2013. december 22., vasárnap

Az új fiúk

Először is, elnézést mindenkitől az eltűnésért! Láttam a bejegyzéseket, mindenkié nagyon tetszik, de a helyzet, hogy éppen ma délutánra készültünk él a párommal a "Fészekrakó" projekttel. Tényleg, minden új bejegyzéseteket igyekeztem figyelemmel kísérni, de kissé elhavazódtunk. Eddig pakoltunk, rendezkedtünk, még fényképezni sem volt időm... :( De ma végre készen vagyunk! Holnap pedig már készülnek új képek remélhetőleg Kevin és Sindy esküvői készülődéséről is. 

Azonban nálunk még van kis kavarás, mert a párom megy 24-én Zalába, így sajnos, külön töltjük a karácsonyt. De éppen ezért ma megkaptam a karácsonyi ajándékomat.

Két igazi néger srác! Végre Xolanie is találhat párt magának!

Terveim szerint a törülközős Derek lesz (Gyilkos Elmék: Derek Morgan), a másik pedig megtartja igazi nevét: Steven.


Xolanie máris beállt pózolni a fiúkhoz.


Ezen kívül még lesz valami más is, amit a Jézuska fog hozni, csak még nem ért ide. Valami könyv, és már nagyon kíváncsi vagyok rá. Párom szerint csak karácsony után érkezik, de már egy hete meg kellett volna jöjjön, csak a külföldi posta szarozik... Én meg már tűkön ülök!

A párom USB-és hűtőt kapott, fél literes üdítő is befér, illetve a másik, amit anyum vett neki, egy szivargyújtós  autóba való ital hűtő/fűtő.


 És a dobozokon a kép, ami alapján kiválasztódtak az ajándékok Tominak:


Annyira beléjük gyönyörödtem, hogy igazán nem is az érdekelt, én mit kapok, hanem az, hogy ő mennyire fog örülni annak, amiket tőlem kap.


Nos, teljes a siker, én is imádom az új fiúkat, és ő is a két kis kütyüt. :)
ÉS KÉSZ A SOK PAKOLÁS ÉS "FÉSZEKRAKÁS", ÉS NAGYON BOLDOG VAGYOK!

2013. december 11., szerda

Kellene egy kis segítség

Nem nekem, hanem az egyik babának, ugyanis a keze eléggé ócska műanyagból van és reped, törik. Egyébként sehol máshol nincs ilyen probléma, szerintem a mellkasa másféle műanyag, mert az teljesen ép.

Szegénykém ugyan nem a legszebb, de én nagyon szeretem és sajnálnám kidobni/bedobozolni és polcra tenni.


Ma reggel ragasztottam vissza a csuklóját. A válla már egy korábbi műtéttől ilyen.


És a másik kezével ugyanez a helyzet.


Szóval aki tud nekem egy jobb és bal kezet küldeni azt meghálálom! Egy egész babát nem szednék szét, hogy ennek legyen keze, azt sajnálnám.
Mindegy, hogy egyenes, vagy hajlított kezek, nem ragaszkodom az "eredeti" formához.

Előre is köszönöm!

2013. december 10., kedd

Átköltöztünk

Vasárnap este átköltöztem a páromhoz. Elég sok még a pakolni való, de nem feledkeztem meg Sindy és Kevin esküvőjéről, karácsony előtt szeretném megtartani (különben Sindy nem fog beleférni a menyasszonyi ruhába nagy hassal, és a nászutat is megbonyolítaná).

Néhány kis probléma viszont felmerült:

- A Barbie villát nem tudom ideköltöztetni, így viszont a babák nagy része hontalan.
- Hová kerüljön az új villa,
- Mikor készüljenek a fotók az esküvő szervezéséről és hol,
- ugyanez vonatkozik a turné fotóra és videóra is, amiből klip készül majd....

A babák nem aggódnak, egyrészt szerintük ez buli, másrészt ismernek annyira, hogy úgyis kitalálok mindent, sőt, most még egy nagy csoportkép erejéig is összeálltak. 




2013. december 1., vasárnap

Új hölgyek

A kedvesem tegnap meglepett Mikulásra. Igaz, csak jövőhéten lett volna esedékes a dolog, de közben a munkánk gyümölcse beért (pakolás, selejtezés, szépítgetés) és jövőhét végén cuccolok át hozzá teljesen, így a pakolás-rendezkedés, utómunkák közepette nem biztos, hogy szerencsés lett volna.... 

Tehát én már igen régóta (talán tavasz óta?) nézegettem a Snow Sensation babát az Aprodon, de valamiért sosem vettem meg. (A megfontolt vásárlók közé tartozom, van, amikor több hónapig agyalok még egy könyvön is, hogy kell-e, mire eldöntöm, hogy igen.... vagy nem... és van amikor épp emiatt csúszok le valamiről.) 

Amikor megláttam a hölgyikét a díszszatyorban...HŰŰ!!! Ő az első gyűjtői babám, és nagyon-nagyon-nagyon..... NAGYON!!! ÖRÜLÖK NEKI! Nem is lehet itt a blogban jobban kifejezni, mennyire! 


Ezt a képet sikerült készíteni róla. Kis zenélő hógömb is van hozzá :) Olyan szuper!


Na jó, igen, távolabbról már nem is fotózhattam volna... Talán egy-két történetben fog szerepelni, mint modell, de nagyon fogok rá vigyázni, és inkább csak a polcon lesz... vagy a kezemben és nézegetem :) Azért kapott szép nevet is:  Elizabeth.


A másik hölgy kicsit előbb érkezett Steffi Love baba. Őt egy bevásárlóközpontban láttam meg. Nagyon jó kis fürdőszoba volt hozzá! Barátommal közösen vettük (ő megvette én meg utána meghívtam ide-oda cserébe.)


És kérem szépen, a tükör tényleg tükör és nem olyan fóliás bigyó, mint régen voltak a Barbie babákhoz való tükörfélék! Volt hozzá sok kis kiegészítő: szivacs, szappantartó, fogkefés pohár stb... (Tényleg! Gyerekkoromban volt egy Barbie fürdőszobám, elő kéne szedni azt is.)


Nos, a hölgy vagy nem szégyenlős, vagy már megizzadt a dobozban való ácsorgásban, de úgy gondolta, ő most letusol.

Őt Dr. Szöszi után neveztem el, mert mindene rózsaszín: Elle Woods. És ő, mint már kitaláltátok, ügyvéd :)


2013. november 23., szombat

Szülők

A közelmúltban szert tettem néhány új babára, akik majd A SZÜLŐK lesznek.

Nos, ők lesznek majd Kevin szülei az esküvőn (Meg majd Kené, Cole-é stb...)


Volt velük egy néger kisbaba, szerintem nagyon cuki! A teste olyan babzsák-féle, szerintem kicsit nagyobb, mint egy "átlagos" Barbie kisbaba, viszont én beleszerettem. 
A kisbaba természetesen Xolanie gyereke lesz, amint találok csoki fiút Xolanie mellé... 


Egyébként a babákat eredetileg nem magamnak szereztem, de galád és önző, sőt gyarló vagyok, így ők most maradnak.

A hölgy pedig régebben idekerült, de egyelőre még nem jutott neki szerep, ezért nem is mutattam be. Nos ő majd Sindy és Sidney anyukája lesz (az esküvőig meg majd egy apukát is kéne szereznem)...:) Csak olyan nehéz a választás :)


És a néger kisbaba Raquaelle kezében, hogy láthatóak legyenek az az arányok. És Raquaelle lesz Barbie anyukája (majd egyszer, amikor Barbie és Ken tartja az esküvőjét) :)



Így visszaolvasva, tulajdonképpen van egy komplett kívánságlistám: minimum 5 pasi, az egyik legyen néger... Szóval, ha valaki lát egy helyes néger pasit, jó árban, szóljon nekem LÉÉÉGYSZÍÍÍÍ  X D  KÖSZI!

2013. november 19., kedd

Gyomorrontás?

Nos, tudom, hogy vannak lemaradásaim és elmaradásaim a blogot illetően, mentségemül szolgál viszont az, hogy járok vezetni tanulni, emellett készülök átköltözni a páromhoz és ezt khm.... hogy is mondjam... némi takarítás-selejtezés előzi meg nála. (Egészen pontosan az én kis hangyácskám igen sok cuccot gyűjtött be, így igen sok meló van még és vár még ránk, mire beköltözök teljesen.)

Most viszont kanyarodjunk is vissza a történethez. Kevin Sindy történetét ott hagytam abba, hogy Kevin megkérte Sindy kezét, amire a lány igent mondott.

Kevin és Sindy a leánykérés óta együtt élnek a Villában. A srác reggel a szokásos rutinban készült a munkába, a lány pedig éppen itthon van, csak jövőhéttől indul a következő turnéra, így ő még lustálkodhat kicsit.


- Jó reggelt Kedvesem! - köszönt Kevin Sindy-nek, amikor észrevette, hogy a lány figyeli. - Felébresztettelek? Ne haragudj!
- Szia Kev! Nem te ébresztettél fel. Hányingerem van, nem érzem jól magam. 
- Hozzak egy pohár vizet? - kérdezte aggódva a srác.
- Nem, azt hiszem most már jobb egy kicsit. A tegnapi vacsora ülte meg a gyomrom - mélázott a lány. - Olyan finom volt és olyan jól esett, hogy nagyon teleraktam a gyomrom.... Ugyanakkor meg mintha most épp éhes lennék, de az is elképzelhető, hogy csak a sav bántja a hasam...
- Szerintem maradj ágyban én pedig készítek neked pirítóst és hozzá iszol egy kis narancslevet - mondta Kevin.
- Jaj Kev! Ne emlegesd a narancslevet, rágondolok és kitör a frász! A pirítós jól hangzik tejjel és olyan csemege szalámival. A csípős most nem esne jól. 



Kevin hamar a konyhába sietett és elkészítette a reggelit Sindy-nek. Sindy hálásan mosolygott kedvesére, s reggelizés közben megígérte Kevinnek, hogy áthívja a testvérét, ha továbbra is rosszul érzi magát.


Miután Kevin elment, Sindy visszabújt aludni egy keveset, de alig egy órányi szendergés után ismét rosszul lett, le kellett mennie a fürdőszobába, ahol viszont látta a reggelijét a tegnapi vacsorával együtt.... ezt a menetet még kétszer megismételte a délelőtt folyamán, két fürdőszobai  látogatás közt pedig végigolvasta az új magazinokat, amiket még a múlthéten vett igyekezett pihenni, kiheverni a gyomorrontást. Végül, ugyan még nem volt túl jól, de úgy döntött, hogy felöltözik és lemegy beszélgetni a többiekhez, amikor megérkezett Sidney.

- Szia Sidney! Hát téged meg mi szél hozott?
- Kevin felhívott, hogy reggel nem voltál jól. Most hogy vagy?



- ÓÓ édesem! Azóta már rókalesen is voltam.
- Felhívhattál volna! Tudod, hogy ma szabadnapos vagyok. És egy ápolónő sosem árt egy beteg mellett.
- Nem vagyok beteg! - tiltakozott Sindy. - Egy kis gyomorrontás még nem a világ vége! 
- Azért megengeded, hogy kicsit megnézzelek? Vérnyomás, pulzus, miegymás? - kérdezte Sidney.
- Ha nagyon akarod... - adta be a derekát Sindy. 



- Most pedig hozok neked egy kis levest meg egy grill húst krumplival. Barbie főzött, találkoztam vele a konyhában, azt mondta egész nap csak egy kétszersültet ettél, az is visszajött. Azt eszed meg ami jól esik. - mondta testvérének Sidney.
- Barbie nagyon jól főz! És a grill hús említésére is folyik a nyálam, az most jól esne!

Míg Sindy evett, a két testvér tovább beszélgetett. 

- Kevinnel minden rendben? Pletykálhatsz, nem fogom visszamondani ám - somolygott Sidney.
- Ó, Kevin csodálatos! Éppen azon gondolkozunk, hogy karácsony előtt tartsunk kis esküvőt, család és egy két barát, vagy tavasszal egy nagy lagzit, ahová mindenkit meghívunk. 
- Karácsony mindjárt itt van... Ha előtte akartok esküdni, akkor bizony bele kell húzni. A turné miatt hezitálsz?
- Nem, a fellépéseink megszokott időközönként vannak, az nem kavar be. Csak én kis esküvőt szeretnék, de nem akarok megbántani senkit, hogy nem hívom meg.
- És Kevin?
- Neki mindegy mekkora és milyen, azt mondta, neki az a fontos, hogy a felesége leszek - mondta Sindy. Aztán eltolta magától a grillhúst, aminek csak a felét ette meg, mert megint émelyegni kezdett. 
- Jaj Sindy! Olyan hülyeség jutott eszembe - szólalt meg hirtelen Sidney.
- Ne kímélj, mondd!
- Nem vagy te várandós?
- Hát... Nem... Nem is tudom... 
- Van nálam teszt is, azt lent hagytam az orvosi táskában.



Sindy kétkedve fogadta a felvetést, de azért elsietett megcsinálni a tesztet. Nem sokkal később a két lány a szobában toporogva várta a végeredményt, másodpercenként nézve a tesztet.


- ÚR ISTEN! POZITÍV! - kiáltotta Sindy. - Nézd! Látod? És ez tuti?
- Hé! Nyugi! Hát nagy százalék esély van rá, hogy babát vársz. Figyelj! Susy bent van a kórházban, délutános, menjünk el, legyünk biztosak.
- Oké. Rendben, lássuk... Kell egy nadrág, egy felső. Igen. Ja és a poncsó. Hűvös van kint?


A lányok beszóltak a kórházba, s Susy még tudta fogadni a két lányt a rendelőben. Szép őszi idő volt, ugyan kicsit ködös, de viszonylag meleg. A két lány azonban nem áll le megcsodálni az ősz színeit, Sindy nagyon izgatott volt, minél hamarabb tudni akarta, mire számíthat. Persze, hogy vágyott gyerekre, egyre jobban, de Kevinnel épp csak egymásra találtak...


- Szia Susy! - köszönt Sidney. - Ő az ikertesóm Sindy. 
- Jó napot! Nos mi a panasz? - kérdezte kedvesen a doktornő.
- Reggel émelyegtem, rosszul voltam. Úgy gondoltam, csak gyomorrontás... Aztán a tesóm rábeszélt egy terhességi tesztre és úgy tűnik, babát várok - foglalta össze dióhéjban a nap eseményeit Sindy.
- Hát akkor nézzük meg, rendben? Sidney, te is be szeretnél jönni?
- Nem, inkább kint várok, a vizsgáló igen szűk.


Sidney tűkön ült és már nagyon szerette volna tudni, hogy most akkor nagynéni lesz-e vagy sem. A doktornő és a testvére bő negyed órát töltött a vizsgálóban és vagy nem beszéltek, vagy nagyon halkan sugdolóztak, de egy árva szót sem hallott.


Bent a vizsgálóban Susy alaposan megvizsgálta Sindy-t, közben biztatta a lányt, hogy már nincs sok vissza a vizsgálatból.

- Nos, gratulálok, kismama! - mosolygott a vizsgálat végén Susy.
- Tényleg kisbabám lesz?

Sindy kicsit sokkoltan öltözött fel és lépett ki a rendelőbe a tesójához.


- Úgy gondolom a méhe és az utolsó "mikulás-nap" alapján, hogy két hét múlva esedékes egy ultrahang vizsgálat - fordult még pácienséhez Susy.
- Szóval mégis babát vársz? - kotyogott közbe Sidney.
- Igen, kisbabám lesz - válaszolt Sindy. - Akkor két hét múlva itt leszek doktornő - fordult vissza Susyhoz.


A lányokat izgalommal töltötte el az új fejlemény. Egy kisbaba! Egyiküknek sem volt kedve hazamenni, így a parkban, ahol aznap oly sietve átszaladtak a kórház felé,  most leültek beszélgetni. 

- El tudsz képzelni engem, mint anyát?
- Igen, hiszen mindig is jól kijöttél a gyerekekkel.
- Jó, viszont az más. Más gyerekét eldajkálod, játszol vele, de aztán visszapasszolod a szüleiknek - okoskodott Sindy.
- Örülsz a babának? - kérdezte testvérét Sidney
- Igen, nagyon! Már vágytam rá, hogy anya legyek. De azért kicsit meg is ijedtem.
- Ugyan mitől? Ha vágytál rá...
- Ez egy nagy felelősség! Vajon jó anya leszek? Mindent meg tudok adni majd neki? - vágott húga szavába Sindy, majd kicsit elmélázott. - Kevin majd jól meglepődik. Kíváncsi leszek, mit szól hozzá.... De... de mi van, ha Kevin még nem akar gyereket? Meg sem beszéltük, nem is terveztük! Akkor vajon megtartsam? Vagy vetessem el, esetleg adjam örökbe? Vagy neveljem egyedül?
- Hééé! Ne szaladj így előre, Kevin még nem is tudja a hírt! És miből gondolod, hogy nem fog örülni? De ha úgy is van, akkor is, inkább add örökbe vagy légy egyedülálló anya, mint hogy egy lelkileg és fizikailag is megterhelő procedúrát vállalj be.


Kevin eközben a műhelyben egész nap a kedvesére gondolt. Végül olyan három óra magasságában eldöntötte, hogy hazamegy, sőt, nem is kellett volna bemennie dolgozni, inkább ápolhatta volna Sindy-t. A gondolatot tett követte, és elindult haza. A parkban viszont két alak igencsak ismerősnek tűnt a távolból, így arrafelé indult. Amikor közelebb ért, rájött, hogy igaza volt, kedvesét és annak tesóját látja ücsörögni, beszélgetni.

- Sziasztok! - kiabált már messziről.
- Jaj, Atyám! Ez Kevin! - rémüldözött Sindy.
- Nyugalom! Csak mondd el neki a történteket - biztatta Sidney.  


Amikor Kevin odaért a lányokhoz, először azt hitte, nagy baj van, mert Sindy elég szomorúnak... vagy bűnbánónak? tűnt.

- Szia Kev! - bújt barátjához a lány.
- Mi a baj, szomorú vagy. 
- Hát, nem tudom, hogy mit fogsz szólni - habozott Sindy. - Igazából már én sem tudom...
- Mondd már! Valami baj van? Megijesztesz! - nógatta a fiú.
Sindy vett egy nagy levegőt, majd barátja szemébe nézett és a mondat csak úgy kibukott belőle:
- Kevin, én várandós vagyok! - majd a pillanatnyi döbbent csöndben magyarázkodni kezdett. - Ne haragudj, tudom, ezt nem beszéltük meg, de bármi is lesz, megtartom a babát! Én nagyon sajnálom, ha még nem akarsz gyereket, ezt én sem terveztem, de...
Kevin itt unta meg a szóáradatot, gyöngéden rátette mutatóujját a lány szájára.
- Kicsim! Én olyan boldog vagyok, hogy azt el sem tudom mondani! Persze, hogy megtartjuk! Miből kombináltad ki, hogy nem akarom ezt a babát?
- Nem beszéltük meg...
- Na és! Inkább jöjjön előbb, mint soha! Hány nő, hány család van, akiknek nem lehet babájuk! Nekünk szerencsénk van!


A trió még egy kis ideig a parkban andalgott, körbejárták a Feneketlen-tavat, Kevin szendvicsét a kacsák ették meg. A nagy andalgásban Kevin kissé elgondolkodva vonta ölébe kedvesét.

- Akkor azt hiszem, az esküvő időpontját máris eldöntötte a baba. Tartsuk meg karácsony előtt, akkor még nem lesz nagy pocakod, és tudsz táncolni is. 
- És kis esküvőt vagy nagyot terveztek? - kérdezte Sidney.
- Az arany középútra szavazok. Nem csak a tanúk lesznek meg a közeli rokonok, hanem még egy-két jó barát is - mélázott Kevin.
- De hogyan fogjuk megszervezni, ha többen lesznek? - kérdezte Sindy.
- Megoldjuk - nyugtatta meg Kevin. 



Hölgyeim, kedves anyukák! Az a helyzet, hogy én még nem voltam várandós, a neten meg sok fals dolog van fent... A környezetemet már nagyjából kikérdeztem, de aki a vizsgálatokról és a várandósságról pár saját tapasztalatot megoszt velem, azt szívesen fogadom, hogy hiteles legyen a sztori az elkövetkezendő időszakban. Köszönöm!

2013. november 5., kedd

Halloween

Egy héttel később

Xolanie egyedül üldögélt otthon, a lakóbuszban. Az estéjét úgy tervezte, hogy egy helyes pasival tölti Barbie buliján, de a srác, mint kiderült, két vasat tartott a tűzben. Ugyan feldíszítette a kis lakást, és cukorkáról is gondoskodott, de mégsem akarta a gyerekek érkezését megvárni. Aludni vagy sírdogálni volt kedve. 

- Nem lehetek ennyire naiv, hogy nem vettem észre a pasin, hogy titkolózik! - gondolta elkeseredetten. 


 Éppen letette az újságot és lefekvéshez készült, amikor csengettek.

- Nem hagyjuk, hogy itt búslakodj egyedül! - mondta Phoebe, mikor a lány ajtót nyitott.
- Nem ér egy pasi annyit! - tódított Kinga.

Ők ketten Xolani legjobb barátnői.

- De nem akarok elmenni. Itthon akarok lenni - mondta Xolanie.
- Nem is terveztük a kimozdulást. Hoztunk kaját és piát. De át kell öltöznöd, maszkot is kapsz - mondta Phoebe, aki vámpírnak öltözött, majd hozzátette - A Halloween jelmezben az igazi!
- És nem maradunk sokat! Amint a gyerekek elmentek, mi is megyünk, ha akarod - biztatta Kinga boszorkány.

 

Végül Xolanie nem kérette sokat magát, beengedte barátnőit. A lányok gondoskodtak sütiről, salátáról, innivalóról, de vacsiról nem, így végül előkerült egy fagyasztott pizza is.


A gyerekek érkezésekor már Xolanie is jobb hangulatban volt. Egy darabig elnevetgéltek a gyerekekkel, majd visszabújtak a lakóbuszba és hajnalig folytatták a beszélgetést. 


A lányok jelmezei:


Lucy is kitett magáért. sütött-főzött, jelmezbe bújt és már egy héttel korábban férjével feldíszítette a házat. Estére nem volt más dolga, mint epedve várni a vendégeit, illetve a hatalmas ágyat valahogy kivonszolni a nagyszobából. Végül, mivel nem boldogult, felhívta testvérét és Steffant, hogy jöjjenek előbb és segítsenek neki.
Steffan, mint Hannibal Lectel és Stefanie, mint boszorkány érkeztek meg. Átrendezték a lakást, a kisebb szobába vitték a franciaágyat, felvitték az egyik fotelt a konyhából, a kis asztal a nagyszobába vándorolt, amire az ételek-italok kerültek.


Éppen végeztek a bútorokkal, amikor befutott Sindy és Kevin, alkalomhoz illően, mint a halott menyasszony és halott vőlegény. Lucy sem sajnálta a festéket, de ő csak "mezei" zombivá alakult. 


A buli kezdett beindulni. Sindy és Kevin mindenkivel koccintott az eljegyzésük alkalmából, s talán a sok pezsgő miatt egyből táncra perdült a bizarr pár.



Később Lucy és Sidney éppen a konyhában szöszmötölt, amikor befutott Spencer.

- Nahát! Ez ám a meglepetés! - örvendezett Lucy.
- Látom kitettél magadért. Milyen a buli? - kérdezte Spender, majd megölelte feleségét. 
- Határozottan hangos, és nagyon kellemes - válaszolt Sidney Lucy helyett.
- Az az igazi, nem? - mondta bágyadtan Spencer.
- De nem tűnsz túl fittnek, szívem. Minden rendben? - kérdezte aggódva Lucy.
- Eléggé keveset aludtam, a "kedves" elkövetőnk nem hagyta a csapatot pihenni. 
- Akarod, hogy elküldjem az embereket? Aludjuk ki magunkat? - kérdezte Lucy.
- Nem. Benézek kicsit a többiekhez, aztán ha meguntam, lefekszem  a másik szobában. Legfeljebb olvasok vagy zenét hallgatok, amíg a többiek itt vannak. 

 

Spencer felment az emeletre, ahol köszönt a kis társaságnak, Gratulált Kevinnek és Sindy-nek az eljegyzéshez, majd amikor megfordult szembe találta magát egy maszkos alakkal. Nem kellett sokat töprengenie, minek öltözött Steffan.


- Á, szia! Ha jól tippelem te Dr. Hannibal Lectel vagy - köszönt Spencer Steffannak.
- Igen ő. Nagyon szeretem Anthony Hopkins alakítását a filmben. Vajon tényleg létezett egy ilyen ember, vagy csak fikció? Minden esetre a színész nagyon is szerethetővé tette a karaktert. Emberivé, nem olyan gyilkológéppé. A horrorfilmekben látni a legtöbb majmot, aki színésznek hiszik magukat, pedig egy összetett karakter megformálására nem képesek.
- Eredetileg senki sem tudja, hogy az író kiről mintázta Hannibal karakterét - Spencer kezdett belemelegedni a magyarázatba. Ha nem tanulmányozná naponta az emberi viselkedést, akkor is sok információt tudott volna megosztani Steffannal, hiszen olyan memóriával rendelkezik, hogy szinte mindent megjegyez, amit elolvas. Így azonban még a karakter személyiségjegyeit és a feltételezett ihletők neveit is fel tudta sorolni, akiket a Hannibal írója említett az interjúk során. 
- A legvalószínűbb, hogy Harris egy mexikói börtön gyilkosáról, Dykes Askew Simmonsról és a börtönorvos Dr. Salazar személyiségéből hozta össze Hannibal karakterét. Egyes források szerint Salazar is gyilkos volt. Más források szerint a dokumentumfilmekből ismert elkövetők életét tanulmányozta. Minden esetre a színész alakítása nagyon jó. Nem olyan egysíkú, mint a horrorfilmek szörnyetegei. Tudod, a munkám során én sok különböző elkövetővel találkoztam és ők sem csak feketék vagy fehérek, függetlenül a tetteiktől. Hannibal karaktere is fel van építve. Traumáktól sújtott gyerekkor, nélkülözés, végignézte amikor a húgát megölték, árvaház.... Majd érzéketlenné válás... - Itt vette észre, hogy Steffan elvesztette a fonalat. 
- Aha - nyögte Steffan. Ez több információ volt, amit fel tudott dolgozni, de hát ismerte Spencer mindenre kiterjedő tájékozottságát, így nem nagyon lepődött meg a hosszú monológon. 
- Elnézést, elkalandoztam - mondta bűnbánőan Spencer. - Nyugodtan állíts le legközelebb, ha sokat beszélek.
- Ne butáskodj! Nagyon érdekes volt amit mondtál, csak az a helyzet, hogy nem mindig tudtalak követni. A személyiség fejtegetésénél kissé elakadtam. De szívesen beszélgetek veled, érdekel a munkád és Hannibal is.

Így aztán Spencer és Steffan félrevonult beszélgetni, és később a többiek is csatlakoztak. Jobban élvezték, mint az értelmetlen, Halloweenkor előadott horror sztorikat. Lucy büszke volt Spencerre, hiszen férje alapvetően visszahúzódó ember, de ma ő volt a társaság középpontja.
 

Késő este aztán a gyerekek is megérkeztek, és csokit vagy csínyt játszottak. Lucy lesietett hozzájuk és biztatta őket, bátran vigyenek édességet. 


Végül Spencer nem bírta a hosszú estét, így elvonult a másik szobába olvasni, de bíztatta a vendégeket, nyugodtan maradjanak, érezzék jól magukat. 

Steffan és Kevin minden lányt megtáncoltatott az éjszaka folyamán, és oly annyira jól sikerült a buli, hogy végül egészen kivilágosodott, mire a vendégek elmentek. Lucy fáradtan, de elégedetten bújt be férje mellé aludni. 



 A villában is nagy volt az ünneplés. 

Ken nőnek öltözött be, Barbie viszont pasinak. Azonban voltak néhányan akiknek nem volt kedve beöltözni, például Fanni és Dennis is közéjük tartozott. 


Cole viszont kitett magáért. A házban fellelhető összes gézt magára tekerte, aztán piros festékkel összemaszatolta magát és múmiaként parádézott.  Ryan Sweeny Todd képében riogatta a társaságot. Még egy  pengét is szerzett, olyat, amilyet a borbélyok használtak régen.


De nem mindenki öltözött be szörnynek. Dita és Amanda kitalálta, hogy jó tündér képében próbálják ellensúlyozni a fiúkat. Szegény Ann viszont nehéz helyzetbe került: Eltörte a lábát, mert ablakmosás közben leesett a létráról, így először be sem akart öltözni. Ryan viszont kitalálta, hogy béreljen vagy varrjon magának sellő jelmezt, így ő sem marad ki a mókából. Susy mivel nem tudott dönteni az űrlény, fekete angyal és a zombi jelmezek között, leegyszerűsítette a problémát: csak egy maszkot tett az arcára, mondván a kevesebb néha több.


Íme a bizarr páros közelről. Barbie még borostát is festett magának, Ken pedig kicsit túlzásba esett a sminket illetően.


Az élet csak a gyerekek látogatása után indult be igazán.
Habár sok furcsát láttak aznap este, a kölykök mégsem számítottak rá, hogy maga Sweeney Todd nyit ajtót nekik. Kissé megszeppenve fogadták el az édességet, majd amikor meglátták a múmiát és a nőnek öltözött Kent, jobbnak látták kereket oldani. A felnőttek jót mulattak a gyerekek megszeppenésén és elképzelték, kinek milyen lesz a gyereke, s vajon fognak-e halloweenkor beöltözni és csokit követelni szegény szomszédoktól.


Ryan nem hagyta szerelmét unatkozni. Amikor épp senki sem táncolt, berakta a közös számukat a lejátszóba, ölbe kapta Annt és lassan táncolt vele.


Összességében sok nevetéssel és tánccal folytatódott az este a villában.  Éjfél után viszont leültek körbe a sötétben és rémisztő történetekkel borzolták egymás idegeit égészen addig, amíg Dennis viccből benyomott egy jó hangos mennydörgéses videót a számítógépen. Mindenki jól frászt kapott, és a tréfás kedvű srácnak bizony össze kellett húznia magát, amikor többen beígérték a nyaklevest, mint "desszertet" vacsora utánra.
Innentől viszont senkinek sem volt kedve mesélni, így ismét a táncparketten kötöttek ki.


 UI:

 * Elnézést Spencer hosszú monológjáért, de a karakter megköveteli a bőbeszédűséget és az okoskodást.
** Ha valaki tud magyar eladótól megfizethető néger babát (nem baj, ha nem mattel, csak sötét legyen a bőre), sikítson, szegény Xolanie kissé rossz kedvű, mert nincs barátja.
*** Bocsi a bontásért, egyben kezdtem el feltenni a sztorit a boltos jelenetekkel, de kissé hosszú lett a dolog, inkább szétszedtem kicsit.