Meglepetés a Balatonnál

Amikor Kevin és Ryan este megérkeztek a Balaton partra. Mivel fáradtak voltak, nem volt kedvük a sátorral vacakolni, így a kocsiban, aludtak. Reggel aztán gyorsan felállították a sátrat, s csak ez után vetették bele magukat a Balaton hűs vizébe.

Kellemesen telt a délelőttjük; úsztak, felfedezték a környéket és előkészültek a nagy és komoly feladathoz. Halat kellett fogniuk vacsorára.

- Szerinted lesz ebből hal? Vagy szégyen-szemre be kell mennünk Siófokra bevásárolni? - kérdezte jókedvűen Kevin.

- Lesz hal! Olyan nincs, hogy nem tudom megmutatni a kedvenc nyárson sült hal receptemet! - válaszolta optimistán Ryan.

- Akkor jó! Bár én kezdem unni a dolgot.

- Nem értesz te a horgászás művészetéhet, barátom - nevetett Ryan. Aztán témát váltott - Mond, nem izgulsz? Hétfőn nősülsz!

- Izgulok, de inkább várom, mint félek tőle - tűnődött Kev.

- Én el sem tudom képzelni, milyen lehet... Sosem tudtam a csajokat megérteni.

-  Ezért szakítottál Ann-nel? 

- Nem szakítottam vele. Csak már kezdett komolyra fordulni... - válaszolta tűnődve Ryan.

Közben a nap egyre melegebben sütött, így a fiúk ismét belecsobbantak a tóba. Kevin pár percig tűnődött barátja szavain, de nem értette, miért baj, ha egy kapcsolat kezd komolyra fordulni.

- Tudod, szerintem nagyon bunkó voltál Ann-nel. Elhitetted vele, hogy szereted és aztán kicsikartad a szakítást. Megígérted a szobafestést, de helyette velem akartál jönni kempingezni. Oké, a balatoni túra meg volt beszélve, de így is csúszott több hetet is, mert ügyeletben voltál.  De a születésnapját is elfelejtetted... Pedig csak valamikor el kellett volna vinned vacsorázni.

- Hát nem érted? Nem tudom, milyen egy komoly kapcsolat! - szólalt meg kétségbe esve Ryan. - Orvos vagyok! Van olyan, hogy éjszaka közepén felhívnak, mert baleset volt és miden elérhető kézre szükség van. Vagy éppen a hozzám tartozó beteg lett rosszul. Van, amikor napokig haza sem megyek a kórházból, mert valami másképp alakul. Sosem volt még olyan barátnőm, aki ezt tolerálta volna! Soha! 

- Ééés? - tette fel kissé gúnyosan megnyújtva a kérdést Kevin.

- És? Mit és? Semmi. Egy ideje már rászoktam, hogy nem hagyom komolyra fordulni a kapcsolatot, mert az a végén csak jobban fáj.

- Igen. És közben összetörsz sok szívet. Ryan, te a barátom vagy, így inkább nem mondom most el a véleményem, mert a végén még összevesznénk. Csak annyit mondok, ez nem tisztességes!

- Mond el a véleményed! Rajta! - acsarkodott Ryan. - Szerinted nem érdemlek barátnőt, mert nem vagyok tisztességes?

- Nem ezt akartam mondani! Hanem azt, hogy nem tisztességes, hogy nem mondod el a nőknek, hogy nem akarsz komoly kapcsolatot. Elhiteted velük, hogy szereted őket és a végén egy-két szemét húzással eléred, hogy szakítsatok. Ők megbíznak benned és te pont ezt árulod el!- mondta mérgesen Kevin.

- Én szeretem Ann-t!

- Igen? Nem úgy tűnik!

- Igen, nagyon! Pont ezért nem akartam, hogy később csalódjon bennem. Ezért inkább hagytam zátonyra futni a dolgot.

- Hülye vagy - mondta lesújtó pillantással Kevin és visszament a partra.

A fiúk sokáig nem szóltak egymáshoz. Szótlanul gyújtottak tüzet a halak sütéséhez és nem néztek egymás szemébe akkor sem, amikor előkészítették az állatokat a sütéshez. Végül a csendet Ryan törte meg.

- Szerinted mit kellene tennem?

- Mivel kapcsolatban? - kérdezte kissé tartózkodóan Kev.

- A kapcsolataimban? Vagyis... Ann-nel még helyre tudom hozni a dolgot? 

- Nem tudom, hogy Ann akar-e még a barátnőd lenni - mondta Kevin. -  De azt el tudom mondani, hogy általában a kapcsolat elejétől őszintének kell lenni. Ha sokat dolgozol és van amikor napokig nem vagy otthon, azt is tisztázni kell, még az elején. És tudatosítani kell, hogy ez nem azért van, mert nem szereted a nőt, hanem, mert orvos vagy és ilyen a munkád.

- Félek. Soha senki nem értette meg. Minden lány elvárja, hogy ott legyek. Nem értik, hogy én nem napi nyolc órában dolgozom, hanem van, amikor tizenkét-tizennégy órákat.

- Én beszélnék Ann-el. Ötven-ötven százalék, hogy megbocsát-e vagy sem. És akkor nem marad ott a "mi lett volna ha". És Elmondhatod neki azt amit a vízben nekem is elmondtál.

Ezután már sokkal oldottabban fogyasztották el a fiúk estebédjüket. Ann-ről és Ryan kapcsolati problémáiról már nem esett több szó. 

Békés hangulatuk viszont nem tartott sokáig, a partól ugyanis zajos kis csapat tartott feléjük.

- Meg fognak lepődni - mondta egy tisztán kivehető hang.

- Ha így kiabálsz, akkor nem! - válaszolta röhögve egy másik.

- Hol lehetnek? - kérdezte egy harmadik.

- Kevinéket már látom, de hol van Bill? Nem indult el velünk? - kérdezősködött a második hang.

- Bill még a kocsinál vacakol - mondta az első hang

Cole, Steffan, és Patrik közeledtek a táborhoz. Amikor már jól megközelítették Kevint és Ryant, Cole eszeveszett integetésbe kezdett.

- Hahó! Itt jön a buli szerviz! Kinek van ma legénybúcsúja? - kiabálta a srác. A többiek jót nevettek.

- Helló idegenek! - köszönt Kevin. - Patrik! Nem találkoztunk már vagy két éve! Hogy vagy? 

- Köszönöm, épp kezd kialakulni a sérvem - szuszogta a kérdezett a hifi súlya alatt.

Végül Bill is befutott. Ő hozta az ételeket, mivel Martha nem bízott a két fiú horgásztudományában. Az érkezők gyorsan összerakták saját sátrukat, aztán letelepedtek a kempingasztal köré. A hangulat az idő előrehaladtával egyre fokozódott.

- Ő, van egy kis gondom - szólalt meg egyszer csak Cole. - Nem hoztam fürdőgatyát.

- Húha! Én sem! Pedig a feleségem még figyelmeztetett is - mondta Patrik.

Viszont a két fiúnak igen melege volt, nem sokat gondolkoztak a problémán. A partszakaszon senki sem volt rajtuk kívül, így hamar ledobták a cuccaikat és már rohantak is a vízbe labdázni. Kevin kicsit megrökönyödött két barátja merészségén, de azért ő és Ryan követték Cole-t és Patrikot a vízbe.

- Nem kellene szólni nekik, hogy ez nem nudista strand? - kérdezte mégis Kevin.

- Ugyan! Úgysem hallgatnának ránk - somolygott Ryan.

 A legénybúcsú igen hangosra és vidámra sikerült. A fiúk régi sztorikat idéztek fel, iskolás korukból, végighallgatták Bill katonai sztorijait, csápoltak a hifiből bömbölő zenére. Steffan, Sidney udvarlója kicsit kívülállónak érezte magát az elején. Tartott tőle, hogy nem fogja befogadni, ez a régi barátokból álló társaság. Félelme végül alaptalannak bizonyult. Kevin rákérdezett, miért akar majd zenélni a Black Rose-ban. Így Steffan mesélt a többieknek arról, hogyan is szerette meg a zenét és mikor kezdett el dobolni, gitározni.

A vasárnap esti utazásra már Steffan is teljes értékű bandatagnak számított, s ehhez mérten mindenki úgy is viselkedett vele, mintha nem csak párszor találkoztak volna futólag, hanem legalább tíz éve ismernék egymást.