2014. december 18., csütörtök

Kulisszatitkok


A templom, ahol a fotózás folyt.



És környéke:

 

 

És én, amint próbálom beállítani a helyszínt.





Nem utolsó sorban a kedves párom, aki volt olyan édes és segített nekem. Egyedül ennyi cuccot nem tudtam volna cipelni. Köszönöm!






Esküvő

Augusztus 17. vasárnap leánybúcsú. A fiúk éjszaka megérkeznek Balatonról. Minden lány nagyon izgul, hogy Sindy esküvője tökéletes legyen. Bár mindenki tudja, hogy lassan nyugovóra kellene térniük, az izgalom és a jó társaság mégis maradásra készteti a vendégeket. Végül úgy éjfél tájt mégis feloszlik a társaság, hogy másnap mindenki kipihent legyen a lagzin.


Augusztus 18. hétfő. Eljött a várva-várt nap!

Sindy izgatottan fészkelődik a hintóban. Eljött végre a nagy nap, a pillanat, amikor kimondhatja a boldogító igent Kevinnek.


A násznép lassan sok dudálással követi a hintót. A faluban most már mindenki tudja, hogy esküvő lesz.

 

Amíg a násznép helyet foglal a templomban, addig Ann, Sindy és Sidney még gyorsan beállnak egyközös fotóra a fényképész elé, majd a két koszorúslány sietve elfoglalja a helyét a templomban. Sindy még pár percig vár kint az épület előcsarnokában.



Az izgalom már szinte kézzel fogható. Kevin öröme szavakban kifejezhetetlen, hiszen álmai végre valóra válnak.


A násznép egyre nyugtalanabb: vajon mikor kezdik már el a ceremóniát?
Bill a terem végében várja a lányát, hogy oltár elé kísérhesse.


És ekkor felcsendül a nászinduló és Sindy belibben a terembe. Ruhája jótékonyan elfedi várandósságát, inkább hercegnős benyomást kelt. Kissé remegnek a térdei, ahogy közeledik az apjához.
 

 A hosszú séta alatt az oltárig majdnem elerednek a könnyei a meghatottságtól és a boldogságtól. Apja sincs ezzel másképp, de ő erős, nem akar könnyezni.


És végül megérkeznek. Bill átadja lánya kezét Kevinnek, majd helyet foglal Marta mellett, aki épp egy darab csipkével törölgeti a szemeit.


- Imádkozzunk az úrhoz, hogy kegyes legyen az itt egybegyűltekhez és az ifjú párhoz. Áldja meg őket végtelen szeretetével - zendül fel a pap hangja.
Néhány percig mindenki csendesen imádkozik, majd  ismét felcsendül a pap hangja.


- Kedves jegyespár. Eljöttetek ide a templomba, hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét, egyházának szolgája és a hívek közösségének színe előtt. Krisztus Urunk bőséges áldását adja erre a szeretetre. Egy külön szentség kegyelmével gazdagít és erősít meg titeket, hogy kölcsönös örök hűségben vállalni tudjátok a házastársak szent kötelességeit. A házasság szentségének méltósága őszinte szándékot kíván tőletek. Feleljetek ezért az Egyház kérdéseire! 

Kevinhez fordul:

- Szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss? 
- Igen - feleli Kevin.
- Fogadod-e, hogy az itt megjelent Sindy hűséges férje leszel, tiszteled és szereted-e őt, egészségben, betegségben, amíg a halál el nem választ? 
- Igen, fogadom.
- Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel az Úr megáld titeket?
- Igen.

Most Sindy-hez fordul, s neki is felteszi a kérdéseket:

- Szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss? 
- Igen - feleli Sindy.
- Fogadod-e, hogy az itt megjelent Kevin hűséges felesége leszel, tiszteled és szereted-e őt, egészségben, betegségben, amíg a halál el nem választ? 
- Igen, fogadom.
- Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel az Úr megáld titeket?
- Igen.



Most mindkettőjükre néz:
Kedves jegyespár! Most következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni. Forduljatok egymás felé. Fogjatok egymással kezet, és én egybefonódott kezeteket átkötöm stólával annak jeléül, hogy házasságtok Isten előtt felbonthatatlan lesz.

Ismét Kevinhez fordul: 
 
- Kevin, nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlevő Sindy-t feleségül venni?
- Akarom!- Kevin hangja visszhangzik.

 Többen a jelenlévők közül megkönnyezik a szertartást. A gyerekek viszont alig bírnak magukkal, még sohasem láttak ehhez fogható dolgot.

- Mondd tehát utánam: Sindy, Isten szent színe előtt - feleségül veszlek. 

Most Sindy-hez fordul, s feltesz neki is a kérdéseket:
 
- Sindy, nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarsz-e a jelenlevő Kevinhez feleségül menni?
- Akarok!
- Mondd tehát utánam: Kevin, - Isten szent színe előtt - feleségül megyek hozzád.
- Pap: Most megkötött házasságtokat az Egyház nevében érvényesnek nyilvánítom, és megáldom az Atya,  a Fiú  és a Szentlélek nevében. Ámen.
- Ti pedig, testvéreim, akik itt jelen vagytok, legyetek tanúi e szent életszövetség megkötésének, amely Krisztus Urunk szavai szerint felbonthatatlan: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!"

Sindy és Kevin megcsókolják egymást, s a násznép örömujjongásban tör ki.

 


A szertartás végén mindenki a templom elé tódul, s mindenki a menyasszonnyal és a vőlegénnyel akar fotózkodni. A fotós először az ifjú párt kapja lencsevégre.



Majd a tanúk, koszorús lányok is beállnak.


Természetesen a gyerekek is szeretnének egy képet a menyasszonnyal.


Aztán az egész család.
Persze ahogy múlik az idő, Kevinék egyre türelmetlenebbek lesznek. A násznép pedig egyre éhesebb.

Így aztán végre elindulnak az étterem felé, ahol pompás lakoma várja őket.


A kis étterem szakácsai kitettek magukért. Rengeteg levest főztek, húsokat és süteményeket sütöttek. Egyszóval igazán pompás lakomát készítettek a nagy napra.


Amikor mindenki jóllakott, Barbie és Cole zenélni kezdett. A násznépnek több sem kellett, rögtön táncra perdültek. Bill és Marta is az elsők közt vette birtokba a táncparkettet.


Kevin és Sindy viszont még egy darabig csak fáradtan nézték a többiek mulatozását.

- Csak tudnám, hová tesszük a nászajándékokat - mélázott Kevin, s közben a felesége melletti nagy kupac felé sandított.
- Pedig mondtuk, hogy ne vegyenek nagy dolgokat. Barbie-éknál bérelt szobánk nem túl nagy - sóhajtott Sindy.
- Remélem karácsonyra már saját otthonunk lesz! - mondta Kevin.
- Ne törődjünk ezzel. Most táncoljunk, mert különben itt alszom el - terelte el a szót Sindy, s egy nagy ásítással adott nyomatékot szavainak.


Eközben Ryan és Ann kissé feszülten ültek egymás mellett. A férfi fejében a hétvégi beszélgetés pörgött, amit Kevinnel folytatott. Nem tudta, vajon jó ötlet-e pont itt előhozni a témát. Másfelől viszont mióta szakítottak, nem volt alkalmuk egymás közelében lenni.

- Ann - kezdte Ryan.
- Tessék - a lány szinte rámordult a fiúra.
- Én... Kérlek, hallgass meg! Beszélni szeretnék Veled - Ryan hangja kissé kétségbeesett volt.
- Pont most? Te aztán... Tudsz időzíteni!
- Máskor nem biztos, hogy lesz alkalmunk szót váltani.
- Oké, hallgatlak.
- Tudod, nagyon hülye voltam a múltkor. De megijedtem.
- Tőlem? - fortyant fel Ann.
- Attól, hogy ez a kapcsolat is azért fut zátonyra, mert a munkám miatt keveset tudok veled lenni. Inkább elmartalak magamtól. Azt hittem, így majd kevésbé fáj.
- Mi van a munkáddal meg az időddel? - kérdezett vissza a lány.
- Tudod, eddig ahányszor komolyra fordult a kapcsolatom valakivel, mindig véget ért, mert hektikus az időbeosztásom. Mert nem mindig tudtam annyi időt tölteni a barátnőimmel, amennyit szerettem volna. Ők ezt megelégelték és leléptek - magyarázkodott Ryan.
- Szóval most egy kalap alá veszel az exeiddel? - kérdezte Ann, ha lehet még dühösebben.
- Hibáztam, belátom. De nagyon sok csalódás ért. Azt hittem így meg tudom óvni magam. De rájöttem, hogy hiányzol. Szeretlek.
- Tudod mit? Táncoljunk - javasolta Ann. 
- Oké... - bólogatott a pasi. Most vagy soha, gondolta, majd kibökte: - Szerdán eljönnél velem tűzijátékot nézni? 
- Persze - adta be a derekát Ann. Neki is hiányzott Ryan, hiába próbálta elnyomni az érzést a szívében. Hátha összejön, gondolta.

 


A tánc tényleg jót tett a két fiatalnak. A mozgástól kissé felélénkültek, így már mosolyogva figyelték, ahogy Ann és Ryan is a táncparkettre lép.


A gyerekek is élvezték a táncot. A színpad előtt összekapaszkodva ropták, addig, míg kis lábaik sajogni nem kezdtek.

Éjfélkor aztán Sindy felvette a menyecske ruhát. Igazi szépség volt benne.


Természetesen azonnal mindenki vele akart táncolni. Ryan volt az első, aki férje után felkérte.
- Ha nem tudnám, hogy babát vársz, fel sem tűnne, olyan jó ez a ruha is - bókolt Ryan.
- Köszönöm. Látom, kibékültetek - bökött fejével Ann felé Sindy.
- Igen, és ezt a férjednek köszönhetem!



 A mulatság hajnalig tartott. A násznép alaposan kifáradt, mire hazaértek, de ilyen jó buliban már régen nem voltak.






2014. december 8., hétfő

Meglepetés a Balatonnál

Amikor Kevin és Ryan este megérkeztek a Balaton partra. Mivel fáradtak voltak, nem volt kedvük a sátorral vacakolni, így a kocsiban, aludtak. Reggel aztán gyorsan felállították a sátrat, s csak ez után vetették bele magukat a Balaton hűs vizébe.


Kellemesen telt a délelőttjük; úsztak, felfedezték a környéket és előkészültek a nagy és komoly feladathoz. Halat kellett fogniuk vacsorára.

- Szerinted lesz ebből hal? Vagy szégyen-szemre be kell mennünk Siófokra bevásárolni? - kérdezte jókedvűen Kevin.
- Lesz hal! Olyan nincs, hogy nem tudom megmutatni a kedvenc nyárson sült hal receptemet! - válaszolta optimistán Ryan.
- Akkor jó! Bár én kezdem unni a dolgot.
- Nem értesz te a horgászás művészetéhet, barátom - nevetett Ryan. Aztán témát váltott - Mond, nem izgulsz? Hétfőn nősülsz!
- Izgulok, de inkább várom, mint félek tőle - tűnődött Kev.
- Én el sem tudom képzelni, milyen lehet... Sosem tudtam a csajokat megérteni.
-  Ezért szakítottál Ann-nel? 
- Nem szakítottam vele. Csak már kezdett komolyra fordulni... - válaszolta tűnődve Ryan.



Közben a nap egyre melegebben sütött, így a fiúk ismét belecsobbantak a tóba. Kevin pár percig tűnődött barátja szavain, de nem értette, miért baj, ha egy kapcsolat kezd komolyra fordulni.

- Tudod, szerintem nagyon bunkó voltál Ann-nel. Elhitetted vele, hogy szereted és aztán kicsikartad a szakítást. Megígérted a szobafestést, de helyette velem akartál jönni kempingezni. Oké, a balatoni túra meg volt beszélve, de így is csúszott több hetet is, mert ügyeletben voltál.  De a születésnapját is elfelejtetted... Pedig csak valamikor el kellett volna vinned vacsorázni.
- Hát nem érted? Nem tudom, milyen egy komoly kapcsolat! - szólalt meg kétségbe esve Ryan. - Orvos vagyok! Van olyan, hogy éjszaka közepén felhívnak, mert baleset volt és miden elérhető kézre szükség van. Vagy éppen a hozzám tartozó beteg lett rosszul. Van, amikor napokig haza sem megyek a kórházból, mert valami másképp alakul. Sosem volt még olyan barátnőm, aki ezt tolerálta volna! Soha! 
- Ééés? - tette fel kissé gúnyosan megnyújtva a kérdést Kevin.


- És? Mit és? Semmi. Egy ideje már rászoktam, hogy nem hagyom komolyra fordulni a kapcsolatot, mert az a végén csak jobban fáj.
- Igen. És közben összetörsz sok szívet. Ryan, te a barátom vagy, így inkább nem mondom most el a véleményem, mert a végén még összevesznénk. Csak annyit mondok, ez nem tisztességes!
- Mond el a véleményed! Rajta! - acsarkodott Ryan. - Szerinted nem érdemlek barátnőt, mert nem vagyok tisztességes?
- Nem ezt akartam mondani! Hanem azt, hogy nem tisztességes, hogy nem mondod el a nőknek, hogy nem akarsz komoly kapcsolatot. Elhiteted velük, hogy szereted őket és a végén egy-két szemét húzással eléred, hogy szakítsatok. Ők megbíznak benned és te pont ezt árulod el!- mondta mérgesen Kevin.
- Én szeretem Ann-t!
- Igen? Nem úgy tűnik!
- Igen, nagyon! Pont ezért nem akartam, hogy később csalódjon bennem. Ezért inkább hagytam zátonyra futni a dolgot.
- Hülye vagy - mondta lesújtó pillantással Kevin és visszament a partra.



A fiúk sokáig nem szóltak egymáshoz. Szótlanul gyújtottak tüzet a halak sütéséhez és nem néztek egymás szemébe akkor sem, amikor előkészítették az állatokat a sütéshez. Végül a csendet Ryan törte meg.

- Szerinted mit kellene tennem?
- Mivel kapcsolatban? - kérdezte kissé tartózkodóan Kev.
- A kapcsolataimban? Vagyis... Ann-nel még helyre tudom hozni a dolgot? 


- Nem tudom, hogy Ann akar-e még a barátnőd lenni - mondta Kevin. -  De azt el tudom mondani, hogy általában a kapcsolat elejétől őszintének kell lenni. Ha sokat dolgozol és van amikor napokig nem vagy otthon, azt is tisztázni kell, még az elején. És tudatosítani kell, hogy ez nem azért van, mert nem szereted a nőt, hanem, mert orvos vagy és ilyen a munkád.
- Félek. Soha senki nem értette meg. Minden lány elvárja, hogy ott legyek. Nem értik, hogy én nem napi nyolc órában dolgozom, hanem van, amikor tizenkét-tizennégy órákat.
- Én beszélnék Ann-el. Ötven-ötven százalék, hogy megbocsát-e vagy sem. És akkor nem marad ott a "mi lett volna ha". És Elmondhatod neki azt amit a vízben nekem is elmondtál.


Ezután már sokkal oldottabban fogyasztották el a fiúk estebédjüket. Ann-ről és Ryan kapcsolati problémáiról már nem esett több szó. 
Békés hangulatuk viszont nem tartott sokáig, a partól ugyanis zajos kis csapat tartott feléjük.

- Meg fognak lepődni - mondta egy tisztán kivehető hang.
- Ha így kiabálsz, akkor nem! - válaszolta röhögve egy másik.
- Hol lehetnek? - kérdezte egy harmadik.
- Kevinéket már látom, de hol van Bill? Nem indult el velünk? - kérdezősködött a második hang.
- Bill még a kocsinál vacakol - mondta az első hang

Cole, Steffan, és Patrik közeledtek a táborhoz. Amikor már jól megközelítették Kevint és Ryant, Cole eszeveszett integetésbe kezdett.

- Hahó! Itt jön a buli szerviz! Kinek van ma legénybúcsúja? - kiabálta a srác. A többiek jót nevettek.
- Helló idegenek! - köszönt Kevin. - Patrik! Nem találkoztunk már vagy két éve! Hogy vagy? 
- Köszönöm, épp kezd kialakulni a sérvem - szuszogta a kérdezett a hifi súlya alatt.


Végül Bill is befutott. Ő hozta az ételeket, mivel Martha nem bízott a két fiú horgásztudományában. Az érkezők gyorsan összerakták saját sátrukat, aztán letelepedtek a kempingasztal köré. A hangulat az idő előrehaladtával egyre fokozódott.

- Ő, van egy kis gondom - szólalt meg egyszer csak Cole. - Nem hoztam fürdőgatyát.
- Húha! Én sem! Pedig a feleségem még figyelmeztetett is - mondta Patrik.


Viszont a két fiúnak igen melege volt, nem sokat gondolkoztak a problémán. A partszakaszon senki sem volt rajtuk kívül, így hamar ledobták a cuccaikat és már rohantak is a vízbe labdázni. Kevin kicsit megrökönyödött két barátja merészségén, de azért ő és Ryan követték Cole-t és Patrikot a vízbe.

- Nem kellene szólni nekik, hogy ez nem nudista strand? - kérdezte mégis Kevin.
- Ugyan! Úgysem hallgatnának ránk - somolygott Ryan.


 A legénybúcsú igen hangosra és vidámra sikerült. A fiúk régi sztorikat idéztek fel, iskolás korukból, végighallgatták Bill katonai sztorijait, csápoltak a hifiből bömbölő zenére. Steffan, Sidney udvarlója kicsit kívülállónak érezte magát az elején. Tartott tőle, hogy nem fogja befogadni, ez a régi barátokból álló társaság. Félelme végül alaptalannak bizonyult. Kevin rákérdezett, miért akar majd zenélni a Black Rose-ban. Így Steffan mesélt a többieknek arról, hogyan is szerette meg a zenét és mikor kezdett el dobolni, gitározni.


A vasárnap esti utazásra már Steffan is teljes értékű bandatagnak számított, s ehhez mérten mindenki úgy is viselkedett vele, mintha nem csak párszor találkoztak volna futólag, hanem legalább tíz éve ismernék egymást.

2014. szeptember 8., hétfő

Interjú




Adél többek között nekem ítélte a Liebster díjat, s most az ő kíváncsi kérdéseire válaszolok most.

Mióta gyűjtöd a babákat?

 

Lassan négy éve gyűjtöm a Barbie babákat. Már gyerekkoromban is imádtam őket, de akkor még nem nagyon tudtam nekik bútorokat és házakat készíteni. Aztán szépen lassan felnőttem, elpakoltam őket és csak négy éve "találkoztam" velük ismét az ágyneműtartómban. A kedvencemet szépen rendbe szedtem, hajat cseréltem neki, és a szobám sarkában kialakítottam a kis asztalkából neki és a többieknek egy házat. 



Már gyerekként piszkálta a csőrömet, hogy csak Barbie-nek van férje, de a többi lánynak nincs. Aztán felnőttként rájöttem, hogy vehetek magamnak Ken babákat is. Volt, amikor konkrétan azt álmodtam, hogy bemegyek egy játékboltba és Ken babát veszek! Végül egy szép napon tényleg ellátogattam a játékboltba és megtaláltam Cole babát, akire azóta is nagy szeretettel tekintek és aki azóta Susy pasiját alakítja nálunk.


Azt hiszem innentől datálódik a gyűjtői szenvedélyem. Mindegyik babámat imádom, nem tudom elképzelni, hogy ne alkossak velük sztorikat, ne készítsek bútorokat vagy más apróságokat nekik.

Mit szól a környezeted a hobbidhoz?

 

Eleinte nagyon furcsának találták a hobbimat. A családomban a nagymamáim nem értik a dolgot, hiszen ők az én koromban már teljesen mással foglalkoztak: háztartást vezettek, gyereket neveltek, férjekkel vacakoltak. Nos, én is a párommal élek együtt, bár gyerekem még nincs, de én úgy hiszem, hogy a hobbi és a kötelesség nem zárja ki egymást. Sőt, inkább segít abban, hogy az ember kiegyensúlyozott maradjon a nehezebb időszakokban. Apukám is elfelejtette ezt, pedig ő régen bélyegeket gyűjtött. Most viszont nem érti, én miért gyűjtöm a babákat és miért találok ki hozzájuk történeteket. 

Anyukám és a párom viszont teljesen elfogadta a kis hobbimat, sőt a párom nagyon is támogat benne. Ez nagyon jól esik!   

Melyik baba a kedvenced?

 

A kedvencem Barbie. 



Ő még viszonylag keveset szerepelt, mindig mellékszerepeket kapott. De mivel őt szeretem a legjobban, valahogy olyan történeten töröm a fejem ami különleges, ami csodálatos. Nem is tudom megfogalmazni, csak érzem, hogy neki valami különlegessel kell előrukkolnom.

Hány babád van?

 

Momentán olyan ötven babám van, a gyerekeket nem számoltam. Szépen gyarapodik a kis csapat, de még nagyon sok babát szeretnék! 

Van olyan baba, amit nagyon szeretnél a csapatodban tudni? 

 

Egy nagypapa túl nagy álom? Vagy tini fiúk? Az új Flavas Tika babámnak egy párt... Őket szeretném most nagyon! De jó lenne néhány különleges Ken babát is. Egyszóval éppen fiú babákra és tinikre hajtok. A listám elég hosszú, sok lánynak kell még párt találnom. :)

2014. szeptember 6., szombat

Meglepetés 1


A lányok nagyon jól érezték magukat a szülőfalujukban. Sok régi kedves baráttal találkoztak, sokat sétáltak és felidézték a gyerekkori emlékeiket is. Érkezésük utáni reggelen Kevin anyukája, Nóra is meglátogatta a lányokat.

- Sziasztok lányok!
- Szia Nóra - köszönt kórusban Sindy és Sidney. - Hogy vagy?
- Köszönöm én nagyon jól! A nagy napra megszerveztem a hintót, és a virágokat a templomba.
- Nagyon köszönjük! Kevin és én nagyon hálásak vagyunk minden segítségért, rengeteget dolgoztatok ti is az esküvőnk miatt!
- Ne butáskodj, semmiség volt az egész! - lelkendezett Nóra. - Egyébként én mindig is tudtam, hogy a fiam téged választ majd! Nagyon örülök nektek!

Ekkor lépett ki a házból Marta, aki eddig a reggeli maradványait tüntette el a konyhában.


A két lány végre birtokba vehette a konyhát és el is tűntek ebédet készíteni.
Marta és Nóra örömmel üdvözölte egymást:

- Szia Nóra!
- Szia Marta! Bill itthon van?
- Nincs, elindult Kevin barátaiért és együtt mennek le a Balatonhoz a fiad után - mondta Marta-  Meg akarják lepni Kevint egy legénybúcsúval.
- Hát az nagy kár... - sóhajtott fel Nóra. - Tegnap amikor hazaértem, a lakásban olyan kupi volt, hogy azt hittem, betörtek. Jól meg is ijedtem, de aztán láttam, hogy csak a könyvespolc szakadt le és vitte magával a többi polcot is. A férjem pedig csak holnap este érkezik haza Német országból. Gondoltam Bill szívesen segítene nekem.
- Sajnálom kedvesem! És nem tudsz valakit megkérni a szomszédaid közül, hogy segítsenek?
- De, majd valakit megkérek délután, hogy javítsa meg a polcot. Csak hát Billt ismerem a legjobban, ezért gondoltam rögtön rá.


Nóra és Marta beszélgetésének két lány vetett véget.


- Jó napot! - köszönt Ann. - Nem tudom jó helyen járunk-e, de mi Sindy és Sidney barátai vagyunk Budapestről.
- Jó napot kedveskéim! Itt vannak a lányok, az ebédet készítik - köszönt Marta.
- Gondoltuk meglepjük Sindy-t és csapunk neki egy leánybúcsút - mondta Xolanie.
- Várjatok, rögtön szólok nekik! Jaj, hogy fog örülni Sindy, ha meglát titeket!

Marta lelkesen sietett be a házba és szólt Sindy-nek és Sid-nek.


Fél órával később a lelkes kis társaság már a kertben ült és lelkesen tervezgették a nagy napra Sindy frizuráját és kóstolgatták a mézédes gyümölcsöket, melyek a hátsó kis kertben teremtek. 
Ann és Xolanie egy kis kulcsos házat béreltek a szomszéd faluban, ott tették le a csomagjaikat, az esküvői ruhát és a koszorúslány ruhákat is. Xolanie fogja elkészíteni a násznép frizuráját, ez az ő nászajándéka. Sminket mindenki magának készít, mert Dita nem tudott eljönni, sűrű fellépései és próbái miatt. Azonban alig beszélgettek egy pár mondatot, ismét csengettek


Kamilla volt az és két kicsi gyereke Mischa és Marci.

- Sziasztok! Sid felhívott minket, hogy itt valami leánybúcsú készül - nevetett Kamilla.
- Kamilla! De régen láttunk! Milyen nagyok a gyerkőcök! - Örvendeztek az ikrek.
Nóra jót nevetett, aztán nagyot kiáltott:

- Kezdődhet a buli, lányok!


Ekkor megérkezett Clarice és kislánya Dorka is.

- Most már tényleg kezdődhet a buli - nevetett Clarice, aki hallkotta Nórát. - Menj kincsem, játssz a többiekkel.


Ám Dorka igen megszeppent a sok embertől és egy ideig csak anyukája közelében akar maradni, így Clarice ölébe ültette kislányát és mesélt neki, míg a többiek beszélgettek.


Végül Dorka csatlakozik a többiekhez. Most épp lázas munkában van a három gyerkőc, mert kaptak egy csomag lufit Martatól és az fújják lelkesen.

- Nézzétek milyen szép! - mutatja Dorka Mischa-nak és Marcinak a kész lufit.
- Ha Sindy néninek ünnepséget szervezünk, akkor fel kell díszíteni a házat! - helyeselt Mischa.
 

- Sindy néni, tetszik a dísz, amit csináltunk? - tudakolta nagy bátran Marci, elvégre mégis csak ő a fiú. Ki legyen bátor, ha nem ő!
- Nagyon tetszik Marcika. De egy dolog nagyon nem tetszik nekem! - Sindy tettetett szigorral nézett a gyerkőcökre.
-  Mi az? Talán hozzunk több lufit? Vagy csinálhatunk krepp-papírból  fűzért is - mentegetőzött Dorka.
- A díszítéssel semmi baj! De ha valaki még egyszer néninek nevez, azt megcsikizem! - nevette el magát a kismama.

A gyerkőcök ez után felszabadultan rohangáltak az udvaron. Az ebédből vacsora lett sok nevetéssel és beszélgetéssel.


Marci azonnal a sütiket kóstolta meg, hiába volt tele az asztal finomabbnál-finomabb húsokkal, salátákkal és levesekkel. Neki csak a kakaós csiga volt fontos, s ezen a napon ráhagyták, ha ünnepség van, akkor a gyerek is had ünnepeljen.


 Ann és Kamilla a két kislánnyal játszott barchobát, s a gyerekek nagyon élvezték az új játékot.


A rögtönzött kis bulin mindenki nagyon jól érezte magát, s a gyerekeket este alig lehetett hazavinni és alvásra bírni.