Meglepődtem

Idén nem akartam szülinapot ünnepelni, mivel tavaly 10.10-én voltam Fáncsival az első kemoterápián.

Mégsem maradt el az idei köszöntés, aminek végül örülök, mert nem kapcsolhatom össze a tragédiát, ami Fáncsival történt, a szülinapommal, amit ünnepelni kell, hiszen ekkor az életet, a saját életünket ünnepeljük meg. És bár az embernek vannak veszteségei, azokat helyre kell tudni tenni, elfogadni, megbékélni. És ünnepelni minden napot, amikor tehetünk, élhetünk, örülhetünk.

Idén nagyon aranyos ajándékokat kaptam.

A párom figyelmeztetett, ne felejtsek el fényképezni.

A párom néhány napot Londonban töltött, céges konferencián.

 És íme a Londoni zsákmány:

Nincs annyi smink rajta, mint az elődein. 

 Megáll a lábán és nem kell trükközni vele.

Mert lapos a talpa, nem pipiskedik úgy, mint az elődei.

És érkezett egy pici lány is. 

Néhány kiegészítő: cipők, táska, óra karkötő.

Mindig elfelejtem lefotózni a babákat eredeti csomagolásban...
A Steffi is így járt sajnos...  Őt Tomi szüleitől kaptam.

Nagyon cuki a zoknija! 

Kaptam még egy varrós könyvet, cigiről leszoktatós könyvet, cuki tölcsérszettet, ami úgy néz ki, mint egy virágcsokor, és egy üveg sex on the beach koktélt. Kedves kicsi családom! Köszönök mindent! Nem hagytátok, hogy ez a nap a gyászé legyen, nagyon cukik vagytok!