Interjú Barbie-val 2

AZÉRT AZ ELSŐ RÉSZT IS OLVASSÁTOK ÁM EL :) 
(Nem ment el az eszem, csak kissé meglódult a fantáziám. És ezt nem akartam eredetileg kiírni, mert nem akartam rontani a történetet meg a beleélést, viszont meggondoltam magam, mielőtt azt hiszitek elgurult a gyógyszerem, és azonnal agyturkászt akartok hívni hozzám)


Barbie roppnt kíváncsi teremtés, ezt mondhatom! Ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen edzésre, hiába mondtam neki, hogy a terembe nem jöhet be. A többiek furcsán néznének, hogy egy baba él és mozog. Ez nem zavarta őt, a lényeg, hogy minél több időt töltsünk együtt. Végül belementem, miért ne?

Az előző bejegyzés miatt, amit azonnal közzé kellett tennem, kissé késésben voltunk. Epedve vártuk a hévet, hogy odaérjünk időben a Kung Fu edzésre.
Barbie nagyon kíváncsi volt, ki lesz a szerencsés, akit Violetta életre kelt, és reménykedett benne, hogy a barátja, Ken lesz az. 

Közös kép. Nézzétek el nekem, de nem tudok normális selfit csinálni magamról...

- Hogyan töltjük a három napot? - kérdezte izgatottan.
- Annyi biztos, hogy Zalába utazunk. A többit majd meglátjuk ott.
- Nagyon izgatott vagyok!
- Én is! Annyi kérdésem van, azt sem tudom hol kezdjem!
- Nekem is sok kérdésem van. Tartsunk csajos napot valamelyik nap. Vagy egy csajos estét. Akkor jól kinosztalgiázhatjuk magunkat - javasolta, én pedig nem tudtam ezt a nosztalgia dolgot hová tenni. Én tudok nosztalgiázni, vannak emlékeim, de Barbie egy baba, honnan lennének emlékei? Ezen elméláztam kissé, de persze, beleegyeztem a nosztalgiába.

Végre a Hév is megérkezett, így felpattantunk rá és suhantunk az edzőterem felé. Út közben nem sok szó esett köztünk, talán kicsit zavarban voltunk mindketten.

- Akkor én itt megvárlak és vigyázok a cuccaidra - mondta.

- Rendben van, én pedig sietek vissza. Másfél órás az edzés... Nem fogsz unatkozni?

- Nem, majd elfoglalom magam. felfedezem, hogyan működik a telefonod, ha nem bánod.

- Csak nyugodtan!

Az edzés végén elfáradva, de elégedetten mentem átöltözni. Öltözködés után betértünk a dohány boltba. Nagy nehezen végre elrendeztem a cuccaim a tatyóban, amikor a telefonom csipogni kezdett, jelezve, este tíz van, ideje bevenni az antibébit. (az edzésem este 8:00-9:30-ig tart) 

Szóval fejjel belemsztam a táskámba és az aljáról kihalásztam azt a nyamvadt telefont. Barbie addig türelmesen üldögélt a bolt előtti lépcsőkorláton. Közben jókat derült rajtam és azon, hogy természetesen nem taláom a telefont. Bosszúból lefotóztam, amint végre megtaláltam a bújkáló mobilt és leállítottam az emlékeztetőt.

A Hév nagyon lenyűgözte Barbie-t. Csak suhannak az épületek, szép a város kivilágítva és úgy egyáltalán... Az a sok ember!

Kíváncsian fel is állt a keskenyy ablakpárkányra, és bámuta a tájat. A képen nem sok minden látszik a kinti csodákból, de ez Barbie első élménye, szóval dokumentálásra kerül.

Hazaérve jött a második meglepetés. Gill fogadott minket. Violetta választását nem értem, hiszen Gill még csak fél éve lakik nálunk, de ő tudja...

Barbie izgatottan kért, hogy tegyem le. Azonnal odaszaladt Gill-hez üdvözölni őt. Csalódott is volt és izgatott is egyszerre. 

Violetta egyszer csak előtűnt a semmiből, Barbie  rögtön hozzáfordult:
- Azt gondoltam Kent választod majd, vagy Sidney-t.
- Úgy gondoltam, Gill a tökéletes választás. Te vagy Vikinél a legrégebben. Persze vannak új lányok, de szerettem volna, ha az ellenkező nemből képviselteti magát valaki, aki viszont a legújabb a Vadvirág téren.
- Akkor viszont nem jól választottál. Karácsonyra kaptam meg Spencer ikertesóját, ő a legújabb pasi - szóltam közbe én is.
- Persze, de neki még nem sok ideje volt beilleszkedni. Amúgy is át akarod formázni, hogy ne legyen Spencer hasonmása. Szóval Gillt találtam a legideálisabb jelöltnek.
- Ahogy gondolod - hagytam rá.
- De én azt gondoltam, nem fogod bánni, ha ezt a néhány napot Gillel töltöd, amúgy is jó barátok vagytok.

Erre már nem tudtam mit mondani. Hiszen ők babák. Ezt szóvá is tettem, erre Violetta kissé szúrós tekintettel nézett rám, amit nem tudtam hová tenni...

 Végül Violetta betessékelt minket a nappaliba, hogy elmondjon nekem még néhány fontos dolgot.

-  A babáknak lelkük van - fogott bele a magyarázatba minden átmenet vagy bevezető nélkül. - Tehát barátkoznak egymással, tanulnak, tapasztalnak. Az, hogy az emberek ezt nem tudják, nem látják, azért van, mert ez nem logikus számotokra. Amikor elkészül egy baba, bárhol a világon, legyen az porcelánból, fából vagy műagyagból, a jótündérek megajándékozzák őket lélekkel és a rejtőzködés képességével.
- Úgy kell ezt elképzelni, mint a Toy Storry-t? Amikor nem látjuk életre kelnek?
- Igen is és nem is. Csak akkor kelnek életre, ha senki nincs a közelükben. Vagyis akkor mozognak, beszélgetnek.
- Barbie, ez tényleg így van?
- Emlékszel a mesére a Padlásszoba kis hercegnőjében? Amikor Sara mesél a barátnőjének a babák mágikus világáról.
- Igen, az az egyik kedvencem!
- Látod, néha a mesekönyvek is tartalmaznak olyan dolgokat, amik valóban megtörténnek.
- És amikor fotózlak titeket, vagy amikor gyerekként játszottam veletek, akkor... - Nem tudtam hogyan feltenni a kérdést, de Gill, minha tudta volna, mire gondolok, válaszolt.
- Olyankor teljesen mozdulatlanná válunk. Tudjuk, mi történik, de nem fedjük fel magunkat.
- Mielőtt ebbe belementek - szólt közbe a tündérkém. - Van pár dolog, amit el kell még mondanom.

- Barbie, Gill, az egyik autót, használhatóvá változtatom, válasszátok ki, melyik legyen az.
- A piros, nyitott tetejű! - vágta rá mindkettő egyszerre.
- Ahhoz hideg van, szerintem az új kék legyen, annak van csomagtartója és nem fagytok bele - javasoltam.
- Igazad van - értett egyet Barbie.
- A motoromat nem lehetne? - kérdezte sóvárogva Gill.
- Legyen akkor a motor is - adta be a derekát Violetta.
- Köszönjük Violetta! Már régen szerettem volna beszélni Vikivel, de a szabályok miatt nem lehetett - hálálkodott Barbie.
- Igen, köszönjük! - mondta Gill is.
- Violetta! - néztem szúrósan a tündérre. - Ha Barbie és Gill élnek, akkor a többiek is. Velük is beszélhetek.
- Ez nem így van. Gillel és Barbie-val azért beszélhetsz, mert engedélyezve van három napig. A többieket mágikus szabály köti a titoktartáshoz, amit csak egy tündér oldhat fel.
- Akkor, ez esetben köszönöm a lehetőséget, arra, hogy Barbie-tól megkérdezzek mindent, amit tudni szeretnék, és Gill végre elmondhatja, jól érzi-e magát az új helyen.
- Szívesen! Most mennem kell. Használjátok ki ezt a kis időt, mert ilyen lehetőség csak egyszer adódik. És nem minden embernek. Te különleges vagy Vik!
- Miért vagyok én különleges?
- Mert amikor fotózol, történetet találsz ki, mindig eszedbe jut a mese a padlásra száműzött kislányról és mindig azt kívánod, bár igaz volna. Nem vesztetted el a gyermeki lelked, amely hisz a csodákban.

Ezekkel a szavakkal Violetta lezártnak találta a beszélgetést, mert el is tűnt.
- Na jól van. Mihez van kedvetek? - fordultam Gillhez és Barbie-hoz.
- Én nézek pár szép ruhát, ami jól fog jönni a három napban - mondta Barbie.
- Én pedig segítek összecsomagolni Barbie-nak. Azzal már ne legyen gondod.
- Ejj, arra reggel ráérünk, szerintem. Amúgy is több kell, mint némi ruha. Kell ágy, takaró, asztal, szekrény, tányér, pohár, evőeszközök, szóval majd összepakolunk reggel.

Így az est további részében Tomival leültünk játszani a gép mellé. Barbie nem lelkesedett a Mortal-ért, Gill viszont lelkesen szurkolta végig a meccseket.

- Milyen brutális játék! 

- Nekem tetszik! HAJRÁ, DOBD AZT A LEGYEZŐT! NE HAGYD LELŐNI MAGAD! - kiabált nekem lelkesen Gill.

- Majd átugrom a lövöldözőt - nyugtattam meg.

Végül Barbie is beszállt a szurkolásba, sőt, a végén Gillel jól elpoénkodtak a játékon és rajtunk, ahogy nem mindig sikerült kivédeni a támadásokat. Éjjel, amikor tudatosult bennünk, hogy késő van, még segítettek megírni a róluk szóló részt, aztán hamar aludni tértünk, hiszen holnap még pakolni is kell az útra.

Folytatás húsvét után, addig sajnos nem leszek gépközelben.