A grillezés a kevés résztvevő ellenére jól sikerült a múltkor, és ezt a remek időtöltést Dita, Marilyn és a többiek meg szerették volna ismételni.
Viszont hiába volt medence Xolanie tetőteraszán, sokan voltak a kis fürdőhelyre, így igazán melegük volt sütögetés közben.
- Mi lenne, ha elmennénk a Velencei tóhoz? - vetette fel Fred, aki remekül beilleszkedett a társaságba.
- Ez nagyon jó ötlet - helyeseltek a többiek, így telefonváltások és megbeszélések közepette megszervezték az utat. Viszont ott remek lángost és más finom strandételeket lehet fogyasztani, így ezúttal nem készültek étellel, csak némi gyümölcsöt és üdítőket pkoltak maguknak. Amúgy sem volt kedvük a hőségben szalonnát sütni, ezért megegyeztek, mindenki azt eszik, amit megkíván.
A strandoláson a négy főszervezőn, Ditán, Freden, Marilyen és Dennisen kívül még részt vett Krisz, Marilyn fia, valamint Raquaelle és Gil, Sindy, Kevin, és a lányuk, Melinda, Xolanie, Derek és a lányuk Katie, valamint a lányuk kis barátnői, illetve Ken és Barbie.
- Pokoli ez a hőség! mondta Barbie, amikor végre megérkeztek a tópartra és letáboroztak.
- Fred egy zseni, helyeselt Dita, akinek egyre jobban tetszett a vöröshajú pasi.
- Ó, ugyan! Nem vagyok zseni, csupán nagyon melegem van - szerénykedett az illetlkes.
- Ki akar egy kis zenét? - kérdezte Gil.
- ÉÉÉN! - válaszolt a kórus.
- Akkor ez el van döntve - nyugtázta Gil, aki már tűkön ült, hogy végre bekapcsolhatja a HI-FI-t
Gyors átöltözés és pakolás után a kis csapat visszatért a partra beszélgetni. Fürdőruhában már mindenki sokkal jobban érezte magát. A szellő kellemesen cirógatta őket, a társaság hamarosan élénk beszélgetésbe merült.
Morgan és Xolanie a férfi munkája miatt
kevés időt tudnak együtt tölteni. Katie is igényli mostohaapja
társaságát, így kaptak az alkalmon, hogy végre közös progrmot csinálhatnak. Elhívták hát a kislány barátnőit az
iskolából és csatlakoztak a strandolókhoz.
Gil remekül érzi magát a Vadvirág téren.
Raquaelle és ő minden nap hálát adnak az égnek, hogy négy éve a
babatalálkozón egymásra találtak. Azóta elég sok nehézséget és örömet
éltek át együtt. Többek között, amikor Leslie, Gil fia amnéziás lett és
hónapokig azt sem tudták, él-e még. Vagy amikor megvették a közös
otthonukat, amit együtt redeztek be. Hogy Gil elköltözött Rózsafalváról
hogy együtt lehessen Raquaellel.
Gil
azóta sem bánta meg, hogy Raquaelle után jött, sőt, élvezi a budapesti
nyüzsgést. Ő és felesége mostanában a Black Rose és a Beauty Night
együttesek munkáját segítik. Menedzselik őket, illetve ők szervezik meg a
két zenekar turnéit, interjúit és szabadságait. Mindké zenekar
elégedett a munkájukkal és ők imádják azt, ami csinálnak. 
Fred végre megismerhette Marilyn és
Krisz teljes történetét. Sajnálta, hogy nem volt a lány közelében a
nehéz időkben, de Marilyn bztosította róla, hogy nem haragszik rá.
- Hiszen figylmeztettél, hogy Gab gázos. Én pedig elvakult voltam, nem hallgattam rád.
- Én meg ezután jól elutaztam, nem törődve semmivel.
- Fred, nem vagy a kicseszett apám! Nem kell itt rágódni ezen. Megtörtént, elmúlt.
- Aha. Amikor elmondtam a véleményem Gab-ról, körülbelül ugyan ezt mondtad.
- Oké. Sajnálom. Viszont a döntéseimet én hoztam meg, csakis én vagyok a hibás a történtekért és nem te. Nekem kellett volna észrevenni, hogy valami gáz van, nekem kellett volna megfontolni a figyelmeztetésed, te nem tehettél róla. És nem tehettél értem többe.
- Tudom, csak bánt. Ha ott lettem volna a közeledben, valószínű, hogy hamarabb kapcsoltam volna és kimentettelek volna. De igazad van, ezen már nem tudok változtatni.
- Engedd el! Tudod mit? Ne eszéljünk a múltról. Ezt a leckét megtanultam, most minden újra jó irányba halad. Inkább élvezük ezt a csodás napot.
- Igazad van. A lényeg úgyisaz, hogy egészséges vagy és a fiad is az és most már tudtok boldogulni...
Dennis nagyon örült, hogy végre megismerhette Fredet, azt az embert, akiről Marilyn mindig nagy elismeréssel beszélt. Elhallgatta a beszélgetésüket és becsülte Fredet, hogy figyelmeztette annakidején Marilynt, hogy Gabbal valami nem stimmet, mégsem erőltette rá a lányra a saját nézeteit - még akkor is, ha igaza volt. Hagyta Marilynnek, hogy ő döntse el, mit is akar. Igazán nehéz lehetett ez Frednek, mégsem róható fel neki, hogy hagyta a lánynak, hogy menjen a saját feje után.
Fred és Marilyn beszélgetése a munkára, családra és barátokra terelődött, s közben Dita is csatlakozott hozzájuk. Fred mesélt a kalandjairól, arról, hogy végre szeretne letelepedni Magyarországon, mert már kissé megterhelő számára a sok utazás. A világ legtöbb országában járt már, mindig is élvezte a pörgést, de most már vágyik némi állandóságra. Ditát teljesen elvarázsolta Fred pörgős temperamentuma. Tetszett neki, hogy a férfi ugyan sokat dolgozik, de nagy hangsúlyt fektet a pihenésre is.
A nagy beszélgetésben aztán meg is éheztek, így aztán a gyümölcsök is előkerültek. Végül kénytelenek voltak belátni, hogy hiába mézéses a barack és frissen ropogós az alma, mégis ideje volna valami táplálóbbat is fogysztaniuk, mielőtt megmártóznak a tó hűs vizében.
Így aztán a fiúk elmentek sorbanállni a büféhez, ami szép feladatnek bizonyult, tekintve a tömeget, ami a strandon volt. A lányok addig a gyerekeknek meséltek és igyekeztek némi gyümölcsöt és vizet beléjük diktálni, hogy megóvják őket a kiszáradástól. Ez viszont nehezebb feladatnak bizonyult, mivel a kicsik annyira belemerültek a táncba, a zenébe és csivitelésbe a hogy nem igazán akartak gyümölcsöt ennni.
Viszont amint a fiúk meghozták a lángosokat, salátákat, grillhúsokat és mindenki falatozi kezdett, a gyerekek sem akartak lemaradni a finomságokról, így a lányok is megnyugodtak, mindenki tele pocakkal játszhat és beszélgethet tovább.
Dita és Fred egyre inkább közel kerültek egymáshoz. Sokszor
randevúztak
már az alatt a másfél hónap alatt mióta ismerik egymást és most már közös
nyaralásukat tervezik. A lány most nem akar hirtelen beleugrani egy
kapcsolatba, és úgy tűik Fred tiszteletben tartja a lány kívánságát. Nem
kapkodnak el semmit. Idejük van, és ha a sors úgy akarja, hosszú és
boldog kapcsolatuk lesz egymással.
- Te hová mennél nyaralni? - kérdezte Dita.
-
Még sosem voltam Egerben vagy Debrecenben. Azt hiszem Miskolcon sem.
Sőt... Gyerekkoromban Budapesten éltünk, aztán Londonba költöztünk. Alig
emlékzem, hol voltunk gyerekként amíg Magyarországon éltünk.
- El sem hiszem! Bejártad a világot és a szülőhazádba vissza sem tértél sosem.
-
De igen, voltam Szombathelyen és Budapesten is jártam azóta. Viszont
igazad van, lemaradásban vagyok, ami a hazámat illeti. Gyerekként
vágytam vissza a régi életembe, a régi iskolámba. Egyébként meg élvezem a
londoni nyüzsgést. Amikor gyerekként elhagytam az országot, inkább
izgatott voltam, mint szomorú. Tudtam, hogy amíg a szüleimmel vagyok -
bárhová is költözünk, jó helyem lesz.
- Oké, akkor te bárhol jól érzed magad.
- Ez túlzás, Indiával nem voltam kibékülve. Állandó pára és a szagok! Főleg a piacokon, ahol a húst nem hűtik be, így...
- Fúj, ne is folytasd, mert rosszul leszek! - fintorgott Dita.
- Elnézést. Kérdésedre válaszolva, mindenhol feltalálom magam, tehát ha neked nem okoz problémát, válaszd ki, hová szeretnél menni nyaralni. Én meg majd leszervezem a dolgot.
- Oké, de talán döntsünk közösen. Mit szólsz, ha ma átjönnél hozzám és feltérképeznénk a lehetőségeket?
- A mai este nem lesz jó, de holnap nagyon szívesen átmegyek!
Azonban hiába a jó beszélgetés és a remek ételek, a hőség a tetőfokára hágott a délutáni órákban.
- Lassan elindulok a vízbe - mondta Kevin, aki feleségével és Melindával figyelte a többi gyerek játékát.
- Én is, mert kiszáradok itt a parton. Szerintem a naptejem már eléggé beszívódott, talán a vízben is védeni fog - kapott a szón Sindy.
- Fürdeni mentek? - kérdezte Katie, aki már csak azért nem ment be a vízbe, mert Xolanie nem engedte telehassal fürödni. - Aaanyaaa! Letelt már az a fél óra? - kérdezte a kislány reményedve.
- Már letelt, mehetünk a vízbe - válaszolt Xolanie, mire a gyereksereg felpattant a füből és nagy sietve szaladtak a tóba.
Amikor Xolanie Sindy Kevin és a gyerekek feltápászkodtak a fűből, a többiek is észbe kaptak. Árnyékos helyre vitték a maradék üdítőt és ételeket, a plédeket és a matracokat viszont vitték magukal a partra, ha valaki megunja a pancsolást, kényelmese ki tudjon feküdni napozni, ha akar.
Barbie és Ken hosszú idő után végre
ismét eljutt együtt a vízpartra. Nehéz időszakon vannak túl, mivel
Barbie végre el tudott menni egy plasztikai sebészhez, aki nagyon
ügyesen helyreoperálta a lány balesetben megsérült arcát és mellkasát.
Tulajdon képpen az elmúlt évük erről szólt. Ken hősiesen kiállt párja
mellett a nehéz és fájdalmas műtátsorozat közben. Ápolta és tőrődött
vele a legnehezebb időkben is.
Ken
nagyon szereti a párját és bár őt nem zavarta, hogy a lány nem
tökéletes, Barbie mégis szerette volna megcsináltatni az operációkat,
hiszen még fistal. Elfogadta és együttélt a sérüléseivel, mégis úgy
érezte, neki és párjának is szüksége van arra, hogy normálisan tudjanak
végigmenni az utcán és ne kapjanak miatta kritikus vagy gúnyos
megjegyzéseket. Barbie emellett még mindig a Beauty Night tagja, és
szeretett volna a színpadon is jól kinézni.
Dennis, Marilyn és Krisz nagyon élvezték a vizet. Dennis javaslta a lánynak, hogy üljön be a fiával a flamingóba, ő pedig majd úszik velük egy kört.
- BRRRR! - berregett Dennis, mint valami motor. Krisznek nagyon tetszett ez a hang és a víz hullámzása, kacagva nézelődött anyja öléből a hang forrását keresve - hiába, mert Dennis pont a háta mögött volt. A kissrác olyan aranyosan kacagott Dennis brümmögésén, hogy jókedve átragadt Marilynre és párjára is, így kénytelenek voltak megállni. A nevetéstől a könnyeik potyogtak és csak nagyon soká bírták abbahagyni a mulatást. Addigra már nem csak az arcuk, de a rekeszizmaik is belesajdult a nevetésbe.
Sindy és Kevin végül sikeresen "megszöktek" a gyerekek elől. A nagyobbakra Barbie, Ken Dita és Fred vigyáztak. Melindát rábízták Raquaellre és Gilre, akik amúgy is szerettek volna kicsit babázni így "kölcsönkérték" Kriszt és Melindát a szüleiktől.
- Egy kis csend - sóhajtott Sindy. Annyira fáradt vagyok.
- Túl sokat vagy otthon egyedül. Tudom, hogy ez nem való neked - mondta Kevin.
- De a gyes még nem járt le. Van még egy év belőle. Olyan hosszú már, hogy el sem hiszem, hogy valaha véget fog érni és visszamehetek dolgozni.
- És mit szólnál, ha beíratkoznál arra a zenei tanfolyamra, amit a múltkor néztünk?
- Rendőr vagyok!
- De zenéltél Lucyékkal és élvezted.
- És hetente kétszer kire hagyom a kicsit?
- Vannak barátaink.És szerintem felfogadhatnánk egy házvezetőt vagy egy gyerekcsőszt..
- Milyen anya az, aki másra bízza a kicsi gyerekét, miközben ő pihen vagy mulatozik?
- Tanulni mennél. És jót tenne, nem csak neked. Melindának is. Ha jobban éreznéd magad, vele is türelmesebb lennél.
- És szórjam ki a pénzt az ablakon egy olyan tanfolyamra ami...
- Ami érdekel és szereted. És miért ne léphetnél fel alkalmanként valamelyik zenekarral? Várnak vissza, múltkor is hívtak.
- Nem vagyok jó anya, ha magára hagyom a lányom.
- Nem hagyod magára! Én nagyon szeretem Melindát és nekünk is szükségünk van apa-lánya estékre. Különben is, ő az én kis hercegnőm.
- Értem, amit mondasz és az eszemmel tudom, hogy igazad van...
Ez a beszélgetés nem először zajlott le a pár között és Sindy kezdte elhinni, hogy Kevinnek igaza van. Teljesen másképp képzelte el az anyaságot, sosem gondolta volna, hogy ilyen nehéz egész nap egy gyerekkel, egyedül. El is határozta, ha hazaérnek, megnézi még egyszer a tanfolyam honlapját. Az igazság az, hogy kezdte magát beleélni. Tanul és ha ügyesen szervezi a tanfolyam előtt időnként még el is tud menni fodrászhoz vagy kozmetikushoz is. Már pusztán a gondolat mosolyt csalt az arcára.
- Azt hiszem, seki nem használja a gumimatracot - váltott témát Sindy.
- Akarsz nepozni rejta?
- Te nem?
- Én őszintén szólva inkább aludnék rajta egyet. A napozás már csak extra.
- Hát akkor foglaljuk el, amíg nem késő!
- Hihetetlen vagy! Én még nem láttam csajban olyan pörgős szélrohamot, mint te.
- Ó, én imádok turnézni. És megtervezni az új albumokat. Ez viszont bizonyosfokú nehézségekkel jár, nem mindenki tud velem lépést tartani.
- Azt el tudom képzelni. Néhány exem nehezményezte, hogy állandóan úton vagyok. Hiiába tudtam volna őket is vinni a legtöbb helyre, egy idő után már nem volt olyan izgalmas számukra, mint nekem. Ezért inkább otthon maradtak, viszont elvárták volna, hogy én se menjek. Viszont amikor a munka miatt utaznom kellett, választhattam, vagy a csajom, vagy a munkám. És hidd el, ha felmondok egyik sem tartott volna ám el.
- Azt elhiszem. De természetesen elvárják, hogy te megalkudj, add fel a munkád, add fel az álmaid és aztán önmagad is.
- Látom, te is tapasztaltál már ilyeneket. Csodálom, hogy a szüleink nem rójják fel azt, hogy ritkán látnak.
- A szüleink jó arcok.
- Na ebben teljesen egyetértünk!
- Mesélj a családodról, a szüleid még mindig Londonban élnek? - érdeklődött tovább a lány.
- Amikor tizenhét éves lettem, elváltak. Apám visszaköltözött Budapestre, Anyukám pedig Londonban maradt. Én pedig vele maradtam.
- Nehéz lehetett. Úgy értem hogy keveset találkozhattál apukáddal.
- Ó, én nem sajnálom. Ne értsd félre, a helyzet az, hogy abszolút barátségban váltak el. Mindössze csak kihűlt a kapcsolatuk. Viszont ahányszor látni akartam apámat, anya elintézte, hogy meglátogathassam. Egyébként anyukámat is ritkán látom, mivel imádok utazni. A mostani melóm egy álom. Sok üzleti út, ahol lehet közben világot látni. Mostanában lett kissé nyugodtabb az életem, mióta Budapestre költöztem.
- Én is szeretek utazni, de legalább annyira élvezem a zenélést, mint te az állandó szervezést és tárgyalást.
A két fiatal észre sem vette, de szinte senki mással nem törődtek, csak egymással. Marilyn a távolból figyelte őket, és elégedetten látta, hogy barátai lassan egymásr találnak.
- Te, Dita - szólalt meg kissé nevetve Fred - Én igazán nem akarom Sidyéket kitúrni a matracról..
- Te is arra gondoltál, amire én. Olyan jó lenne ringatózni a vízen!
- Pontosan!
Sindy épp ekkor kezdett mocorogni. Eléggé melege lett a napozástól, Kevin pedig lassan kezdett szomjas lenni, így hát Dita és Fred örömmel csaptak le a megürülni készülő matracra.
Még mondja valaki, hogy nem működik a telepátia!
Miután felmásztak a matracra és kényelmesen elhelyezkedtek, már nem sok szó esett köztük. Pusztán egymás közelsége is elég volt ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
A víz lágyan ringatta a matracot, a nap sütött és csak hallgatták a barátaik beszélgetését, a madarak csiripelését, a víz locsogását... Aztán szép lassan ebben a békés állapotban el is nyomta őket az álom.
Szerencsére Gil észrevette, hogy a páros mélyen alszik, így, mielőtt nagyon leégtek volna, felébresztette őket.
Gilnek nem volt nehéz észrevenni, hogy Ditáék túl régóta aszalódnak a napon, hiszen a közelben játszott Raquaellel, Krisszek és Melindával.
A gyerekek nagyon élvezték a ringatózást a nagy flamingóban. Raquaelle altatót dúdolt nekik, hiszen a két gyerkőc annyira izgatott volt, hogy délutáni alvásról máskáépp szó sem lehetett, csak úgy ha valaki egy nyugodtabb környezetbe tudja vinni őket.
Gil és Raquaelle addig úszott a gumifalmingóban hentergő két gyerekkel, amíg azok el nem audtak. Aztán csak kiültek velük a sekély vízbe, s iközben beszélgettek, őrizték a két kicsi álmát.
A kis csapatnak sikerült végre hátrahagyni a munkahelyi streszt, az otthoni gondokat. Megegyeztek, hogy ilyen közös nyugizós, beszélgetős napot többször is tarthatnak. Egyetértettek, hogy az ilyen kis mininyaralások is sokat tudnak dobni a hétköznapokon, lendületesebben tudják venni az akadályokat.
Következő rész jövőhéten hétfőn jelenik meg.
