Nászajándékok

Szánom-bánom bűnömet, megint eltűntem, de mostanában még aludni sem nagyon volt időm, családi okok és a tanulmányaim miatt. Ezeket a képeket is kb azokban a 10 percekben hoztam össze, amikor már nagyon elegem volt és kellett egy kis szünet... Nem ígérem, hogy sokkal gyakrabban fogok jelentkezni, de azért majd igyekszem :)

Szóval Sindy-ék történetében ott tartottam, hogy éppen megvolt az esküvő.

Az esküvő után Sindy és a férje Kevin hazamentek az Sindy szüleihez kipihenni a lagzi fáradalmait. Hajnali három volt, de még mindannyian fel voltak dobódva a kellemesre, de kicsit pörgősre sikerült buli után.

- Hosszú volt ez a nap, de olyan boldog vagyok - mondta Marta.

- Én is az vagyok, anya. Egyszerűen tökéletes volt ez a nap! - lelkendezett Sindy.

- Szerintem hagyjuk magukra a fiatalokat, Marta, holnap ismét sűrű napunk lesz - javasolta Bill.

- Oké, akkor mi most lefekszünk - búcsúzott Marta. - Jó éjszakát!

- Jó éjt nektek is! - búcsúzott kórusban a két fiatal.

- Vajon mit talált ki anyám holnapra? - tűnődött Sindy

- Nem tudom, de ahogy ismerem, biztosan valami fárasztót - mosolygott Kev.

- Én minden esetre most a nászajándékokra vagyok kíváncsi - mondta Sindy és már le is tépte a kék csomagolást az egyik ajándékról.

- Ó, de szép! - örvendezett Kevin.

- De hová tesszük? - tette fel a kérdést Sindy. - Amíg Barbie-éknál lakunk abban a kicsi szobában, addig örülök, ha egy bölcső elfér - kesergett tovább az asszony.

- Ebben van valami - hagyta rá Kevin. - De ha minden jól alakul, akkor jövő tavasszal el tudunk költözni. Addig itt hagyhatjuk a készletet anyukádnál. 

- Igazad van! Na, lássuk a második csomagot! 

  Bár már mindketten fáradtak voltak, lelkesen nézegették végig az étkészlet darabjait. A hajnal érkezését az ablakon beszűrődő madarak éneke jelezte, s az, hogy a kinti sötétség már nem látszott annyira áthatolhatatlannak.

- Egy bölcső! - kiáltott fel Kev.
- Én is látom, de halkabban örülj, anyáék már biztosan alszanak.
- Oké, bocsika! De ez olyan szép, én sem csinálhattam volna szebbet. Ez biztosan kézműves! - lelkendezett tovább a férj.

  Az idő sebes léptekkel suhant, s mire a házaspár elszakadt az ajándékoktól, a Hajnal is megérkezett, kékre festve a sötét szobát. Az ablakon túli horizonton vékony narancssárga csík jelezte, hogy a Nap is hamarosan felkel és nemsokára bekukucskál majd az ablakokon, nyitva hagyott ajtókon. Sugaraival végigsimogatja a földet, megcsókolja a virágok szirmait, tovább érleli a gyümölcsöket. Kedvesen és szerényen jelentkezik be hogy aztán délutánra a lágy cirógatás helyett perzselően égessen fel mindent maga körül.
  Persze ez nem a Nap hibája, ő csak az Augustus parancsait követi, hiszen ő a nyár legforróbb hónapja. A    Szeptember és az Október, már más. Ők az Anya és a Nagymama, akik gondosan felkészítik a Földet és lakóit az télre, aki lehullott avarral takarják be azt, de még előtte bőven megitatják esővel és megetetik érett gyümölcsökkel, hogy majd tavasszal új életek születhessenek.
  Természetesen ez most nem érdekli Sindy-t és Kevint. Ők most kézen fogva indulnak el a hálószoba felé pihenni, mert mint Marta jósolta, aznap is bőven lesz programjuk.

  És valóban, amikor a pár reggel felébredt kilenc óra körül, álmosan és fáradtan, Marta már készítette a reggelit, kávét öntött a csészéjükbe, s minden mozdulatából áradt a sürgetés. Amikor a fiatalok nagy nehezen végre elkészültek, már szaladtak is át a szomszédba Kevin szüleihez, akik autóba tuszkolták őket és bekötötték a szemüket. Az út hosszú volt és igen meleg. A Nyár nem kímélte őket. A nap, bár kicsit szégyellte magát, mégis parancs szerint perzselt és égetett.
  Sindy és Kevin többször próbálták kiszedni szüleikből, hogy mi ez az egész, mindig csak kuncogást és néhány "Majd meglátjátok", Türelem rózsát terem" és hasonló bölcsességeket kaptak válaszul.
  Épp, amikor Sindy már le akarta venni a kötést a szeméről, mert elege lett, az autó végre megállt. Amikor végre kiszálltak és a két fiatalt is kisegítették az autóból, Bill és Nóra odaléptek csemetéik mögé és lekerült a szemfedő.

- Forduljatok meg! - bíztatta őket Nóra.

S amikor Sindy és Kevin megfordultak tátva maradt a szájuk.

Egy gyönyörű, otthonos házat láttak. 

- Ez a tiétek - mondta Bill. 

- Összeültünk négyen és megvitattuk, hogy nektek ugye nincs saját házatok - vette át s szót Marta.

- Igen, és ez így nem tetszett - folytatta Nóra.

- Tehát kerestünk egy házat Barbie-ék közelében - mondta Kevin apja.

- Ez... Nagyon szép! És kert is van! - lelkendezett Kevin.

- Anya, ezt nem fogadhatjuk el! - ellenkezett Sindy.

- Dehogynem! - felelte Marta, majd már terelte is be a párt az ajtón. - Egy hónapja dolgozunk, hogy szépen fel legyen újítva. Már a nászajándékotokat is felhoztuk, azonnal költözhető. Vita nincs! - mondta szigorúan, de közben azért mosolygott.

  A forróság kint már szinte elviselhetetlen volt, így Marta mihamarabb csillapítani akarta szomját és végre meg akarta nézni, hogy mindent rendben megcsináltak-e az önkéntesei.

  A házban sokkal hűvösebb volt, mint odakint, köszönhetően annak, hogy minden látszat ellenére ez egy téglaház, csak szépen körül van burkolva fával. Illetve a légkondicionáló is sokat segített a helyzeten.

  A konyhában épp Ryan és Sidney új párja, Steffan ügyködtek.Sindy és Kevi kedvenc műzlijeivel és gyümölcseivel pakolták tele a polcokat.

Ann a gyerekszobán végezte az utolsó simításokat.

- Ann! - kiáltott fel Sindy és boldogan ölelgette meg barátnőjét. Ez nagyon szép! Gyönyörű!

- Juj, nagyon izgultam! - mondta a lány.

- És Ryannel dolgoztál itt együtt? Csak műbalhé volt az összeveszésetek? - nézett gyanakvóan Sindy.

- Nem csak Ryan volt itt, hanem a tesód, Sidney és a pasija Steffan is. És nem csak műbalhéztunk Ryannel, tényleg összevesztünk, a munka alatt nem is szóltunk egymáshoz.

- Pedig kezdtem reménykedni, hogy nem csak újrakezditek most... vagyis nem csak tegnap békültetek ki, hanem össze sem vesztetek.

Közben Kevin is felfedező útra indult a házban. 

- Ez a fürdőszoba csodálatos! - lelkendezett.

- Ann és én választottuk a csempét meg a járólapot - mondta büszkén Sid, épp akkor, mikor nővére is belépett a kis helységbe.

- Ismersz - foglalta össze egy szóban Sindy mindazt amit látott.

- Persze, hiszen a tesóm vagy - nevetett a másik lány.

- Ez a szoba is csodás! - lelkendezett Sindy, mikor felment az emeleti hálóba.
- Ez a takaró az én ötletem volt. Tudom, hogy szereted a rózsákat - újságolta Ann.
- Azt hiszem, soha sem fogom tudni meghálálni nektek ezt a sok munkát. Anya mondta, hogy egy hónapja csinosítjátok.
- Ugyan, szóra sem érdemes! Egyébként a költözésre ne legyen gondotok, áthoztuk a cuccaitokat múlt héten.
- Kell a szobám, mi? - kérdezte viccelődve Sindy
- Hát persze! - nevetett Ann is. - Meg úgy gondoltuk, ne te cipekedj a nagy hasaddal, ha van két markos legény a közelben - tette hozzá.
- Nagyon aranyosak vagytok! Imádom ezt a házat!

ÉS ÍME A HÁZ BELÜLRŐL

  És ahogy azt már sejteni lehetett, a tél hamarosan beköszöntött. A Karácsony egy békés családot talált a kis házban, ahol Sindy Kevin már a három és fél hónapos Melindával költötte el az ünnepi menüt. Igaz a kislány még csak anyatej formájában vette magához a hal, saláta, beigli és egyéb finomságok tápanyagait. 

  A következő Karácsonykor már személyesen is megbizonyosodhat arról, ha túl sokat eszik az ünnepi lakomából, bizony fájhat a pocakja tőle.

  De a gyerekek rendkívül rugalmasak és jól tűrik az efféle baleseteket. Emellett szeretnek mindent a saját bőrükön is kipróbálni, így a hasfájást is a sok süti után, vagy a horzsolásokat a térdükön a szaladgálás és elesés folyamatában. Ugyanis tudják, hogy egy-egy kudarc után anya megöleli őket, tudják, hogy csak akkor sikerül lefutni a maratont, ha előtte elesnek, vagy csak akkor tudják megszerezni a távirányítót és kedvenc csatornájukra kapcsolni, ha előtte megmászták a világ legmagasabb pontját, a szekrényt A sikeres próbálkozásokat pedig dicséret  követi, a szép rajzokért ölelés jár.

  De Melinda ezeket még nem tudja, ő most csak békésen szuszog anyja ölelő karjaiban, biztonságban. Így most csak szépen halkan Boldog Karácsonyt és jó éjszakát kívánok nekik.

* A ház Myfroggy ötlete alapján készült még múlt nyáron. Akit érdekel, kattintson ide.