Régi barátok nosztalgiái

Múltkor már beszámoltam róla, hogy két új fiú költözött a Barbie család villájába, Kevin és Ryan.

A két fiú már régóta ismeri Sindy-t és Sidney-t, de a barátságuk kissé lazább lett az elmúlt években, mivel mindenkinek mást hozott az élet, máshol tanult, majd más-más városban kezdtek dolgozni. 

A négy jó barát már nagyon várta, hogy végre kicsit kiszabaduljanak a villából, így ellátogattak a Margit szigetre.

A Japánkert vonzotta őket leginkább, itt nyílik sok szép virág, van egy kis tó, s mivel az idő szép volt, ide telepedtek le beszélgetni is.

Eleinte inkább csak sétálgattak a parkban, de a régi szép emlékek felidézése a hangulat feloldásában sokat segített. 

Kevin, Sindy és Sidney már gyerekkoruk óta jól ismerik egymást. Egy faluban nőttek fel, ugyanabban az általános iskolában tanultak, amikor csak tehették, mindig együtt lógtak.

- Emlékeztek amikor gyerekként mindig Kevin anyukájánál uzsonnáztunk? - fordult Sindy a többiekgez.

- Lehet azt elfelejteni? De egyszer focizás közben kitörtük az ablakot a konyhában. Apu nagyon dühös volt, de anyu csak nevetett - mondta Kevin.

- Neeem, én sosem fociztam veletek! Te és Sindy imádtátok, de én jobban szerettem babázni vagy bújócskázni! - méltatlankodott Sidney.

- Aranyos gyerekek lehettetek! - jegyezte meg Ryan. Ő csak a gimnáziumban ismerte meg a három jó barátot. 

- Azok voltunk, de máig nem emlékszem, hogyan barátkoztunk össze. - mondta Kevin.

- Én tudom! Sindy és én éppen fogócskáztunk, te pedig odajöttél játszani velünk. A vége az lett, hogy te és a nővérem inkább fára másztatok, én meg hazamentem a mesekönyveimhez, mert unatkoztam. - mondta Sidney

- Elég különböző testvérek lehettetek már gyerekként is - tűnődött Ryan.

- Mindig is olyanok voltunk, mint a kutya meg a macska. De ettől függetlenül mindig együtt lógtunk. Nagyon szerettük egymást már akkor is - mesélte Sidney.

- A gyerekkori fotóinkon is látszik, hogy mindig külön játszottunk, de mindig egymás közelében maradtunk. - mesélte Sindy.

- De már gyerekként is sokat beszélgettünk - jegyezte meg Sid.

- Igen és mindig azt terveztük, hogy akkor is elmegyünk ketten az erdőbe, ha anyuék nem engednek el minket - nevetett Sindy.

- És végül összejött a kaland? - kérdezte Ryan.

- Nem. Anyáék rájöttek mindig. Csak tudnám hogyan csinálták! - mondta Sindy.

- Én tudom! Hallották a másik szobában amiről beszéltetek - nevetett Kevin. 

- Honnan tudod? - csodálkoztak a lányok.

- Onnan, hogy én is ott hallgatóztam minden karácsony előtt, hogy tudjam, mit kapok tőletek - nevetett a fiú.

Ez az információ természetesen nem maradhatott "megtorlás" nélkül, a lányok felpattantak, hogy majd most aztán elkapják Kevint. Ryan nevetve vett részt a kis csatában, s közben kiértek a tóhoz, ahol ismét leültek kicsit. Kis csend telepedett a csapatra, kedvtelve nézegették a tóban úszkáló halakat, a tó felszínén nyíló tündérrózsákat és a lomhán cammogó teknőst. 

- Azért én a gimi előtt féltem egy kicsit - jegyezte meg Sid. - Nem akartam külön iskolába járni tőletek.
- De mindannyian ugyanazokba a sulikba jelentkeztünk - jegyezte meg a nővére.
- Attól még kerülhettünk volna különböző iskolába.
- De nem kerültünk! - mondat Sindy.
- Az első nap én pont Ryan mellé ültem le - jegyezte meg Kevin.
- Igen és utána egy darabig csak vele lógtál a gimiben.
- Persze. Örültem, hogy lett egy barátom. A faluban eléggé fura fiúk voltak. Az egyik mindig az apjával dicsekedett, a Kovács testvérek meg állandóan a bajt keresték. Végül a legtöbb fiú az ő bandájukba tartozott, menőztek, meg ellógtak otthonról a városba.
- Ezzel semmi baj nincs - jegyezte meg Ryan.
- Persze, csak aztán sokszor kerültek bajba, amikor a plázában randalíroztak. Ez nekem nem kellett. Nem így akartam a "falusi jó gyerek" szerepből kitörni. Meg nem volt bajom azzal, hogy falusi vagyok, és azzal sem, hogy jó gyerek.

- Azért a bulik nálunk is megvoltak - jegyezte meg Ryan. - Nekem hiányoznak a táncolós, dumálós esték. 

- Nekünk is! - helyeseltek a többiek.

- Emlékszel az első csajozós esténkre? - kérdezte Ryan Kevintől.

- Igen, akkor mentek a lányok először pasizni - mesélte Kevin. - mintha összebeszéltünk volna, pedig nem.

- És még csak fel sem merült bennünk, hogy Sindy és Sidney is lehetnének a barátnőink - gondolkozott Ryan.

- Persze, mert úgy össze voltunk nőve, mint a testvérek - érvelt Sidney.

- Én csak a kudarcaimra emlékszem - mondta Sindy. 

- Eléggé fiús voltál még akkor is. Ugyan azt a zenét hallgattuk, ugyan azokat a filmeket kedveltük, mindenben hasonlóak voltunk mi négyen, de te nem voltál hajlandó szoknyában járni. De a nadrágjaid és a felsőid is mind két számmal nagyobbak voltak mint te - mondta Sidney.

- Igen és az egyik elfuserált buli után feljöttél és beszélgettünk - fordult Kevinhez Sindy.
- Persze, és akkor már nem tudtalak megvigasztalni és én hívtam át Kevint, hátha ő több sikerrel jár mint én - mondta Sid.

- Rávettelek, hogy menjünk el vásárolni neked új ruhákat. Te pedig nem akartál jönni - nosztalgiázott Kevin.

- Azért mégis jó volt, hogy rábeszéltél, én is sokkal jobban éreztem magam utána - mosolygott Sindy.
- De a tesód nem jött velünk.
- Igen, én a matek témazáróra készültem nagyon. Nehezen ment a matek, nem akartam megbukni. Így is csak kevésen múlott - mosolygott Sidney.

- Kényelmesek voltak a régi ruháim is. Azóta sem értem, miért nem tudott senki úgy elfogadni ahogy voltam. 

- Mi elfogadtunk - mondta Ryan - Viszont nem várhatod el másoktól hogy nőként tekintsenek rád, ha te sem tekinted magad annak.

- Nőnek tekintettem magam akkor is, de nem szerettem volna üresfejű tyúkká válni, akit csak a divat meg a körömlakk érdekel. 

- Amikor hazaértetek, igazi kis divatbemutatót tartottatok - nevetett Sid - Ne meséld be nekem, hogy az nem volt jó! láttam, hogy tetszett. 

- Igen nagyon tetszettem magamnak és vásárlás közben jöttem rá, hogy nem leszek rózsaszín pláza cica, attól, hogy van pár szoknyám is. 

- Nem is akartál nagyon színes dolgokat venni. Szinte minden fekete volt - mondta Kevin - De el kell ismernem, az a bőrszerkó nagyon dögös volt! 

- Szerintem az a mini fekete ruha is jól állt - mondta Sid.

- Én meg rá sem ismertem Sindy-re amikor megérkeztem hozzátok - mondta Ryan. - Nem tudom mit mondott akkor neked Kevin, de hatásos volt. Mire a gimi véget ért, igazi dögös csaj lettél!

- Aztán leérettségiztünk és mindenki ment a maga útján. Én például asztalos lettem, akkor ez jó ötletnek tűnt.. Ma lehet, inkább műszaki főiskolát választanék - mondta Kevin. 

- Én és Ryan egy suliba jártunk utána is, csak ő orvos lett én meg ápolónő. - mondta Sid.

- Na de a tesód is megtalálta a testhezálló munkát. Rendőr lettél igaz? - fordult Ryan Sindy-hez.

- Helyszínelő vagyok. A bűncselekményekhez elsőként minket hívnak, rögzítjük a nyomokat, bizonyítékokat keresünk. - válaszolt Sindy 

- Aztán mindannyian elköltöztünk az ország különböző pontjaira. Én és Sid Budapestet választottuk, ti pedig Debrecent.

- Debrecen mégiscsak fantasztikus volt, amíg meg tudtunk élni ott. Nem jöttem volna el, ha nem vágom el a kezem asztalkészítés közben. Sokáig nem tudtam dolgozni miatta, aztán néhány hónappal később fel is mondtak nekem, mert nem szuperáltam a baleset után. - mesélte Kevin.

- Én meg inkább magán praxist vezetnék, saját ápolóval, asszisztensekkel, mert a kórházban bizony kinyílt néha a bicska a zsebemben ahogy némelyik ápoló a betegekkel bánt - mondta Ryan.

A négy jó barát egészen estig folytatta a beszélgetést. Titokban mindenki örült, hogy a hosszú kihagyás ellenére, most ugyanúgy megtalálták a közös hangot, mint régen. De Sindy és Kevin kissé így is feszélyezve érzi magát. Mind a ketten ürügyet próbálnak keresni rá, hogy kettesben legyenek. Bár Sindy még nem tudja, hogy Kevin vele szeretne lenni... De kevin sem tudja, hogy Sindy ugyanígy érez...