Emlékek

Májusban megtaláltam a régi babáimat, amikkel gyerekként annyit játszottam. Szegények Tárnokon, a hétvéi házunkban voltak, viszont apukám szeretné eladni a házat, így arra kért, nézzem meg, hogy mi az ami kell és mi az ami nem.

Az első baba ez a picilány. A szempillái sajnos már kiestek viszont ezen kívül semmi baja.

Gyakran játszottam vele, próbáltam neki ruhákat készíteni, több-kevesebb sikerrel. Sajnos a ruhák azóta elkoptak, viszont hazaérve kapott egy szép új pólyát. A neve Kinga.

A következő kislány teste plüs, az arca és a keze valami műanyag féle. Szempillája neki sincs. Ő annyira nem volt nagy kedvencem, nem is tudom volt-e neve. Azt viszont tudom, hogy nem volt szívem megválni tőle gyerekként. Most is csak akkor adnám oda bárkinek, ha tudnám, jó helye lesz.

Ezeket a csizmákat nagyon szeretem. Amikor gyerek voltam egyszer megtaláltam a kisbabáknak való cuccokat. Venni akartam belőlük, különös tekintettel a kiscipőkre és csalódott voltam, amikor egyet sem vettünk. Mondták a szüeim, hogy még a legkisebb méret is nagy lesz a babáim lábára.

Hazaérve csalódott voltam és apukám kitalálta hogyan lehet a babáimnak cipőt készíteni kartonból és wcpapír gurigából. Mág mindig megvannak. Íme az eredmény:

És íme a két kislány, Zsuzsi és Zsófi, akiknek a cipő készült. Zsófi karjai kalapgumival vannak rögzítve, de kissé elöregedett az anyag.

Hazaérve megcsináltam a kiscsaj karjait aztán fördeni mentek a lányok.

Frissen, tisztán, kissé átsminkelve, tiszta ruhában.

Kéne nekik nyári cipő, de szerencsére ez már nem gond, csak némi idő kell hozzá.

Amúgy Zsófinak sem volt szempillája, de rájöttem hogyan lehet pótolni őket, úgyhogy a többiek is csinosítva lesznek.

Remélem tetszenek a csajok. Bannem nagyon sok emléket ébresztettek, és örülök, hogy újra rájuk találtam.