2013. szeptember 20., péntek

A meglepetés


- Hol vagyunk Spencer? Kié ez a ház? - kérdezte Lucy.
- Remélem nemsokára a miénk lesz - válaszolta a srác, majd hozzátette - Úgy látszik, a tulaj késik. 
- Hogyan? 
- Ő, hát igen. Elég sok házat megnéztünk, de az egyik nagyon kicsi, a másik meg nagyon nagy volt... És ez a ház nemrég épült, be sincs fejezve szinte. De a mérete pont ideálisnak tűnik - mondta Spencer.
- És mikor eszelted ki ezt a meglepetést? - kérdezte mosolyogva Lucy.
- Hát amikor most elindultunk megoldani az ügyet vidékre, láttam meg a házat. Aztán aznap este beszéltem a főnökömmel, hogy engedjen el előbb, utána felhívtam a tulajt és most itt vagyunk.
- Akkor holnap máris visszamész? - szontyolodott el a lány.
- Nem, ez a meglepetésem másik része. Október közepéig szabadságot vettem ki, így addig otthon leszek veled, amíg el nem mész turnézni Ditáékkal.
- Ez FANTASZTIKUS! - sikkantott fel Lucy. 
- Ne ugrálj nagyon, mert ha nagy a vészhelyzet, ettől még behívhatnak - mondta Spence.
- Ez így is több, mint a semmi! - örvendezett továbbra is Lucy.



Néhány perccel később a tulajdonos is befutott. Eléggé fáradtnak tűnt, de azért mosolyogva fogadta a vendégeket.

- Elnézést a késésért, feltartottak a kórházban, ahol apámat kezelik.
- Semmi baj! Az édes apja a legfontosabb! - felelte Lucy.
- A nevem Kinga - mutatkozott be a párnak a tulajdonos. 
- Spencer vagyok.
- Lucy! Nagyon szép ez a ház! De szinte be sincs fejezve - tűnődött a lány.
- Mióta apukám beteg, minden pénzre szükség van. Eladom a házat és veszek egy kicsi lakást, a különbözetet pedig anyukámnak adom, hogy apukám kezelését fizetni tudja - magyarázkodott Kinga.
- Ó! Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került! Ismerek egy jó ápolónőt, ha az apját kiengedik a kórházból és ápolásra szorul, hívják fel Sidney-t. 
- Köszönöm! - hálálkodott Kinga. - Nos, nézzük meg a házat is - terelte a szót, mert érezte, hogy gombóc gyűlik a torkában.
- Ez a konyha. Nem túl nagy, de szerintem pont ideális a mérete.


- A fürdőszobába csak zuhanyzót terveztem, de egy nagy kád is simán belefér mellé - mutatta tovább Kinga a házat. 
- Nagyon szép ez a padló. Semleges színe van, szinte bármilyen bútor és falfestés passzol hozzá - örvendezett Lucy.
- Igen, nekem is ezért tetszett meg ez a minta - nevetett a tulaj. - És az úr mit gondol?
- Ő... hát nem is tudom. Végül is én nem tudom úgy berendezni a házat, mint a hölgyek - válaszolt kissé tartózkodóan Spencer.
- Ugyan, láttam már sok szépen berendezett lakást, ahol a férj volt  kreatív a berendezést illetően - mosolygott Kinga.


Végül az emeletre is felmentek, megnézni a szobákat. Mindennek új szaga volt. Lucynak nagyon tetszett a parketta, a szobák mérete és a ház beosztása is. 


- Eredetileg dolgozó szobát akartam berendezni itt - mutatta a kisebb szobát Kinga. De gardrób, gyerekszoba vagy vendégszoba is lehet belőle.
- Egyelőre még mi sem tudjuk mi lesz a funkciója - mondta Spencer.


- Fantasztikus ez a ház! Nagyon tetszik! Annyi fantáziát látok benne! - lelkendezett Lucy -  Mennyiért adja? - kérdezte végül.
- Tizennyolc millió Forint - válaszolta Kinga. - Nem nagyon tudok lejjebb menni, kilencért láttam egy kis lakást magamnak, a többit pedig apukám kapja - magyarázkodott elkeseredetten. 
- Ez így eléggé húzós. Mennyi a maximum, amit engedni tud? - kérdezte Spencer. 
- Hát... Nézze! Alszom rá egyet, osztok, szorzok és megmondom. 
Spencer nem véletlenül zseni, elkezdett számolni: 
- Ha tízért látott lakást, abba a tulajdonosa belekalkulálta az alkudozást is, ha okos, és így minimum egy milliót engedni fog.......
Spencer elég hamar végzett a számolással, s Kinga csak a fejét kapkodta. Már a magyarázat felénél elvesztette a fonalat, szerencsére Lucy éber volt, így a lényeget röviden és érthetően elmondta Kingának. Ettől függetlenül a hölgy kért néhány nap gondolkodási időt.


Végül Spencernek és Lucynak szerencséje volt. Másnap délután Kinga felhívta őket és bemondta a végleges árat:
- Jó napot kívánok! Kinga vagyok, elnézést a zavarásért!
- Semmi baj! Miben segíthetek? - kérdezte Spencer. 
- Meggyőzött az árat illetően. Maguké a ház, kétmilliót elengedtem. Nagyon jól tud alkudni! - nevetett Kinga.
- Fantasztikus! - örvendezett Lucy, s Kinga kissé meglepődött, csak aztán esett le neki, hogy valószínűleg kihangosították a telefont. 

Két héttel később a pár már költözhet is a saját otthonába. Lucy nagyon várja, hogy végre a saját ízlésükre formálják az új kis kuckójukat. 



6 megjegyzés:

  1. Először gratulálok az új házasoknak :D A házhoz! Másodszor, honnan szedted a szuper kis parkettát? Harmadszor: én is várom, hogy belakják a házikót! Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz, mert érdekes minden babacsaládnak másfajta ízléssel házat rendezni! Tiszta lakberendezők leszünk ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönik a gratulációt:) Meg én is :) A parketta az igazából öntapadós tapéta és a Baumaxban vettem, sacc 1400 körül van ilyen mintával egy tekercs. Igen, én is lakberendező leszek itt a végén... :) Hát majd egyszer csak elkészül a házikó teljesen, nem tudom, mikor lesz időm berendezni teljesen. Még új konyhabútort is kéne gyártani...:)

      Törlés
  2. Nagyon klassz a házikó! Én már látom is magam előtt berendezve!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajna még én is csak a lelki szemeim előtt látom berendezve, mert még nincs kész a ház :) De a tervek már a fejemben vannak, már csak meg kell valósítani :D

      Törlés
  3. Húúúú, de jó kis ház!! Nagyon ügyes vagy!!! Hogy készült a zuhanyzó? Alig várom a képeket a berendezett szobákról!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nemrég szereztem két nagy dobozt és ezt sikerült kihozni belőle:) A zuhanyzó egy kicsi műanyag doboz, nem tudom honnan van, mi volt benne. A doboz aljába, a sarkaiba beleragasztottam 4 hurkapálcát és rátettem a doboz tetejét. A fülke oldala meg átlátszó műanyag, a babaruhák műanyag része.:) Ahová nem ragasztottam műanyag oldalt, oda feszítettem ki a drótot, amire ráaplikáltam a zuhanyfüggönyt. :)Szerintem hasonló trükköt a kicsi margarinos dobozzal is el lehet játszani.:) Sok sikert!

      Törlés