2018. január 27., szombat

Elvesztettem egy babázós barátomat

Malac velünk élt 2012 szeptemberétől 2018 január 26-ig.


Nagyon szeretett autózni


Még vezetni is megtanult. 


Hiányozni fog, hogy nem ugrál körbe fotózásnál. És az is, hogy nem fog többet autózni és érdeklődni a babaholmik iránt.

2018. január 12., péntek

Véleményem a "Barbie baba igyekszik, de nehezen tartja a lépést a korral" című cikkre


Szeretem ezt a témát, hiszen ahányan vagyunk, annyi vélemény született már a Barbie babákról. Azt viszont nem szeretem, ha valaki nem jár utána alaposan egy témának, mielőtt ír róla.
Megértem, ha sokan úgy gondolják, a Barbie bizonyos szempontból rossz hatással lehet a gyerekekre. viszont azt gondolom, önmagában egy játékbaba nem tehet arról, ahogyan kezelik és amilyen marketinggel próbálják eladni azokat. A szülők, tanárok, viszont igenis tehetnek arról, hogy ez a baba hogyan hat egy gyerekre és arról is, hogy a Barbie köré épített világ, mesék, stb. hogyan befolyásolják a gyerekeket. Ha a felnőttek vennék a fáradtságot és beszélgetnének a Barbie-ról készült filmekről, mesékről, talán a gyerekek is okosabban játszanának velük.

És igen: a metek nehéz. És ki tudja, Barbie talán a történelem vagy az irodalom todósa. Ken viszont a fizikát és a matekot szereti, neki a történelem a nehéz! Nem vagyunk egyformák, ahogy a babák sem azok. Ezt kellene tudatosítani a gyerekekben, nem pedig egy játékot hibáztatni a szülőknek saját inkompetenciájuk miatt.

De lássuk a véleményem a "Barbie baba igyekszik, de nehezen tartja a lépést a korral" című íráshoz.

Nem tudom, ki hogyan elmékszik a saját gyerekkorára. Kislányként szerettem a gyerek formájú babákat is, voltak kisebbek, nagyobbak, csecsemő formájúak. És igen, mint sok kislány én is utánoztam anyukámat és igyekeztem úgy játszani ezekkel a babáimmal, mintha én lennék az anyukájuk. Aztán ott voltak a Barbie babáim. Velük másképp játszottam. Volt 3-4 lány és egy pasi meg vagy két gyerek. Velük azt képzelte el, milyen leszek majd nagylányként. Lesz egy férjem, gyerekeim és barátnőim.
Én is odavoltam természetesen a babaházakért, de a szüleimet nem rántotta be a „vegyük már meg neki, ne hisztizzen” dolog. Anyukámmal ketten készítettünk házat kartondobozból a babáimnak. Érdekes! Utána már nem akartam műanyagból rózsaszín giccses házikót. Később kaptam egyet ugyan, de az is kartonból volt és úgy rendeztem be, ahogy akartam. Szerintem nem az a lényeg, hogy egy baba milyennek van eladva (állatorvos, tanárnő meg a többi) hanem az, hogy a szülők megfelelő fantáziát adjanak a gyerekeiknek. Anyukám minden este mesét olvasott nekem, páratlanul gazdag fantáziával ajándékozott meg ezzel, így az én alap, „szakma nélküli” babáimból rögtön lett természettudós (Fekete István: Tüskevár hatására), orvos (sokat jártam dokihoz allergia miatt), tanárnéni (iskolai élmények) stb.
És ja, eszembe sem jutott, hogy olyan szőke és vékony legyek, mint a babáim. Emellett nagyim és anyukám vették a fáradságot és varrtak a babáimnak nadrágot, vagy anyuval készítettünk nekik bútorokat.
Nem, gyerekként nem politizáltak a babáim, vallási különbségek sem voltak és még csak nem is lettek leszbikusok. De ha mégis lett volna? Kinek ártok vele? A gyerekek, ha jól tudom, tapasztalás útján és játékkal fedezik fel a világot. Közben eldöntik, hogy amit tapasztalnak, jó vagy rossz. És ha már kritizáljuk ezeket a babákat mert túl egysíkúak és a rózsaszín világot, amit köré teremtettek, felteszem a kérdést: Miért baj, ha van egy muszlim baba vagy egy néger a többi között? A valódi világ is sokszínű, mind vallásban, bőrszínben és más nézetekben. Nem a sokszínűséggel van a baj, hanem azzal, hogy nem tanuljuk meg egymást elfogadni olyannak, amilyen. A muszlim utálja a keresztént és vica versa. Nekem sosem volt gondom, ha más másképp látja a világot, mint én. De sosem hallottam, hogy a szüleim megítéltek volna embereket vallásuk, bőrszínük vagy egyéb külső és belső tulajdonságaik miatt. Nálunk két embertípus volt: A jó ember, aki segítőkész, becsületes, önzetlen és voltak a rossz emberek, akik bántanak másokat, önzők, tisztességtelenek (nemtől, rassztól, vallástól stb. függetlenül).
A Barbie csak egy baba! Az, hogy anyukák belelátják, hogy a baba a nők értelmi képességeit megkérdőjelezik, lelkük rajta. Meg azon is, hogy nem találnak ki az alapbabákhoz értelmes foglalkozásokat, amik alapján a csemetéjükkel játszhatnának.
Felnőtt fejjel ugyancsak Barbie párti vagyok. Blogot is írok, ahol megmutatom, hogyan lehet a babának álomházat készíteni kartondobozból, hogyan készíthetünk bútorokat és más kiegészítőket számukra.
Emellett írói hajlamomat is megcsillogtatom, mivel történeteket találok ki nekik, lefotózom őket különböző szituációkban. Évente tartunk babatalálkozót, ahol a többi babagyűjtő és blogger élőben is találkozhat egymással és megoszthatja a tapasztalatait, ötleteit. De lehet, azoknak van igaza, akik azt mondják, nőjünk már fel és válasszunk komolyabb hobbit. Nos, talán nekik van igazuk… A szímítógépes játékok „sokkal hasznosabbak” és addiktívabbak, úgyis kevés még a játékfüggő kicsi hazánkban. Igen, tudom, a biciklizés és az olvasás is hobbi. Mindkét tevékenységet szívesen űzöm, amikor időm engedi.

____________________________________________________________________
Ez kommentben is felkerült a cikkhez, biztos, ami biztos :)

Nos ez lenne az én véleményem a témáról. Ha nem tetszik, tőlem kitörölheted, de ugyanez felkerül a blogomba is, és azt már nem töröltetheted velem, ugyanis nekem is jogom van elmondani a véleményem a témában. Szép napot!

2018. január 10., szerda

B.U.É.K - 2018

Kicsit megkésve  ugyan, de nagy lelkesedéssel!

Sajnos a fogam mellé a torkom és az arcüregeim is beadták a kulcsot, így tegnapig fekve bírtam elviselni a létezést. Sebaj, a dokim befenyített egy MR-el is, ha nem javulok, és azt mondta "egy kicsit drága, de lehet hogy szükséges." Kicsi... drága... a kenyér, na az csak kicsit drága...

De elég az én problémámból, úgyhogy lássuk azokat a bizonyos buliképeket!

A 2017 búcsúztatóját a Zöld Tündér Étterem rendezte, nem kis bevételhez jutva ezzel a bulival. Voltak, akik csak enni és beszélgetni jöttek le, de szép számmal akadtak, akik a Beauty Night és a Black Rose miatt jöttek el.


A koncert este kilenckor kezdődött és éjfél után is tartott. Raquaelle és Gil is szívesen csápoltak a koncertemón, mivel a Raquaelle lánya, Barbie is benne volt a Black Rose-ban. Ginny és párja Gred is ott csápoltak, mivel Marilyn volt a szintis a koncerten.


A színpad még sötét volt, amkor a közönség már gyülekezni kezdett. Már látták a mozgást a színpad előtt, ezért kezdett gyülekezni a közönség.


Aztán hamarosan kigyúltak a fények és az első zenekar máris felsietett a színpadra. A két zenekar előzetesen megegyezett abban, hogy nem csak saját számaikat, hanem más zenekarok számait is előadják, hogy mindenki találjon kedvére valót a repertoárban.


A Black Rose hatalmas bulit csapott, alig akarták elengedni őket a lelkes köznség.
A nem saját számaik mellett a következők is elhangzottal a lelkes csapat előadásában:

Nightwish: Storytime
Nightwish: I wish i had an angel
Edda: Hűtlen
Lady Gaga: Poker face
Shakira: Waka waka
Bon Jovi:  It's my life


A zenekar nagy integetések közeoette levonult az utolsó szám végén a színpadról.


 Marilyn persze maradt, mivel amásik csapatban is ő volt a szintis.  Egy szólóba kezdett, amíg a Beauty Night többi tagja is felvonult a színpadra.

 

Másodrorra  Amanda foglalta el helyét a dobok mögött és egy jó kis ritmust rögtönzött a szóló alá.


Közben Barbie odaszaladt párjához Kenhez és Anyjához meg a mostohaapjához.
- Minyenek voltunk? - kérdezte lelkesen.
- Fantastikusak! - felelte Ken.
- Akkor jó!


 

Lucy is lelkesen szaladt oda Spencerhez és természetesen az ő kérdése is az volt, hogy milyennek találta a fellépést. A Black Rose és a Beauta Night, mivel alapvetően metál és rock zenét játszottak, nem nagyon nyerték el Spencer tetszését, azért azt ő is látta, hogy  a csapatok kitettek magukért. Természetesen lelkesen dícsérte Lucy és a többiek előadását és csak nagy ritkán, a munka miatt hagyta ki neje fellépéseit.



Közben a második csapat belekezdett egy lassú számba és a közönség nagy ovációval fogadta. Sokan belekaroltak szeretteikbe és úgy táncoltak lassan a zene ritmusára.


A Beauty Night is összeállította a saját repertoárját saját és más műveiből egyaránt. Ők ezeket játszották saját dalaik mellett:

Marilyn Manson: mOBSCENE
Marilyn Manson: Haeven Upside Sown
Iron Maiden: Fear of the night
HIM: The funeral of Hearts
The Rasmus: In the Shadows
És a Freaky Friday (Nem férek a bőrödbe) című film slágere sem maradhatott el: Take me away


A műsort ugyan félbeszakította a visszaszámlálás, de ez senkit sem zavart. Idén is, mint mindig, amikor óévet búcsúztattak, a csapat előadta a Himnusz metál verzióját. A fellépésük hajnali fél egyig tartott, mivel a közönség őket sem volt hajlandó elengedni. A műsort végül Máté Péter: Azért vannak a jó barátok című számával zárták.

Ekkor szintén mindenki, aki csak tehette összeölelkezett és lelkes kórusként együtt énekelték a népszerű slágert a bandával.

A Monster lányok, mióta beköltöztek Zöld Tündérbe, nagyon jól összebarátkoztak egymással és a normális lakókkal egyaránt. Ghosthilla teljes értéjű szörnnyé vált, a Monsterek mellett, még úgy is, hogy nem eredeti. A lányok el is határozták, hogy miel hörgős metál nem hangzott el az együttestől, ezért ők megalakítják Zöld Tündér első hörgős metálzenekarát.


A banda a fellépés után fáradtan, de elégedetten hagyta el a színpadot és állt be a közönséghez táncolni a Rock diszkóba.


Persze voltak, akik otthon maradtak az egész éves hajtást kipihenni. Ez azért nem azt jelenti, hogy ők nem szórakoztak jól, csak épp azt, hogy nem volt kedvük táncolni.
Voltak, akik társasoztak.


Néhányan inkább csak a teraszról figyelték az eseményeket és ót beszégettek, amíg a zenét hallgatták.


Spencer, attól eltekintve, hogy nem kedveli a metál zenét, azért megtáncoltatta a feleségét. Végül mindketten fáradtan dőltek be az ágyba hajnal négykor. Olyannyira kimerültek voltak, hogy le sem öltöztek, Lucy még a láncait sem vette le, csak valamikor hajnali hétkor, amikor először magához tért, majd aludt tovább szorosan hozzábújva férjéhez.



Remélem, így megkésve is tetszett a kis buli. A számokat belinkeltem (A számcímek fölé vigyétek az egeret, mert valamiért nem mindenhol látszik, hogy azok linkek... Imádom a bloggert, pedig még rikítókék színt is adtam nekik), ha valakit érdekel.
Amúgy érdemes megnézni a Nem férek a bőrödbe című filmet is. Aki látta már, és tetszett neki, azért, aki még nem látta, neki pedig azért. Baromi jó! Egy tini lány és a családja életéről és egymás megértésől szól a film. De a poént nem lövöm le! A FILM CÍME IS LINK...











2018. január 1., hétfő

Halasztás és új évi fogadalom

Kénytelen vagyok elhalasztani a bulis képeket pár nappal:

- Dec. 29-én elkezdett kicsit fájni az állam jobb oldalt.

- Dec. 30-án szinte csak feküdtem, és nem igazán volt erőm semmihez, az állam meg egyre jobban fájt és sugárzott a fülembe is. 

Délutánra a Cataflam lett a legjobb barátom, bár csak a fülfájásom múlt el. Ennek következtébn este S.O.S -ben kerestem egy fogorvost. Természetesen sehol nem volt időpont, de az egyiknál volt ügyelet, szóval bementem. Röntgen, doki részéről szörnyülködés és ítélet: húzni kell a jobb alsó fogam a bölcsességfog mellett.   

Nem jött ki a fogam elsőre, így 3 kör érzéstelenítő és egy fog kettévágás után sikerült csak megszabadulni tőle. 

Jelenleg a fogam helye fáj, még mindig a Cataflam a legjobb barátom, viszont olyan nyomott vagyok, hogy így nincs türelmem végigcsinálni a fotózást. (amit már elkezdtem, de azért én örülnék, ha nem csak a fele lenne fent)

Szóval sajnos pár napot csúszik a szilveszteri sztori, sajnálom!

Újévi fogadalmak:

1. Nagyon szeretem a könnyed, love story-kat, de szeretném kicsit több élettel megtölteni a történeteimet.
  • Továbbra is igyekszem kidolgozott karaktereket kitalálni, nem lesz valaki csak jó vagy rossz. 
  • Karakterfejlődések lesznek (vagy visszafejlődéek)
  • Életből vett történetek
2. Az első pont megköveteli a merészséget:
  • Lesznek hívő emberek,
  • Cinikusak,
  • Papok és apácák,
  •  Betegek és egészségesek
  • Születések és halálesetek,
  •  Hagyományos és nem hagyományos párkapcsolatok

 És helyenként 16 karikás bejegyzések!


Mert valljuk be őszintén, a szappanoperákat sem azért nézik soka, nert minden csupa szép és szivárványos.

Remélem ezentúl is szeretni fogjátok a bejegyzéseimet!

Boldog Új Évet mindenkinek!

2017. december 31., vasárnap

Boldog Új Évet!

Minden kedves babagyűjtő barátomnak

BOLDOG ÉJ ÉVET!


2017 utolsó és 2018 első fellépésének képei, holnap délután a megújult Black Rose és Beauty Night közreműködésével.

*Addig a kínosabb képeket még cenzúrázzuk... 

ÉLJEN 2018! 

2017. december 29., péntek

Marilyn - Végállomás: Bécs - harmadik rész

A másnapi városnézést szerencsére már szép időben tudták megejteni. Marilyn minden szóbajöhető épületet lefotózott, ami egy kicsit is tetszett neki. Az egyik árustól vettek puncsot, és hangos dalolászás és kurjongatás közepette ellátogattak a Haus des meeresbe vagyis a tenger házába.

                               





Kívülről az épület nem volt nagyon izgalmas, de az unalmas külső senkit ne tévesszen meg! Belül igazi csoda várja az idelátogató vendégeket, legyen az négy, negyven vagy száz éves.


Egy csodálatos víz alatti élővilág tárul pár lépés után a vendégek szeme elé.


A halak és tengeri csillagok jól láthatóan elégedettek az itt kialakított otthonukban. Az épület több, mint tíz emelet magas a tetején egy kávézóval és egy hatalmas terasszal, amit körbe lehet járni és a vendégek megcsodálhatják az alattunk fekvő, nyüzsgő várost.


Marilyn és Dennis lenyűgözve figyelték a cuki halakat, szinte nem is akartak tovább menni. Végül mégis tovább indultak.


Egy emelettel feljebb megcsodálták a kígyókat, békákat és gőtéket. Az egyik kígyó olyan nagy volt, hogy mindenképp fényképezkedni akartak vele.


Nem csak Marilynt és Dennist nyűgözte le a hatalmas kígyó, sokan tolongtak a terrárium körül.

- Amúgy itt forgatták szerintem a Rexnek az egyik részét. A négy lábon járó angyalt.
- Igen és egy másikat a Práterben. Kár, hogy a Práter most zárva van, de remélem egyszer nyáron is kijövünk, hogy megnézhessük.
- Jaj, az olyan jó volna! Szeretem a vidámparkokat.
- Én is. Na, akkor ezt megbeszéltük.


- Annyira aranyosak ezek a majmocskák! És milyen nagyokat ugranak!


- És nézd a cuki pofiját!
- Látom, ez tetszik neked - nyugtázta elégedetten Dennis
- Igen, a budapesti állatkertet is szeretem nagyon. Ott is vannak majmocskák, lajhár, meg madarak ilyen házban.
- Igen, és ott is olyan szépek, mint itt. Csak itt németül vannak a kiírások - nevetett a férfi.
- Teljesen igazad van. Menni akarsz? - csipkelődött a lány.
- Ha unod a majmokat... na meg a halak sem túl eredetiek.
- Ahogy gondolod. Én azért kíváncsi vagyok a kilátásra az épület tetejéről.
- Itt van egy lift. Felmehetünk azon is.
- Na de akkor ki fog edzeni? Mindjárt itt a karácsony, edzettnek kell lennem, még a végén elhízok!
- Attól én nem félnék a helyedben!



A majmok után néztek még madarakat, teknősöket és végignézték, ahogy egy gondozó tücskökkel etette az állatokat.

                         


Amikor végre felértek a tenger háza tetejére, fáradtan szemlélték az alattuk elterülő nyüzsgő várost. 

- Én le nem gyalogolok! - mondta Marilyn elcsigázottan. - Fáj a vádlim és a hátam is a sok lépcsőzéstől.
- Egyetértek! Ha ma még meg akarjuk nézni a zeneházat, tartalékoljuk az erőnket - válaszolta Dennis, aki látta a lányon, hogy legszívesebben már a szállásuk kádjában pihentetné fájós végtagjait.


Mielőtt meglátogatták volna a zeneházat, beugrottak egy étterembe ebédelni, így újult erővel indultak felfedezni ezt a csodás kiállítást.

A Haus der Musik egy igazi interaktív múzeum. Minden teremben szólt valamilyen zene, és le lehetett ülni. Az egyik terem úgy volt kiépítve, hogy a zene tökéletesen hangzott benne.

Marilyn lábai még fájtak, de az első emeletre vezető lépcsősort nem hagyta ki, ugyanis a lépcső zongoraként is funkcionált. Dennissel majd egy fél órát ugráltak rajta nagyokat nevetve.

Otto Nicolai német zeneszerző, orgonaművész és karmester viaszbábúját is megcsodálhatták. Ki volt állítva egy hatalmas citera és egy nagy basszus dob is, amin lehetett játszni.

     

A kiállítási tárgyak közt volt egy Schubert korabeli gitár, és Johann Strauss idejéből való hegedű.





Mozart, Figaro házasságának a karmesteri kottája, Mahler jegyzeteivel.


Vonósnégyes, Haydn találta fel, ez két hegedűből egy brácsából és egy csellóból áll. Annyiban különbözik a nagyzenekari felállástól, hogy nincs benne nagybőgő és minden hagszercsoportból csak egy van.


Ki volt téve egy komponálós játék is, amivel bécsi keringőt lehetett komponálni. Úgy működött, hogy volt két interaktív asztal, amin egy-egy dobókocka volt. Hatot lehetett dobni a kockákkal, és ketten együtt, véletlenszerű zenét lehetett alkotni. Marilyn és Dennis ezt a játékot is nagyon jónak találták, így ide is vissza-visszatértek. Itt egy jó kis videó róla:


A szállodában finom vacsora várta a fiatalokat, akik az egész napos túra után és az ebéd ellenére farkasétvággyal vetették rá magukat az ételre.

- Isteni ez a sushi! - mondta Marilyn, miközben egy hatalmas falatot kapott be.
- Nekem is nagyon ízlik. Nem is tudom, mikor ettem ilyet utoljára. Mindig különleges alkalmakkor eszek ilyesmit.
- Ez most különleges alkalom?
- Hát nem az? Bécsben vagyunk, szép dolgokat nézegetünk, jól érezzük magunkat, kiszakadunk a szürke hétköznapokból és a karácsonyi stresszből - sorolta Dennis.
- Végül is igazad van. És milyen szép ez a hely! Eddig csak két csövest láttunk, akik magyarok voltak. És nincs büdös kajaszag vagy pisiszag az aluljáróban.
- Láttunk csöveseket az aluljáróban. De ők nem olyan szakadtak, mint otthon. Le sem engedik őket oda, ha bűzlenek.
- Kóstold meg a halat is, nagyon jó. És igazad van, nagyon kultúrált ez a hely. Szívesen ideköltöznék!
- Hát én inkább valami melegebb helyre költöznék. Mondjuk Miami?
- Ott nincs is hó.
- Attól még el lehet utazni síelni, de te választod meg, hogy karácsonykor az óceánban akarsz úszni vagy síelni akarsz. Amúgy meg nincs is hó már karácsonykor. Pedig szánkózni én is szeretek.


- Hát én tele vagyok!
- Én is.
- Akkor két kör futás, hogy lejjebb menjen...
- Vagy visszajöjjön.
- Végülis... egyik verzió sem hizlal, csak az, ha tespedünk a fenekünkön.
- Megér ez ennyit?
- Á nem!

Viccelődtek a fiatalok, majd jót nevettek.

- Tudod, most nagyon jól érzem magam! - vonta közelebb a lányt Dennis.
- Én is. Olyan jó itt lenni! Tudod, hosszú ideje most vagyok igazán elégedett. Amióta visszakaptam a fiam, jól voltam, de most! Most nagyon jól érzem magam.
- Kezdesz helyrejönni. Ez szuper!
- Nekem mondod? Bár még nem tökéletes. Lelkiismeret-furdalásom van a fiam miatt, magam miatt...
- Ne várj mindent egyszerre! Ez egy folyamat, és hidd el, nem baj, ha döcögős az út.
- Te egy nagyon jó ember vagy! Annyi mindenben segítettél már nekem, igazán köszönöm!
- Igazán nincs mit. Remélem ezután sem csalódsz majd bennem!


- Nem valószínű, hogy tudnék csalódni.  Becsületes vagy, okos, és tettrekész.
- Jaj, még a végén elpirulok!

Észre sem vették, de egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz, és nem csak lelkileg. A távolság egyre csökkent köztük, míg elcsattant köztük az első csók. Amit követett a következő és még jó pár. 


Zavartan váltak szét és ültek le egymástól a lehető legtávolabb.

- Sajnálom! - mondták egyszerre.
- Nem lett volna szabad. Még csak most kezdesz túl lenni a férjed szemétségein. Én nem tudom mi ütött belém!
- Én nem... Miattad aggódom, Nemrég szakítottál Ditával. Még nem is vagy túl rajta.
- Én túl vagyok. azt hiszem. Nem akartalak lerohanni.
- Nem rohantál le. És nem vagyok cukorból. Jól esik az aggódásod, de jól vagyok.
- Sajnálom, tudom, hogy erős vagy.
- Mit szólsz, ha elnapoljuk ezt a beszélgetést, amikor nem vagyunk ennyire... felspanolva.
- Egyetértek. Nem hiszem, hogy meg tudnánk ezt most beszélni.


Az utolsó bécsi nap reggelén kicsekkoltak, és megkérték szépen a recepcióst, hogy a nagy csomagjaikat had hagyják ott, a vonat indulásáig, majd nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a városnézésbe.


- Mire vagy még kíváncsi? - kérdezte Dennis.
- A vásárra, a Parlamentre meg úgy az utcaképre összességében. Habár eddig sok dologban hasonlít Budapestre.
- Kivéve s szagokat.
- Így van. Itt nincs büdös. Csak az autók.
- Na de ilyen pókembert nem látsz minden nap!
- Ez tök jópofa! Ilyen kéne otthon is.


A parlament előtti fotózkodás nem maradhatott el.

- Szerintem a mienk szebb - mondta Dennis.
- Szerintem vetekednek egymással. De én most nem mennék be. Vagy te igen?
- Nem, én most egy jó kis vásárra és puncsra lennék vevő.
- A számból vetted ki a szót.



A Mozart puncs, a forralt bor és a narancsos puncs is nagyon tetszett mindkettőjüknek.

- És nézd, lehet kapni cipóban töklevest meg gulyárst. Kóstoljuk meg! - lelkendezett Dennis.
- Én is ezt akartam javasolni - értett egyet Marilyn. - Olya éhes lettem ettől a puncstól!
- Lefotózom a vásárt, amíg szerzel levest, oké? Én tököt kérek.
- Oké, én meg gulyást eszek. Majd megkóstolhatod ha akarod.
- Te is az enyémet.




























A vásár után elcsigázva és kicsit becsípve értek ki a pályaudvarra. Ott éppen a Mikulás és az Angyalok osztogattak ajándékot gyerekeknek, de szívesen álltak be egy fotóra is.


Marilyn nagyon jól érezte magát Bécsben, de örült, amikor végre hazaért. Először is átöltözött, és már rohant is be a gyerekszobába, ahol Krisz éppen az igazak álmát aludta. 

- Jaj szépségem! Milyen jól alszol. Akkor most nem veszlek fel.
- Nemrég aludt el - mondta Dita.
- Milyen baba volt?
- Ó, nagyon jó! Szépen játszik, megtanultunk kukucsolni, és csak egy éjszaka nem hagyott aludni. Szerintem az egyik foga volt a ludas.
- Gyönyörűm. Igen, az egyik felső foga még nincs kint.
- Mesélj, milyen volt Bécs?
- Annyira szép! Hozok inni, enni és mesélek.



És mesélt. Majdnem mindent, ami történt. Elmesélte a schönbrunni esős napot, az éttermi finomságokat, a tenger házát, a zene házát és a puncsivást a vásárban. A beszélgetésekről is esett szó, de a csókról nem.

Dita figyelmét nem kerülte el, hogy barátnője egy ponton zavarba jött, de nem tette szóvá. Helyette eldöntötte, bármi is lesz, nem húzza fel magát. Ugyanis ismerve barátnőjét és volt pasiját, majd miatta, Dita miatt nem akarnak majd  ismerkedni egymással. 

Végül elköszöntek egymástól és Marilyn örömmel nézgette még fiát elalvás előtt.



Másnap Marilyn és Dennis találkoztak, hogy megbeszéljék a Bécsben történteket. Kriszt addig átvitte Barbie-hoz.

- Alig tudtam Dita szemébe nézni. Hihetetlenül kellemetlen volt, amikor meséltem a bécsi túrákról és nem tudtam a szemébe nézni szinte a csók miatt.
- Nekem mondod? - mormogta Dennis. - Tegnap átjött a haveromhoz és engem is kikérdezett. De addig nem akarok mondani semmit, amíg nem tudom, hogy mi van velünk.


- És mi van velünk? 
- Nem tudom.  Jó volt megcsókolni téged. És jó volt veled túrázni is és beszélgetni.
- Én is így érzek. Jól érzem magam veled! 

Beszélgetésük közben észre sem vették, hogy valaki hallgatózik.

- Tudod én azt hiszem, nem lenne szép, ha összejönnénk. Dita - bármit is modd - nem hiszem, hogy örülne. Ráadásul a legjobb barátnőm. Olyan, mintha lecsaptalak volna a kezéről - sorolta az érveit Marilyn.
- Igen, én is így érzem, noha nem így történt. És nem tudom hogy mit gondolsz, de azt hiszem nem vagy túl még a Gabbal történteken - érvelt Dennis.
- Tudnék úrjra bízni valakiben, ha erre gondolsz... 
- Akkor mégis mire vártok még? - szólalt meg Dita.


- Jaj, de megijedtem! - kiáltott fel Marilyn.
- Mióta állsz itt? - kérdezte Dennis.
- Elég ideje, hogy tudjam, elcsattant egy két csók és itt bénáztok.



 Dita lehuppant két barátja közé és jól megölelgette őket, de félig derűsen, félig bosszankodva azért kicsit kiosztotta őket.

- Csak azt nem értem, ha csak az a gond, hogy én mit fogok szólni, akkor miért szerencsétlenkedtek? Hiszen elmondtam ezzel kapcsolatban a véleményem - mondta Dita.
- Nem is az, de mit fognak szólni a barátaink? - tette fel a kérdést Marilyn.
- Kit izgat? - kérdezett vissza Dita. Egyik sem tartotta a gyertyát.
- Oké, állj le. Nem csak ez a probléma. Én nem tudom, mennyi időt kellene adnom magamnak, hogy túl legyek a szakításunkon.
- És Én sem tudom, milyen lennék egy kapcsolatban. Az a helyzet, úgy érzem, tudnék szerelmes lenni, de nem tudom hogyan viselkednék.


- Akkor ne rám fogjátok a lelki bajaitokat! - szólt szigorúan Dita. - Ez már a ti dolgotok, de ne rám fogjátok, ha mégsem jöttök össze. Tudjátok, én nem beszélek a levegőbe: ha egyszer azt mondtam nem zavar, hogy tetszetek egymásnak, az úgy is van. Dennis a párom voltál és nem a tulajdonom. Tisztellek annyira téged is és Marilynt is, hogy nem nézlek tárgynak és nem kezdek hisztérika módjára nyafogni, hogy "a csúnya néni elvette a játékomat! Te, Dennis, saját önálló akarttal rendelkező felnőtt ember vagy, önálló gondolatokkal és érzésekkel. Marilyn szintén. Ki vagyok én, hogy megtiltsam azt, hogy szeressétek egymást?  - tette fel a logikus kérdést Dita.
- Igazad van! Sajnálom! Csak nem akartunk megbántani vagy fájdalmat okozni. - nézett Marilyn bűnbánóan barátnőjére. - És igen. Azt hiszem túl vagyok a Gabbal történteken, a házasságnak nevezett poklon és a váláson is, meg hogy Gab börtönbe került, de nem tudom, hogy viselkednék egy kapcsolatban.
- A volt férjed oda került, ahvá való. Egyébként tisztellek, amiért nem akarsz megbántani és amiért bevallod, hogy nem tudod, mit váltana ki belőled egy kapcsolat. Ehhez bátorság kell. - mondta Dita. - Másfelől Nekem nem az fáj, hogy tetszetek egymásnak vagy szeretitek egymást, értsétek meg. Nincs bennem harag irántatok. Nekem a szakítás fáj. Megpróbáltuk, kétszer is és igen, csalódás, hogy nem sikerült. Ez fáj nagyon. De ha nem működik, pedig hidd el, mi mindent megtettünk, akkor van ez így. Tanultunk belőle, továbblépünk. 
- Először is a saját érzéseinket kell tisztázni. - szólt közbe Dennis is - Azt hiszem, kicsit még zavaros minden, mert én is csalódott vagyok. Igen, ez a legjobb szó. Bennem sincs harag, csupán van bennem némi fájdalom és csalódás, mert nem sikrült. Viszont, ahogy mondtad, megpróbáltuk működtetni a kapcsolatot. Én is makacs voltam, néha önző is. Tanulok belőle aztán, ahogy mondtad "van ez így és tanulunk belőle és továbblépünk".
- Látjátok? Itt most nem elsősorban arról van szó, hogy én mit szólok majd. A többi már rajtatok múlik, mint már mondtam.
- Mit szólsz Marilyn, ha van kedvünk, talákozunk, ismerkedünk, akár baráti alapon, akár randi jelleggel, de nem erőltetünk semmit. - nézett a lányra Dennis.
- Én benne vagyok. Nagyon jó ötlet - lelkesült fel a lány.
- És ennek a problémának a megoldásához is én kellek? - tette fel a költői kérdést Dita, majd mindhárman jót nevettek.


A délelőtt további részét is együtt töltötték, megbeszélték a szilveszteri fellépést, csipkelődtek egymás szerelmi életén, majd délután ki-ki ment a saját dolgára.



Sajnos a Haus der Musik nyújtotta élményt nem lehet képekben és egy videóban visszaadni, de a belinkelt két videó és a saját videó talán segít abban, hogy Nektek is felkeltse az érdeklődéseteket ez iránt a fantasztikus kiállítás iránt.