2018. július 12., csütörtök

Emlékek

Májusban megtaláltam a régi babáimat, amikkel gyerekként annyit játszottam. Szegények Tárnokon, a hétvéi házunkban voltak, viszont apukám szeretné eladni a házat, így arra kért, nézzem meg, hogy mi az ami kell és mi az ami nem.

Az első baba ez a picilány. A szempillái sajnos már kiestek viszont ezen kívül semmi baja.



Gyakran játszottam vele, próbáltam neki ruhákat készíteni, több-kevesebb sikerrel. Sajnos a ruhák azóta elkoptak, viszont hazaérve kapott egy szép új pólyát. A neve Kinga.


A következő kislány teste plüs, az arca és a keze valami műanyag féle. Szempillája neki sincs. Ő annyira nem volt nagy kedvencem, nem is tudom volt-e neve. Azt viszont tudom, hogy nem volt szívem megválni tőle gyerekként. Most is csak akkor adnám oda bárkinek, ha tudnám, jó helye lesz.



Ezeket a csizmákat nagyon szeretem. Amikor gyerek voltam egyszer megtaláltam a kisbabáknak való cuccokat. Venni akartam belőlük, különös tekintettel a kiscipőkre és csalódott voltam, amikor egyet sem vettünk. Mondták a szüeim, hogy még a legkisebb méret is nagy lesz a babáim lábára.
Hazaérve csalódott voltam és apukám kitalálta hogyan lehet a babáimnak cipőt készíteni kartonból és wcpapír gurigából. Mág mindig megvannak. Íme az eredmény:



És íme a két kislány, Zsuzsi és Zsófi, akiknek a cipő készült. Zsófi karjai kalapgumival vannak rögzítve, de kissé elöregedett az anyag.


Hazaérve megcsináltam a kiscsaj karjait aztán fördeni mentek a lányok.


Frissen, tisztán, kissé átsminkelve, tiszta ruhában.


Kéne nekik nyári cipő, de szerencsére ez már nem gond, csak némi idő kell hozzá.


Amúgy Zsófinak sem volt szempillája, de rájöttem hogyan lehet pótolni őket, úgyhogy a többiek is csinosítva lesznek.


Remélem tetszenek a csajok. Bannem nagyon sok emléket ébresztettek, és örülök, hogy újra rájuk találtam.

2018. július 8., vasárnap

Egy kis szösszenet Herley Quinnel

Sajnos kénytelen voltam az időmet icipicit átszervezni, mivel ősztől szeretném megcsinálni a kedvenc mesémet blogosítva babákkal, mellette még írom a saját sztorimat szintén babákra, készülnek a berendezések, fejezetek vázlatai.

Egyébként pedig egy nyughatatlan lélek vagyok, így most egy új projektbe is belefogtam... majd augusztus körül fogok elindítani és azzal is van teendőm. ÚÚ, nem is tudom, most akarom-e mondani nektek, mi lesz az új projektem vagy csak célzásokat tegyek itt róla. 
Tök izgatott vagyok, az előkészületek már megvannak. 

Minden esetre most hoztam nektek néhány áprilisi képet, amiket még keresztfiam közreműködésével hoztam létre Polgáron.

 Egyébként viszonylag sok kép készül mostanában is, jönnek  történetek, viszont kevés időm van írni. Emiatt szomorú vagyok, viszont amint az új projekt elindul és az ősztől induló sztorijaim kellékei is meglesznek, szzerintem visszaáll a rendes kerékvágás végreee!

Áron is szereti a Batman képregényeket és ismeri Harley Quinnt is, így amikor meglátta nálam a kiscsajt, rögtön felvillanyozódott tőle. Habár amikor meglátta, mit művelt Harley a kedvenc legóautóival, kezdte átértékelni a dolgokat ő is.


Harleya táskámban utazott Polgárra, így amikor kiszabadult onnan, érthető okokból elég morci volt, így a felesleges energiáit rosszalkodással vezette le.


- Nesze! Volt engem táskába gyömöszölni? - dühöngött. - Aztán mutogatni, mint valami cirkuszi bohócot? Nem! nem és  NEEEM!


- HÚÚ! Rosszalkodni igazán felszabadító!


Végül mégis a kertben kötött ki, egyedül és szomorúan.

- Bárcsak itt lenne Joker vagy legalább a barátaim... Bumeráng, vagy Deadshot. Nagyon jól szórakoztunk együtt. Ha egyszer sikerül kiszabadítanom a többieket a börtönből, újra mi lehetünk a legyőzhetetlen csapat! - mondta magának.



*Addig sem csüggedhetek el! Mégis mit kezdhetnék most?  Meg fogom szervezni Joker szökését, aztán együtt magunk köré szervezzük a többieket!


*Ez a fa pont megfelel a tervezgetésre - gondolta felvidulva. - Joker, szerelmem, ne csüggedj! Itt vagyok és ki foglak szabadítani!


* És ha a kedvesem újra mellettem lesz, minden szerelmes párt támogatni fogunk. Ne kelljen külön lenniük, ha nem akarnak, tudjanak együtt élni, együtt létezni - morfondírozott magában. 

- ÉLJENEK A SZEELMESEK! - KIÁLTOTTA LELKESEN.

- Hé. ez a fura nő nekünk kiabál? - kérdezte Dennis.
- Nem tudom. De elég lelkesnek tünik - nevetett Marilyn


Köszönöm Áronnak a közremüködést a képekhez! Egyébként a legóautó "szétverédsét" ő készítette elő, az ő ötlete volt. 

 Hamarosan jövök az újabb részekkel, amikben szerintem célozgatni fogok az új projektemre (amúgy sem fogom tudni megállni, hogy ne tegyem) 

Remélem (habár elég sokszor mondtam ezt már nektek) mostantól több időm lesz blogozni, megosztani veletek a babáim történeteit.

2018. április 28., szombat

harley quinn

Olyan nagyon szerencsés vagyok! Tudom, hogy nem mindenki van oda a képregényekért és a képregényekből készült filmeket. Én sem szeretem ezeket a filmeket különösebben, viszont a Suicide Squad nekem nagyon tetszett! A kedvenc karakterem természetesen Harley Quinn. 

Múlt hónapban a Müllerben jártam és felfedeztem a Super Hero Girl-öket, és Harley-t! Azóta nézegetem a kiscsajt, ha ott járok. Ráadásul leárazva, 8990-ről 6790-re! Aztán tegnap megint jártam a Blahán és betértem a Müllerbe... Első sorban, mert keresztfiam szülinapja jövő hónapban lesz és kinéztem neki egy legós könyvet... De aztán csak nem tudtam megállni, megnéztem van-e még Harley baba. És mint látjátok, még volt.


Egyébként Tomi beszélt rá, hogy vegyem meg. Tudja, hogy ez az egyik kedvenc karakterem és ő is szereti, és amúgy is milyen poén. 

 
A lába a kiscsajnak piros és fekete. Egy harisnyának jobban örültem volna rajta, de ettől függetlenül nagyon szeretem.


Harley nem az a megszeppenős fajta, de itt mégis úgy érzem, mintha zavarban lenne.


Viszont ahogy odaadtam neki a kalapácsát, rögtön visszanyerte a bátorságát.


Igazán őrült páros leszünk mi így ketten. Szerintem nagyon sok helyre el fog kísérni.


Tomival úgy határoztnk, ez egy közös baba lesz. Igazából ez az első babája. Meg lehet, hogy az utolsó is... Hacsak meg nem veszem neki Batgirlt vagy Poison Ivy-t is. 


Harley immár tiszta ruhában, lefürödve. Tomi azt mondta, ez a ruha nem illik Harley-hoz, de egyenlőre nincs a méretében hozzá jobban illő ruha meg amúgy szeintem csinos.


2018. március 25., vasárnap

A lány csomagot kapott...

A lány csomagot kapott. Hogy mi volt benne? Ez mindenkit szavak nélkül hagy majd!


Relytéjes csomag érkezett T. Viktóriához néhány nappal ezelőtt.


A nő meglepődött, hogy ilyen hamar kézhez kapta a dolgait. Amit a papír alatt talált, meglepetésként érte, aztán nem adta fel a küzdelmet.


Na jó, félre a facén trendi szenzációéhes stílust. Mutatom inkább mit kaptam :)

A csomag Adéltól érkezett. Elsőként Itt van Fred. Olyan helyes! Mondtam Adélnak, akarok pár pasit még és amikor rendbetette a gyűjteményét, rögtön rám gondolt. Ilyenem még nem volt.


Azt is mondtam, kellene pár mozgó test is. Kaptam is 2 pasi meg egy csaj testet. Annyira JÓÓ!


Cole a szilveszteri fotózáson összetörte magát, egyszerre mindkét lába kitört... nem voltam boldog. Asszem nem volt túl erős a műanyag, ami a lábait tartotta. De most megkapta a Ken testet. Igaz, az egyik lába fix, de így is nagyon boldog vagyok!


 Igen ám! Az új test magasabb, mint a Simba test volt... Olyan a pasi, mint aki kinőtte a naciját. A cipő mg nagy rá.


És asszem Cole nem érzi túl frankón magát. Kicsit megilletődött a srác.


Fred örült, hogy kapott végre egy nacit. És megkönnyebbült, hogy kiszabadult a torzók közül. 


- Frankó csuka! - nézett rám.
- A tied!
- Kösz, vigyázok rá.


Fred találkozott Cole-lal is, akitől kapott egy kölcsönpólót.
Én egy pár percre kimentem a konyhából, wcre, de a fiúk...  természetesen a varázslat...

- Fred vagyok.
- Cole.
- Örülsz az új tesztnek?
- Olyan furcsa! Ne mondd meg Vikinek, de direkt törtem el a testem, amikor hallottam, hogy mozgós testet akar vadászni. Bejött a számításom.
- Ahhoz képest igen rémültnek tűnsz - nevetett Fred.
- Nem gondoltam, hogy ilyen... instabil.
- Dehogy az. Nézz engem!
- De te már ilyen testtel születtél. Nekem csak a lábam hajlott egy egészen kicsit. Most meg... Az egyik állandóan ki akar menni alólam. A másik meg olyan merev. És a kezeim. Azok jók! Fotózásnál is jobbak lesznek, mint a merev karjaim.
- Na de akkor amikor Viki nem volt a közelben, életre keltél, mint a többiek a vaázslattól, nem? Akkor is utáltad a tested?
- Olyankor nem annyira, olyan volt, mint mindenkié többé-kevésbé... mint az embereké. De olyankor is sokszor fájt a derekam meg a hátam.
- És fáj ez is?
- Nem, most a fejem fáj.  Vigyázz! Jön!


Na mintha nem tudnám, hogy a babák élnek... És a varázslat miatt lettek megint babák. Persze, nem is így hagytam őket. De most lebuktak!


A pasi és a torzók mellett jött még pár ruha is:

Elsőként egy Skipper ruha:



Szoknyák és blúzok következnek:






 Ez olyan szép! Oké, rózsaszín, de széép!!!



És végül egy kabát. Rosi nagyié lesz.


A ruhák majd ősszel kerülnek babákon bemutatásra, amikor a kedvenc mesémet fotózob be a bloghoz.

Közben a női torzó is fel lett használva:

Amanda nen túl stabil teste elkezdett szétesni. Szegény lányt majdnem kidobtam, de az arca... Szeretem ezt a csajt és ráadásul a Black Rose dobosa...


Ideiglenesen megkapta a Barbie torzót, de amint találok olyan testet, amilyenje volt, akkor majd azt kapja meg.


Minden esetre Amandának segítettem kidobni a régi testét. Azt hiszem eléggé megkönnyebbült. Tetszik neki a Barbie torzó, így még magasabb is lett.


Na jó, itt az egyik ruha Amandán. Szerintem fantasztikus lett!

2018. március 22., csütörtök

Túléltem!

Túl egy endoszkópos arcüreg műtét után, végre történt pár nagyon jó dolog is. Mivel kezdjem?

Olyan intenzíven érzem az ízeket, hogy elképesztő! Minden kaja százszor finomabbnak tűnik, mint eddig.

Alkotós kedvemben vagyok, így a függönyömet megvarrtam (esedékes volt már végre befejezni a konyhaablakomra a cuccot rendesen.

Csináltam tároló dobozt is a konyhába. Jöttem haza kontrollról és benéztem a dohányboltba, kérdeztem van-e szép nagy kartondobozuk.
- Csak kettő - jött a válasz.
- Nekem meg pont kettő kell! Ezt a mákot!


Egyelőre csak az egyik van kész. A huzata egy használt ágyneműhuzatból van. Kézzel varrtam meg (ki kéne ásni a varrógépem) de így is 3 óra alatt megvolt. Csak fércöltéssel volt türelmem varrni, de szerintem így is tök jó lett. A másikat majd akkor csinálom meg, ha már kiástam a varrógépem.

A héten csomagom is érkezett:


Lent az első réteg papír...


A csomag vajon mit rejt? Nemsokára kiderül!

2018. március 3., szombat

Készülődés a kedvenc mesém blogosításához

Sajnos a február elég zűrös volt, (sokszor látogattam meg a dokikat) de nem feledkeztem ám meg a blogról és a fogadalmamról, hogy a kedvenc mesémet blogosítsam.

Azt viszont nem tudom, mikor lesz alkalmam megvalóstítani a dolgot. Jövőhéten pénteken endoszkópos kisműtétem lesz, a bal arcüregem full tele van és már másfél éve. Ha emlékeztek rá, írtam itt, hogy szenvedek vele jó ideje, de a gyógyszerek és orrcseppek ellenére a bal oldalam nem ürült le, csak a omlokom és a jobb oldal, így a doki nem akarja má húzni az időt. Jó darabig nem emelhetek, nem erőltethetem meg magam és nem mehetek ki a lakásból sem.

A mesémről tudni kell, hogy zömmel télen játszódik, és tudjátok, hogy nagyon szeretek kint fotózni, kivéve ugye, ami benti kép alapból. Így, ha lemaradok a télről, akkor idén max novemberben tudom elkezdeni a mesémet, ami igencsak negatvan érintett. 

Viszont a berendezés készül szépen lassan hozzá, így amikor végre nem leszek a szabad mozgásban akadályozva, már csak fotózni kell majd. 

Mutatom mit csináltam ma:

A sablon:


Ez még csak a prototípus. Itt-ott csálé, de van ez így, a következő jobb lesz. Kb 6-8 ilyet tervezek az iskolába. A sztori, amit szeretek, az 1800-as években játszódik és eléggé nehéz mindent korhűre megcsinálni. A ruhákat nem is én varrom, hanem Adél, mert az nekem igen kassan menne (jövőre sem tudnám elkezdeni a mesét, ha én varrnék)

 

 Két kisebb gyereknek simán jó, bár azért egyensúlyozniuk kell, keskeny lett az ülőke.


És két tininek is jut hely benne. Ők szerencsére a lábukkal ki tudják már támasztani magukat :)


És a kép ami alapján terveztem a padomat. Az asztalnál az a lábtartó bigyó még nincs, de lesz majd.

Képtalálat a következőre: „régi iskolapad”

Még két lovaskocsit akarok csinálni/kölcsön kérni, mert ugye a sztori szerint még nincsenek autók. Nekem van két szekerem/hintóm vagy mi a szösz, de az utcai fotóknál az utcaképet úgy akarom beállítani, mintha visszarepülnénk az időben.

Addig, amíg nem tudom elkezdeni ezt a mesét, természetesen folytatom maj Marilyn, Dennis és Dita sztoriját. Remélem nem bánjátok.