Egy régi ismerős

Dita és Marilyn kihasználták a szép időt és kiültek a parkba beszélgetni. A hétvégére egy kis találkozót akartak szervezni a barátaikkal, hússütéssel tánccal, beszélgetéssel. 

- Munka után édes a pihenés - bölcselkedett Dita, aki nagyon elégetett volt magukkal, hiszen a jövőre megjelenő albumukba aznap elég sok jó ötlet született, mind design, mind zene, mind fellépések szervezése kapcsán.

- Azért örülök, hogy már nem a stúdióban vagyunk. Egyébként ötletelni lehetne kint is, utálom, hogy állandóan porosodunk a falak között - mondta Marilyn, aki a sok évi bezártság után szívesebben volt kint a természetben, mint bent a falak között

- Viszont nem hozhatod ki a stúdiós dolgokat a parkba - érvelt Dita. - És a fiúkat nehezebb volna rávenni a munkára, hiszen ismered őket.

- Egy jó gitár elég sokszor, egyébként meg vannak hordozható eszközeink, mint laptop, telefon, és tablet. A legtöbb dolgot ma is csak jegyzeteltük, azt meg akár egy füzetbe is lehetne - mondta tűnődve Marilyn. - És ismerem Denniszt, ha munka van, nem fog nekiállni hülyéskedni. Steffanról már nem tudok nyilatkozni.

- Ez végül igaz, de be kell vallanom, azért most vagy vízparton képzelnék el egy ötletelős bulit vagy bent egy légkondi társaságában. Ha azt nézzüka vízpart mégsem ideális az elektronikus cuccoknak.

- Akkor menjünk vissza a stúdióba és ott találjuk ki, mit szeretnénk a sütögetős partira? Már ha légkondira vágysz. Vagy elmehetünk a strandra is, ott is meg tudjuk beszélni, kiket hívjunk meg.

-  Most jó itt. Az a reggeli zápor elviselhetővé tette a hőmérsékletet.

A lányok észre sem vették hogy egy pasi a távolról figyeli őket. 

Fred nagy világjáró, Londonban élt kamaszkorától a szüleivel, az iskoláit is ott fejezte be, viszont látni akarta a világot, így minden lehetőséget megragadott, hogy főiskolás évei alatt utazhasson. Volt egy hajón Olaszországban pincér, cserediák programmal eljutott Ausztriába, díjat nyert egy környezetvédelmi versenyen, így Amerikába, Floridába is kijutott a nagy környezetvédő konferenciára. 

A munka visszahívta őt Magyarországra, mivel a multi, ahol  dolgozik, Magyarországra telepítette az egyik leányvállalatát és kinevezték az ottani összekötő managernek. 

Ahogy éppen a parkon vágott keresztül, ahol haza szokott menni, meglátta a lányokat és szinte földbegyökerezett a lába. Csak állt ott csodálkozva és azon tűnődött, lehetséges-e, hogy itt fut össze a gimis legjobb barátjával. Végül közelebb merészkedett a lányokhoz, ha téved, még mindig elsétálhat mellettük, mintha semmi sem történt volna.

- És szerintem Barbie és Ken is örülne, ha elhívnánk őket - hallatszott Marilyn hangja.

- Szerintem a fiad örülne, ha meghívnánk Sidney-t és a kislányát, Melindát.
- Arra mérget vehetsz. Most már csak azt... - Marilyn elhallgatott, amikor meglátta a közben közelükben álldogáló Fredet.

Fred közben közelebb ért a lányokhoz, hallotta Marilyn hangját, és nem akart hinni a fülének.

Marilyn közben felnézett a pasira, aki olyan elveszetten álldogált előttük, és örömében még fel is sikkantott, majd felugrott és közelebbről is megnézte azt a vöröshajú férfit, aki olyan ismerős volt neki. Nem is tévedett.

- FREEEED! Nem hiszem el! 

- Hű, Marilyn! Nem tudtam téged látlak-e, de most már biztos vagyok!

Hatalmas öleléssel üdvözölték egymást, és nevetve ugráltak örömükben.

- Mi szél hozott ide? - kérdezte Marilyn Fredet.

- Én munka miatt jöttem haza. De ezt én is kérdezhetném tőled. Eltűntél évekre, aztán csak felhívtál, hogy Budapestre költöztél...

- Ez egy nagyon hosszú és fájdalmas történet. Mondjuk, beteg voltam, de azt hiszem már tisztán látom a dolgokat.

- Beteg voltál? De mi volt a bajod? - kérdezte Fred.

- Mondjuk hogy a szerelem betege voltam. De szerintem erre ráérünk. Most inkább bemutatom a legjobb barátnőmet, nagyon sokat segített nekem. 

Dita addig csendben ült, figyelte a megható jelenetet. Azonnal rájött, ki ez a pasi, annyit hallot már Fredről, bár még életében nem találkozott vele. 

- Dita, nagy örömmel mutatom be neked a legeslegjobb gimis barátomat, Fredet. 

- Fred, ő pedig Dita, aki a legeslegjobb barátnőm,  főiskolás korunk óta.

- Szia! Rengeteget hallottam rólad - nyújtott kezet Dita

- Én is sokat hallottam rólad. Öröm téged megismerni végre - bókolt George.

- Igaz, valamiért sosem találkoztunk eddig. Talán mert mindig elfoglaltak voltunk.

- Ó, én nagyon sokat utaztam akkor. Az, aki kitalálta a cserediák programot, megérdemelne egy díjat, kitüntetést vagy valami hasonlót.

Mindhárman lehuppantak a plédre, aztán csak beszélgettek. Dita közben szinte le sem tudta venni a szemét Fredről. Igazán okos és kedves embbernek tűnt. Fred is sokat pillantott a lány felé, de közben szívesen nosztalgiázott volna Marilynnel.

Időközben Dennis is befutott, és csodálkozva vette észre, hogy egy idegen ücsörög a lányok mellett. 

- Sziasztok! Sikerült megszervezni a kerti grillezést? - kérdezte, amikor odaért.

- Nem, mert összefutottunk egy régi ismerősömmel. 

- Igen, aztán teljesen elfelejtettük a dolgot, annyira lekötött minket Fred sok érdekes története a nagyvilágról. Neked sikerült elintézni a bankos dolgaidat?

- Nem, mivel éppen zártak. Vagyis még lett volna egy óra, amikor sorra kerültem, de az ügyintéző szerintem már unta a munkát. Miért olyan nehéz lekötni a pénzem és lemondani a bankos értesítéseket, amik postán érkeznek? Ezt szerintem egy lelkesebb ügyintézővel még ma el tudtam volna intézni, de ez kért tőlem ezernyi fölösleges papírt. - kesergett Dennis, aki amúgy is szívesebben töltötte volna az idejét a lányokkal, mint a bankban. - Egyébként te ki vagy? - fordult aztán Fredhez.

 - Szia. Fred vagyok - mutatkozott be a vöröshajú.

- Én Dennis. Azt hiszem Marilyn már mesélt rólad.

- Akkor csak én vagyok lemaradva - sohajtott Fred. - Mond, mikor meséltél volna az új pasidról? És mi van a férjeddel?

- Azt telefonon nem lehet. Legalábbis nem mindent. És egyébként én sem tudok ám mindent rólad, pedig mióta ismét felvettem veled a kapcsolatot, igazán beszámolhattál volna az új munkádról - csipkelődött Marilyn.

Dita és Dennis összenéztek, aztán Dennis intett a fejével, jelezve, talán magukra hagyhatnák Fredet és Marilynt. Dita rögtön értette mire célozgat Dennis, így a sütögetés szervezésére hivatkozva, el is sétáltak egy távolabbi padhoz.

- Tehát egy kerti grillezés megszervezésébe trappoltam bele?

- Végül is igen. De ha már itt vagy, megragadom az alkalmat és meghívlak rá. 

- Na jó, ezt át kell gondoljam. Ha már elfelejtetted elmesélni miért tűntél el évekre... - csipkelődött Fred. - Egyébként is, hétvégén még dolgoznom kellene.

- Ó de elfoglalt vagy! Hétvégén sem érsz rá lazulni... Mond, megéri ez neked? - kérdezte a lány, némi szemrehányással, amiért Fred visszautasítani készült a meghívást.

- A hétvégi munka csak ideiglenes, mivel az anyavállalat hangsúlyt kíván fektetni a környezetvédelemre, egyébként körülbelül ezer embert koordinálok, vannak amerikai, német és angol társaim is, akik mind egy-egymagyar csoport elindításán és a leányvállalat sikeressé tételén dolgoznak. Viszont ha sikerül a prezentációmat összeállítanom annyira hogy hétfőig elkészüljön,  akkor ott a helyem a bulin.

- És mondd, mikor lettél ennyire munkamániás? Amikor utoljára találkoztunk, inkább az utazgatás érdekelt.

- Minden évben egy hétig csapatépítésen vagyunk. Van, hogy luxus helye visznek, van hogy egy szegényebb környékre, külföldre. Az egy hét alatt lyan feladatot kapunk, amiben össze kelll dolgoznunk és egy hely vagy közösség jobbá, hatékonyabbá tételén munkálkodunk. Ha akarjuk és a párunk akar jönni, az ő útját is fizetik. Egyébként minden harmadik évben a kiváló dolgozóknak fizetnek egy hónapnyi szabadságot, el is utazhatunk, azt is fizetik - Mesélt lelkesen Fred, de aztán olyan hirtelen hallgatott el, ahogy mesélni kezdett. Tűnődve figyelte a mellette ülő lányt. - Te figyelj, miért csak én mesélek? - kérdezte végül.

Marilyn kezdte kényelmetlenül érezni magát. Nem szívesen vallotte be Frednek, hogy a tanácsa ellenére elkövette élete legnagyobb hibáját. Végül, mint aki csak a csizmájától akar megszabadulni, mocorogni kezdett, lerángatta a lábáról a lábbelit, aztán úra leült. Fred is kényelembe helyezte magát, bár a figyelmét nem kerülte el a lány hallgatása.

Amikor ismét kényelmesen ültek, Marilyn végre megszólalt.

- Elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját. Amikor Londonban voltál azon a nyáron... Amikor bemutattam Gabot vagy öt éve. 

- Igen, valahogy olyan sunyi alaknak tűnt.

- Nem kell finomkodni. egy bűnöző volt, de én ezt nem tudtam... Eleinte, nem tudtam, hogy milyen. Mire rájöttem,  milyen ember, már úl is voltam az egészen. 

- Ezt nem értem. 

- Eleinte csak kis dolgokkal kezdődött. Leszidott, ha elkéstem otthonról, aztán féltékeny volt, mindig és mindenkire. Végül megütött. Aztán már nem aprózta el, megvert. De elhittem, hogy megérdemlem. Soha senki nem készített fel arra, mit higgyek el másnak és mit ne, viszont olyan jól manipulált, hogy észre sem vettem, már fogoly voltam a lakásunkban. A pénzem a nevére került. Aztán visszaloptam a szabadságom. Csak egy napot akartam kint a parkban, így amikor Gab aludt, visszaloptam a kulcsom, másnap pedig elmentem sétálni. Ginnyhez mentem. MAgánál tartott, habár nem volt könnyű dolga. Haza akartam menni a fiamhoz, de tudtam Gab dühös lesz, féltem. Teljesen elvesztettem magam... Pedig te figyelmeztettél, hogy valami nem stimmel.

- Nem vagyok tévedhetetlen. Ha boldogan éltek amíg meg nem haltok...

- Mégis láttál valamit, ami nem tetszett.

- Láttam, hogy manipulál. Csak nem tudtam, miért hagyod.   

- Észre sem vettem. Néhány kapcsolatomban láthatatlannak éreztem magam, így a féltékenysége imponált. Amikor elkéstem otthonról, és leszidott jóhiszeműen azt gondoltam, félt. 

A délutánt átbeszélgették Freddel, észre sem vették, máris este nyolc óra volt. Már hogyan is vették volna észre, amikor még el sem kezdett sötétedni. Végül mégis észrevették az idő múlását, mivel Fred hivatalos volt egy sörözésre a munkatársaival. Mivel a sörözés fél órája elkezdődött, Fred pedig nem szokott késni, így felhívták, hogy hol késik.

Fred megígérte Marilynnek, hogy ha tud, hétvégén mindenképpen benéz arra a grillpartyra, annál is inkább, mivel még mindig nem tudta meg hogyan került a lány Magyarországra és hogyan tudott túljutni a nehézségein.

Folytatása következik hamarosan.