Lassan egy éve megígértem, hogy Marilyn életéről lesz még bejegyzés.
Dita és Dennis szakítása tempósnak tűnhet, viszont volt már róla szó a Bajbajutott látogató fejezeteiben és idő hiányában nem állt módomban az ő kapcsolatuk felbomlását jobban kitárgyalni köztes fejezetekben.
A folytatásra most kerül sor - közel egy év eltelt mióta elváltunk Marilyntől és ez idő alatt sok minden történt Marilyn Dita és Dennis életében. A folytatás is közel 10 részből fog állni. Remélem tetszeni fog nektek!
Jó olvasást és BOLDOG KARÁCSONYT!
Dita és Dennis közel egy évig próbáltak közös nevezőre jutni egymással. Hosszú ideig csak barátok voltak, megismerték egymás értékeit és hibáit egyaránt. Ez viszont nem jelentette azt, hogy egy párként is jól kijönnek egymással.
Mindketten érezték egy ideje, hogy ez már nem működik köztük. A hangulat ezen a szép napsütéses npon is meglehetősen feszült köztük, így az eredetileg betervezett ajándék vásárlás helyett sétálni indultak.
- Én ezt már nem bírom tovább, Dita.
- Én sem, és nem értem miért kell állandóan veszekednünk.
- Mert gyerekesnek tartasz és bármit csinálok, az nem tetszik neked! - méltatlankodott Dennis.
- Ez nem igaz! Szerintem igenis okos vagy és szeretem amikor zenéket írsz, amikor főzöl és állandóan valami kreatív jár a fejedben. De néha annyira elmerülsz a világodban, hogy azt érzem én nem férek bele.
- Igaz, hogy sokat foglalkozok a főzéssel és a finomabbnál-finomabb kajákkal és zenélek, de azt hittem ez nem baj. És kirándulni is utálsz.
- Nem is baj, ha el tudod foglalni
magad, de volt olyan hét, amikor nem is találkoztunk szinte, mert vagy a
súdióban ültél vagy kirándultál. Pedig elmeséltem volna neked, hogy
lefoglaltam a bécsi szállást, hogy nagyon sok program közül talán ketten
kellene válogatnunk néhányat, hogy mindketten élvezzük a városnézést -
sorolta a lány kétségbeesetten.
- Értem én... De ne veszekedjünk már! - kérlelte Dennis a lányt.
- Egyetértek, én sem akarok tovább veszekedni - értett egyet Dita is.
- Szerintem ki kell találnunk, mi a megoldás.
- Nem hiszem hogy van...
- Egy megoldás mégis van - mondta Dita.
- Igen, szerintem is már csak egy van...
- Szakítanunk kellene?
- Igen. Te is ezen gondolkozol már egy ideje, nem?
- Igazad van.
- De én nem szeretnék haragban lenni veled! - mondta elszontyolodva a lány.
- Én sem! - válaszolta magabiztosan Dennis. - Olyan jó barátok voltunk, mielőtt járni kezdtünk, és nem akarom elveszteni azt a kapcsolatot veled.
- Egyetértek veled! Annyira különleges volt a kapcsolatunk barátokként.
- És mi legyen a bécsi úttal? - kérdezte Dita. - Nekem nincs kedvem menni.
- Én szívesen mennék, de két főre foglaltad.....
Egy darabig mind a ketten gondolataikba mélyedve ücsörögtek, majd egyszerre kiáltottak fel:
- MARILYN!
- Igen, ő még nem sűrűn volt a nagyvilágban - lelkendezett Dita.
- Akkor menj Marilynnel én meg majd elleszek a gyerekkel.
- Én már nem akarok Bécsbe menni. Szívesebben lennék én Krisszel, talán sikerül beszerezni a maradék ajándékot is.
- Én és Marilyn? És ezt mégis hogy gondoltad?
- Most mi a baj? Kedvelitek egymást, barátok vagytok, nem?
- Végülis deee. Viszont a legjobb barátnőd.
- És? - Dita ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést és gyorsan elköszönt Dennistől. Csak most tudatosult benne, hogy szakított a férfivel. Keveredett benne a szomorúság és az öröm. Örült, hogy szabad, de szomorú, mert mert végre szabad.
A lány első útja Marilynhez vezetett. Hallotta, ahogy barátnője a fiával beszélget. Izgatott volt, mert nem tudta, Marilyn hogyan fog reagálni a váratlan utazásra.
- Kipp-kopp! Ki vagyok?
- Dita! Jaj de jó! Pont most akartalak felhívni. El akarlak hívni szerdán vásárolni kicsit. Addig Krisz ellehet Barbie-nál.
- Ha minden igaz, más programod lesz szerdán... - titokzatoskodott Dita.
- Ugyan mi? És mitől vagy ennyire zaklatott?
- Tudod mit? Hozok egy kis sütit és teát, aztán mesélj! - ajánlkozott Marilyn.
- Csinálok én teát, a süti meg az asztalon van, ugye?
- Igen ott.
- Akkor behozok mindent és mesélek - mondta Dita.
Miután mind a ketten kényelembe helyezték magukat, Dita belefogott a mesélésbe.
- Annyi minden történt! - Dita valóban zaklatott volt. - Kezdem az elején. Sőt! Inkább belevágok.
- Valami baj van?
- Szakítottunk Dennissel...
- Mi? Miért? Istenem!
-
Nyugodj meg, csak én is ideges leszek! Elmondok mindent! - csitította
Dita a barátnőjét. - Ott tartottam, hogy szakítottunk Dennissel. Már
nagyon nem voltunk egy csapat. Olyan érzésem volt, mintha nem is lenne
pasim, mindig ment valahová, mindig egyedül szerveztem mindent... Bécsbe
mentünk volna szerdán. De én nem akarok menni. Dennis viszont igen.
Arra gondoltunk, mehetnétek ketten.
- Ez képtelenség! Nem mehetek, mi lesz a fiammal? És Dennissel? Én? Ketten?
- Igen ketten! És képzeld, van egy öcsém, akire pelenkás kora óta én vigyáztam.
- Oké, tudom, hogy Krisz jó kezekben lenne nálad, de...
- Nincs de. Dennis is annyit akadékoskodott! "Jáj, a legjobb barátnőddel? Jáj blablabla..." Ti is barátok vagytok, nem?
- De igen. Csak hát...
- Na ide figyelj! Erről már beszéltünk egyszer. Bejöttök egymásnak. És ne vágj közbe! - intette csendre barátnőjét Dita. - Tehát tetszetek egymásnak és most már mind a ketten szabadok vagytok. Ha valami sznob marhaság miatt nem estek egymásnak, mert "legjobb barinők vagyunk és különben is, Dennis az én pasim volt" akkor és bocsáss meg a szóért de IDIÓTÁK vagytok. Mi Dennissel jó barátok vagyunk és maradunk, semmi több. Ezt a másfél évet sem kellett volna erőltetni.
- Oké. Bécs érdekel - vágott közbe Marilyn, amikor Dita levegőt vett. - És Dennis jó pasi, meg minden, de én nem... sosem...
- Na látod!
Marilyn magyarázkodott volna még, de az emlegetett szamár időközben betoppant, hogy elmondja, mi történt Dita és közte, és megkérje Marilynt, hogy beszélje rá Ditát a bécsi útra.
Dennisnek nagyon tetszett Marilyn, de normális esetben soha nem kezdett volna az exbarátnője legjobb barátnőjével. Sem közös haveri utazást, sem mást.
Alighogy Dennis bepréselte magát a kicsi szobába, kapott egy teát és leült, Krisz sírni kezdett, így Dita kihívta exbarátját a teraszra.
- Nem akar veled Bécsbe menni...
- Én sem akarok vele....
- Buták vagytok. Te ismered a várost, ő meg még nem volt ott. Én egyszer jártam Ausztriában, szép volt, de ráérek máskor menni, amúgy is sok dolgom lenne itthon. Mi a fenéért ne mehetnétek együtt? Egy logikus okot mondj rá!
- Mert a legjobb barátnőd. Hogy nézne az ki?
- Ez nem logikus indok. Ez kifogás.
És ez így ment még pár percig. Dita minden kifogást hárított, amit Dennis mondott, végül Dennis kissé idegesen rávágta azt az indokot, amit a rémálmaiban sem mondott volna ki:
- Tetszik nekem! Csinos, kedves és okos.
- Akkor meg mit rinyálsz? Szabad vagy! - vágta rá Dita.
- Téged nem zavar? Nem is érdekel?
- Ha azt akarod tudni, hogy fáj-e a szakításunk, tudd meg, hogy nagyon! Szeretlek, de csak barátként és ne hazudj, te is ezt mondtad nekem ma a parkban. Fáj-e, hogy tetszik a legjobb barátnőm? Nem. Bárki más is tetszhetne, ez igaz, de ez meg így alakult. Ne légy hülye! Szerintem Marilyn is odavan érted, csak magának nem vallja be, mert "az expasim vagy".
- Te mos tényleg arra akarsz rávenni, hogy járjak Marilynnel?
- Nem. Az már a ti dolgotok, hogy szeretitek-e egymást, tudtok-e egymással együtt lenni. Én imádtalak, és szerintem te sem voltál velem másképp. Nem működött és ez a mi dolgunk volt. Csak azt akarom mondani, hogy ne legyetek nyámnyilák. - Dita kénytelen volt kissé emeltebb hangon folytatni, mert Dennis közbe akart vágni, de vigyázott rá, hogy ne hallatszódjon be, ha esetleg Krisz elaludt volna, fel ne ébressze. - HA ALAKUL KÖZTETEK VALAMI, OKÉ, SZERESSÉTEK EGYMÁST NAGYON! HA NEM ÉS CSAK BARÁTOK MARADTOK, ÚGY IS JÓ! DE NE SZALASSZATOK EL EGY LEHETŐSÉGET EGYMÁSSALM, CSAK MERT MI KETTEN JÁRTUNK!
- Logikus.
- Logikusabb, mint a te kifogásaid. Szóval győzzük meg a barinőnket, hogy utazzon veled Bécsbe.
- Oké - adta be a derekát Dennis. Úgy volt vele, hogy majd átgondolja indulás előtti két nap, amiket Dita mondott neki, aztán lesz valahogy.
Végül Dennis és Dia visszamentek Marilynhez a lakásba. Teljesen átfagytak már kint.
Marilyn, amíg barátai kint ácsorogtak, eltöprengett az utazáson: Végül is baráttal megy ki felfedzni egy új várost, pénze is van, amit elköthet, és ha Dita szívesen vállalja Kriszt, akkor miért ne? Elvége régóta ismeri barátnőjét és tudta, Dita sosem beszél a levegőbe. Időnként nyers és mindig kimondja amit gondol, őszinte és vad. Viszont sohasem hagyták egymást cserben, és ha Dita valamit felajánl, soha sem udvariaskodásból teszi, hanem azért, mert úgy is gondolja.
Így végül a két fiatalnak már nem igazán kellett győzködnie Marilynt az utazás miatt, inkább arról kellett lebeszélni, hogy kifizesse a szállás ráeső részét.
- Viccelsz? - méltatlankodott Dita. - Még nem is vettem semmit karácsonyra neked! Egy frászkarikát fogsz nekem pénzt adni ezért! Boldog Krácsonyt!
- Ditának igaza van! - mondta Dennis. - Nem hagyjuk, hogy kifizesd a szállást, hiszen így is valami haszontalan dolgot akartunk venni neked. Ez legalább örömet okoz. Csatlakozom az előttem szólóhoz: BOLDOG KARÁCSONYT! - harsogta jókedvűen a férfi.
Szerencsére Krisz jó alvó, így nem ébredt fel a hangoskodásra.
Végül megegyeztek, hogy Dita átcuccol arra a pár napra, amíg barátai Bécsben vannak. Szólni kellett Xolanie-nak, vagy Dereknek, hogy pár napig Dita lesz itt a kicsivel, de ez is hamar megoldódott, mivel Derek akkor hozta le a szemetet, amikor Dennisék fel akartak menni hozzá.
- Természetesen semmi gond. Milyen szép gondolat. Élményt karácsonyra... Hmm, jövőre talán én is elviszem telelni Xolanie-t kicsit, hátha kevesebb lesz a stressz karácsony előtt.
- Akkor ez is letudva - mondta elégedetten Dita.
- Oké, én még beszélek Marilynnel az indulásról, aztán megyek.
- Nekem is mennem kell, még be kell néznem Ann-hez a fellépő ruhák miatt. Szilveszterkor mi gondoskodunk a hangulatról - felelte vidoran Dita, azzal már szaladt is tovább.
- Dita elment intézni a ruháitokat szilveszterre - toporgott zavartan Dennis.
- Igen mondta, hogy majd ma benéz Annhez... - a lány is zavarban volt.
- A vonat Bécsbe szerdán 15:40kor indul. Keletiből megyünk.
- London kivételével még nem voltam sehol.
- Izgulsz?
- Nagyon. Annyira várom! Hallottam a Schönbrinni kastélyról. Biztos gyönyörű.
- Én már voltam ott. Szívesen megyek megint oda, valóban nagyon szép. És van Bécsben egy szép Tenger ház és Zene ház is.
- Mindkettő jól hangzik.
- Oké. Viszont mennem kell, mert el akarom hozni a cuccaim a lakókocsiból és kéne egy szállás is. Fel kell hívnom pár haveromat, hogy ki tudna néhány napra befogadni. Ünnepek után meg keresek egy albérletet.
- Felajánlanám, hogy aludj itt, de a matrac tönkre ment, amikor Krisz beteg volt és ment a hasa...
- Emlékszem - nevetett Dennis. Telenyomta rókával meg egyéb szagos cuccal.
- Hát én akkor nem nevettem.
- De lett gy szép ágyad. Az is valami.
- Na igen. Nem szeretek bútorboltban járkálni, nem vagyok egy lakberendező... Nem tudom melyik bútor hová illik vagy milyen giccses mütyűrt kéne vennem, hogy "feldobja a lakást", de ez látszik is a lakásomon. Húzom, halasztom, de csak nem veszem meg azt a kanapét. De idegesít amikor lakberendezni kellene. Nem vagyok én olyan kifinomult egyéniség.
- Így viszont rá lettél kényszerítve legalább egy ágy megvételére. És szerintem nagyon jól választottál. Miattam meg ne aggódj, ügyes vagyok és sok a jó haverom. Szerintem némelyiknél egy évig is dekkolhatok, ha úgy adódik. Még örülne is, hogy nem kell egyedül fenntartania a lakást... Hmm tudom kit hívok fel elsőként!
- Akkor jó. És köszönöm az utazást! Tündérek vagytok!
- Elég groteszk tündér lennék... De azért kösz. Viszont rohannom kellene. Ne feledd, Keletei... Mondjuk 15:15, hogy megtaláljuk a vonatot, számítunk a dugókra a városban és tudjunk venni olvasni valót ha kell. Van büfékocsi, szóval kaja nem kell.
- Rendben, nem felejtem el. Sok szerencsét a szálláshoz!
- Köszi. Szia!
- Szia!
Bocsi a bontásért, de egyben nagyon hosszú lett volna. Vagy ma este vagy holnap valamikor jön a kövi rész. Remélem tetszett!
