Véleményem a "Barbie baba igyekszik, de nehezen tartja a lépést a korral" című cikkre

Szeretem ezt a témát, hiszen ahányan vagyunk, annyi vélemény született már a Barbie babákról. Azt viszont nem szeretem, ha valaki nem jár utána alaposan egy témának, mielőtt ír róla.
Megértem, ha sokan úgy gondolják, a Barbie bizonyos szempontból rossz hatással lehet a gyerekekre. viszont azt gondolom, önmagában egy játékbaba nem tehet arról, ahogyan kezelik és amilyen marketinggel próbálják eladni azokat. A szülők, tanárok, viszont igenis tehetnek arról, hogy ez a baba hogyan hat egy gyerekre és arról is, hogy a Barbie köré épített világ, mesék, stb. hogyan befolyásolják a gyerekeket. Ha a felnőttek vennék a fáradtságot és beszélgetnének a Barbie-ról készült filmekről, mesékről, talán a gyerekek is okosabban játszanának velük.

És igen: a matek nehéz. És ki tudja, Barbie talán a történelem vagy az irodalom todósa. Ken viszont a fizikát és a matekot szereti, neki a történelem a nehéz! Nem vagyunk egyformák, ahogy a babák sem azok. Ezt kellene tudatosítani a gyerekekben, nem pedig egy játékot hibáztatni a szülőknek saját inkompetenciájuk miatt.

De lássuk a véleményem a "Barbie baba igyekszik, de nehezen tartja a lépést a korral" című íráshoz.

Nem tudom, ki hogyan elmékszik a saját gyerekkorára. Kislányként szerettem a gyerek formájú babákat is, voltak kisebbek, nagyobbak, csecsemő formájúak. És igen, mint sok kislány én is utánoztam anyukámat és igyekeztem úgy játszani ezekkel a babáimmal, mintha én lennék az anyukájuk. Aztán ott voltak a Barbie babáim. Velük másképp játszottam. Volt 3-4 lány és egy pasi meg vagy két gyerek. Velük azt képzelte el, milyen leszek majd nagylányként. Lesz egy férjem, gyerekeim és barátnőim.

Én is odavoltam természetesen a babaházakért, de a szüleimet nem rántotta be a „vegyük már meg neki, ne hisztizzen” dolog. Anyukámmal ketten készítettünk házat kartondobozból a babáimnak. Érdekes! Utána már nem akartam műanyagból rózsaszín giccses házikót. Később kaptam egyet ugyan, de az is kartonból volt és úgy rendeztem be, ahogy akartam. Szerintem nem az a lényeg, hogy egy baba milyennek van eladva (állatorvos, tanárnő meg a többi) hanem az, hogy a szülők megfelelő fantáziát adjanak a gyerekeiknek. Anyukám minden este mesét olvasott nekem, páratlanul gazdag fantáziával ajándékozott meg ezzel, így az én alap, „szakma nélküli” babáimból rögtön lett természettudós (Fekete István: Tüskevár hatására), orvos (sokat jártam dokihoz allergia miatt), tanárnéni (iskolai élmények) stb.

És ja, eszembe sem jutott, hogy olyan szőke és vékony legyek, mint a babáim. Emellett nagyim és anyukám vették a fáradságot és varrtak a babáimnak nadrágot, vagy anyuval készítettünk nekik bútorokat.

Nem, gyerekként nem politizáltak a babáim, vallási különbségek sem voltak és még csak nem is lettek leszbikusok. De ha mégis lett volna? Kinek ártok vele? A gyerekek, ha jól tudom, tapasztalás útján és játékkal fedezik fel a világot. Közben eldöntik, hogy amit tapasztalnak, jó vagy rossz. És ha már kritizáljuk ezeket a babákat mert túl egysíkúak és a rózsaszín világot, amit köré teremtettek, felteszem a kérdést: Miért baj, ha van egy muszlim baba vagy egy néger a többi között? A valódi világ is sokszínű, mind vallásban, bőrszínben és más nézetekben. Nem a sokszínűséggel van a baj, hanem azzal, hogy nem tanuljuk meg egymást elfogadni olyannak, amilyen. A muszlim utálja a keresztént és vica versa. Nekem sosem volt gondom, ha más másképp látja a világot, mint én. De sosem hallottam, hogy a szüleim megítéltek volna embereket vallásuk, bőrszínük vagy egyéb külső és belső tulajdonságaik miatt. Nálunk két embertípus volt: A jó ember, aki segítőkész, becsületes, önzetlen és voltak a rossz emberek, akik bántanak másokat, önzők, tisztességtelenek (nemtől, rassztól, vallástól stb. függetlenül).

A Barbie csak egy baba! Az, hogy anyukák belelátják, hogy a baba a nők értelmi képességeit megkérdőjelezik, lelkük rajta. Meg azon is, hogy nem találnak ki az alapbabákhoz értelmes foglalkozásokat, amik alapján a csemetéjükkel játszhatnának.

Felnőtt fejjel ugyancsak Barbie párti vagyok. Blogot is írok, ahol megmutatom, hogyan lehet a babának álomházat készíteni kartondobozból, hogyan készíthetünk bútorokat és más kiegészítőket számukra.

Emellett írói hajlamomat is megcsillogtatom, mivel történeteket találok ki nekik, lefotózom őket különböző szituációkban. Évente tartunk babatalálkozót, ahol a többi babagyűjtő és blogger élőben is találkozhat egymással és megoszthatja a tapasztalatait, ötleteit. De lehet, azoknak van igaza, akik azt mondják, nőjünk már fel és válasszunk komolyabb hobbit. Nos, talán nekik van igazuk… A számítógépes játékok „sokkal hasznosabbak” és addiktívabbak, úgyis kevés még a játékfüggő kicsi hazánkban. Igen, tudom, a biciklizés és az olvasás is hobbi. Mindkét tevékenységet szívesen űzöm, amikor időm engedi.

____________________________________________________________________

Ez kommentben is felkerült a cikkhez, biztos, ami biztos :)

Nos ez lenne az én véleményem a témáról. Ha nem tetszik, tőlem kitörölheted, de ugyanez felkerül a blogomba is, és azt már nem töröltetheted velem, ugyanis nekem is jogom van elmondani a véleményem a témában. Szép napot!