Habár Raquaelle értékelte Gill leánykérését, mégis úgy gondolta, egy évig nem találkoztak. Így elhatározták, a férfivel, hogy radevúznak és felfedezik Budapestet.
Először a Gellért hegyet fedezték fel. Az idő nagyon szép volt, a madarak énekeltek és az idő meleg.
Gill morcosan baktatott fel a hegyre, nem értette, miért nem találkozhattak Raquele-lel a hegy aljában. De amikor megtalálta a lányt egy szikla tetején ücsörögve, rögtön jókedvű lett.
- Szia Szivi! Mit csinálsz ott fent? - köszönt a lánynak vigyorogva.
- Szia Gill! Én csak nézelődök, tök jó ez a hely!
- Gyere le, menjünk sétálni!
- Gyere fel te, ez igazán király!
- Édesem, motoros vagyok, nem hegymászó! Örülök, hogy egyáltalán megtaláltalak. Gyere menjünk.
- Na, hogy is volt azzal, hogy mindent megtennél értem? Akkor gyere csak fel.
*Ó a fenébe, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz dolgom lesz... - gondolta Gill.
* Most meglátjuk, mennyire bevállalós - gondolta Raquaelle.
- Megyek már Édesem - mondta Gill, közben nagy marhának érezve magát.
- Remek, és ha felérsz, majd meglátod, miért imádom ezt a helyet!
- Nos, itt vagyok. Remélem most már kapok egy puszit!
- Én hősöm! - ugrott Raquaelle Gill ölébe.
- Tényleg jó itt fent, főleg, ha a fogadtatás ilyen lelkes - mondta Gill mosolyogva.
- És hová menjünk?
- Amerre akarsz, holnap én választok programot.
- Nagyon szépek ezek a virágok! - örvendezett a lány.
- Én jobban szeretem a tulipánokat. Mindig a tavasz jut eszembe róluk.
- Akkor legyen inkább rózsa, az nyáron nyílik.
- Ezen nem fogunk összeveszni. Nekem mindegy, nyár, tél, ősz vagy tavasz, mindig tetszeni fogsz - bókolt Gill.
- Te milyen romantikus vagy! - örvendezett Raquelle.
- De azért ne reklámozzuk! még ártana a hírnevemnek.
A kilátás is lenyűgözte a szerelmeseket.
- Még sosem voltam itt. Mindig azt terveztem, hogy majd veled jövök ide.
- Én sem voltam még itt, de én vidéken éltem többnyire és külföldön.
A kirándulás végén a pár elégedetten nézte a tájat. A randevú remekül sikerült, így másnapra is terveztek egy kis kiruccanást a Vadvirág térről.
- És holnap hová menjünk?
- Strandra! - vágta rá Gill. - Nagyon jó ez a mászkálás, csak nem ilyen melegben.
- Imádok strandolni!
Gill elégedetten ölelte magához Raquaellet.
A nap lassan lement, de a levegő még mindig nagyon meleg volt. Gill és Raquaelle lassan haza indult, s közben már a másnapot tervezték.
Gill azon gondolkodott, hogy most nagyon kell igyekeznie, ha meg akarja tartani ezt a lányt. Ugyan hiányzott neki Leslie, az unokái és a többiek, de most úgy érezte, megtalálta élete párját.
Raquaelle viszont aggódott, hiszen a férfi hosszú kalandozások után végre rátalált fiára, Leslie-re és az unokáira. El sem tudta képzelni, hogy a férfi otthagyja a családját miatta és nem is várta el tőle. Hiszen anyaként tudta, hogy a gyerekei nélkül talán boldog lenne, de semmi esetre sem annyira, mint Barbie-val, Susyval és Ann-nel. Aggódott, mikor gondolja meg magát a férfi és költözik haza. Ezt meg kell beszélniük mihamarabb. Biztosítani akarta a Gillt, hogy bármikor hazalátogathat a családjához, talán ő is vele tart, hogy megismerhesse a férfi családját. Nem tudta, hogy az ingázás mennyire viseli meg őket, de önző sem akart lenni.
De ez a holnap problémája, ma nem akarta elrontani ezt a szép napot az aggodalmaival. Így csak csöndesen sétált a szeretett férfi oldalán hazáig.
