Mozi

Kevin végre új megrendeléseket kapott, így az asztalos műhelye kezd beindulni. Egy neves fürdő például egyedi napozóágyakat és asztalokat kért tőle, de szobabútorokat is rendeltek néhányan a sráctól. Sindy délután úgy döntött, meglátogatja kedvesét a műhelyben. Kevin éppen az egyik napozóágyat csinosítgatta, mikor kedvese "besettenkedett" hozzá.

- Szia Kev! 

- Sindy! 

Kevin felpattant és kedveséhez sietett. 

- Mi szél hozott? - kérdezte, miközben megölelte a lányt.

- Még nem voltam a műhelyben, kíváncsi voltam rá. Egész nap próbáltunk a bandával, nagyon készülünk a turnéra. Aztán úgy gondoltam, beugrok megkérdezni, háta van kedved csinálni valamit este, közben meg megnézem milyen a kis birodalmad - mosolygott Sindy.

- És hogy tetszik a birodalmam? - kérdezte Kevin, miközben puszikkal halmozta el Sindyt.

- Nagyon szép! 

A beszélgetést azonban nem tudták folytatni, mert Lucy és Spencer lépett be az üzletbe.

- Sziasztok! - üdvözölte a párt Kevin. - Tudok segíteni valamiben?

- Sziasztok! Rosszkor jöttünk? - kérdezte Lucy. 

- Nem, mi csak az esti programon tanakodtunk - válaszolt Sindy.

- Nos, mi éppen vettünk egy házat, de csak elvétve vannak bútoraink - mondta Spencer.

- Igen, épp van két fotelünk, bölcsőnk, ezeket nyertük a babatalálkozón, meg egy ágyunk, de nincs konyhaszekrényünk, szobabútorunk, asztalunk - nevetett Lucy. - Abszolút a nulláról rendezkedünk be.

- Hűha! - nevetett Kevin is. - És pontosan milyen bútorokra gondoltatok? Milyen fából, mekkorák?

-  Kedvelem a diófát, a tölgyet és a gesztenyét, a cseresznyét is - mondta Spencer.

- Én az ébent, a diót és a cseresznyét - sorolta Lucy is. 

- Oké, és milyen színűek lesznek a falak? - tudakolta Sindy.

- A konyha világoszöld, a fürdő világoskék, a háló meg valamilyen gyümölcs színű - mondta sután Spence.

- Halvány zöld és kék. A szoba meg barackszín - nevetett Lucy.

Hosszas tanakodás után megegyeztek, hogy a konyha legyen diófából, a szobabútor esetleg tölgyből vagy cseresznyéből. Közben Kevin mutatott pár asztalt Spencernek és Lucynak, akik még ma szerettek volna legalább egy étkezőasztalt a konyhába. 

 Végül a kiválasztott asztallal Lucy és Spencer elindultak az autóhoz, amit ezúttal Spencer főnöke adott kölcsön nekik. Kevin segíteni akart a cipekedésben, de Lucy köszönettel hárította az ajánlatot.

- Milyen programra gondoltál? - lépett közelebb kedveséhez Kevin, miután Spencer és Lucy távozott.

- Szeretek moziba járni! 

- Én is. Képzeld, van nem messze egy nosztalgia mozi. És úgy tudom, ebben a hónapban újra játszák a legelső Batmant, a James Bondot, Egy magyar nábobot, a Szállítót meg a King Kongot, a 1933-ast, ha jól tudom.

- Te jó ég, az a King Kong még fekete-fehér.

- Igen az. Ahogy az álom luxuskivitelben is az.

- Az jó film, nekem tetszett. De most modernebbre és akció dúsabbra vágyom. Maradjunk a Szállítónál.

A moziban hamar kiderült, hogy csak a film második részét játszák a héten, így arra vettek jegyet a fiatalok.

Az előtérben találkoztak Ryannal és Ann-nel, akik, mint kiderült szintén a Szállítót nézik meg. 

Nincs is jobb, mint amikor egy jó, akció-dús jelenetben az ember lánya belekapaszkodhat a kedvese karjába, miközben izgatottan várja a fejleményeket.

Például amikor a Szállító autója átrepül a parkolóházból egy másik, félkész házba és éppen a fal peremén áll meg az autó.

Vagy amikor a gonosz spiné lelövi a helikoptert és dicsekszik a főhősnek.

Az este csodálatosan sikerült. A lányok teljesen felvillanyozódtak és egész úton a bunyós jeleneteket emlegették. Na meg azt, hogy a Szállító milyen cuki és mennyire férfias. A fiúk ezzel szemben az összetört kocsikat siratták, meg féltékenykedtek egy kitalált karakterre. Jellemző! Pasis vonás kitalált karakterekre fújni...:)