Bajbajutott látogató 3 - Marilyn költözik

    Marilyn álmatlanul forgolódott az ágyában. Mióta Budapestre költözött, több éjszakát töltött ébren, mint alvással, habár ezen nem is csodálkozott.

    Az első néhány hétben fia miatt aggódott. Amióta tudja a nyomozóktól, hogy Gab többé-kevésbé jól bánik vele, kicsit megnyugodott, habár még mindig nyomasztotta, vajon újra láthatja-e valaha Kriszt. Mivel Gab mostanában jól viselkedik, játsza az elhagyott szerencsétlent és megtört férfit, nem keveredett bajba. Pedig régebben előfordult a férfinél, hogy bizony illegális üzleteket bonyolított, amiket később a rendőrség ugyan megtudott, de sosem volt ellene elegendő bizonyíték. Tehát egyelőre úgy áll a helyzet, hogy az ő szava áll Gabéval szemben és a rendőrség, illetve a gyámügy tehetetlen.

    

    A másik amin agyalt már egy ideje, hogy tetszik neki egy férfi, aki történetesen mással jár, így sajnos nem kezdhet randevúzni vele. 

    A harmadik, hogy Dita, Dennis és ő most Dita lakóautójában laknak, ami túl szűkös így hármuknak. Ezért Marilyn egy ideje lakást keres, és éppen ma fog megnézni egyet, ami jó áron van.

     Dennis is ébren feküdt. Tetszett neki Marilyn. És Ditával jár. Hogyan alakulhatott ez így? Ilyen szemét féreglenne, hogy a barátnője mellett más lányok után ácsingózik? Miért? Igaz, Ditával sokat vitatkoznak, talán többet is, mint kellene,  de ez nem ok arra, hogy más lányra nézzen. Teljesen össze volt zavarodva.

   Dita is ébren forgolódott. Szerette hogy Marilyn a lakóbuszban van, így kevesebbet veszekedtek Dennissel. Jól látta ő már az elején, hogy ezzel a pasival nem lesz hosszú ez a kapcsolat, de annyira tetszett neki a pasi, hogy úgy vélte, ad ennek a kapcsolatnak egy esélyt.

 

Egyébként Dita a lakóautót nemrég vette meg Xolanie-tól, mivel a lány Derekhez költözött. Dita úgy vélte remek lesz ez a járgány turnébusznak és nem is tévedett. 

Csakhogy ismeretségük után egy hónappal már Dennis be is költözött - igaz ő hívta, hogy lakjanak együtt.

   

    Egy darabig még mindhárman agyaltak, de természetesen mindenki próbált úgy tenni, mintha aludna.

    Miután Dennis felkelt és elment bevásárolni, Dita és Marilyn is mocorogni kezdtek. 

- Jó reggelt! - Köszönt Dita.

- Neked is jó reggelt! - köszönt vissza Marilyn.

- Hogy alutál?

- Szinte sehogy... Agyaltam.

- Szintúgy! És min?

- Azon, vajon látom-e még a fiamat. Meg azon, hogy elköltözök...

- El akarom hagyni Dennist. Nem működik ez kettőnk között - vágott közbe szórakozottan Dita, és csak egy perccel később esett le neki, hogy Marilyn mit is mondott. - ELKÖLTÖZÖL? - kiáltott fel.

- Mi van Dennissel? - kérdezett vissza Marilyn is, akinek szintén kellett pár másodperc, hogy felfogja, mit is mondott Dita.

-Kezd te! - mondták egyszerre. 

- Oké, kezdem én - mondta Dita. - Szakítani akarok Dennissel. 

- De miért?

- Több okom is van rá. Egyrészt, mert túl sokat veszekszünk. Nem kellene így lennie, de minden apróságon fennakadunk, amióta együtt vagyunk.

- Mióta tart a kapcsolatotok?

- Nem egészen egy éve.

- És min vesztek össze? Nem lehetne valahogy megoldani? Olyan remekül mutattok együtt. És amikor nem veszekedtek, igazán helyes pár vagytok.

- Igen, tudom, talán kívülről így tűnik. De ha más azon is összeveszünk, hogy ki vigye le a szemetet vagy hová menjünk nyaralni... ezekben lehetne kompromisszumot kötni, de mi nem tudunk. Emellett Dennisnek tetszik valaki. Méghozzá te! És neked is tetszik ő - tért a tárgyra mostmár Dita

- Ugyan, nem is tetszik! - ellenkezett rögtön Marilyn. - És  Dennis nem olyan! Biztosan nem hagyna el téged senkiért.

* Te jó Ég ! Rájött! Tényleg el kell költöznöm, különben a legjobb barátnőm miattam szakít a pasijával! - gondolta kétségbeesetten Marilyn. Gyötörte a lelkiismeret-furdalás, hiszen ő nem ezt akarta!

- Látod, ez így van! Dennis nem hagyna el magától. Hűséges, kedves, jószívű ember, csak éppen nem passzolunk. 

- Miattam ne! Elköltözök és ti kibékülhettek! - tiltakozott hevesen Marilyn.

- Marilyn! Most mondom, nem miattad történik ez! Már érik egy ideje a döntés, de csak most ért be, hogy láttalak együtt titeket. Fél szavakból is értitek egymást. Mi sosem értettük meg egymást, még az elején sem.

- Ez miattam van.

    Dita hiába győzködte barátnőjét, hogy ne hibáztassa magát, kudarcba fulladt a dolog. Végül úgy döntött, nem próbálja tovább meggyőzni a lányt, helyette megígérte, ad még pár hetet maguknak Dennissel. Persze csak a látszat kedvéért, mert eltökélt szándéka volt Dennist és Marilynt összehozni.

    Közben Marilyn elment megnézni a házat. Izgatottan kopogott be, s közben alaposan körülnézett a környéken. Nem lehet, hogy ez a lakás csak tízmillió!

- Mint látja, ez a hálószoba - mutatta Martha. Nem túl nagy a lakás. - Én George-tól és a párjától vettem meg. Eredetileg Erik, Linda, George és erika laktak itt. Eriké volt a ház, a nagyszülei hagyták rá és aztán ő meg a barátai beköltöztek. George alakította ki a földszinti lakást. Igaz elfogyott a pénze, így nem tudott fürdőt kialakítani magának, de az emeleti nagy lakásban van egy hatalmas fürdő. Aztán Geoge eladta nekem és egy ideig Erikkel és bájos feleségével laktunk itt. Aztán Erik és Linda is elköltöztek, most valami rendőr lakik itt, valami pszichológiával is foglalkozik, nem tudom, nem értek hozzá. Szóval Derek lakik itt a párjával, Xolanie-val, aki remek fodrász.

- Értem - nyögte a lány. Nem számított rá, hogy egy bőbeszédű eladóval hozza össze a sors. - Egyébként miért ilyen olcsó ez a lakás? - kérdezett volna mást is, de Martha már mondta is

- Épp költözni készülök vidékre, mert a legjobb barátom az apja beteg lett és megígértem, hogy mindenben segítek nekik, ezért jutányos áron próbálom eladni a lakását. A barátom hatvanöt éves. Az apja meg már nyolcvanhárom, én meg még csak hatvan. Gyerekként együtt nőttünk fel és a barátom a nyár elejéig szintén Budapesten lakott. Mintha testvérek lennénk. Nem hagyhatom most cserben!

- Értem. Ez igazán szép Öntől.

    A szoba után a konyhával kombinált nappali következett. Mire végeztek, Marilyn feje már úgy zsongott, mint egy méhkas. Marta még másfél órán át ecsetelte neki a ház történetét, beosztását, azt hogy ő hogyan rendezte be, amíg itt lakott, hogy a múlt hónapban megcsinálta a tisztasági festést és kiköltözött innen és a barátjával való kapcsolatát és az elképzelt leendő életét vidéken.

    Martha néha kérdezett is egy-két dolgot és Marilyn elmesélte, hogyan jött el az erőszakos férjétől, de a fiát ott kellett hagynia az apjával. Martha válasza minden esetben ez volt: "Jól tette kedveském! Az ilyen nem érdemli meg, hogy szeressék!" és "Ne aggódjon Kedveském, a fia magához kerül majd. Hiszen van már lakása is"

    Végül annyira megtetszett Marthanak a lány kedvessége, hogy engedett egy milliót az árból, pedig Marilyn nem is kérte. És hiába is tiltakozott, hogy van hitele meg spórolt pénze, és zenekarban zenél és jól is keres, így teljes áron, tízmillióért is meg tudja venni a lakást, Martha ragaszkodott az engedményhez. "Jól fog jönni az a kis pénz, Kedveském!"  jött a tiltakozásra a válasz.

Amikor Marilyn hazaért, Dita és Dennis éppen otthon voltak és feszülten ténferegtek egyik sarokból a másikba. Valamin megint összekaptak. 

- Van lakásom! Le is foglalóztam a spórolt pénzemből - újságolta lelkesen Marilyn. 

- Máris? - néztek rá döbbent-csalódottan a többiek.

- Igen és tök jó lesz! Ha visszakapom a fiam, lesz hol aludnia! - Marilyn olyan lelkes volt, hogy nem látta a többiek csalódását.

    Dita és Dennis észbe kaptak. Tudták, mennyire fontos ez barátjuknak, így megpróbáltak ugyan olyan lelkesek lenni, mint Marilyn. 

- És mikor költözöl? - kérdezte Dita.

- A jövőhéten kedden. Csak az a baj, hogy éppen szinte semmi pénzem sincs bútorra, mert most fizettem ki a lakás felét egyben, négy és fél millát. Ha kb fél év alatt sikerült a zenéléssel ennyit félretennem, akkor egy, maximum másfél év alatt ki tudom fizetni a maradékot. Aztán Martha azt mondta, elég, ha havonta utalok neki egy részletet, beszélünk egy ügyvéddel és kihagyjuk a bankot, mert így nem kell kamatot fizetnem.

- Ismerem az öreglányt - nevetett Dennis - Rendes asszony, csak lyukat beszél az ember hasába. 

- Nekem mondod? De nagyon kedves, jószívű. A barátja bajban van, így most vidékre költözik hozzá.

Nekem meg adott egy milla engedményt, és hiába tiltakoztam.

- Ismerem. Ott dolgozott Steffanie boltjában. Ha kértem egy kiló almát/húst/bármit, az tuti, hogy többet adott, de csak a kiló árát kérte el. a különbözetet meg saját zsebből tette a kasszába. Gazdag a csaj, de nem veri nagy dobra mindenkinek, de akit érdemesnek talál rá, azt örökre barátjának tekinti - kapcsolódott be Dita is a beszélgetésbe.

Dita nagyon ki akart szabadulni a házból, így sétálni ment. Nagyon nyomasztónak érezte a helyzetet, mert Dennis megint kirándulni akart menni a hegyekbe, ő pedig ezen a hétvégén fodrászhoz akart menni és táncolni akart este a retró diszkóban. Szeret ő kirándulni mondjuk egy hónapban két teljes hétvégét is áldoz rá, hisz szereti a természetet. De táncolni, vásárolni és fodrászhoz menni is szeret. Egyszerűen nem értette miért nem lehet kompromisszumot kötni ebben.

- Megint veszekedtünk - mondta csüggedten Dennis.

- Gondoltam a savanyú képetekből. Mi volt a vita tárgya?

- Én kirándulni akarok a hétvégén ő meg táncolni.

- Múlt héten is kirándultatok. Akkor most legyen az, amit ő szeretne. Vagy menjetek külön. Te túrázni, ő táncolni. 

- Igaz, nem vagyunk összekötve. Te eljönnél velem?

- Nem - Marilyn zavarba jött. Kettesben túrázzon a férfival? Kizárt! - Bútorboltba akarok menni, kell egy hűtő meg egy dohányzóasztal a nappalimba. A matracot, amit vettem, mikor hozzátok költöztem, elviszem, jó lesz az nekem, amíg nem lesz ágyam - magyarázta. Ez igaz is volt és legalább nem kellett megbántania Dennist sem.

- Nekünk van két fölösleges paplanunk huzattal meg párnával és lepedővel. Szerintem Dita neked adja majd.

- Nem fogadhatom el! 

- Elfogadhatod. Mi is akciósan vettük és csak a szekrényben porosodnak.

- Köszönöm!

    Egy órával később Dennis lement a haverjaival sörözni. Dita néhány perccel később ért haza. Pontosan tudta, hogy párha mikor indul a haverjaihoz, így tudta, aznap már nem találkozik párjával, hiszen ő már aludni fog, mire Dennis hazaér. Na nem részegen, mert a férfi nagyon vigyázott rá, hogy józan maradjon, ugyanis utált részeg lenni és a másnaposságot is szívesen kihagyta.

Dita a lakóautó szekrényét ajánlotta fel Marilynnek, mondván, majd csináltat egy olyat, ami kifejezetten a lakóautóba való. "két hét múlva más lesz is egy szép nagy szekrényed. Addigra már itt is meglesz az új." Marilyn vonakodva bár, de elfogadta.

*** EGY HÉTTEL KÉSŐBB ***

    Marilyn éppen takarított az új lakásban, amikor megérkezett Dennis és Dita. A lány hozta az ágyneműket és a matracot, a férfi pedig a bútorboltból megrendelt dohányzó asztalt.

    Amíg Marilyn befejezte a takarítást a konyhában, addig Dennis feltett egy képet a falra, Dita pedig megágyazott.

    Dolguk végeztével a fiatalok bementek a hálószobába pihenni.

- Nemsokára kész lesz a beépített szekrény a kocsiba és áthozom a mienket ide. Vagyis Dennissel áthozzuk, nekem túl nehéz lenne egyedül.

- Igen, az itteni icipici falon lévő szekrény nem sok ruhát nyel el - mondta Marilyn. - Még szerencse, hogy a dohányzó asztal belsejébe is lehet pakolni.

- Tetszik a kép? - kérdezte Dennis.

- Imádom, szerintem nagyon illik ide - lelkendezett Marilyn. 

- Szerintem is jó ez a kép - mondta Dita - Dennisnek jó az izlése, ő választotta neked lakásavató ajándék gyanánt.

- Ha már itt tartunk, el kéne mennem a hűtőért meg a ruháimért.

- Bízd rám a hűtőt, én vagyok a pasi, ne cipekedj - mondta Dennis.

- Nekem meg van még egy kis dolgom, de délutánra visszaérek. Addig nyugodtan összecsomagolhatsz a lakókocsiban - javasolta Dita.

- Oké. És köszönök mindent! - hálálkodott Marilyn, majd folytatta. - Most bemutatkozok a szomszédoknak, aztán összerakom a cuccaim és délután itt találkozunk.

    Úgy is történt. Miután Dita és Dennis elmentek, Marilyn felment Xolanie-hoz és Derekhez.

- Jó napot! Remélem nem zavarok, csak be szerettem volna mutatkozni. Én vagyok az új szomszéd, Marilyn a nevem.
- Jó napot! Mi már találkoztunk a fia ügyében - lépett oda a lányhoz Derek.
- Igen, emlékszem.

- Én Xolanie vagyok.
- Marilyn vagyok.
- Gyere, ülj le!
- Köszönöm, nem, sietek. Csak bemutatkozni jöttem és szólni, hogy lehet, hogy ma este hangosak leszünk, mert a barátaim lakásavató bulit akarnak tartani nekem. Ha gondolják, nézzenek be.
- Rendben, meglátjuk. És tegeződjünk, hiszen egy fürdőn osztozunk. Azért remélem van még öt perced,  bemutatom az anyukámat és megmutatom a fenti medencét. Mindkettőt igénybe veheted, amikor csak akarod. A medence nagyon kellemes nyáron, anyukám pedig a legjobb gyerekcsősz. A lányunk is imádja. Ő most táborban van. Mármint a lányom... Mehetünk?
- Persze, szívesen! 

- Dianna vagyok, Drágám, de szólíts Diának.
- Marilyn vagyok. Nem tudom, van e becézése, de engem a suliban mindenki Mókusnak szólított, mert olyan dús, barna és hosszú volt a hajam.
- Ebben maradunk, Mókuska. A barátnőmmel kiültünk a teraszra napozni.

- Szia, Rose vagyok.
- Én Marilyn... Mókus. Amelyik tetszik.

Gyors pakolás után Marilyn visszaért a lakáshoz, épp, amikor Dita is megérkezett.

- Te miket hozol? - kérdezte Marilyn.
- Menjünk be és pakoljunk le, aztán elmondom. Nagyon nehéz.

Miután Marilyn elpakolta a ruháit a dobozból, Dita maga mellé ültette a matracra.

- Tőlem is kapsz lakásavatót. Edények, terítők, kaja. Remélem a kedves párom hamar megérkezik a hűtővel.
- Igazán nem kellett volna!
- Van főzőedényed? Nincs. Van evőeszközöd és tányérod? Poharad? Nincs. Terítőd? Nincs. Kajád? Nincs. Én ezeket a hiányokat most pótoltam. Amúgy is jövő hónapban lesz a szülinapod.
- Hát... Köszönöm!
- Nincs mit. Most válogassuk szét az edényeket a kajától. A dobozba az edény megy, az asztalkára a kaja.

    Közben Dennis befutott a hűtővel, így a fagyasztott ételeket máris elpakolhatták.

    Amíg a lányok válogatták a dolgokat, Dennis elmosta a mosogatóba már belepakolt edényeket. Időnként bement egy újabb adag kajáért és edényért a lányokhoz, így mire a csajok végeztek a válogatással, Dennis rendbe tette a konyhát. 

- Ez csodálatos! - lelkendezett Marilyn.

- És az mi? - mutatott Dita a felfordított vödörre meg a felfordított dobozra.

- Rögtönöztem egy asztalkát székkel - dicsekedett Dennis. 

- Látom - morogta Dita. Neki nem tetszett, sőt otrombának tartotta, kupinak a lakás közepén.

- Nekem tetszik! Olyan, mintha kempingeznénk - örvendezett Marilyn. - Van is egy ötletem! - Azzal szaladt is a hálóba.

    Mikor visszaért, kezében volt az egyik lepedő és a két díszpárna.

    Leterítette az összehajtott lepedőt az asztal köré, majd lerakta a párnákat is. Végül ő maga lehuppant a rögtönzött ülőalkalmatosságra és elégedettem szemlélte a  művét

Dita és Dennis először csak figyelték, min ügyködik a barátnőjük, majd nevetve csatlakoztak hozzá.

- Tényleg olyan, mint a kempingezés - nevetett Dita
- Én már elvagyok, már csak egy kis nasi kéne. Főzök valmit jó? - kérdezte Dennis
- Jóó - szólt a lánycsapat.

A főzésre már nem került sor, ugyanis a szomszédok gondoskodtak mindenről. Kate hozta a HiFi-t, Derek az asztalt a tetőről.

Dia hozta a kerti fotelokat és Xolanie a kaját.

- Lenyűgöző! - örvendezett Dennis. 

- Az asztal és két fotel maradhat amíg nem veszel újat, Mókuska - csicseregte vidáman a kislány. - Ugye nem baj, hogy így hívtalak? Nagyi mondta, hogy ez a beceneved.

- Hívhatsz Mókuskának - nevetett Marilyn. - De a fotelokat vissza kell vinni a helyükre.

- Badarság! - legyintett Dia és a többiek bólogattak

- Köszönöm! Jövő hónapban veszek asztalt és székeket

- Ráérsz, amikor van rá időd és pénzed - mondta Derek. - Tavaszig ráérsz, mert addig úgy sem vesszük hasznát.

- Köszönöm!

A lakásavató roppant jól sikerült, a végén még táncoltak is, miután félretolták a bútorokat. Marilyn most előzör, mióta Magyarországon van, oldódott fel teljesen. Nagyon jól érezte magát és ha csak pár órára is, de gondtalanná vált.

Kérek sok sok kommentet! Légyszííí!!