2015. november 21., szombat

Randevú a strandon, kirándulás az állatkertben


Sindy és Kevin végre eljutottak nászútra. Igaz, csak itt Budapesten, mert Sindy nem akart túl messzire menni a lánya közeléből.

- Itt jó lesz letelepedni? - kérdezte Kevin.
- Igen, nekem tetszik, van egy kis árnyék, de ha van kedvünk napozni, akkor tudunk napozni is - mondta Sindy, bár nem volt lelkes.
- Mi a baj Kedvesem? - kérdezte Kevin.
- Azon gondolkozok, vajon jó ötlet volt-e egyedül hagyni Melindát a tesómmal?
- Ne aggódj! Jól ellesznek, és ha kell, anyukád is feljön Budapestre segíteni. És Barbie-éknál vannak, ők is segítenek - próbálta megnyugtatni feleségét Kevin.


Végül letelepedtek a fűbe, de Sindy csak nehezen tudott ellazulni.


Nem sokkal később két anyuka jelent meg Sindy-ék mellett. A gyerekek zsibongása kicsit jobb kedvre derítette Sindy-t.

- Nézd ezeket a gyerekeket, milyen helyesek! - mondta elragadtatva Sindy.
- Igen azok - helyeselt Kevin.


Sindy Kevin ölébe hajtotta a fejét. A gyerekek látványa valamiért megnyugtatta, és ennek Kevin nagyon örült. Ő, mint pasi nem értette, Sindy miért aggódik ennyit. Melinda jól van, biztonságban, szeretetben, hiszen a nagynénje nagyon szereti az ő kislányukat. Így csak felesleges aggódásnak ítélte Sindy érzéseit, bár mi tagadás, neki is hiányzott Melinda gügyögése. De nem aggódott miatta, úgy gondolta ez természetes, hogy a lányuk néhány napot rokonoknál tölt, hiszen már majdnem egy éves, és már rájuk fér a pihenés csak kettesben, amikor nem kell Melinda miatt percenként felkelni éjszaka, nem kell nappal félóránként a pelenkát nézegetni. Mi baj lehet? Ha esetleg mégis megbetegszik, amiben erősen kételkedett, akkor Sidney és Barbie-ék biztosan remekül ellátják majd. Bár ha a kislányuk mégis összeszed valamit, Sindy bizonyára azonnal rohan majd haza Melindához.

Ezen gondolatok kicsit elbizonytalanították Kevint, hiszen ha bármi történik, akkor a felesége majd addig rágja a fülét, míg hazamennek. 

Közben Sindy kezdett felengedni és csak annyit látott, hogy férje békésen üldögél és simogatja a haját, nem is sejtette, hogy Kevin azon aggódik, mikor kell hazarohanni a lányuk miatt. 

Neki ez az aggódás természetes volt. Kislány korában, de még később sem hitte volna, hogy valaha így fog szeretni valakit, mint Melindát. Nem hitte, hogy egy gyerek születése teljesen átírja az ember értékeit, érzéseit. 

Elnézte a gyerekeket a parton és nem is tartotta maggában tovább a gondolatait.

- Olyan szépek ezek a gyerekek. Azon gondolkozom, milyen jó lesz, ha a mi lányunk is ilyen nagylány lesz, mint ők. Akkor majd őt is ki merem hozni a strandra és nem kell terhelnem vele a tesómat, hogy vigyázzon rá - mondta elgondolkodva a lány
- Jaj, szívem, mire a mi lányunk ilyen nagy lesz, addigra Sidney lesz kismama és mi vigyázunk az ő gyerekére - Nevetett a férfi. - Vagy addigra lesz még néhány gyerekünk nekünk is.
- Meglehet. Hány gyereket szeretnél? Én kettőt vagy négyet. Remélem a második fiú lesz, a harmadik megint lány és a negyedik megint fiú. 
- Te már így meg is tervezted? Én is minimum kettőt szeretnék, de a néggyel sem üldözöl el. De több babát nem akarok, mint négy... Az már sok - gondolkodott Kevin.
- Mit szólnál, ha most célba vennénk a medencét? Melegem van.
- Nekem is melegem van, és éppen ezt akartam javasolni. Ott is tudunk tervezgetni.
- Működik a telepátia! - nevetett Sindy


Közben néhány ismerős is megjelent a strandon.


- Olyan jó itt! - lelkendezett a lány.
- Ugye mondtam, hogy ilyen forróságban a strandra érdemes jönni. Bár a tegnapi Gellért hegy is nagyon jó volt, de ez itt a Paradicsom!
- Azért a tegnapi túrázásnál nem volt ilyen meleg - jegyezte meg Raquaelle - És jól érezted magad nem?
- Nagyon jó volt a tegnap is, és igazad van, tegnap csak 35 fok volt, de ma van negyven is. Nézzünk körül, hol lehet enni, aztán csobbanjunk - javasolta Gill.

Gill és Raquaelle gyorsan átöltöztek fürdőruhába, majd el is indultak felfedezni a strandot.



Eközben Kevin és Sindy már a medencében pancsoltak. Sindy nem bírt magával és jól lefröcskölte Kevint, mire a férfi megcsiklandozta a lányt. Jót nevettek, mahd kicsit kifáradva végül leültek a szökőkút mellé.

- Mit csináljunk most, otthon hagytuk a labdát? - kérdezte Kev.
- Ússzunk versenyt! - kiáltott fel Sindy.
- Remek ötlet! - helyeselt Kevin és már ugrott is a vízbe.
- Ez csalás, nem is mondtam, hogy RAJT! - nevetett Sindy, de azért gyorsan férje után indult.



Miután szétnéztek, megkeresték merre van a mosdó és a lángosos, elindultak a medence felé. Út közben viszont találtak egy kis kertet, ami nagyon tetszett Raquaellenek, így azt is megálltak megcsodálni. Gill nagyon örült, hogy a tervezett program így tetszik a lánynak, de azért szeretett volna már a medencében hűsölni. A virágok akkor is itt lesznek, miután kimásztak a vízből.

- Nagyon tetszik ez a kis kert itt a strandon, imádom a virágokat - örvendezett a lány
- Én is szeretem, de most az lenne a legjobb, ha bemennénk a vízbe.
- Csak nem meleged van? - kérdezte Raquaelle.
- Á, dehogy, csak otthon felejtettem a téli kabátomat, ezért nem vettem fel - viccelődött Gill.

 

Végre elérték a medencét is és Raquaelle-nek nagyon tetszett ez is. Gyorsan bemásztak hát, a szökőkút mellett telepedtek le.


Mire visszaértek az úszásból, a helyüket elfoglalta Gill ésRaquaelle.

- Én győztem! - rikkantotta Kevin.
- Csaltál! - nevetett Sindy
Leültek ők is a szökőkút mellé. Ekkor vették észre a másik párt, akik jót mulattak rajtuk.


 

- Kicsi a világ! - örvendezett Sindy.
- Ez tök jó, örülök, hogy találkoztunk! - örvendezett Gill.
- Mi is örülünk - mondta Kevin.
- Látom, szerettek úszni. Én sajnos nem tudok - mondta Raquaelle.
- Semmi baj, ha akarod megtanítunk - ajánlották fel egyszerre mindannyian.



- Ne fáradjatok, én nem annyira szeretnék megtanulni. Én inkább napozni szeretek vagy labdázni a vízben, de valahogy sosem akartam megtanulni - hárította a felajánlásokat a lány.
- Ahogy gondolod. Egyébként merre vagytok, nem láttunk titeket a parton.
- Nem messze a bejárattól, nemrég érkeztünk - felelte Gill.
- Mi is arrafelé vagyunk. Biztos elkerültük egymást kint, ezért nem találkoztunk - mondta Sindy.
- Ha gondolhátok, telepedjetek mellénk - ajánlotta Kevin.
- Én is ezt akartam javasolni - örvendezett Gill.

 

A délelőtt hamar eltelt, és Sindy nagy örömére Gill és Raquaelle hozott labdát, így sokat játszottak a vízben. Egy óra körül aztán kimásztak a partra lángost enni és áthurcolkodni egymás mellé. Raquaelle ajánlására Sidney.ék is megkeresték a kertet és ők is körbesétálták azt.






A délután is hamar eltelt. Ebéd után a parton maradtak egy darabig beszélgetni és és napozni. Közben a két anyuka a gyerekekkel szintén célba vették a medencét, így attól sem kellett tartaniuk, hogy a kis csibészek a nagy labdázás közepette véletlenül eltalálnak valakit játék közben.





Végül aztán Gill és Raquaelle is a pancsolás mellett döntött, míg Sindy és Kevin inkább megkerestek minket.


Természetesen mi is a strandon voltunk, így amikor Sindy és a férje csatlakozott hozzánk, hamarosan megjelentek a többiek is.


És a felnőttek rögtön rárepültek a koktéljainkra, amíg a gyerekek játszottak. Igen, jól látjátok, Xolani-nak van egy lánya. Derekkel örekbe fogadták őt, miután Derek és a csapata felderítettek egy csúnya gyilkossági ügyet és a kislány árva maradt. Derek úgy érezte, Kate nagyon hozzá nőtt az ügy során és amikor Xolanie is találkozott a kislánnyal nem volt kérdés mit tegyenek.


De kanyarodjunk vissza a koktélokhoz. Természetesen, miután mindenki megkóstolta, a poharamban igencsak megcsappant a folyadék szintje, így kénytelen voltam hozni még egyet magamnak.


Gill és Raquaelle nagyon egymásra talált a ragyogó napsütésben, immár kicsit becsípve. Indulás előtt megbeszéltük, hogy másnap hajókázni megyünk este, előtte pedig városnézés lesz a program Sinsy, Kevin, Gill és Raquaelle is lelkesen fogadták az ötletet, így a nászút és a randizgatás végül is összefonódott egymással, mert ők négyen nagyon jó barátok lettek.



És másnap a Parlament előtt már négyen vártak ránk, amíg megérkeztünk.


A hajóra várva. Mind a négyen ott ülnek mellettem és nagyon izgatottak, hogy ők is jöhetnek a kirándulásra.


És íme a hajó. Vacsorával, élő zenével, tánccal és gyönyörű panorámával a Dunán.


Habár a kép nem lett az igazi és újat nem tudtam készíteni, a fiatalok nagyon örültek így is. Nagy élmény volt számukra a kirándulás


Raquaelle és Kevin szerint a lánchíd volt a legszebb.


Sindy és Gill viszont a Parlamentért volt oda.



Harmadnap az állatkertet vettük célba. Én örökbe fogadtam Hauku nevű Kea papagájt.


 A párom pedig Zucchero nevű zebrát.
Nagyon édesek voltak, nem lehetett őket nem örökbe fogadni!


Természetesen Raquaelle, Gill, Kevin és Sindy is csatlakoztak hozzánk.


- Nagyon szeretem a halakat - mondta Kevin. Olyan megnyugtató figyelni őket.
- Én meg téged szeretlek - mondta Sindy.
- Nem akarunk egy akváriumot? - kérdezte Kev
- Még meglátjuk. Szerintem sok baj van a halakkal, de ha ennyire vágysz rá, miért ne.
- Lenne egy kis relaxálós sziget a konyhában. Át tudnám alakítani, hogy a halak is elférjenek és a konyhabútor is - gondolkodott Kev.
- Akkor alakítsd át a konyhát. Talán tényleg szép lenne. Egy kis színfolt a konyhában - lelkesedett most már Sindy is az ötletért.


- Ez az oroszlán is gyönyörű. Tarthatnánk macskát... - morfondírozott a lány.
- Halak mellett?
- Persze, lehet teljesen zárt akváriumot is kapni, amibe nem tud belemászni a macska.


Gillék is lelkesedtek az oroszlánért, Raquaelle szívesen megsimogatna egyet, ha nem félne, hogy a nagymacska felfalja őt.


Együtt nevettek a teknősökön, ahogy a salátát ették.

- Na, ők nem stresszelnek - állapította meg Raquaelle.
- Talán ezért élnek több száz évig - mondta Gill.
- Nagyon édesek! Nézd, hogy küzd az a pici azzal a nagy levéllel!
- Ha akarod, veszek neked egy ékszerteknőst.
- Komolyan? Nagyon édes vagy! - örvendezett a lány.


Sindy-ék a gorillákat is megcsodálták, habár abban egyet értettek, hogy majmot nem akarnak otthonra.


Gill és Raquaelle is megcsodáltak egy akváriumot és komolyan elgondolkoztak azon, hogy annyi állatot nem tudnak majd tartani otthon, amennyit szeretnének.
- Választanunk kell - sóhajtott a lány.
- Vagy vennünk kell egy nagy házat nagy udvarral - nevetett a férfi.


Végül az hazaindulás ideje is eljött, így mindannyian a megbeszélt helyen a rájáknál találkoztunk. Nagyon szép volt ez a nap is, ebben mindannyian egyetértettünk.





Elnézést a késlekedésért, de akartam még pár fotót készíteni a bejegyzés elejére. De beláttam, hogy nem lesz időm kivitelezni a tervem a közeljövőben. Remélem így is tetszik a történet!

2015. október 12., hétfő

Meglepődtem

Idén nem akartam szülinapot ünnepelni, mivel tavaly 10.10-én voltam Fáncsival az első kemoterápián.

Mégsem maradt el az idei köszöntés, aminek végül örülök, mert nem kapcsolhatom össze a tragédiát, ami Fáncsival történt, a szülinapommal, amit ünnepelni kell, hiszen ekkor az életet, a saját életünket ünnepeljük meg. És bár az embernek vannak veszteségei, azokat helyre kell tudni tenni, elfogadni, megbékélni. És ünnepelni minden napot, amikor tehetünk, élhetünk, örülhetünk.

Idén nagyon aranyos ajándékokat kaptam.

A párom figyelmeztetett, ne felejtsek el fényképezni.

A párom néhány napot Londonban töltött, céges konferencián.


 És íme a Londoni zsákmány:


Nincs annyi smink rajta, mint az elődein. 


 Megáll a lábán és nem kell trükközni vele.


Mert lapos a talpa, nem pipiskedik úgy, mint az elődei.


És érkezett egy pici lány is. 


Néhány kiegészítő: cipők, táska, óra karkötő.


Mindig elfelejtem lefotózni a babákat eredeti csomagolásban...
A Steffi is így járt sajnos...  Őt Tomi szüleitől kaptam.


Nagyon cuki a zoknija! 


Kaptam még egy varrós könyvet, cigiről leszoktatós könyvet, cuki tölcsérszettet, ami úgy néz ki, mint egy virágcsokor, és egy üveg sex on the beach koktélt. Kedves kicsi családom! Köszönök mindent! Nem hagytátok, hogy ez a nap a gyászé legyen, nagyon cukik vagytok!

2015. október 9., péntek

Budapesti romantika

Habár Raquaelle értékelte Gill leánykérését, mégis úgy gondolta, egy évig nem találkoztak. Így elhatározták, a férfivel, hogy radevúznak és felfedezik Budapestet.

Először a Gellért hegyet fedezték fel. Az idő nagyon szép volt, a madarak énekeltek és az idő meleg.
Gill morcosan baktatott fel a hegyre, nem értette, miért nem találkozhattak Raquele-lel a hegy aljában. De amikor megtalálta a lányt egy szikla tetején ücsörögve, rögtön jókedvű lett.

- Szia Szivi! Mit csinálsz ott fent? - köszönt a lánynak vigyorogva.
- Szia Gill! Én csak nézelődök, tök jó ez a hely!
- Gyere le, menjünk sétálni!
- Gyere fel te, ez igazán király!
- Édesem, motoros vagyok, nem hegymászó! Örülök, hogy egyáltalán megtaláltalak. Gyere menjünk.
- Na, hogy is volt azzal, hogy mindent megtennél értem? Akkor gyere csak fel.



*Ó a fenébe, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz dolgom lesz... - gondolta Gill.
* Most meglátjuk, mennyire bevállalós - gondolta Raquaelle.



-  Megyek már Édesem - mondta Gill, közben nagy marhának érezve magát. 
-  Remek, és ha felérsz, majd meglátod, miért imádom ezt a helyet!


- Nos, itt vagyok.  Remélem most már kapok egy puszit!
- Én hősöm! -  ugrott Raquaelle Gill ölébe. 
- Tényleg jó itt fent, főleg, ha a fogadtatás ilyen lelkes - mondta Gill mosolyogva.
- És hová menjünk?
- Amerre akarsz, holnap én választok programot.

 
- Nagyon szépek ezek a virágok! - örvendezett a lány.
- Én jobban szeretem a tulipánokat. Mindig a tavasz jut eszembe róluk.
- Akkor legyen inkább rózsa, az nyáron nyílik.
- Ezen nem fogunk összeveszni. Nekem mindegy, nyár, tél, ősz vagy tavasz, mindig tetszeni fogsz - bókolt Gill. 
- Te milyen romantikus vagy! - örvendezett Raquelle.
- De azért ne reklámozzuk! még ártana a hírnevemnek.


A kilátás is lenyűgözte a szerelmeseket.
- Még sosem voltam itt. Mindig azt terveztem, hogy majd veled jövök ide.
- Én sem voltam még itt, de én vidéken éltem többnyire és külföldön.


A kirándulás végén a pár  elégedetten nézte a tájat. A randevú remekül sikerült, így másnapra is terveztek egy kis kiruccanást a Vadvirág térről.

- És holnap hová menjünk?
- Strandra!  - vágta rá Gill. - Nagyon jó ez a mászkálás, csak nem ilyen melegben.
- Imádok strandolni!


Gill elégedetten ölelte magához Raquaellet.

A nap lassan lement, de a levegő még mindig nagyon meleg volt. Gill és Raquaelle lassan haza indult, s közben már a másnapot tervezték. 

Gill azon gondolkodott, hogy most nagyon kell igyekeznie, ha meg akarja tartani ezt a lányt. Ugyan hiányzott neki Leslie, az unokái és a többiek, de most úgy érezte, megtalálta élete párját.

Raquaelle viszont aggódott, hiszen a férfi hosszú kalandozások után végre rátalált fiára, Leslie-re és az unokáira. El sem tudta képzelni, hogy a férfi otthagyja a családját miatta és nem is várta el tőle. Hiszen anyaként tudta, hogy a gyerekei nélkül talán boldog lenne, de semmi esetre sem annyira, mint Barbie-val, Susyval és Ann-nel. Aggódott, mikor gondolja meg magát a férfi és költözik haza. Ezt meg kell beszélniük mihamarabb. Biztosítani akarta a Gillt, hogy bármikor hazalátogathat a családjához, talán ő is vele tart, hogy megismerhesse a férfi családját. Nem tudta, hogy az ingázás mennyire viseli meg őket, de önző sem akart lenni.

De ez a holnap problémája, ma nem akarta elrontani ezt a szép napot az aggodalmaival. Így csak csöndesen sétált a szeretett férfi oldalán hazáig.
































2015. október 7., szerda

Megvagyok még és alkotok :)

Nemrég vettem egy kevés süthető gyurmát. Nagyon szuper dolgokat lehet ám készíteni belőlük, nézzétek!

Vannak sütik, szendvicsek. saláta, sushi, hamburger, és minden földi jó.



Ki éhes? Mit adhatok? Szendvics, spagetti vagy sült husi hasábbal, jöhet?


 Esetleg egy kis tükörtojás és bacon?


Mit szólnátok egy kis fekete erdő tortához?


 Sushi és rákocska? De van szendvics és gyros.


 Van fánk és kakaós csiga is.


 Fagyit valaki?


Van sajt, sima trappista és zöldfűszeres, és pizzaszelet, zöldségekkel vagy szalámival.


Remélem elég étvágygerjesztő voltam. A babáim biztosan örülnek majd. Igyekszem legközelebb hamarabb érkezni frissel, van is egy csomó ötletem.