2018. április 28., szombat

harley quinn

Olyan nagyon szerencsés vagyok! Tudom, hogy nem mindenki van oda a képregényekért és a képregényekből készült filmeket. Én sem szeretem ezeket a filmeket különösebben, viszont a Suicide Squad nekem nagyon tetszett! A kedvenc karakterem természetesen Harley Quinn. 

Múlt hónapban a Müllerben jártam és felfedeztem a Super Hero Girl-öket, és Harley-t! Azóta nézegetem a kiscsajt, ha ott járok. Ráadásul leárazva, 8990-ről 6790-re! Aztán tegnap megint jártam a Blahán és betértem a Müllerbe... Első sorban, mert keresztfiam szülinapja jövő hónapban lesz és kinéztem neki egy legós könyvet... De aztán csak nem tudtam megállni, megnéztem van-e még Harley baba. És mint látjátok, még volt.


Egyébként Tomi beszélt rá, hogy vegyem meg. Tudja, hogy ez az egyik kedvenc karakterem és ő is szereti, és amúgy is milyen poén. 

 
A lába a kiscsajnak piros és fekete. Egy harisnyának jobban örültem volna rajta, de ettől függetlenül nagyon szeretem.


Harley nem az a megszeppenős fajta, de itt mégis úgy érzem, mintha zavarban lenne.


Viszont ahogy odaadtam neki a kalapácsát, rögtön visszanyerte a bátorságát.


Igazán őrült páros leszünk mi így ketten. Szerintem nagyon sok helyre el fog kísérni.


Tomival úgy határoztnk, ez egy közös baba lesz. Igazából ez az első babája. Meg lehet, hogy az utolsó is... Hacsak meg nem veszem neki Batgirlt vagy Poison Ivy-t is. 


Harley immár tiszta ruhában, lefürödve. Tomi azt mondta, ez a ruha nem illik Harley-hoz, de egyenlőre nincs a méretében hozzá jobban illő ruha meg amúgy szeintem csinos.


2018. március 25., vasárnap

A lány csomagot kapott...

A lány csomagot kapott. Hogy mi volt benne? Ez mindenkit szavak nélkül hagy majd!


Relytéjes csomag érkezett T. Viktóriához néhány nappal ezelőtt.


A nő meglepődött, hogy ilyen hamar kézhez kapta a dolgait. Amit a papír alatt talált, meglepetésként érte, aztán nem adta fel a küzdelmet.


Na jó, félre a facén trendi szenzációéhes stílust. Mutatom inkább mit kaptam :)

A csomag Adéltól érkezett. Elsőként Itt van Fred. Olyan helyes! Mondtam Adélnak, akarok pár pasit még és amikor rendbetette a gyűjteményét, rögtön rám gondolt. Ilyenem még nem volt.


Azt is mondtam, kellene pár mozgó test is. Kaptam is 2 pasi meg egy csaj testet. Annyira JÓÓ!


Cole a szilveszteri fotózáson összetörte magát, egyszerre mindkét lába kitört... nem voltam boldog. Asszem nem volt túl erős a műanyag, ami a lábait tartotta. De most megkapta a Ken testet. Igaz, az egyik lába fix, de így is nagyon boldog vagyok!


 Igen ám! Az új test magasabb, mint a Simba test volt... Olyan a pasi, mint aki kinőtte a naciját. A cipő mg nagy rá.


És asszem Cole nem érzi túl frankón magát. Kicsit megilletődött a srác.


Fred örült, hogy kapott végre egy nacit. És megkönnyebbült, hogy kiszabadult a torzók közül. 


- Frankó csuka! - nézett rám.
- A tied!
- Kösz, vigyázok rá.


Fred találkozott Cole-lal is, akitől kapott egy kölcsönpólót.
Én egy pár percre kimentem a konyhából, wcre, de a fiúk...  természetesen a varázslat...

- Fred vagyok.
- Cole.
- Örülsz az új tesztnek?
- Olyan furcsa! Ne mondd meg Vikinek, de direkt törtem el a testem, amikor hallottam, hogy mozgós testet akar vadászni. Bejött a számításom.
- Ahhoz képest igen rémültnek tűnsz - nevetett Fred.
- Nem gondoltam, hogy ilyen... instabil.
- Dehogy az. Nézz engem!
- De te már ilyen testtel születtél. Nekem csak a lábam hajlott egy egészen kicsit. Most meg... Az egyik állandóan ki akar menni alólam. A másik meg olyan merev. És a kezeim. Azok jók! Fotózásnál is jobbak lesznek, mint a merev karjaim.
- Na de akkor amikor Viki nem volt a közelben, életre keltél, mint a többiek a vaázslattól, nem? Akkor is utáltad a tested?
- Olyankor nem annyira, olyan volt, mint mindenkié többé-kevésbé... mint az embereké. De olyankor is sokszor fájt a derekam meg a hátam.
- És fáj ez is?
- Nem, most a fejem fáj.  Vigyázz! Jön!


Na mintha nem tudnám, hogy a babák élnek... És a varázslat miatt lettek megint babák. Persze, nem is így hagytam őket. De most lebuktak!


A pasi és a torzók mellett jött még pár ruha is:

Elsőként egy Skipper ruha:



Szoknyák és blúzok következnek:






 Ez olyan szép! Oké, rózsaszín, de széép!!!



És végül egy kabát. Rosi nagyié lesz.


A ruhák majd ősszel kerülnek babákon bemutatásra, amikor a kedvenc mesémet fotózob be a bloghoz.

Közben a női torzó is fel lett használva:

Amanda nen túl stabil teste elkezdett szétesni. Szegény lányt majdnem kidobtam, de az arca... Szeretem ezt a csajt és ráadásul a Black Rose dobosa...


Ideiglenesen megkapta a Barbie torzót, de amint találok olyan testet, amilyenje volt, akkor majd azt kapja meg.


Minden esetre Amandának segítettem kidobni a régi testét. Azt hiszem eléggé megkönnyebbült. Tetszik neki a Barbie torzó, így még magasabb is lett.


Na jó, itt az egyik ruha Amandán. Szerintem fantasztikus lett!

2018. március 22., csütörtök

Túléltem!

Túl egy endoszkópos arcüreg műtét után, végre történt pár nagyon jó dolog is. Mivel kezdjem?

Olyan intenzíven érzem az ízeket, hogy elképesztő! Minden kaja százszor finomabbnak tűnik, mint eddig.

Alkotós kedvemben vagyok, így a függönyömet megvarrtam (esedékes volt már végre befejezni a konyhaablakomra a cuccot rendesen.

Csináltam tároló dobozt is a konyhába. Jöttem haza kontrollról és benéztem a dohányboltba, kérdeztem van-e szép nagy kartondobozuk.
- Csak kettő - jött a válasz.
- Nekem meg pont kettő kell! Ezt a mákot!


Egyelőre csak az egyik van kész. A huzata egy használt ágyneműhuzatból van. Kézzel varrtam meg (ki kéne ásni a varrógépem) de így is 3 óra alatt megvolt. Csak fércöltéssel volt türelmem varrni, de szerintem így is tök jó lett. A másikat majd akkor csinálom meg, ha már kiástam a varrógépem.

A héten csomagom is érkezett:


Lent az első réteg papír...


A csomag vajon mit rejt? Nemsokára kiderül!

2018. március 3., szombat

Készülődés a kedvenc mesém blogosításához

Sajnos a február elég zűrös volt, (sokszor látogattam meg a dokikat) de nem feledkeztem ám meg a blogról és a fogadalmamról, hogy a kedvenc mesémet blogosítsam.

Azt viszont nem tudom, mikor lesz alkalmam megvalóstítani a dolgot. Jövőhéten pénteken endoszkópos kisműtétem lesz, a bal arcüregem full tele van és már másfél éve. Ha emlékeztek rá, írtam itt, hogy szenvedek vele jó ideje, de a gyógyszerek és orrcseppek ellenére a bal oldalam nem ürült le, csak a omlokom és a jobb oldal, így a doki nem akarja má húzni az időt. Jó darabig nem emelhetek, nem erőltethetem meg magam és nem mehetek ki a lakásból sem.

A mesémről tudni kell, hogy zömmel télen játszódik, és tudjátok, hogy nagyon szeretek kint fotózni, kivéve ugye, ami benti kép alapból. Így, ha lemaradok a télről, akkor idén max novemberben tudom elkezdeni a mesémet, ami igencsak negatvan érintett. 

Viszont a berendezés készül szépen lassan hozzá, így amikor végre nem leszek a szabad mozgásban akadályozva, már csak fotózni kell majd. 

Mutatom mit csináltam ma:

A sablon:


Ez még csak a prototípus. Itt-ott csálé, de van ez így, a következő jobb lesz. Kb 6-8 ilyet tervezek az iskolába. A sztori, amit szeretek, az 1800-as években játszódik és eléggé nehéz mindent korhűre megcsinálni. A ruhákat nem is én varrom, hanem Adél, mert az nekem igen kassan menne (jövőre sem tudnám elkezdeni a mesét, ha én varrnék)

 

 Két kisebb gyereknek simán jó, bár azért egyensúlyozniuk kell, keskeny lett az ülőke.


És két tininek is jut hely benne. Ők szerencsére a lábukkal ki tudják már támasztani magukat :)


És a kép ami alapján terveztem a padomat. Az asztalnál az a lábtartó bigyó még nincs, de lesz majd.

Képtalálat a következőre: „régi iskolapad”

Még két lovaskocsit akarok csinálni/kölcsön kérni, mert ugye a sztori szerint még nincsenek autók. Nekem van két szekerem/hintóm vagy mi a szösz, de az utcai fotóknál az utcaképet úgy akarom beállítani, mintha visszarepülnénk az időben.

Addig, amíg nem tudom elkezdeni ezt a mesét, természetesen folytatom maj Marilyn, Dennis és Dita sztoriját. Remélem nem bánjátok.
 

2018. január 27., szombat

Elvesztettem egy babázós barátomat

Malac velünk élt 2012 szeptemberétől 2018 január 26-ig.


Nagyon szeretett autózni


Még vezetni is megtanult. 


Hiányozni fog, hogy nem ugrál körbe fotózásnál. És az is, hogy nem fog többet autózni és érdeklődni a babaholmik iránt.

2018. január 12., péntek

Véleményem a "Barbie baba igyekszik, de nehezen tartja a lépést a korral" című cikkre


Szeretem ezt a témát, hiszen ahányan vagyunk, annyi vélemény született már a Barbie babákról. Azt viszont nem szeretem, ha valaki nem jár utána alaposan egy témának, mielőtt ír róla.
Megértem, ha sokan úgy gondolják, a Barbie bizonyos szempontból rossz hatással lehet a gyerekekre. viszont azt gondolom, önmagában egy játékbaba nem tehet arról, ahogyan kezelik és amilyen marketinggel próbálják eladni azokat. A szülők, tanárok, viszont igenis tehetnek arról, hogy ez a baba hogyan hat egy gyerekre és arról is, hogy a Barbie köré épített világ, mesék, stb. hogyan befolyásolják a gyerekeket. Ha a felnőttek vennék a fáradtságot és beszélgetnének a Barbie-ról készült filmekről, mesékről, talán a gyerekek is okosabban játszanának velük.

És igen: a metek nehéz. És ki tudja, Barbie talán a történelem vagy az irodalom todósa. Ken viszont a fizikát és a matekot szereti, neki a történelem a nehéz! Nem vagyunk egyformák, ahogy a babák sem azok. Ezt kellene tudatosítani a gyerekekben, nem pedig egy játékot hibáztatni a szülőknek saját inkompetenciájuk miatt.

De lássuk a véleményem a "Barbie baba igyekszik, de nehezen tartja a lépést a korral" című íráshoz.

Nem tudom, ki hogyan elmékszik a saját gyerekkorára. Kislányként szerettem a gyerek formájú babákat is, voltak kisebbek, nagyobbak, csecsemő formájúak. És igen, mint sok kislány én is utánoztam anyukámat és igyekeztem úgy játszani ezekkel a babáimmal, mintha én lennék az anyukájuk. Aztán ott voltak a Barbie babáim. Velük másképp játszottam. Volt 3-4 lány és egy pasi meg vagy két gyerek. Velük azt képzelte el, milyen leszek majd nagylányként. Lesz egy férjem, gyerekeim és barátnőim.
Én is odavoltam természetesen a babaházakért, de a szüleimet nem rántotta be a „vegyük már meg neki, ne hisztizzen” dolog. Anyukámmal ketten készítettünk házat kartondobozból a babáimnak. Érdekes! Utána már nem akartam műanyagból rózsaszín giccses házikót. Később kaptam egyet ugyan, de az is kartonból volt és úgy rendeztem be, ahogy akartam. Szerintem nem az a lényeg, hogy egy baba milyennek van eladva (állatorvos, tanárnő meg a többi) hanem az, hogy a szülők megfelelő fantáziát adjanak a gyerekeiknek. Anyukám minden este mesét olvasott nekem, páratlanul gazdag fantáziával ajándékozott meg ezzel, így az én alap, „szakma nélküli” babáimból rögtön lett természettudós (Fekete István: Tüskevár hatására), orvos (sokat jártam dokihoz allergia miatt), tanárnéni (iskolai élmények) stb.
És ja, eszembe sem jutott, hogy olyan szőke és vékony legyek, mint a babáim. Emellett nagyim és anyukám vették a fáradságot és varrtak a babáimnak nadrágot, vagy anyuval készítettünk nekik bútorokat.
Nem, gyerekként nem politizáltak a babáim, vallási különbségek sem voltak és még csak nem is lettek leszbikusok. De ha mégis lett volna? Kinek ártok vele? A gyerekek, ha jól tudom, tapasztalás útján és játékkal fedezik fel a világot. Közben eldöntik, hogy amit tapasztalnak, jó vagy rossz. És ha már kritizáljuk ezeket a babákat mert túl egysíkúak és a rózsaszín világot, amit köré teremtettek, felteszem a kérdést: Miért baj, ha van egy muszlim baba vagy egy néger a többi között? A valódi világ is sokszínű, mind vallásban, bőrszínben és más nézetekben. Nem a sokszínűséggel van a baj, hanem azzal, hogy nem tanuljuk meg egymást elfogadni olyannak, amilyen. A muszlim utálja a keresztént és vica versa. Nekem sosem volt gondom, ha más másképp látja a világot, mint én. De sosem hallottam, hogy a szüleim megítéltek volna embereket vallásuk, bőrszínük vagy egyéb külső és belső tulajdonságaik miatt. Nálunk két embertípus volt: A jó ember, aki segítőkész, becsületes, önzetlen és voltak a rossz emberek, akik bántanak másokat, önzők, tisztességtelenek (nemtől, rassztól, vallástól stb. függetlenül).
A Barbie csak egy baba! Az, hogy anyukák belelátják, hogy a baba a nők értelmi képességeit megkérdőjelezik, lelkük rajta. Meg azon is, hogy nem találnak ki az alapbabákhoz értelmes foglalkozásokat, amik alapján a csemetéjükkel játszhatnának.
Felnőtt fejjel ugyancsak Barbie párti vagyok. Blogot is írok, ahol megmutatom, hogyan lehet a babának álomházat készíteni kartondobozból, hogyan készíthetünk bútorokat és más kiegészítőket számukra.
Emellett írói hajlamomat is megcsillogtatom, mivel történeteket találok ki nekik, lefotózom őket különböző szituációkban. Évente tartunk babatalálkozót, ahol a többi babagyűjtő és blogger élőben is találkozhat egymással és megoszthatja a tapasztalatait, ötleteit. De lehet, azoknak van igaza, akik azt mondják, nőjünk már fel és válasszunk komolyabb hobbit. Nos, talán nekik van igazuk… A szímítógépes játékok „sokkal hasznosabbak” és addiktívabbak, úgyis kevés még a játékfüggő kicsi hazánkban. Igen, tudom, a biciklizés és az olvasás is hobbi. Mindkét tevékenységet szívesen űzöm, amikor időm engedi.

____________________________________________________________________
Ez kommentben is felkerült a cikkhez, biztos, ami biztos :)

Nos ez lenne az én véleményem a témáról. Ha nem tetszik, tőlem kitörölheted, de ugyanez felkerül a blogomba is, és azt már nem töröltetheted velem, ugyanis nekem is jogom van elmondani a véleményem a témában. Szép napot!

2018. január 10., szerda

B.U.É.K - 2018

Kicsit megkésve  ugyan, de nagy lelkesedéssel!

Sajnos a fogam mellé a torkom és az arcüregeim is beadták a kulcsot, így tegnapig fekve bírtam elviselni a létezést. Sebaj, a dokim befenyített egy MR-el is, ha nem javulok, és azt mondta "egy kicsit drága, de lehet hogy szükséges." Kicsi... drága... a kenyér, na az csak kicsit drága...

De elég az én problémámból, úgyhogy lássuk azokat a bizonyos buliképeket!

A 2017 búcsúztatóját a Zöld Tündér Étterem rendezte, nem kis bevételhez jutva ezzel a bulival. Voltak, akik csak enni és beszélgetni jöttek le, de szép számmal akadtak, akik a Beauty Night és a Black Rose miatt jöttek el.


A koncert este kilenckor kezdődött és éjfél után is tartott. Raquaelle és Gil is szívesen csápoltak a koncertemón, mivel a Raquaelle lánya, Barbie is benne volt a Black Rose-ban. Ginny és párja Gred is ott csápoltak, mivel Marilyn volt a szintis a koncerten.


A színpad még sötét volt, amkor a közönség már gyülekezni kezdett. Már látták a mozgást a színpad előtt, ezért kezdett gyülekezni a közönség.


Aztán hamarosan kigyúltak a fények és az első zenekar máris felsietett a színpadra. A két zenekar előzetesen megegyezett abban, hogy nem csak saját számaikat, hanem más zenekarok számait is előadják, hogy mindenki találjon kedvére valót a repertoárban.


A Black Rose hatalmas bulit csapott, alig akarták elengedni őket a lelkes köznség.
A nem saját számaik mellett a következők is elhangzottal a lelkes csapat előadásában:

Nightwish: Storytime
Nightwish: I wish i had an angel
Edda: Hűtlen
Lady Gaga: Poker face
Shakira: Waka waka
Bon Jovi:  It's my life


A zenekar nagy integetések közeoette levonult az utolsó szám végén a színpadról.


 Marilyn persze maradt, mivel amásik csapatban is ő volt a szintis.  Egy szólóba kezdett, amíg a Beauty Night többi tagja is felvonult a színpadra.

 

Másodrorra  Amanda foglalta el helyét a dobok mögött és egy jó kis ritmust rögtönzött a szóló alá.


Közben Barbie odaszaladt párjához Kenhez és Anyjához meg a mostohaapjához.
- Minyenek voltunk? - kérdezte lelkesen.
- Fantastikusak! - felelte Ken.
- Akkor jó!


 

Lucy is lelkesen szaladt oda Spencerhez és természetesen az ő kérdése is az volt, hogy milyennek találta a fellépést. A Black Rose és a Beauta Night, mivel alapvetően metál és rock zenét játszottak, nem nagyon nyerték el Spencer tetszését, azért azt ő is látta, hogy  a csapatok kitettek magukért. Természetesen lelkesen dícsérte Lucy és a többiek előadását és csak nagy ritkán, a munka miatt hagyta ki neje fellépéseit.



Közben a második csapat belekezdett egy lassú számba és a közönség nagy ovációval fogadta. Sokan belekaroltak szeretteikbe és úgy táncoltak lassan a zene ritmusára.


A Beauty Night is összeállította a saját repertoárját saját és más műveiből egyaránt. Ők ezeket játszották saját dalaik mellett:

Marilyn Manson: mOBSCENE
Marilyn Manson: Haeven Upside Sown
Iron Maiden: Fear of the night
HIM: The funeral of Hearts
The Rasmus: In the Shadows
És a Freaky Friday (Nem férek a bőrödbe) című film slágere sem maradhatott el: Take me away


A műsort ugyan félbeszakította a visszaszámlálás, de ez senkit sem zavart. Idén is, mint mindig, amikor óévet búcsúztattak, a csapat előadta a Himnusz metál verzióját. A fellépésük hajnali fél egyig tartott, mivel a közönség őket sem volt hajlandó elengedni. A műsort végül Máté Péter: Azért vannak a jó barátok című számával zárták.

Ekkor szintén mindenki, aki csak tehette összeölelkezett és lelkes kórusként együtt énekelték a népszerű slágert a bandával.

A Monster lányok, mióta beköltöztek Zöld Tündérbe, nagyon jól összebarátkoztak egymással és a normális lakókkal egyaránt. Ghosthilla teljes értéjű szörnnyé vált, a Monsterek mellett, még úgy is, hogy nem eredeti. A lányok el is határozták, hogy miel hörgős metál nem hangzott el az együttestől, ezért ők megalakítják Zöld Tündér első hörgős metálzenekarát.


A banda a fellépés után fáradtan, de elégedetten hagyta el a színpadot és állt be a közönséghez táncolni a Rock diszkóba.


Persze voltak, akik otthon maradtak az egész éves hajtást kipihenni. Ez azért nem azt jelenti, hogy ők nem szórakoztak jól, csak épp azt, hogy nem volt kedvük táncolni.
Voltak, akik társasoztak.


Néhányan inkább csak a teraszról figyelték az eseményeket és ót beszégettek, amíg a zenét hallgatták.


Spencer, attól eltekintve, hogy nem kedveli a metál zenét, azért megtáncoltatta a feleségét. Végül mindketten fáradtan dőltek be az ágyba hajnal négykor. Olyannyira kimerültek voltak, hogy le sem öltöztek, Lucy még a láncait sem vette le, csak valamikor hajnali hétkor, amikor először magához tért, majd aludt tovább szorosan hozzábújva férjéhez.



Remélem, így megkésve is tetszett a kis buli. A számokat belinkeltem (A számcímek fölé vigyétek az egeret, mert valamiért nem mindenhol látszik, hogy azok linkek... Imádom a bloggert, pedig még rikítókék színt is adtam nekik), ha valakit érdekel.
Amúgy érdemes megnézni a Nem férek a bőrödbe című filmet is. Aki látta már, és tetszett neki, azért, aki még nem látta, neki pedig azért. Baromi jó! Egy tini lány és a családja életéről és egymás megértésől szól a film. De a poént nem lövöm le! A FILM CÍME IS LINK...