttek táncoltak és ismerkedtek egymással.

Gil és Raquelle nagyon egymásra találtak :) Nagymama viszont egy kicsit elfáradt, úgy látom, inkább aludni menne már.

Mi babagyűjtők nagyon jól szórakoztunk fotózás közben! Sokat nevettünk és ahogy haladt előre az este, mi is egyre vadabb dolgokat találtunk ki :)

Másnap délelőtt nem csak mi, hanem a babák is fáradtak voltak.

Volt aki a csoportkép készítésébe is belealudt.

Később Adél volt olyan drága és varrt egy szép esküvői ruhát Kevinnek. Ezen kívül pedig egy másik fekete nacit is kapott, és Leslie Steve-nek adta az esküvői ingét.

Steve kapott három nadrágot, végre nem kell a szűk ncikban feszengenie itthon. Egy nadrágot odaadott Frednek, mivel szegény szintén olyan duci, mint ő.

 Sindy kapott egy menyecske ruhát és íme a másik két nadrág, amiket a fiúk kaptak. illetve a kis felső Adri munkáját dicséri.

Adritól kaptunk még egy gyönyörű pulcsit is és egy nadrágot Raquelle-re. Tika pedig úgy döntött, ideköltözik. A lányok még kicsit zavarban vannak, de biztos vagyok benne, hogy hamar összebarátkoznak.

Sindy kisbabája pedig kapott egy kicsi házat és két kicsi macit.

Köszönöm szépen az ajándékokat! És köszönöm a szép hétvégét Nektek, nagyon jól éreztük magunkat! Mindenkinek nagy ölelés és sok puszi!!!!!

Új családtagok

Elnézést az eltűnésemért, de pörögnek az események. Angol tanfolyamra iratkoztam be, megismertem két aranyos csajt, akikkel sokat lógtunk együtt és varrtam, illetve babaházat építettem.

Így kicsit késve, de bemutatom a hat új családtagot, akik nemrég költöztek be.

Az első négy lakó sógornőméktől érkezett, kicsit nyúzott állapotban.
A szőke hölgyeménynek még nem adtam nevet, de valószínűleg Sara lesz, mellette a vörös pedig  Becky. A három lány meglehetősen alul-öltözött volt, Sara Ken ingét kapta kölcsön a fotózás erejéig.

A harmadik lányon volt egy fürdőruha, és az új fiún egy ing, amit Becky kölcsönkapott és egy rövidnadrág.

Szegénykéimet sokáig kellett sikálni, amíg szép tiszták lettek, majd mindenki választott magának új ruhát is.

Sara igazi hercegnő lett, de az új fiú (még nincs neve) még mindig kócos, egyszerűen sehogy nem áll a haja...

 Becky haját pedig át kellett fűzni. Egyszerűen ilyen babahajat nem láttam még, mint ami neki volt! Akármit csináltam vele, kócos maradt, pedig ilyen még nem fordult elő velem.
A másik új lány viszont meglepően jól viselte a hajgubancolást.

Az új barátnőmtől pedig két lányt kaptam. Egyikőjüknek sincs még neve. Amikor hazaértem, elfelejtettem lefotózni őket, mielőtt rendbe hoztam. De ők jobb állapotban voltak, mint az elődeik. A Simba típusú baba terhes, de a nagy pocakja elveszett, és a kisbabák is belőle.

Ruhák is jöttek velük, mindkét babán azok a ruhák vannak, amiket kaptam hozzájuk. Kaptam még néhány ruhát ezeken kívül, de azok nem voltak a legjobb állapotban, így azokat átalakítottam koszorúslány ruhává, Sindy esküvőjén majd láthatjátok őket.

 

 És íme ruha nélkül a terhes baba: a hasa befordítható, gondolom, így lehet rátenni a nagy pocakot

És egy testvérével, aki nem terhes. Már három ilyen Simba lányom van, szóval a következő ikertesók ők lesznek majd a történeteimben.

Sindy esküvőjéhez pedig már majdnem minden kész, de sajna nem tudom vidéken fotózni a lagzit. :( De majd kitalálok valami megoldást erre a problémára.

Lélekápolás

Sindy és ikertesója a jó időt kihasználva kicsit kimozdultak otthonról a Margit szigetre. Jól esett nekik a friss levegő, a virágok látványa és egy kis beszélgetés.
Sindy kicsit mégis kedvetlen volt. Úgy érezte, hatalmas pocakjától már egy jót sétálni sem tud, emellett az esküvői előkészületek is nyomasztották.

- Olyan leszek az esküvőmön, mint egy bálna! - panaszkodott.
- Dehogy leszel olyan! Nagyon szép vagy, sugárzol, csak most látod kicsit borúsnak a világot - vigasztalta Sidney.
- Ha télen tartjuk az esküvőt, még nem lett volna ilyen nagy a pocakom. Anya azt mondta, mehetünk, amikor leesik a hó, hogy szép, havas esküvő legyen, ehhez képest februárban nem engedte meg, hogy lemenjünk a faluba. Pedig akkor még kisebb voltam... Ha ezt tudom, akkor itt szerveztem volna meg az egész lagzit.
- Nem akarta, hogy elakadjatok az úton a nagy hóban. Féltett téged! - vigasztalta Sidney. - Figyelj! A hónap végén lesz az esküvőd! Hozzámész ahhoz a férfihez, akit a világon a legjobban szeretsz, és szerintem csak ez számít!
- Igazad van! - vidult fel Sindy. - És májusban megszületik a kicsi is! Már nagyon várom. Már most szeretem. Nagyon jó érzés, ahogy a hasamban mocorog! De még nem döntöttük el, hogy mi legyen a neve.
- Ráértek még kitalálni. De szerintem a Kamilla nagyon szép név... Vagy a Lily, Gedeon, Sara...
- A Hajnalka is szép és a Rozália, meg a Roland és a Richard is. Igen, együtt néztük ki a naptárból ezeket a neveket gyerekkorunkban. De Kevinnek tetszik még a Márk, a Tilda, a Zsófia, az Orsolya, a Péter  és a Pál is.
- Hihetetlen, hogy még mindig nem tudjátok, milyen nemű lesz a baba - kiáltott fel Sid.
- Az legyen meglepetés! Nekem mindegy, hogy fiú-e vagy lány, csak legyen egészséges! - mondta a kismama.
- De azért csak reménykedsz valamiben...
- Nem. Tényleg! A lényeg az, hogy egészséges legyen.

 Kis lelkizés után a két lány már sokkal jobb kedvűen indult tovább a parkban.

- Kérdezhetek valamit? - fordult testvéréhez Sid.
- Persze!
- Elhozhatom Steffant az az esküvődre?
- Igen... MI?? Ti együtt vagytok? És nem tudok róla?
- Hát már egy ideje találkozgatok vele. Nagyon helyes srác, de kissé tartottam tőle. Mindig olyan, mintha semmi sem érdekelné, állandóan lazáskodik. - magyarázta Sid.
- Igen, eléggé laza csávó, de ennek ellenére mindig lehet rá számítani. Csak nem szeret minden apróságból elefántot csinálni. - mélázott Sindy - Hogy jöttetek össze? - kérdezte végül.
- A szilveszteri buli után odajött hozzám és meghívott egy italra. Aztán elkezdtünk beszélgetni és végül hajnalig be sem állt a szánk. Pedig azt gondoltam, csak egy éjszakát szeretne velem tölteni. De szó sem volt róla.
- Igen, első ránézésre csélcsap pasinak tűnik, de ha jobban megismered, rájössz, hogy nem az - helyeselt Sindy. Hozd csak el az esküvőre, ha akarod.

- Tényleg, és mi lesz az esküvői ruháddal?
- Hát őőő.... Látod, az sokkal jobban lefoglalt, kiket hívjak meg, milyen legyen a torta, hol legyen a fogadás, mint a ruha - nevetett Sindy.
- Na, ezt a hiányosságot azonnal pótolni kell! Mégsem mehetsz egy zsákban férjhez!
- Igazad van, egy cirkuszi sátor sokkal jobban állna - tromfolt a kismama.

Ezen a beszóláson aztán olyan jót kacagtak, hogy alig tudták abbahagyni. Már fájt az arcuk és az oldaluk a sok nevetéstől, amikor végre Sidney meg tudott szólalni.

- De most tényleg! Jövőhétre amúgy is szabadságot vettem ki, menjünk és nézzünk körül. De Ann is varrhatja a ruhád.
- Oké, meggyőztél, beszélek Ann-nel és elmegyek veled az esküvői szalonokba is.
- Hányan leszünk a lagzin? - kérdezte Sid.
- Ott lesznek anyáék és te, aztán Kevin szülei, Ryan és Ann, és ezek szerint Steffan is. Ez így tíz ember.
- Szűken leszünk - jegyezte meg a lány.

A két lány közben elérte a régi kolostor romjait.  Ott aztán leültek az egyik fal maradványaira és az arcukat napoztatva lógatták a lábukat.Olyan szép idő volt, olyan jó volt hallgatni, a madarak énekét, hogy Sindy végre teljesen feloldódott. A szellő lágyan simogatta arcukat, a nap finoman melegítette bőrüket. Sindy végül mégis megtörte a csendet, mert egy nyugtalanító gondolat már napok óta nem hagyta békén.

- Kicsit azért tartok tőle, hogy a villában már nem lesz elég helyünk - mélázott a lány.
- De Barbie azt mondta, hogy a vendégszobában berendezhetitek a gyerekszobát.
- Igen, tudom, viszont eleinte a pici még sokat fog sírni. Lehet, hogy ez a többieket zavarja majd. Mondtam is Kevinnek, hogy nézzünk egy albérletet.
- És milyeneket találtatok? - kíváncsiskodott Sid.
- Szépek voltak, de kissé drágák. Ennyiből akár vehetnénk is hitelre egy kis lakást - mondta Sindy.
- Szerintem induljunk haza, kissé kezd hűvösödni az idő és kezdek fázni - javasolta Sidney. - A lakásvásárlás pedig sokkal jobb ötlet, mint a bérlés, akkor már a sajátodat fizeted, nem a másét.

Hazafelé sétálva Sindy-ék meglátták Ann-t, aki egy fa mellett üldögélt és kissé rosszkedvűnek látszott.

- Szia, Ann! - köszöntek a lányok.
- Sziasztok!
- Leülhetünk melléd?
- Ha van kedvetek...

- Miért lógatod az orrod?
- Ryan és én összevesztünk. Vasárnap elmentünk vacsorázni és Ryan-t felhívta valami ismerőse. Hétvégére rögtön terveztek programot is. Horgászni mennek, valami faházban alszanak és hétfőn jönnek vissza.
- Kevinnel mennek a Balatonhoz - bólogatott Sindy.
- Na, de ez miért baj? - tudakolta Sid.
- Megígérte, hogy hétvégén segít kifesteni a szobám. Nem sürgős, tényleg, csak örültem volna, ha nem felejti el. És ez a kisebbik gond, nem érdekel a szobám. De vasárnap lesz a születésnapom. És amikor megemlítettem neki, hogy ígért nekem valamit, akkor felháborodott rajta. Amikor a születésnapomat is szóba hoztam, akkor meg azzal jött, hogy miért nem tudom egyenesen megmondani, hogy mi a bajom, miért a szobafestéssel hozakodok elő.
- Végül mi történt? - kérdezte kissé döbbenten Sindy.
- Elrohant. Azóta nem is beszéltünk, nem hívott fel. Én pedig nem fogom őt felhívni.
- Biztos, hogy a mi Ryan barátunkról beszélsz? - kérdezte elkerekedett szemmel Sid.
- Én sem ismerek rá! Olyan kis bugyuta lett - fordult nővéréhez Sindy. - Amikor a villában van, alig beszélgetünk.
- Velem is régen beszélt. Amikor meg felhívom, mindig leráz - gondolkodott el Sid.
- Pedig azt reméltem, ti tudjátok, mi a baja - szontyolodott el Ann.
- Sajnos nem. De máris van két tervem, hogy megtudjuk! Az első, hogy megkérem Kevint, beszéljen vele, szépen, finoman. Ha ez nem jön be, akkor mi hárman csajok majd jól sarokba szorítjuk és kifaggatjuk - mondta elszántan a kismama.
- Mégis hogyan? Bezárjuk egy pincébe, amíg el nem mondja, miért változott meg? - nevetett kissé keserűen Ann.
- Pincébe? Nem... Majd a szobámba. Áthívjuk és addig nem engedjük ki, amíg ki nem nyögi, mi a baja - mondta Sindy

A három lány kész tervvel indult haza a parkból. Ann nem hívja fel Ryan-t, addig, míg a férfi legalább egy sms-t nem küld neki. Aztán sarokba szorítják, ha a finom módszer nem segít. Ann pedig megígérte Sindy-nek, hogy olyan esküvői ruhát készít neki, amelyben inkább néz ki hercegnőnek, mint "bálnának" - ahogy a kismama mostanában nevezi magát.

Kész a hajcsere

Ryan lett a szerencsés hajcserés. Végül is mindenki először rá szavazott, mert a haja nem volt olyan jó.

Itt még szárítás előtt láthatjuk az urat... Olyan, mint akit megrázott az áram :)

És a végeredmény. 

A hajcserére azért volt szükség, mert Dita csapatába két olyan baba volt bent ideiglenesen, akiknek már van másik szerepük.

George és Erik voltak ideiglenesen Dennis és Stefan is.

Steffan lesz a rövid hajú, Dennis pedig a hosszú hajú csávó.

Nyáron lesz velük rengeteg fotózás és reményeim szerint őszre annyi anyag lesz róluk, hogy végre elkészül a klip, amit egy ideje már tervezgetek.

A másik baba, akinek nem volt hajcseréje, átveszi Ryan szerepét és innentől ő lesz Ann  pasija.
Legyen mindenkinek szép napja! Holnap ismét jelentkezek.