2017. szeptember 12., kedd

A találkozó!

Annyira vártam! És aztán még csak nem is tettem közzé az élményeimet! Jaj de trehány vagyok!

A mostanában legkedvesebb babáim egy gyors és türelmetlen fotóra voltak csak hajlandók összeállni, mert a régiek izgatottan várták a találkozást a barátaikkal, az újak pedig semmiről sem akartak lemaradni. Idén Marilyan, Dennis, a kis Krisz, a nagy Krisz, Ginny, Xolanie Kate Rose, Derek és Dasia jöttek velem.

 

Rögtön elvegyültek a nagy társaságbn, ahol nem mással találkoztak elsőként, mint Ronnal és Hermiónéval. Harry Potter most nem jelent meg. Biztos megint életet ment Dumbledore vagy Piton, esetleg Hagrid segítségével.


A jeles eseményen igazi DÍVÁ is megjelent, egy igazi, finom HÖLGY! Nem vitás, hogy végül ő nyerte a szépségversenyt is. 


Találkoztunk az ELSŐ Barbie porcelán  másával is. Hát nem csodálatos?


És az Első Barbie 50 éves évfordulójára kiadott Elsővel is. Őt Adél vitte haza. Tudom, az irigység igen csúf dolog, de hát én is csak egy gyarló ember vagyok. Amint túlléptem a kicsinyességemen, együtt örültem Adéllal...


 ...És végül ketten szabadítottuk ki a babát a doboz fogságából is.


A nagyik. Minden évben összeállnak egy ÖTYE képre, habár itt ÖPA-ák (öreg pasik) is vannak éppen.


Egy gyönyörűen berendezett konyha. Egy nagyi sem tud ellenállni neki, ha az unokáknak kell elkészítenie a kedvenc desszertjét. 


Mi a tombolán egy gyönyörű házimozirendszerrel gyarapodtunk,  ami köré az én TV imádóim egyből körégyűltek más TV imádókkal együtt. Na nem csak a műsor miatt. Milyen DVD lejátszó, milyen a képernyő, a hngfalak... A csajok csak az esztétikára figyeltek, a pasik egyből szétszerelték volna, csak azért, hogy lássák, hogyan működik.


Aztán mégis egymás társasága lett az érdekesebb, így hamar lecsengett a TV őrület és inkább egymással beszélgettek a résztvevők.


Mindenki nagyon jól érezte magát. Volt sok finomság, étel és ital, jóízű beszélgetések.


Ezek a ruhák! Azt hiszem, ilyet én is szeretnék. Talán én is meg tudom csinálni...


Fantasztikus ez a részletes kidolgozás a pap ruháján is az apáca... Nem találom a szavakat!


Idén is voltak arab babák. Úgy tűnik, remekül beilleszkedtek a csapatba, bár a kultúrájuk egszen más, mégis mindenki nagyon szereti őket.


Marcsi és a nagyija. Harmonizáló öltözetben.  A kép kissé világos vagy nem is tudom milyen, így a nagyin nem teljesen látszik, hogy a pólója olyan színű, mint Marcsié.


És a motoros banda. Bőrcuccok, lazaság és életöröm. Már csak a motor hiányzik alóluk.


Még több szépség a versenyről. Az enyéim is beneveztek, de sajnos nem ők nyertek. 


Felülnézet a kis csapatról. Mindenki megtalálta azt, akivel a legszívesebben töltötte az időt.


Pasik egymás közt. Vajon miről beszélgetnek?


Pocahontas kissé elveszett, de ez még csak az első találkozója. Legközelebb már sokkal oldottabb lesz.


Michael Jackson is beugrott a talira, és végül úgy döntött, Adélhoz költözik. Szerintem jól döntött. Dasia is szeretett Rózsafalván lakni, de ő viszont hozzám költözött, mert a lányával és az unokájával kívánt élni.


Örök hálám Boginak, aki megszervezte a találkozót!


Nagyon jó volt ismét látni Titeket! Örültem, az újaknak, akik végre előbújtak és vállalják ezt a különös, de  kedves hobbit. Jövőre ismét látjuk egymást! Vagy előtte, hiszen ki tudja nit hoz a jövő?


2017. szeptember 9., szombat

Csuda dolgok

Azt hiszem csöppet elmaradtam blogolás terén. Pedig annyi minden történt.

Kaptam egy Krisz babát a Barbie és a Videojáték kaland meséből (amit láttam is Adéllal és a párommal). Gondosan le is fényképeztem, de a képet nem találom :(

Aztán vettem is pár új dolgot, még július és Augusztus között, amik szintén nem kerültek fel, de majd most!


Tudom, ezeket én is elkészíthettem volna, de egyszerűen nem tudtam ellenállni nekik a boltban...


Amúgy a függőággyal is szemeztem, de azt már csak elkészítem, ilyen lusta nem lehetek, hogy nem!


Az asztalt is megcsinálhattam volna,  de hát na! Az asztal és a székek Xolanie háztartásába kerültek a régi fa asztaluk és két fa szék pedig a leendő babaiskolába.


És olyan boldog vagyok! Széket amúgy sem szeretek csinálni, mert állandóan szétesnek. Tudom, a gyakorlás teszi a mestert, viszont most sok más dolog foglal le. Többek között az angoltanáromnak szeretnék készíteni valami ajándékot kézzel, mivel annyit segít és segített nekem az elmúlt években és nem csak angolból. Ő egy igazi jóbarát, mint egy nagynéni, úgy tekintek rá.


Emellett töröm a fejem a kedvenc mesém babás feldolgozásán is. Még nem döntöttem el, hogy modern vagy korhű legyen-e, mennyire költsem át vagy hagyjam meg az eredetiben ?

Aztán közvetlenül babatali előtt vettem egy pár ruhát is.
Az Euro centerben vettem őket, az egyiket a babatalis tombolára vittem el. Annyira örültem nekik, mivel ruhát még tudok csinálni a pasiknak de a cipőkkel bajban vagyok. 100 év elkészíteni őket és hamar el is tűnik a fél pár. Mondjuk mióta macskám van, ez nem meglepő, na de előtte? Elmennek megkeresni a fél pár babacipők a fél pár zoknikat, amit valószínűleg a mosógpszörny fal fel? Hagyjuk :)


És találkozó előtt kaptam egy Pocahontas babát is.
Olyan szééép!



Persze, hogy kibontottam! A talira is jött velem. A dobozos képek viszont olyan izgalmasak. A bontogatás előtti izgalmat idézi fel. Amikor még nem érintette senki, amikor még minden kis hozzá tartozó alkatrész megvan... Aztán a bontogatás. Amikor egyesével szabadítom meg a babát a műanyag doboztól, a papírra rögzítő kis drótoktól.

Aztán persze a ruháktól. Mert elvileg mind ugyanúgy néz ki, de akkor is! Milyen a teste, a ruhái a cipője stb... Tutira mindenki levetkőzteti őket kibontás után!


Amint megtalálom Krisz baba fotóit, felrakom ide, hiszen mindent dokumentálni kell!