A meglepetés

- Hol vagyunk Spencer? Kié ez a ház? - kérdezte Lucy.

- Remélem nemsokára a miénk lesz - válaszolta a srác, majd hozzátette - Úgy látszik, a tulaj késik. 

- Hogyan? 

- Ő, hát igen. Elég sok házat megnéztünk, de az egyik nagyon kicsi, a másik meg nagyon nagy volt... És ez a ház nemrég épült, be sincs fejezve szinte. De a mérete pont ideálisnak tűnik - mondta Spencer.

- És mikor eszelted ki ezt a meglepetést? - kérdezte mosolyogva Lucy.

- Hát amikor most elindultunk megoldani az ügyet vidékre, láttam meg a házat. Aztán aznap este beszéltem a főnökömmel, hogy engedjen el előbb, utána felhívtam a tulajt és most itt vagyunk.

- Akkor holnap máris visszamész? - szontyolodott el a lány.

- Nem, ez a meglepetésem másik része. Október közepéig szabadságot vettem ki, így addig otthon leszek veled, amíg el nem mész turnézni Ditáékkal.

- Ez FANTASZTIKUS! - sikkantott fel Lucy. 

- Ne ugrálj nagyon, mert ha nagy a vészhelyzet, ettől még behívhatnak - mondta Spence.

- Ez így is több, mint a semmi! - örvendezett továbbra is Lucy.

Néhány perccel később a tulajdonos is befutott. Eléggé fáradtnak tűnt, de azért mosolyogva fogadta a vendégeket.

- Elnézést a késésért, feltartottak a kórházban, ahol apámat kezelik.

- Semmi baj! Az édes apja a legfontosabb! - felelte Lucy.

- A nevem Kinga - mutatkozott be a párnak a tulajdonos. 

- Spencer vagyok.

- Lucy! Nagyon szép ez a ház! De szinte be sincs fejezve - tűnődött a lány.

- Mióta apukám beteg, minden pénzre szükség van. Eladom a házat és veszek egy kicsi lakást, a különbözetet pedig anyukámnak adom, hogy apukám kezelését fizetni tudja - magyarázkodott Kinga.

- Ó! Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került! Ismerek egy jó ápolónőt, ha az apját kiengedik a kórházból és ápolásra szorul, hívják fel Sidney-t. 

- Köszönöm! - hálálkodott Kinga. - Nos, nézzük meg a házat is - terelte a szót, mert érezte, hogy gombóc gyűlik a torkában.

- Ez a konyha. Nem túl nagy, de szerintem pont ideális a mérete.

- A fürdőszobába csak zuhanyzót terveztem, de egy nagy kád is simán belefér mellé - mutatta tovább Kinga a házat. 

- Nagyon szép ez a padló. Semleges színe van, szinte bármilyen bútor és falfestés passzol hozzá - örvendezett Lucy.

- Igen, nekem is ezért tetszett meg ez a minta - nevetett a tulaj. - És az úr mit gondol?

- Ő... hát nem is tudom. Végül is én nem tudom úgy berendezni a házat, mint a hölgyek - válaszolt kissé tartózkodóan Spencer.

- Ugyan, láttam már sok szépen berendezett lakást, ahol a férj volt  kreatív a berendezést illetően - mosolygott Kinga.

Végül az emeletre is felmentek, megnézni a szobákat. Mindennek új szaga volt. Lucynak nagyon tetszett a parketta, a szobák mérete és a ház beosztása is. 

- Eredetileg dolgozó szobát akartam berendezni itt - mutatta a kisebb szobát Kinga. De gardrób, gyerekszoba vagy vendégszoba is lehet belőle.

- Egyelőre még mi sem tudjuk mi lesz a funkciója - mondta Spencer.

- Fantasztikus ez a ház! Nagyon tetszik! Annyi fantáziát látok benne! - lelkendezett Lucy -  Mennyiért adja? - kérdezte végül.

- Tizennyolc millió Forint - válaszolta Kinga. - Nem nagyon tudok lejjebb menni, kilencért láttam egy kis lakást magamnak, a többit pedig apukám kapja - magyarázkodott elkeseredetten. 

- Ez így eléggé húzós. Mennyi a maximum, amit engedni tud? - kérdezte Spencer. 

- Hát... Nézze! Alszom rá egyet, osztok, szorzok és megmondom. 

Spencer nem véletlenül zseni, elkezdett számolni: 

- Ha tízért látott lakást, abba a tulajdonosa belekalkulálta az alkudozást is, ha okos, és így minimum egy milliót engedni fog.......

Spencer elég hamar végzett a számolással, s Kinga csak a fejét kapkodta. Már a magyarázat felénél elvesztette a fonalat, szerencsére Lucy éber volt, így a lényeget röviden és érthetően elmondta Kingának. Ettől függetlenül a hölgy kért néhány nap gondolkodási időt.

Végül Spencernek és Lucynak szerencséje volt. Másnap délután Kinga felhívta őket és bemondta a végleges árat:

- Jó napot kívánok! Kinga vagyok, elnézést a zavarásért!

- Semmi baj! Miben segíthetek? - kérdezte Spencer. 

- Meggyőzött az árat illetően. Maguké a ház, kétmilliót elengedtem. Nagyon jól tud alkudni! - nevetett Kinga.

- Fantasztikus! - örvendezett Lucy, s Kinga kissé meglepődött, csak aztán esett le neki, hogy valószínűleg kihangosították a telefont. 

Két héttel később a pár már költözhet is a saját otthonába. Lucy nagyon várja, hogy végre a saját ízlésükre formálják az új kis kuckójukat.