Ahogy ígértem, jön a beszámoló. Az én szemszögemből ma és a babák szemszögéből majd holnap, vagy holnapután, még kell egy kicsit javítani néhány képen.
Mivel nagyon szeretek természetes környezetben fotózni, a két turné képeit is igyekeztem hűen, "szabadtéri színpadon" ábrázolni - több-kevesebb sikerrel. És mivel koncert többnyire este van, hát este fotóztam sötétben. Az első képek nagyimnál készültek. Nos, sikerült egy olyan estét kifognom, amikor ködszitálás volt... Viszont előtte meg lusta voltam, elnyomott nagyi finomabbnál-finomabb kajái, így aznap este elhatároztam, ha esik, ha fúj, én bizony csak azért is fotózok. Nos, tényleg esett és fújt is.... De nem bántam meg, hogy kimentem!
Szóval fogtam a babáim, a színpadot, a fekete sálam (ami a színpadra került, mert az úgy szép és nem a nyakamba) meg a többi kelléket és kivonultam fotózni. A nagyim cicái meg követtek, mint az árnyék, olyan kis cukik voltak, ott játszottak a közelemben. A színpad felállítása és az előzenekar fotózása kicsit sok idő volt, így a többiek nem tudták elképzelni, mi lett velem. Végül anya kijött utánam, én épp a második zenekar tagjait igyekeztem beállítani, amikor odaért.
-Sok van még? - kérdezte.
- Már csak a második zenekarom és megyek be, különben lilára fagyok.
- Muszáj ezt épp most?
- Nem - kissé morcos lehetett a hangom, de szó nélkül kezdtem összepakolni.
Közben anya leguggolt mellém, aztán ő kezdte el a színpadra a második zenekar tagjait rápakolni. Végül együttes erővel elkészült kettő egész kép a második zenekarról (több nem, mert tényleg baromi hűvös lett); íme az egyik:
Ez a gesztus - pláne, hogy tudom, nincs oda a babáimért- olyan jól esett, hogy megígértem, ez a kedvesség fent lesz a blogomban. Mondjuk voltam olyan "ügyi" és elállítottam a kamerát, így az utolsó két kép nem lett a legjobb.
Aztán egy nappal később már keresztanyáméknál voltunk, ahol keresztfiam hamar felfedezte a babáimat. Kérdezte, hogy miért hoztam őket, meg hasonlók, így megmutattam neki a blogom. Természetesen a zenekari fotózás azonnal érdekelte. :)
Így, miután katonásat meg kutyakiképzőset és még helyszínelőset játszottunk, este kivonultunk a kertbe, ahol keresztfiamnak saját kis elkerített kuckója van (ahová Lily kutya elvileg nem tud bejönni, gyakorlatilag viszont igen) és készítettünk egy színpadot, amire Áron pakolta fel a babák egy részét - a lányokkal nem boldogult, azokat én állítottam be - majd készítettem pár próbaképet és átadtam neki a terepet.
Ez a kép is az ő érdeme:)
És még volt pár percünk, felállt a másik csapat, készítettem pár próbaképet róluk is, amikor Lily képében beütött a bomba és tarolta a jelenetet. Nem voltunk éppen boldogok :) Keresztfiam próbálta menteni a dolgot, majd ő lefoglalja a kutyát, mondta (nos ez hiú ábránd volt), amikor Áron két macskája is megjelent és végigjárta a maradványokat... akkor mondtam, hogy a babák elfáradtak, menjünk be, öltöztetgessük őket. Így az este hátralevő részében baba divatbemutató nyílt keresztanyáméknál - mely dokumentálva nem lett, de roppant jót mulattunk!
Nos, ez a két kis történet, remélem elnyeri a tetszését a két kedves közreműködő jó tündéremnek, Anyunak és Áronnak is. Én minden esetre nagyon köszönöm nekik a segítséget és az érdeklődést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése