Turné - 2. beszámoló

Elnézést, kissé elkalandoztam (készülnek a babák Halloween-re) és lemaradt a második beszámoló, amelyet keresztfiammal alkottam.

A turné következő állomásán már mindenki lazábban kezelte a hotelbe való beköltözést, ágyválasztást, miegymást, így a fellépés előtt mindenki lazított kicsit. Délelőtt mindenki lazított kicsit, ki a kertben, ki a szobában, összességében mindenkinek jól telt a napja, kivéve Sindy-nek.

- Nagyon fáj a hátam - sóhajtott Lucy - Szerintem kicsit meghúztam, amikor ugráltam a színpadon...

- Megmasszírozzam? - kérdezte lustán Dennis. 

- Hát, ha volnál olyan kedves, nem utasítanám vissza - mosolygott Lucy.

*

Így Dennis feltápászkodott és elkezdte óvatosan megnyomkodni Lucy fájós hátát. Eközben Sindy odaadta újságját barátnőjének, s szomorúan vissza akart térni a szobájába. Szomorúságának volt több oka is volt, az egyik, hogy hiányzott neki Kevin és a ikertestvére, Sidney is. Ugyan beszélt a tesójával kora reggel, ez mégsem volt ugyan az. Lucy azonban visszatartotta azzal, hogy bent nem tudja kiélvezni az indiánnyár előnyeit, különben is, még meg kell beszélniük ezt-azt a fellépéssel kapcsolatban, így a Sindy maradt.

*

Eközben a szobában Dita és Cole beszélgettek, Steffan rápihent az előző esti koncertre, Barbie pedig sétálni indult a városban.......

Kint később Amanda is csatlakozott a többiekhez, s már kezdtek belemelegedni a beszélgetésbe, amikor Sindy hirtelen felpattant, megigazította a ruháját, majd valaki nyakába vetette magát. A váratlan látogató nem más, mint Kevin. 

- Szia Szívem! - súgta Kevin. 

- Hogy te mennyire édes vagy! Köszönöm! - mondta Sindy - Csak miattam utaztál ide?

- Ugyan ki más miatt? 

- Ez nagyon kedves tőled! - hálálkodott Sindy. Addigi kedvetlensége rögtön jókedvbe csapott. - Felmenjünk a szobába? Megmutassam a lakosztályunkat? 

- Mehetünk. Aztán azt is kitalálhatjuk, mit akarunk csinálni a fellépésedig - mondta Kevin.

*

- Mihez volna kedved? - kérdezte fent Kevin.

- Nem tudom. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy itt vagy velem. - monda a lány majd megcsókolta kedvesét.

- Ugyan, ez a legkevesebb - válaszolt a srác. Kissé zaklatott és feszült volt, amit Sindy is észrevett, így rá is kérdezett.

- Valami baj van? Feszült vagy.

- Korán keltem. Ilyenkor kissé feszült vagyok - de gondolatban egészen máshol járt: Ha te azt tudnád édesem! Ha tudnád....

Később Kevin javasolta a lánynak, hogy menjenek el ebédelni, látott egy helyes éttermet a városban, ahol biztosan jól is főznek. Sindy kapott az ötleten, éhes is volt és Kevin is feszengett, gondolta, hogy egy jó ebéd mellett talán oldódik majd a hangulat. 

Az étel nagyon finom volt, de Kevin alig tudott koncentrálni a tányérjára, annyira figyelte kedvesét, itta a szavait, ahogy a turnéról mesélt. Eddig négy fellépésük volt, s mindegyiken történtek érdekes dolgok. 

- Nagyon izgultam az első fellépésen. A próbateremben zenélni más volt, ott nem hallotta senki, csak mi négyen. Na jó, Ditáék is, ha lejöttek.

- Már a suliban is zenéltél - mondta Kev.

- Az is más volt. Ott csak játék volt. És a suliban csinál az ember minden félét, csak hogy kevesebbet kelljen a házikra meg a témazárókra gondolni. Meg ki is próbálja magát mindenben, amiben csak tudja. Ez teljesen más! - bizonygatta a lány.

- Elhiszem... - mélázott Kevin és kilesett Sindy válla fölött, mázlijára ezt a lány nem látta, mert épp bekapott egy falat tésztát - De azt kezdted mesélni, mi történt az első fellépésen. - igyekezett lekötni Sindy figyelmét.... 

- Az első fellépésen sötét volt a színpadon, amikor felmentünk rá és én majdnem elestem a zsinórokban. Ettől még idegesebb lettem és az első szám alatt kétszer is elvétettem az ütemet. Szerencsére a második szám előtt Lucy megköszönte a közönségnek, hogy  eljöttek, így ittam egy kis vizet és össze tudtam szedni magam. - mesélte a lány. Szomorúsága kezdett visszatérni: Miért feszeng ennyit Kevin? Talán most akar velem szakítani? Éppen ma? 

- És most már nem izgulsz ennyire, ugye? 

- Nem, kezdem megszokni....

JUJ DE GONOSZ LENNÉK, HA ITT HAGYNÁM ABBA ,UGYE? :D  *GONOSZ VIGYOR....

Eközben az étterem másik felében lázas készülődés folyt....

Sindy egyre dühösebb lett: 

Oké, Kevin szakítani akar velem, vagy megcsalt és éppen a születésnapomon akar színt vallani. Ami még rosszabb, Kevin is elfelejtette, épp úgy mint a többiek! A többiek nem számítanak annyira, csak haverok... kivéve Barbie és Lucy, ők a barátnőim elvileg, de ők is elfelejtették. 

Már majdnem sírt, megbántott volt és dühös és szomorú.

És végül, éppen amikor Sindy már rá akart förmedni kedvesére a folytonos feszengés miatt és kérdőre akarta vonni, hogy mi baja.....

- Boldog szüli napot! - énekelte a kórus...

A lánynak elakadt a szava. Cole egy nagy dobozt cipelt, Dita egy kisebbet, Stefan és Dennis is csomagot hoz, a pincér pedig süteményt és evőeszközöket.

- Boldog szüli napot Sindy! - mondták egyszerre. 

- Jaj... Köszönöm, ez... De aranyos tőletek! De hogyan? - a lánynak elállt a lélegzete is, annyira meglepődött.

- Hát az úgy volt... hogy azért kellett velünk a kertben lenned, mert a Stefan még az ajándékodat csomagolta, Dita pedig telefonon lefoglalta a helyet Kevin nevében - kezdte Lucy. 

- Én pedig elhoztam az ajándékod, amit a tesód vett és én is vettem neked valamit, de a többiek azt mondták, ne csomagoljam be, mert ők is vettek ajándékokat, csak kicsit fura lenne, ha sok csomagolópapírt látnál a szobában - vette át a szót Kevin.

- Így én fogtam magam és a vasútállomáson találkoztam Kevinnel, elvittem neki az ajándékaidat és együtt csomagoltuk be. - folytatta a beszámolót Barbie - Aztán eljöttem az étterembe és megkértem az urat, hogy őrizze meg nekünk - mutatott a pincérre.

- Én pedig igyekeztem korán a szállóba érkezni, hogy tudjuk beszélgetni az ünnepséged és a fellépésed előtt. De sajnos Sidney-t nem engedték el szabadságra, nem tudott velem jönni.

- Azt hittem, mindenki elfelejtettétek - A lány a könnyeivel küzdött, de most örömében. - Te is olyan furcsa voltál, nem tudtam miért feszengsz folyton...  Azt hittem, szakítani akarsz velem.

- Ne beszélj butaságokat! Sőt, feleségül akarlak venni...óóó a fenébe!!! - kapott hirtelen a szájához Kevin. 

- Te most megkérted a kezem? 

- Igazából várni akartam a koncert végéig. Hogy még nagyobb legyen a meglepetés. De ha már így alakult... 

- Igen! IGEN! Hozzád megyek! 

Azonban, ahogy mondani szokás, a show folytatódik, így Dita, Amanda,  Lucy és Dennis gyors gratuláció után elköszöntek és már mentek is. A koncert helyszínén még sok volt a teendő, de szerencsére Barbie, Cole és Stefan maradtak még.

Sindy boldogan csomagolta ki ajándékait, egy ruhát, amit Kevin a saját bevallása szerint egyedül vett a lánynak, testvérétől a kis kék dobozban rúzst, szemceruzát és arckrémet kapott. A többiektől egy nyakláncot, parfümöket és egy szemfestéket bort és pezsgőt kapott.

Ezek után a fellépés nagyon jól sikerült. Hiába volt Sindy "eldugva" hátul a doboknál, mégis, a közönség is átérezte, hogy valami történt. A zenekar az eddigi legjobb, legsikeresebb koncertjét adta azon az este. 

Sejtelmes fény, majd egy kis lágy gitár....

Aztán hirtelen nagy fényár és a Beauty Night is belecsap a húrokba!

*

*

A közönség pedig végigtombolta az estét. Kevin az első sorban állt, hogy nehogy bármiről is lemaradjon. 

*

Hűha, ez jó hosszú lett. A csillagozott képeket keresztfiam alkotta. Én csak itt-ott belenyúltam Photoshoppal a koncert képekbe, hogy kerek legyen a dolog, meg ahol a program nem kergült meg és kiszedtem a fehér csíkokat.