Téli örömök

A hóesés sok embert kivonzott a parkba. Elsőként Rose érkezett, aki gyerekfelvigyázóként dolgozik a Vadvirág téren. Éppen két kistestvért húzott a szánkón, akik nagyon élvezték a havat és azt, hogy kint lehetnek.

 Rose felhúzta a két gyereket a dombra és sok jó tanács után végre engedte őket játszani, szánkózni, és ők boldogan siklottak le a magas dombról.

- JUHÚÚÚ! - Kiabált a két gyerek. Jó gyorsan siklottak lefelé és élvezték a száguldást.
- Óvatosan! Irányítsátok a szánkót és fékezzetek néha! - Aggodalmaskodott Rose.
- Ne fééélj Rose néniii! Ez nagyon jóóó! - kiabálta vissza a két gyerek.

A következő sétálgatók Ditáék voltak. Marilyn a már jobban volt, habár néha még mindig erős késztetést érzett arra, hogy visszamenjen Gab-hoz és megoldják a gondjaikat. Habár a szilveszteri fellépés nagyon jól sikerült, egy kicsit erősödött az önbizalma is, de a fia nagyon hiányzott neki.

Dita tudta, ha Marilyn menni akar, akkor nem tarthatja vissza, de bízott abban, hogy a lány hallgat a józan észre és remélte, hogy Spencer és Morgan el tudják hozni a kisfiút Gab-tól.

- Szóval ez a park, amiről meséltünk - mondta Dennis.
- Innen nem messze van egy bolt. Bár Steffanie boltja sokkal jobb, és Erik nagyon jó kenyeret süt. Viszont ők nem dolgoznak éjjel-nappal és hétvégente, szóval hasznos ez a másik kis bolt a közelben - egészítette ki Dita.
- És van egy szépségszalon innen egy megállóra. És befizettelek titeket holnapra masszázsra, szaunába, kozmetikára, manikűrre és még az Ég tudja mire. Gondoltam jól fog esni egy kis kényeztetés a hölgyeknek.
- Dennis, te gondolat olvasó vagy! Úgy szerettem volna elmenni a kozmetikushoz és masszőrhöz! - Lelkendezett Dita.
- Tényleg nagyon jól hangzik! Mint a régi szép időkben, tartunk egy csajos napot - lelkesült fel Marilyn. - Majd visszafizetem - fordult Dennishez.
- Eszedbe ne jusson! Ajándék az én szépséges kedvesemnek és bónusz ajándékként kapott társaságot. Tudod én kilógnék a szépségfarmon a sorból.
- Köszönöm! Annyira jó lesz!

Beszélgetés közben az ikrek is befutottak.

- Te kérdezd meg.
- Nem! Te kérdezd meg!
- Kérdezzük meg együtt.

Dennis egy ideig figyelte a gyerekeket, szórakoztatta az, hogy a két kislány nem meri megszólítani őket. 

Végül odalépett a gyerekekhez és megkérdezte:

-  Na mi ez a nagy tanácskozás lányok? - kérdezte.
- Apa leengedett szánkózni minket - felelte a szöszi lány.
- Igen és elhoztuk a szánkóját - helyeselt a másik.
- És mi a baj? Gondolom nem véletlenül álldogálltok itt.
- Nem tudjuk felhúzni a dombra a szánkót, de ha mégis, nem tudjuk egyszerre használni... - A barna hajú kislány ezt mind egy szuszra mondta el. Szörnyen zavarban volt.
- Igen! - húzta ki magár a másik lány. - És szeretnénk megkérni valakit aki segít nekünk, hogy tudjunk szánkózni. Például téged.

Dennis mosolyogva hallgatta a két kicsi lányt, aztán megígérte nekik, hogy segít. Odalépett Ditához, aki elmélyülten beszélgetett Marilynnel.

- Látom, szereztél két hódolót - viccelődött Dita.
- És milyen csinosak! - tódított Marilyn.
- És megyek is elmélyíteni a kapcsolatomat a két kis hercegnővel - kontrázott Dennis.

- Ha eleget szánkóztatok, cserébe, kölcsön adjátok a járgányt?
- Persze! - sikkantott vidáman a szöszi.
- Csak szólj, ha kell és viheted is!
- Köszi! Nagyon rendesek vagytok

Xolanie és Morgan lehozták a nevelt lányukat a parkba játszani. Karácsonykor érkezett hozzájuk Xolanie anyukája, Dianna. A nagymama egyből megszerette a kislányt, aki szintén egyből elfogadta őt nagymamájaként és azóta szinte elválszthatatlanok. 

- Xolanie elmehetek szánkózni az ikrekkel? - Kate bármennyire megszerette Dereket, Xolanie-t és Diannát, nem tudta őket anyának, apának és nagyinak szólítani. 

A régi családját, ahogy mostanában magában nevezte a szüleit, elvesztette, árva maradt, de Derek segített neki, így kapott egy másik családot.

- Menj csak, jövök veled.

- Dennis az ikrekkel van, ha akarsz, maradj csak - mondta Dita.

- Oké, akkor menj csak Kate, de vigyázz magadra!

- Oké, majd igyekszem! - vigyorgott lelkesen a kislány és már szaladt is.

- Lááányok! Jöhetek szánkózni? - kiabálta futás közben Kate.
- Gyere csak! Tök jó lesz! - Az ikrek megálltak a szánkóval és bevárták a kislányt.

- Toljuk vissza a tetőre a szánkót és száguldjunk, akár egy autó! - lelkendezett a szöszi lány.

- És kérjük meg Dennist, hogy jó erősen lökje meg a szánkót - mondta Kate.

- Látod Rose, Gill és Raquaelle hógolyóznak. Mi is mehetünk?
- Presze, menjetek csak, addig beszélgetek a többiekkel.

- Na megállj, most nagyon megdobállak! - nevetgélt Raquaelle.
- Ugyan már, dehogy is! Majd én téged! Jó havas leszel!
- Kapj el ha tudsz!

- Juhúú! Ez nagyon jó!
- Hajrá lányok, ügyesek vagytok, lassan eléritek a hangsebességet!
- Gyorsabbak vagyunk, mint egy autó!
- Mint egy repülő!
- Egy gepárdnál is gyorsabbak vagyunk - lelkendeztek a gyerekek.

Közben a másik két gyerek odaszaladt Gillhez és Raquaellehez és beálltak hógolyózni. Lányok a fiúk ellen és nagyokat nevetve kergették egymást a nagy téren.

Néhány óra szánkózás után az ikrek és Kate is megunták a száguldást.  Dennis és Dita kölcsönkapták a szánkót az ikrektől, Raquaelle pedig elkérte Rose-tól a gyerekek szánkóját és most hármasban száguldozak a dobról lefelé.

Az ikrek és Kate hóembert akartak építeni, és Marilyn csatlakozott a játékhoz. Arra gondolt, ha másképp nem megy, inkább visszamegy Gab-hoz, hogy  amikor a fia elég nagy lesz, a fiával építhesse azt a hóembert.

Közben Gill és a gyerekek játékához Hanna is csatlakozott. Hanna hallotta, amikor a fiúk arról beszélgettek, hogy megfürdetik a lányokat a hóban, így gyorsan megosztotta az információt a kislánnyal.

Látkép a parkban viháncolókról.

Végül a a lányok ledöntötték a fiúkat a lábukról. A kisfiú felpattant és kiabálva bíztatta Gillt és dobálta hóval a lányokat, akik nevetgélve próbálták betemetni a férfit.

Gill oldalra fordulva ledöntötte a lábáról a kicsiket. A kisfiú sikongatva nevetett.

- Gill azt mondtad, a fiúk tartsanak össze - nevetgélt a kisfiú
- Ne haragudj, rosszkor voltál rossz helyen.

Hanna kihasználta a helyzetet és elkezdte hóval dobálni a fiút, Gill pedig a kislányt. 

Végül a fiúk kerekedtek felül a hócsatában, és jól behavazták a lányokat.

Rose nevetve figyelte a hócsatát és már tudta, mit fog adni a gyerekeknek vacsorára. Először is bedugja a gyerekeket egy kád vízbe és amíg pancsolnak, készít nekik egy adag tojásrántottát és forró teát. Ő  is imádta fiatal korában az ilyen hócsatákat a báttyjaival, a gúgaival és a falu gyerekeivel, hát miért állítaná le ezt a hancúrozást? És tudta jól a gyerekek szülei sem ellenzik a játékot. Úgyis, amire a szülők hazaérnek addigra a gyerekek már ágyban lesznek.
Ritkán fordult elő, hogy hosszú időre rábízták volna a gyerekeket, ma is csak azért történt így, mert a szüleik egy romantikus napot akartak eltöltteni kettesben a városban.

Közben Marilyn, Kate és az ikrek elkészültek a hóemberrel. A gyerekek örömtáncot lejtettek az elkészült mű előtt és Marilyn nevetve figyelte  a nagy ünneplést.

Végül Kate odahívta az új családját, hogy ők is csodálják meg a hóembert, amit az ikrekkel elneveztek Seprűs Józsinak.

A felnőtteknek nagyon tetszett Seprűs Józsi, de ők már fáztak, ráadásul hamarosan sötétedni kezdett, de a gyerekek olyan jól érezték magukat, hogy csak nehezen akartak hazafelé indulni. A vacsora említésére azonban lelkesen loholtak a felnőttek után, hiszen a sok játék, a hideg és a sok mozgás meghozta az étvágyukat.

Bajbajutott látogató

Figyelem!

Egy kicsit talán sok(k) lett a sztori, viszont már régóta tervezek egy olyan történetet, ami nem tündérmese. Aztán minden jóra fordul és a bűnös elnyeri méltő seggberúgását, a jó meg megérdemelt jutalmát. Remélem végigolvassátok ezt a sorozatot, amit egyébként 6-7 részesre terveztem.


Marilyn elgondolkozva állt a ház előtti parkban. Régen látott barátnője itt lakik és most ő is ideköltözik. Az élet furcsaságai... Pedig ő igazán nem akart Londonból Budapestre jönni, és most tessék! Annak idején, amikor Dita kint volt tanulni, és ő adott szállást a lánynak, nem hitte volna, hogy ez fordítva is megtörténhet. Az már az első perctől világos volt, hogy ők ketten jól megértik egymást, és nem sokkal Dita beköltözése után már együtt jártak bulizni, vásárolni és ebédelni. Törzsgyökeres londoni lévén megmutatta neki a legjobb helyeket a városban és segített neki beilleszkedni ebbe az új helyzetbe.

Most ő szorul segítségre, neki kell szállás. Pedig otthon volt egy kis klub, ahol a barátaival együtt zenélt, nem keresett ugyan túl sokat, de a zene az élete, megélt belőle, jól kijött mindenkivel. Aztán a barátai révén megismerkedett a NAGY Ő-vel... Vagyis azzal, akiről azt hitte, ő lesz az élete szerelme. Gab azonban nagyon csúnyán elbánt vele. 

Eleinte minden nagyon szuper volt, A férfi figyelmes és kedves volt, az első év csodálatos volt. Éttermekbe jártak, de együtt is szívesen főztek, mindig meglepték egymást valami aprósággal és a férfinek tetszett, amikor látta őt egy fellépésen. Szinte minden idejüket együtt töltötték.

Aztán egyik nap valamiért később ért haza néhány órával. Küldött egy SMS-t Gab-nak, hogy ne aggódjon, s nyugodtan intézte tovább a dolgait. Amikor azomban hazaért egy dühös férfit talált otthon, aki a szemére vetette a három órás késést és egy pofonnal adta tudtára nemtetszését. Aztán jött a megbocsátás, majd az újabb veszekedés.

Végül a férfi teljesen elszigetelte a barátaitól. Ezt olyan jól csinálta, hogy a barátai közül csak egy állt vele szóba odakint. 

Végül sikerült megszöknie az otthonnak nevezett börtönből és első dolga volt felhívni Ditát, aki azt javasolta neki, jöjjön Budapestre. Dita, Marilyn egyetlen barátjának küldte el az utiköltséget, hogy a lány ide tudjon utazni. Ugyanis Gab a lány összes pénzére rátette a kezét. 

 - Hé! Marilyn!

A lány összerezzent, megijedt. Régóta nem bírta a kiabálást. De ez a hang más volt, ez barátságos volt.

- Dita! Úgy örülök! Istenem! Annyira jó, hogy itt vagy! - szólt megkönnyebbülten Marilyn.
- Nagyon aggódtam érted!

Dita megölelte barátnőjét és közben érezte, hogy a lány vállai meg-meg rázkódnak. Sírt.

Mivel kint elég hideg volt, igyekezett hamar a ház felé terelni a barátnőjét.

Fent a lakásban Dita messze elkerülte barátnőjével az Alkotó kuckót, mely nálunk a Vadvirág térre keresztelt Baba falu neve. Helyette inkább a kanapéra terelte az elkeseredett lányt. Út közben észrevette a párját, Dennis-t, s jelezte neki, hogy a kanapén szeretné vendégül látni barátnőjét. Közben átadta a fiúnak barátnője hangszerét, hogy helyezze biztonségba azt.

Direkt intézte úgy, hogy Marilyn senkivel se találkozzon, ki akarta deríteni, hogy mi történt a lánnyal. A telefonjuk alapján valami szörnyűséges, de nem sokat értett a zaklatott beszélgetésből, csak annyit, hogy Gab bántotta a lányt és hogy a lánynak már nincs kint Londonban senkije Ginny-in kívül.

Letelepedtek hát a nagy kanapéra, s Dennis hamarosan megjelent egy kis asztallal.

- Szia! Dennis vagyok, már sokat hallottam rólad - üdvözölte a lányt.
- Szia! Én meg nagyon fáradt. Egy napja nem aludtam. Ha nem bánod, nem állnék fel, úgy érzem ólomból vagyok.
- Én viszont segítek neked - aánlotta fel Dita.
- Nem szükséges, nem nehéz. Csak ágynemű van az asztalban.

Az asztal után érkezett egy halom szendvics,  két óriási szelet sütemény és egy üveg vörösbor is. Dennis olyan ügyes volt, hogy egy körben be tudta hozni az evőeszközöket is és addig zsonglőrködött, míg mindent le tudott pakolni a kezéből. Akkor aztán nyomott egy csókot Dita szájára és kiment.

- Olyan udvariatlan vagyok. Sajnálom! - mondta Marilyn. - De tényleg nagyon rosszul érzem magam, mintha jártányi erőm sem lenne.

- Ne törődj vele, Dennis nem veszi a szívére és én sem. Hozok neked is egy nagy párnát, kényelmesen neki tudsz dőlni.

Azzal már ment is és hozta a párnát a barátnőjének. Közben arra gondolt, jó, ha valamennyi ételt tud belediktálni, és már ki is fog dőlni a barátnője. Még sosem látta ilyen elesettnek.

Mikor kényelmesen elhelyezkedtek, Marilyn töltött maguknak egy pohár bort.

- Mit szeretnél ma este? Aludjunk egy nagyot? Beazélgessünk? - kérdezte Dita.

- Nekem mindegy. Inkább beszélgessünk. De nem szeretnék beszélni arról, ami történt.

- Rendben, ahogy szeretnéd.

Marilyn nagyot kortyolt a borból, Dita pedig a szendvics felé nyúlt. 

- Tudsz valami munkát? Semmi pénzem. Szívesen vállalok bármit! Takarítást, pincérkedést, utcaseprést is - szomorodott el még jobban Marilyn.

- Nálunk éppen van egy üresedés a Beauty Night-ban. És úgy tudom a Black Rose dobost keres.

- Jaj, ez nagyon jó! Akkor egy ideig fele pénzért játszok, hogy vissza tudjam fizetni a pénzt, amit küldtél - lelkesedett fel a lány.

- Semmi szükség rá! Egyébként hol vannak a csomagjaid? - kíváncsiskodott Dita.

- Nincsenek csomagjaim.

- Hát nem hoztál el semmit a lakásból?

- Semmim sem maradt - Marilyn kezdett ellazulni a bor hatására és mesélni kezdett. - Gab eleinte nagyon kedves volt. Nagyon sok időt töltöttünk együtt, szinte csak vele voltam. Aztán egyik nap sok dolgom volt, szóltam neki, hogy később érek haza.  Amikor hazaértem akkor nagyon dühös volt. Most képzeld el, éjfélre értem haza, mert befizettem pár csekket, elintéztem, hogy közös számlánk legyen, próbáltunk és beszélgettünk a bandámmal. Szóval hosszú nap volt. Ő meg felpofozott, arra hivatkozva, hogy az SMS ellenére agódott, mert azt kora este küldtem és most késő van. 

- Aztán persze reggel Gab ágyba hozta a reggelit, virágot. Két napig minden jó volt újra és én már megbocsátottam neki. Aztán újra felpofozott. Közben teltek a hetek és én egyre inkább függtem tőle. Most képzeld el, közös számlával, közös lakással...

Marilyn autómatikusan a szendvicsek felé nyúlt, vett egyet és egy nagyot harapott belőle. Ez egy gépies dolog volt, mégis, amikor lenyelte az első falatot,rádöbbent, hogy nagyjából tegnap este óta nem evett és most milyen éhes.

Dita kikerekedett szemekkel hallgatta a beszámolót. Nem tudtam mit kellene mondania, és nem is szívesen zavarta meg Marilyn beszámolóját. Attól félt, a hirtelen jött kinyílás megszűnik, ha megszólal.

- Tudod - folytatta Marilyn. - észre kellett volna vennem. Mindenről én tehetek, mert nem vettem észre, milyen ez az ember. A barátaim kezdtek furcsán viselkedni és amikor rákérdeztem mi a baj, ők azt mondták, hogy megváltoztam, nem törődök a csapattal, meg Gab panaszkodott, hogy őt is elhanyagolom. Finoman célzott rá, hogy megcsalom, a többiek meg elhitték. Kivéve Ginny.

- Egyik nap kiderült, hogy terhes vagyok. Onnantól kezdve ki sem engedett a lakásból. Előtte elmondtam Ginny-nek, hogy Gab megütött és nem is egyszer, de tudom, hogy nagyon szeret, csak én rontok el mindent. Ginny megpróbálta felnyitni a szemem. Két napot aludtam nála, de aztán hazamentem. 

Gab a szokásosnál kedvesebb volt, de ez csak a látszat volt. Reggel korábban kelt fel, elvitte a kulcsaimat, a telefonomat, a gépre jelszót tett, szóval elzárt mindenkitől. Ő már sejtette, hogy babám lesz, mivel késett egy hetet a tudod mi... Képzeld, még ezt is számon tartotta és a tablettáimat kicserélte placebóra.

- Terhes voltál? - csodálkozott Dita. - Gyereked van?

- Igen. Van egy fiam, Kris. Hol is tartottam? - vált kicsit zavarttá Marilyn.

- Ott, hogy placebóra cserélte a gyógyszeredet és hogy két nap után visszamentél hozzá

- Igen, emlékszem... Szóval este hozott egy tesztet. Én próbáltam kideríteni, miért zárt be. Azt mondta a saját érdekemben tette. Megcsináltatta a tesztet. Amikor megijedtem a pozitív teszttől és azt mondtam, hogy ez még korai, ő ismét veszekedett velem, megpofozott. Azt mondta, hogy már két éve vagyunk együtt, mi a korai? Egy baba majd megnevel engem. Szóval elkísért az orvoshoz, de otthon, bábával kellett világra hoznom őt. 

- Aztán a ruháimat elvette. Csal ócska rongyaim voltak. És ez a ruha, az első fellépő ruhám. Gab nem tudta, hogy ez megvan, mert ez az én gyerekkori cuccaim között volt. Sokáig nem is volt rám jó, hiszen utoljára 18 voltam, amikor belefértem.

- Ginny többször próbált kapcsolatba lépni velem, el is jött hozzánk, de Gab megfenyegetett, így azt mondtam, amit Gab hallani akart. A fiam négy hónapos volt, amikor bölcsibe adta, hiába tiltakoztam. Azt mondta rossz anya vagyok.

- Aztán egyik este visszaloptam a kulcsaimat.  Nem vette észre. Csak a parkba akartam végre lemenni. Reggel elment, vitte a fiamat is és én pedig felkaptam a kulcsaimat és a szintimet. Arra gondoltam, majd lent a parkban írok egy új számot.  Még kabátom sem volt. Fáztam kint, és esett az eső. Csatangoltam az utcán és egyszer csak Ginny állt előttem. Akkor vettem észre, hogy a kertesházuk elé sétáltam. Ginny örömmel fogadott. Ő nem kérdezett semmit, de néhány dolgot elmondtam neki. Nem engedte, hogy hazamenjek és ő javasolta, hogy hívjalak fel. Tudod, Ginny nagyon aranyos volt. Sokat beszélt hozzám, meggyőzött, hogy jó ötlet ideutazni. Nagyjából egy hetet voltam nála. Az ő cuccait hordtam. De tudod, Ginny duci és a ruhái lötyögtek rajtam. A kabátot is tőle kaptam, ez volt az egyetlen, ami jó volt rám. De nem emlékszem mi történt pontosan, minden olyan zavaros. Minha álom lett volna. A park, Ginny. Nem akartam elszökni, de másnap nem mertem hazamenni. Tudtam, Gab nagyon dühös lesz. Kris az apjánál maradt és csak ez járt a fejemben, de nem tudtam elhozni.

- Istenem! Olyan buta vagyok. Vissza kellene mennem, meg tudnánk beszélni a dolgokat. És a fiam is újra velem lehetne!

Telt az idő, fogyott a bor és Dita arra gondolt, hogy Dennis okosan cselekedett, amikor hozott még egy üveggel a nemes italból. Marilyn mindig is zárkózott volt és józanul biztosan nem nyílt volna meg, hiszen beszélni sem akart a történtekről.

Marilyn hirtelen felállt és fel-alá járkálva csak azt ismételgette, milyen rossz anya, hiszen magára hagyta a fiát és rossz feleség, mert ő tehet arról, hogy Gab így viselkedett vele.

Dita felpattant és megölelte barátnőjét. Marilyn már tényleg az erejének a végén járt, mert szinte állni sem tudott. Dita a párnához vezette a lányt és az ölébe ültette.

Éjfél körül járt az idő, de ez nem érdekelte Ditát. Szorosan magához ölelte a zokogó lányt és úgy ringatta, akár egy kislányt. Már nem akart mondani semmit, csak örült, hogy tudott segíteni a lánynak. Közben viszont olyan mértékben emésztette a düh Marilyn állítólagos barátai iránt, hogy úgy érezte, szívesen összeverné őket. És hálás volz Ginny-nek, amiért segített a lánynak. Mivel a dühét nem tudta levezetni, inkább bort ivott, mindjárt két pohárral. Az ital kicsit lenyugtatta, így csak a szomorúság vett rajta erőt. Ő is sírni kezdett.

Hosszú idő után végre megkönnyebbülten kezdtek újra beszélgetni.

- Ó Édesem! Nem tudtam, hogy ilyen rossz a helyzet. Persze furcsa volt, hogy nem írtál e-mailt, csak a szülinapomra és ünnepekkor, és nem hívtál, de azt gondoltam, zajlik az élet. Jelentkezel, amint tudsz.

- Az élet az zajlott - mordult fel Marilyn. - És az e-mailokat csak felügyelet mellett küldhettem a barátaimnak. A válaszaidat el sem olvashattam. De mindig azt kellett írnom, hogy jól vagyok, hogy megy a munka... Képzeld, Múlt karácsonykor, amikor írtam neked és nem említettem, hogy terhes vagyok, és elküldtem a levelet, Gab nagyon dühös volt, mert nem említettem a babát. Azt mondta, én nem is szeretem a gyerekemet. Pedig ez nem igaz! Én szeretem a fiam. Az egyetlen jó dolog ő az életemben!

Hosszúra nyúlt a csend. Már fél kettő is elmúlt, és bizony Marilyn kicsit elbóbiskolt.Amikor felriadt, rögtön a fiát kereste. Dita javasolta, hogy menjen el fürdeni, ő addig megágyaz neki.

- Reggel pedig kitaláljuk, hogyan szerezzük vissza a fiad - szólt, miközben lepakolta a kis asztalt és elővette belőle az ágyneműt.

- Tudod, mi a szerencse? Ginny a keresztanyja. Néha megengedte neki az a...

- Gab? - segítette ki Dita.

- Igen, ő. Szóval Ginny néha láthatta a fiamat. Bízom benne, ez után is így lesz. Legalább tudni fofgom, jól van-e.

Miközben Marilyn fürdött, Dita megányazott az egyik párnára. Örömmel látta, hogy Dennis két hálóinget pakolt be az asztalkába.

Dennis hamarosan befutott. Látta amint Marilyn a fürdő felé megy, így tudta, nem fog zavarni. 

- Hoztam egy kis vizet. Gondolom kicsit becsíptetek.

- Jól gondolod! - szólt Dita, akinek, most, hogy egyedül maradt és kezdett kicsit lecsillapodni, enyhe szédülése lett, így ledőlt kicsit.

- És mi történt? Nagy a baj? - aggodalmaskodott Dennis.

- Most már minden rendben lesz. De nem szeretném kiadni a barátnőmet. Talán annyit elmondhatok, hogy Gab csúnyán elbánt vele. Elvette a pénzét, a ruháit és bezárta a lakásba. És a fia Londonban maradt. Gab elintézte, hogy a fiú ne lehessen az anyjával kettesben nap közben.

- Ez a szemét! - fakadt ki a férfi. Hogy lehet valaki ilyen patkány! Szólni kell Spencernek és Morgannak. Ők európán belül is vissza tudják szerezn a fiút. 

- Te olyan édes vagy! - lelkesült fel Dita. - Segíts fel légyszi, mert most nagy ölelést érdemelsz!

- Gyere te kis szépség! - ölelte magához a lányt Dennis.

- Nem baj, ha itt alszom? 

- Igen, gondoltam, hogy vele akarsz maradni. Miért lenne gond? Törődj vele, segíts neki. És amikor készen áll rá, mutasd be őket a barátainknak. Ők nem hagyják majd cserben.

- Hallgatóztál? - komorodott el Dita.

- Egy kicsit. Aggódtam. Azt gonoltam, a közelben leszek, ha szükség van rám. Nem nézett ki jól a barátnőd, az is megfordult a fejemben, hátha orvos kell neki. Akkor meg nem szabad késlekedni. Sajnálom! Nem lett volna szabad hallgatózni,

- Semmi baj, jót akartál.

Dennis végül összeszedte a koszos edényeket, kivéve a poharakat. A vizet kinyitotta a lányoknak, mert nem hitte, hogy ilyen spiccesen ki tudják nyitni, majd magára hagyta barátnőjét.

Marilyn hamarosan visszatért. Ivott egy kis vizet, majd lefeküdt az ágyba. Dita közben elment a fürdőbe. Mire visszaért Marilyn már aludt. Csendben bemászott mellé és elhelyezkedett. Nézte az alvó lányt, akinek a vonásai még így is kemények voltak, még alvás közben sem tudott lazítani. 

Másnap reggel Dita hamar felébredt. Nem akarta zavarni barátnője álmát, így szerzett egy ujságot és csendben olvsgatott. Marilyn délután kettőkor ébredt. Most kezdte csak felfogni, hogy az élete végre kezd megváltozni és jó irányba. De megrettent. Az ebéd után, amit Dita hozott neki, rögtön visszaaludt. Így ment ez négy napig. Csak enni és fürüdni kelt fel. Közben be is lázasodott, túl sok volt neki ez a lelki teher. Dita egy pillanatra sem hagyta magára Marilynt. És mikor a lány végre jobban lett, Dita segített neki beilleszkedni a zenekarba is. Szilveszterkor már együtt léptek fel.