2013. szeptember 30., hétfő

Mozi-titok

Na annyira nem nagy titok, így megosztom veletek is :)

Szóval...
Kell hozzá:
- egy laptop, vagy LCD TV,
- kell egy nagyobb papírdoboz tető (erre tesszük rá a laptopot vagy a TV "állványát" (vagy nem tudom minek hívjam... szóval amin maga a képernyő van) eltakarjuk vele, hogy csak a képernyő látszódjon.),
- kell még nagy karton ( ízlés szerinti mennyiség),
- fotelágy támlái,
- néhány ülőalkalmatosság a babáknak,
- és egy üres szobafelület, ahol építkezhetünk... szó szerint :)

Mutatom:

Először is elkészülnek a falak dobozból vagy a fotelágy támláiból, majd a vetítő és a székek. A moziban leejtősen vannak elhelyezve a fotelok, így a hiteles hatás miatt itt is az első sor alacsonyabb, mint a második. 


Igen, itt jöttem rá, hogy a napozóágyak alá én a kartonos cigi dobozát raktam be a második sorba. Itt már látszik a szintkülönbség a nézők között. 



Az ülőkék nem voltak szépek, így egy sima kartonnal eltakartam, ha mégis látszana valami, akkor az a karton legyen. Mivel a moziban az egyetlen fényforrás a képernyő, kartonnal letakartam az egészet.


Íme, két baba közt fényképezem egyelőre a szekrény elejét.


Aztán beraktam kedvenc filmem és elkezdtem lejátszani. Jobb a DVD film, mint a sima tv műsor, ezt annyiszor állítod meg, tekered vissza, ahányszor kell. A TV esetében az a jobb, ha csak a képernyő látszik, így javaslom, ott is használjatok valamit, ami eltakarja a lábát a TV-nek.
Ez az új kép, Másnaposok egyik jelenetével;


És ez a múltkori a Szállítóval. Majdnem tökéletesen reprodukáltam magam :)



Remélem Ti is készítetek mozit, remélem szebbet, mint én :) Jó alkotást hozzá!

2013. szeptember 25., szerda

Mozi



Kevin végre új megrendeléseket kapott, így az asztalos műhelye kezd beindulni. Egy neves fürdő például egyedi napozóágyakat és asztalokat kért tőle, de szobabútorokat is rendeltek néhányan a sráctól. Sindy délután úgy döntött, meglátogatja kedvesét a műhelyben. Kevin éppen az egyik napozóágyat csinosítgatta, mikor kedvese "besettenkedett" hozzá.

- Szia Kev! 
- Sindy! 


Kevin felpattant és kedveséhez sietett. 
- Mi szél hozott? - kérdezte, miközben megölelte a lányt.
- Még nem voltam a műhelyben, kíváncsi voltam rá. Egész nap próbáltunk a bandával, nagyon készülünk a turnéra. Aztán úgy gondoltam, beugrok megkérdezni, háta van kedved csinálni valamit este, közben meg megnézem milyen a kis birodalmad - mosolygott Sindy.
- És hogy tetszik a birodalmam? - kérdezte Kevin, miközben puszikkal halmozta el Sindyt.
- Nagyon szép! 



A beszélgetést azonban nem tudták folytatni, mert Lucy és Spencer lépett be az üzletbe.

- Sziasztok! - üdvözölte a párt Kevin. - Tudok segíteni valamiben?
- Sziasztok! Rosszkor jöttünk? - kérdezte Lucy. 
- Nem, mi csak az esti programon tanakodtunk - válaszolt Sindy.
- Nos, mi éppen vettünk egy házat, de csak elvétve vannak bútoraink - mondta Spencer.
- Igen, épp van két fotelünk, bölcsőnk, ezeket nyertük a babatalálkozón, meg egy ágyunk, de nincs konyhaszekrényünk, szobabútorunk, asztalunk - nevetett Lucy. - Abszolút a nulláról rendezkedünk be.
- Hűha! - nevetett Kevin is. - És pontosan milyen bútorokra gondoltatok? Milyen fából, mekkorák?
-  Kedvelem a diófát, a tölgyet és a gesztenyét, a cseresznyét is - mondta Spencer.
- Én az ébent, a diót és a cseresznyét - sorolta Lucy is. 
- Oké, és milyen színűek lesznek a falak? - tudakolta Sindy.
- A konyha világoszöld, a fürdő világoskék, a háló meg valamilyen gyümölcs színű - mondta sután Spence.
- Halvány zöld és kék. A szoba meg barackszín - nevetett Lucy.



Hosszas tanakodás után megegyeztek, hogy a konyha legyen diófából, a szobabútor esetleg tölgyből vagy cseresznyéből. Közben Kevin mutatott pár asztalt Spencernek és Lucynak, akik még ma szerettek volna legalább egy étkezőasztalt a konyhába. 


 Végül a kiválasztott asztallal Lucy és Spencer elindultak az autóhoz, amit ezúttal Spencer főnöke adott kölcsön nekik. Kevin segíteni akart a cipekedésben, de Lucy köszönettel hárította az ajánlatot.


- Milyen programra gondoltál? - lépett közelebb kedveséhez Kevin, miután Spencer és Lucy távozott.
- Szeretek moziba járni! 
- Én is. Képzeld, van nem messze egy nosztalgia mozi. És úgy tudom, ebben a hónapban újra játszák a legelső Batmant, a James Bondot, Egy magyar nábobot, a Szállítót meg a King Kongot, a 1933-ast, ha jól tudom.
- Te jó ég, az a King Kong még fekete-fehér.
- Igen az. Ahogy az álom luxuskivitelben is az.
- Az jó film, nekem tetszett. De most modernebbre és akció dúsabbra vágyom. Maradjunk a Szállítónál.


A moziban hamar kiderült, hogy csak a film második részét játszák a héten, így arra vettek jegyet a fiatalok.


Az előtérben találkoztak Ryannal és Ann-nel, akik, mint kiderült szintén a Szállítót nézik meg. 



Nincs is jobb, mint amikor egy jó, akció-dús jelenetben az ember lánya belekapaszkodhat a kedvese karjába, miközben izgatottan várja a fejleményeket.


Például amikor a Szállító autója átrepül a parkolóházból egy másik, félkész házba és éppen a fal peremén áll meg az autó.


Vagy amikor a gonosz spiné lelövi a helikoptert és dicsekszik a főhősnek.


Az este csodálatosan sikerült. A lányok teljesen felvillanyozódtak és egész úton a bunyós jeleneteket emlegették. Na meg azt, hogy a Szállító milyen cuki és mennyire férfias. A fiúk ezzel szemben az összetört kocsikat siratták, meg féltékenykedtek egy kitalált karakterre. Jellemző! Pasis vonás kitalált karakterekre fújni...:)

2013. szeptember 20., péntek

A meglepetés


- Hol vagyunk Spencer? Kié ez a ház? - kérdezte Lucy.
- Remélem nemsokára a miénk lesz - válaszolta a srác, majd hozzátette - Úgy látszik, a tulaj késik. 
- Hogyan? 
- Ő, hát igen. Elég sok házat megnéztünk, de az egyik nagyon kicsi, a másik meg nagyon nagy volt... És ez a ház nemrég épült, be sincs fejezve szinte. De a mérete pont ideálisnak tűnik - mondta Spencer.
- És mikor eszelted ki ezt a meglepetést? - kérdezte mosolyogva Lucy.
- Hát amikor most elindultunk megoldani az ügyet vidékre, láttam meg a házat. Aztán aznap este beszéltem a főnökömmel, hogy engedjen el előbb, utána felhívtam a tulajt és most itt vagyunk.
- Akkor holnap máris visszamész? - szontyolodott el a lány.
- Nem, ez a meglepetésem másik része. Október közepéig szabadságot vettem ki, így addig otthon leszek veled, amíg el nem mész turnézni Ditáékkal.
- Ez FANTASZTIKUS! - sikkantott fel Lucy. 
- Ne ugrálj nagyon, mert ha nagy a vészhelyzet, ettől még behívhatnak - mondta Spence.
- Ez így is több, mint a semmi! - örvendezett továbbra is Lucy.



Néhány perccel később a tulajdonos is befutott. Eléggé fáradtnak tűnt, de azért mosolyogva fogadta a vendégeket.

- Elnézést a késésért, feltartottak a kórházban, ahol apámat kezelik.
- Semmi baj! Az édes apja a legfontosabb! - felelte Lucy.
- A nevem Kinga - mutatkozott be a párnak a tulajdonos. 
- Spencer vagyok.
- Lucy! Nagyon szép ez a ház! De szinte be sincs fejezve - tűnődött a lány.
- Mióta apukám beteg, minden pénzre szükség van. Eladom a házat és veszek egy kicsi lakást, a különbözetet pedig anyukámnak adom, hogy apukám kezelését fizetni tudja - magyarázkodott Kinga.
- Ó! Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került! Ismerek egy jó ápolónőt, ha az apját kiengedik a kórházból és ápolásra szorul, hívják fel Sidney-t. 
- Köszönöm! - hálálkodott Kinga. - Nos, nézzük meg a házat is - terelte a szót, mert érezte, hogy gombóc gyűlik a torkában.
- Ez a konyha. Nem túl nagy, de szerintem pont ideális a mérete.


- A fürdőszobába csak zuhanyzót terveztem, de egy nagy kád is simán belefér mellé - mutatta tovább Kinga a házat. 
- Nagyon szép ez a padló. Semleges színe van, szinte bármilyen bútor és falfestés passzol hozzá - örvendezett Lucy.
- Igen, nekem is ezért tetszett meg ez a minta - nevetett a tulaj. - És az úr mit gondol?
- Ő... hát nem is tudom. Végül is én nem tudom úgy berendezni a házat, mint a hölgyek - válaszolt kissé tartózkodóan Spencer.
- Ugyan, láttam már sok szépen berendezett lakást, ahol a férj volt  kreatív a berendezést illetően - mosolygott Kinga.


Végül az emeletre is felmentek, megnézni a szobákat. Mindennek új szaga volt. Lucynak nagyon tetszett a parketta, a szobák mérete és a ház beosztása is. 


- Eredetileg dolgozó szobát akartam berendezni itt - mutatta a kisebb szobát Kinga. De gardrób, gyerekszoba vagy vendégszoba is lehet belőle.
- Egyelőre még mi sem tudjuk mi lesz a funkciója - mondta Spencer.


- Fantasztikus ez a ház! Nagyon tetszik! Annyi fantáziát látok benne! - lelkendezett Lucy -  Mennyiért adja? - kérdezte végül.
- Tizennyolc millió Forint - válaszolta Kinga. - Nem nagyon tudok lejjebb menni, kilencért láttam egy kis lakást magamnak, a többit pedig apukám kapja - magyarázkodott elkeseredetten. 
- Ez így eléggé húzós. Mennyi a maximum, amit engedni tud? - kérdezte Spencer. 
- Hát... Nézze! Alszom rá egyet, osztok, szorzok és megmondom. 
Spencer nem véletlenül zseni, elkezdett számolni: 
- Ha tízért látott lakást, abba a tulajdonosa belekalkulálta az alkudozást is, ha okos, és így minimum egy milliót engedni fog.......
Spencer elég hamar végzett a számolással, s Kinga csak a fejét kapkodta. Már a magyarázat felénél elvesztette a fonalat, szerencsére Lucy éber volt, így a lényeget röviden és érthetően elmondta Kingának. Ettől függetlenül a hölgy kért néhány nap gondolkodási időt.


Végül Spencernek és Lucynak szerencséje volt. Másnap délután Kinga felhívta őket és bemondta a végleges árat:
- Jó napot kívánok! Kinga vagyok, elnézést a zavarásért!
- Semmi baj! Miben segíthetek? - kérdezte Spencer. 
- Meggyőzött az árat illetően. Maguké a ház, kétmilliót elengedtem. Nagyon jól tud alkudni! - nevetett Kinga.
- Fantasztikus! - örvendezett Lucy, s Kinga kissé meglepődött, csak aztán esett le neki, hogy valószínűleg kihangosították a telefont. 

Két héttel később a pár már költözhet is a saját otthonába. Lucy nagyon várja, hogy végre a saját ízlésükre formálják az új kis kuckójukat. 



2013. szeptember 19., csütörtök

Zenekarok

A hangszerek készen állnak...
A Black Rose nemsokára befut a próbára...
De vajon mi történik ma még a csapattal?


Olvassátok végig és mindenre fény derül :)


Nos tehát a csapat épp próbát tart. Az egyik legjobb számukat, a Szeretet értéke című alkotást próbálják gőzerővel. Sindy nagyon boldog, bevették a zenekarba, nem számított, hogy csak ideiglenesen jelentkezett a dobos posztra.


Az ajtó felől lépéseket hallanak...


Majd a megbeszéltek szerint befut a szerződéssel a Beauty Night teljes csapata: Dita, Amanda, Dennis és Stefan. (Egyenlőre Erik és George lesz Dennis és Stefan is, mert még nem találtam megfelelő hímeket a pozícióra.) Stefan kezében egy adag pezsgő és bor van, annak megünneplésére, hogy a két csapat (egyelőre) egy teljes turné erejéig együtt dolgozik. 


 A próba végén a két csapat leül a konkrétumokat még egyszer megbeszélni/egyeztetni.

- Akkor végül is elég laza lesz a dolog, mert egy teljes hetet turnézunk majd egyet pihenünk otthon minden alkalommal - kezdett bele Dita.
- Ez így eléggé laza, nem lett volna jobb, úgy, ahogy sokan mások csinálják? Hogy szinte minden napjuk, minden hetük fellépésekről szólnak? - kérdezte naivan Lucy.
- Nem! - vágta rá Dita, majd el is magyarázta az okát. - Mi az első két alkalom kivételével így szervezzük meg a turnékat. Igaz, hogy néhány helyszínről lemaradtunk nagy-ritkán, de hidd el, a turné végén így is nagyon-nagyon... nagyon fáradt leszel. Mi szeretünk énekelni, fellépni, de még nem égtünk ki. Nézz meg más csapatokat. Az egyik zenekar énekesnőjét azért cserélték le, mert beteg lett és kórházba került, így nem tudott egy fellépésen részt venni. Én nem szeretném, ha nálunk bárki is "kötelező-mindent feláldozok" munkaként fogná fel a fellépéseket. Sőt, mi  lemondjuk a fellépést, ha valaki lebetegszik, kivéve, ha ő kéri, hogy tartsuk meg a koncertet és találunk beugró énekest vagy zenészt.
- Aha - nyögte Lucy - Ez így érthető. Egy csapat vagytok, szinte egy család. Empátiával és szeretettel egymás iránt.
- Pontosan! De te azt mondtad, nem biztos, hogy végig tudod vinni a turnét velünk. 
- Spencerrel gyereket tervezünk. Nem akarunk sem kapkodni, sem aggódni rajta, de ha jön a baba, Barbie veszi át az éneket tőlem. A helyére csak találunk ideiglenesen egy szintist.
- És téged sem fogunk lecserélni, mert épp a várandósság miatt vagy ha a baba miatt otthon maradsz egy darabig- mondta Cole.
- És szintisnek itt vagyok én - vigyorgott Dennis - beugrok Barbie helyére, ha lebabázol - viccelődött. Ezen aztán mindenki jót mulatott, csak aztán folytatták a megbeszélést.


- Megcsináltam a plakátot is, és ez lesz benne a magazinokban is - szólt Amanda, majd hozzátette - már ha tetszik nektek is:


- Hogy a viharba ne tetszene! - szólt közbe Cole.
- Profi munka! - helyeselt Barbie is. 
- Mindenkinek tetszik? - kérdezte kissé pirulva Amanda.
- Igen, mehet a nyomdába meg a magazinokba! Nagyon jó lett! - mondta mosolyogva Lucy.


Végül a szerződések aláírására is sor került. Egy példányt a Beauty Night és egyet a Black Rose kapott.


Ettől aztán mindenkinek remek kedve lett, így pezsgőt bontott a két csapat. Innentől egy szó sem esett a munkáról, inkább csak beszélgettek, tervezték a jövőt...


... És mikor már kellően illuminált állapotban voltak, már az utópisztikusnak tűnő, világ körüli úton voltak képzeletben: Bécs, Párizs, Róma, New York, Berlin, London, Washington......

- Hikk! Hikk! - szólt közbe Cole - Szóval én megelégednék egyelőre a környező országokkal, vagy egész Európával - vigyorogta.
- Ne légy kishitű, kedves barátom! - szólt rá Dennis. - Meg tudjuk mutatni mindenkinek, hogy izé... Jók vagyunk. - fejezte be sután.
- Na! Ahhha, őőő...... ja. 
- Ez az Cole! holnapig kitalálom mit akarsz mondani! - kapott röhögőgörcsöt Dennis.
- Ja! Na! Izé. Szal először talán izé... be kéne futni a köztudatba.
- Majd nyomunk egy sprintet -  röhögött tovább Dennis. - De most sprinteljünk fel a színpadra. Nyomjuk a nagybetűs METÁLT - mondta, s az utolsó szót a nyomaték kedvéért már kiabálta is.
- Oké, oké. na de dobhártya nélkül, bármennyire is szeretlek barátom, nem igazán megy a zenélés... - Cole a fülét dörzsölgette, de Dennis már nem figyelt rá, a többieket buzdította a zenélésre.
- NYOMJUK A METÁLT, JÓ ARCOK!

Így a két csapatból vegyesen fel is sorakoztak a színpadra kicsit zenélni. Barbie titkon kicsit örült, hogy most nem ő áll a szintetizátor mögött. Annak meg pláne, hogy nem az illuminált csapattal kell zenélnie éppen. Stefan és Amanda jókat mulattak a bakikon, amit a nem teljesen józan csapat vétett.


És a meglepetések sora nem ért ám véget itt, kedves Hölgyeim és Uraim. Ugyanis Spencer előbb hazaért egy nyomozásból, mint azt Lucy várta.


Jókedvűen integetett feleségének, aki a szám végén le is sietett a férjéhez és boldogan ölelte meg.
- Van számodra egy meglepetésem - súgta Spencer Lucy fülébe.
- Igen? És mi az? - Lucy mohón nézte Spence kezét, de abban nem volt semmi.
- Gyere velem! - nevetett a fiú.


Így Lucy elköszönt a többiektől és kézen fogva elindult férje oldalán.


(Gondolom nem csak Lucy kíváncsi Spence meglepetésére, de sajnos még nincs kész a fotózás, így kicsi türelmet kérek :))


2013. szeptember 18., szerda

Kirándulás

Itt a várva-várt folytatás Sindy és Kevin kapcsolatának alakulásáról.

Sindy és Kevin a tegnapi esős idő után megörült a napsütésnek, ezért úgy döntöttek, hogy járnak egyet Kamaraerdőben. Sindy még mindig alig hiszi el, hogy Kevinnel egy párt alkotnak, ezért kicsit izgatott volt.
Az erdő még szép zöld, de az ősz illata már a levegőben van.  A talaj még kissé nedves a tegnapi eső után, de az idő pont jó egy hosszú romantikus sétához a természetben.

- Megint ez a póló van rajtad?! - fordult hirtelen Sindy Kevin felé.
- Ez a kedvenc pólóm. Ki tudod találni, hogy miért? - kérdezett vissza Kevin.
- Hát lássuk... Tőlem kaptad néhány éve, mielőtt a főiskolába mentem. 
- Igen, pont az utolsó előtti találkozónkon, még a faluban. Tudtad, hogy a kedvenc színem a rózsaszín. 
- És nem mertél rózsaszín  pólót hordani nehogy rosszat gondoljanak - nevetett Sindy.
- Ne nevess ki! Nem akartam szóbeszéd tárgya lenni. De te meggyőztél. Azt mondtad, hogy mindegy milyen ruha van rajtam, mert az igazi pasin minden ruha férfiasan mutat - mondta a srác.




 - És igazam volt... vagyis igazam van. Tényleg jó pasi vagy ebben a cuccban - Sindy kis gondolkodás után újra megszólalt - Annyi mindent tudok rólad, együtt nőttünk fel, de azt nem tudom, miért pont a rózsaszín a kedvenced? - kérdezte végül.
- Pont jó. Meleg, puha és kellemes... Nem hivalkodó, mint a piros, ami csak kiabál, hogy itt vagypk és nem rideg, mint a kék - Kevin kicsit még gondolkodott, majd hozzátette - Olyan szerelmes érzetet kelt bennem ez a szín.
- Most hogy így mondod...
- De ugye most nem voltam nagyon nyálas? - kérdezte Kevin.
- Hmm... egy egytől tízes skálán... - nevetett a lány.
- Nem ér szemtelennek lenni! - nevetett a fiú is.
- Na jó, akkor csak  nyolc - nevetett Sindy.

Végül a fiatalok kissé fázni kezdtek az árnyékban, így tovább indultak a dombtető felé.


Mire kiértek a tetőre, már kissé ki is melegedtek, el is fáradtak. Kerestek egy alkalmas helyet a pihenésre, s miután kicsit kifújták magukat és szóhoz tudtak jutni folytatták a beszélgetést is. 


Szerencsére Sindy előrelátó volt, így csomagolt gyümölcslevet és szendvicset is a kirándulásra. 

- Te egy tündér vagy! - hajolt kicsit közelebb Kevin Sindyhez, amikor meglátta az italt. - Sőt, tündér királynő! - mondta, amikor a lány néhány szendvicset is kivett a táskából.
Sindy csak nevetett és adott egy zsömlét Kevinnek. 
- Régen is mindig én hoztam a kirándulásokra a kaját, te talán csak kétszer hoztál. 
- Persze, mert sosem gondoltam, hogy éhes vagy szomjas leszek - mondta a fiú.
- Képzeld, kivettem egy csomó szabadságot - váltott témát Sindy.
- Na és ez mennyi idő? - kérdezte Kevin.
- Decemberig nem kell rendőrségi ügyekkel foglalkoznom - mondta Sid, majd amikor Kevin kérdően nézett rá, folytatta: - Beszéltem a kapitánnyal. Elegem van a helyszínelésből. Mindig mi látjuk a legborzalmasabb dolgokat elsőként. Továbbra is rendőr akarok maradni, de inkább nyomozó lennék. Mondjuk a drog osztályon vagy nem tudom. 
- Miért a drog osztály? Ott is vannak cifra dolgok szerintem - érvelt Kevin.
- Ez így van. És még kábé egy évet kellene tanulnom hozzá. De még ezt sem döntöttem el. Ezért kell a pihenő. És képzeld, ennek örömére a tesóm beajánlott dobosnak a Black Rose-ba. 
- Igen, az iskolai zenekarban is dobos voltál. De ők most turnézni mennek aaaa... - Kevin itt elakadt, de a lány kisegítette.
- Igen, a Beauty Nighttal. 
- És most decemberig dobos leszel? - kérdezte Kev.
- Hát... 
- Látom, hogy szeretnéd. Miért hezitálsz, kedvesem?
- Miattad! Csak most találtunk egymásra... 



Kevin hangosan felkacagott, s Sindy kissé meglepve nézett rá.
- Na ide figyelj! - mondta, miközben mosolyogva az ölébe húzta kedvesét - Ha eddig kibírtuk, akkor decemberig fél lábon is kihúzzuk egymás nélkül! Itt leszek decemberben is!
- Tényleg? De akkor alig tudunk találkozni... 
- Miért? Azt hitted, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem? Majd ott leszek az első sorban és nagyon fogok örülni a sikerednek! - mosolygott Kevin.
- Hát erre nem is gondoltam! - csillant fel Sindy szeme.


Kevinnek annyira megtetszett Sindy felragyogó arca és Sindy lelkesedése, hogy felpattant vele, kicsit keringtek, mint akik táncolnak, majd megcsókolta őt.


A nap további része viccelődéssel és sok beszélgetéssel telt. Az is kiderült, hogy Kevin is jelentkezett a főiskolára, melyet csak a jövő félévben tud elkezdeni, de addig is kibérelt egy kis műhelyet, ahol továbbra is asztalos munkát fog végezni. Sindy megígérte a srácnak, hogy valamelyik nap megnézi a műhelyet és a már kész bútorokat is.


Nos, az est eseményeit mindenkinek a fantáziájára bízom. ;) Hamarosan folytatom a zenekar történetével a sztorizást.

2013. szeptember 15., vasárnap

Költözködés 1

Mivel a Barbie család villájának kapacitása is véges, így most négyen kiköltöznek a villából. 
Erik kapott egy szép nagy házat a nagyszüleitől és Lindával már be is költöztek oda. A pár megegyezett, hogy meghívják Georgot és Erikát is a házba lakni, mivel három szoba  kihasználatlanul áll. Erika és George szombaton reggel így felkereste a párt (pech, hogy épp reggeli közben érkeztek) hogy szétnézzenek a nagy házban. Előzetese a szobák bérlési díját már megbeszélték, s most a lakásviziten derül ki, hogy a szoba is megfelel-e az elvárásoknak.

- Sziasztok! Jó látni titeket! - üdvözölte Erik Grorgot és Erikát.
- Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy pont reggeli közben jöttünk. Elmehetünk sétálni kicsit, amíg befejezitek -mondta Erika.
- Ne butáskodjatok! - szólt közbe Linda. - Kicsit elaludtunk, de a reggeli megvár, Erik körbevezet a házban titeket. Kértek egy kávét? A kutyus kér valamit esetleg enni vagy inni?
- Kávéztam reggel - mondta George - én nem kérek. Te Erika?
- Most én sem kérek kávét. Ha van kedved, adhatsz Foltinak vizet és szalámit vagy felvágottat, vagy ami van itthon... Ha nem gond - felelte Erika.
- Persze, nagyon szívesen, imádom a kutyákat, legszívesebben egész nap kényeztetném - örvendezett Linda.


Amíg Erik megmutatta a lakást a többieknek, Linda adott Foltinak vizet, majd felment a hálószobába. Nagyon szerette volna, ha Erika és George hozzájuk költözik, Erikával már szinte testvérek, pedig még csak pár hónapja ismerik egymást.



- Nincs túl nagy rend a szobában, de igyekeztem kitakarítani. Fel is kell újítani a lakást, csak nem ismerem az ízléseteket, így inkább vártam vele. - szabadkozott Erik
- Szerintem nagyon jó kis ház ez. Komolyan fontolgatom, hogy ide költözök - mosolygott George.
- És egy szobába akartok költözni vagy külön? - kérdezte Erik.
- Még külön. És azt hiszem, ez a szoba meg is felel nekem - mondta Erika.
- Én meg egy nagyobb szobát választok, ha mégis hozzám költöznél, legyen helyed - mosolygott kedvesen George.


Erik megmutatta a ház második legnagyobb szobáját George-nak.
- Ez igen! Szép szoba, nagyobb, mint ami a villában volt.
- Megfelel? - kérdezte nevetve Erik.


- De meg ám! - nevetett George és azzal a lendülettel levetette magát az ágyra.
- Oké, akkor szervezd meg a költöztetést, és jöhettek is.
- Mikor kell fizetni az első részt?- kérdezte George.
- Mondjuk a kaukciót utald el még ma. De erre a hónapra ne fizess semmit, ez cégünk ajándéka - mosolygott Erik.
- Akkor csak októbertől fizessek?
- Igen. Nos, most egyedül hagylak, megnézem a lányokat.
- Oké haver!



A lányok épp összeültek kicsit beszélgetni, amikor Erik belépett a szobába. Folti, a kutya elégedetten ette a tojásrántotta maradékát, amit Lindától kapott, s farkcsóválással fogadta Eriket.
- Nos Erika, mindennel elégedett vagy? - kérdezte Erik.
- Igen, maximálisan! Tudod, nem vagyok profi az online utalásokban, de most Linda segített, így már el is utaltam a kaukciót és előre még két hónap lakbért is.
- Nem kellett volna sietned az utalással - mondta Erik.
- Úgy voltam vele, hogy megtehetem, miért ne fizetnék előre. Akkor én is nyugodtabban alszom - mosolygott Erika.
- Maximalista a lelkem - nevetett Linda.


A nap további részében Erika és George néhány dologért hazaugrott a Villába, s átköltöztették azokat az új házba. A héten még bérelnek egy költöztető kocsit és a maradék holmit is áthozzák. Este pedig megbeszélték, hogy októberben nekiugranak a lakás felújításának és csinosításának is, hogy a karácsony már igazán otthonos környezetben teljen. 

Alkottam


Szóval már van két együttes is a Barbie családban, (lassan nevezhetném akár közösségnek vagy falunak is) így nyilvánvaló volt, hogy kell némi felszerelés is nekik. Íme, két kezem munkája: egy dobfelszerelés.


Oké, oké! Elsőre nem a nagy dobfelszerelést készítettem el, hanem egy kicsit. (Benéztem a méreteket, így az első hangszer majd a gyerekeké lesz egyszer... Amint lesz a sztoriban gyerek.)


És íme a két felszerelés egymás mellett. Cole és egy ifjú tehetség :) Ha szerencsénk van, a nagy felszerelést nemsokára turnézni viszi a két csapat, a Black Rose és a Beauty Night. De a két csapat még meg sem kötötte a szerződést egymással, szóval ne szaladjunk ennyire előre. :)