2016. május 18., szerda

Elmaradt bemutatás és mütyűrkék

Az úgy volt hogy...

Párom volt kint januárban Amerikában csapatépítésen. Menségemre szóljon, amint megkaptam a kis csomagot, hogy beindult a fantáziám és addig nem akartam bemutatni a lányokat, míg meg nem valósítom az ötletet.

Szóval jöjjenek az új csapattagok:

Tanárnő gyerekkel, kis paddal, táblával, hátulján térképpel, uzsonnás tatyóval, ollóval ragasztóval, földgömbbel és krétával. A lányt Stacy-nek neveztem el. Ő lesz a biológia-földrajz tanár a készülő iskolában.


És egy aranyos kicsi lány, aki rocksztár, de iskolába így is kell járnia.


Szóval első kanyarban készült pár pad az eredeti mellé égethető gyurmából. 


Viszont csak hideg, esős napokon lesz az osztályteremben a tanítás, egyébként a gyerekeknek szüksége van a mozgásra, így az összes óra a parkban vagy a Margit szigeten esz megtartva a atektól a történelemig.

Itt Stacy tanárnő éppen egy ibolyát mutat a gyerekeknek a kövek között.


 Itt pedig már a gólyahír-mezőt tanulmányozzák.


És ha már süthető gyúrma... Ez a kép és ez a wc később készült, mint a padocskák, de ezt az alkotást már egyszerűen nem tudom hová betenni. 
Tányérnak indult... Akartam egy nagy tányér szettet (fogok nyitni egy éttermet is a babáknak, oda kell majd tányér) Aztán mivel nem volt szerencsén és nem tudtam szép tányérokat készíteni, hát összegyúrtam az egészet és lett belőle ez. A harmadik wc!


A fehér, Barbie méretű babákhoz való, ez annál kisebb lett.


A sárga-fehér wc eredetileg cukorkatartó volt. Ez volt az első wc a babaparadicsomban. Na ahhoz képest meg magasabb, szóbal jó lesz ez :) Xolanie-ék  kapták meg végül a szerszámos polcból készült házat, az övék lesz az új darab. :) a kék színe miatt menni fog a fürdőszobájukhoz.


2016. május 14., szombat

Az első...

Monster High babám!

Ugye a múltkor kiderült, hogy Ghostilla nem dedikált MH baba. Nos ezt az elején nem tudtam, így amikor a párom volt a Madaras Tescoban (Auchan) megkértem, nézzen szét MH ruha ügyben, mert időm nem nagyon van varrni, de csak kéne ruházni a lányt. Én otthon voltam, már nem emlékszem mi volt az oka, biztos roppant fontos takarítás/főzés vagy ilyesmi.

Ruhák nem voltak, de felsorolta telefonon az összes MH babát én meg mondtam, ruha kellett volna, de most nincs kedvem babát venni, főleg a horror árak miatt. 

Közben Ghostilláról kiderült, hogy nem is MH baba, így gyanítottam, az MH ruhák sem lennének jók neki. 

Aztán a párom néhány hét múlva ismét Auchanban járt...


Az ágyon várt rám a gyönyörű Drakulaura baba! Hát én úgy meghatódtam! Mondom, ezt miért kapom? Válasz: mert cuki vagy!
Teljesen kész voltam! Már épp le akartam tépni a csomagolást, amikor rám szólt, hogy fotózzam le dobozban, mielőtt elfelejtem. 

Hát nem gyönyörű?


Ghostilla és Drakulaura rögvest jó barátok lettek, közös szobát is kapnak majd. Szörnyen jó lesz!




Viszont felmerült egy kérdés. Minden babát megfürdetek és hajat mosok nekik, amint kikerül a obozból, ez nálam megszokott rituálé. 

A hölgyikének a haja viszont valamilyen ragadós bigyóval van bekenve, ami eddig semmivel sem jött le. Eddig próbálkoztam samponnal, mosóporral, mosogatószerrel, alkohollal, acetonnal (utóbbi kettővel csak 1-1 tincset mostam meg a tarkóján, ha fakítaná a színt a két vegyszer. Szerencsére nem fakult ki.) 

De az az átkozott ragadós izé meg sem moccant. Tipp, hogyan lehet puhává, csillogóssá és ragadásmentessé tenni a haját? Köszi előre is!


2016. május 11., szerda

Fodrásznál voltunk

Nemrég fodrásznál jártam és mivel Xolanie az én kis fodrászom a Vadvirág téren, gondoltam magammal viszem, hogy lásson egy igazi fodrászatot is. :)


A lány csak úgy sugárzott az örömtől! Mindent megnézett, rögtön kiszúrta a hiányosságokat, amik az ő üzletében vannak, szóval meg kellett ígérnem neki, hogy kap majd  törölközőket, búrát, hajfestéket, pamacsot a saját üzletébe a kismillió hajszárító, hajsütő, olló, csatt, sampon, balzsam és ki tudja még miminden mellé.


Leszívott hajjal. Amikor le lett mosva és a végső festés előtt meg lett szárítva, igen érdekes színekben pompázott a hajam, de arról sajna nem készült kép.


Na és nyakig a hajfestékben...Gondolom itt már lehet sejteni a végeredményt... Szerencsére ammónia mentes a festék, így nem volt nagyon szagos a procedúra.


És ismét Xolanie. Ez a kép nem jöhetett volna létre az én hihetetlenül cuki fodrászom nélkül, aki segített Xolanie-nak tartani a hajszárítót!
 

Íme egy újabb bizonyíték, hogy érdemes kipróbálni magatokat kint a nagyvilágban a babafotózás terén. A fodrászom ötlete volt ugyanis ez a kép és tök poénnk fogta fel a dolgot :) Másrészt akár megszokott közegben fotóztok ismerősökkel (fodrász, manikűrös, stb.), akár idegen helyen (mint én régebben Spencer és Lucy borospincés képeinél) rájöhettek két dologra:

1. Önbizalom növelő. 
Nem kell foglalkozni azzal, ki mit gondol rólatok, megfelelni nem lehet mindenkinek, plusz ha a fotók jól sikerülnek, akkor még egyet dob az önbizalmon. És ez nem csak a fotózásra igaz. Azt kell tennie az embernek, amit akar, nem szabad túlzásba esni a "megfelelek mindenkinek" terén, mert az csak a saját személyiség lerombolásához vezet.

2.  Megismeritek az embereket és a saját merészségeteket is.
Megismertek új embereket (mint én a borpincében) vagy egy kedves ismerősről derül ki, hogy még sokkal aranyosabb, mint azt gondoltátok. Másrészt én is jártam már úgy hogy vittem babát valahová fotózni aztán elő sem vettem, mert mit fog szólni a másik ember. De már az bátorságra vall, hogy megfordul ilyen az ember fejében. És itt vissza is kanyarodtunk az első ponthoz. Ha nem fotózom le a babát adott közegben, de ott van, nálam, már elindított valamit. Legközelebb bátrabb leszek és megvalósítom az elképzelésemet, mert mindenkinek nem felelhetek meg. Úgy is mondhatnám elsősorban magunknak kell megfelelni aztán jönnek a többiek! És igen a következményeket is vállalni kell,ha esetleg rossz néven veszik a babafotózást, meg magunkat. Igen babát fotózok, igen, blogozok is róla és ez vagyok én. Kész!

Oké, befejeztem  az okoskodást! Lássuk a hajam :)

Vörös lettem! Ezt még most is szoknom kell, mert bár április végén voltam fodrásznál, még most is igen furcsa belenézni a tükörbe. Hiába, tíz évig voltam fekete.


Itt jobban látszik a vörös. Ezzel a felsővel picit intenzív volt a színösszeállítás, legalábbis élőben csöppet erős volt a szemnek.


Aztán majd meglátjuk meddig marad ez a szín, lehet, visszatérek pár hónap múlva az eredeti barna hajamhoz. Kívácsi vagyok rá, miyen voltam tini koromban.

2016. május 8., vasárnap

Bajbajutott látogató 2. rész - Western park

Marilyn már lassan egy fél éve érkezett a Vadvirág térre. Hamar megszokta az itteni életet, szerencsére Dita és Dennis mindenben segítettek neki. Marilyn, a viselkedés kutatók javaslatára pszichológushoz jár, hogy fel tudja dolgozni azt, amit a férje művelt vele. Emellett rendszeresen fellép Lucy és Dita bandáiban, mint szintis, szóval végre van pénze is, így hamarosan bérelhet magának egy saját lakást.

 Szinte minden kedvezően alakult a számára, kivéve, hogy a fiát még nem sikerült elhozni az apjától. Spencer, Morgan és a többi VKE tag megvizsgálták az ügyet, de sajnos Gab eddig nagyon jól viselkedett. Mindent elintézett és most úgy néz ki a helyzet, mintha Marilyn egy békés, boldog családból szökött volna el a fia mellől, magárahagyva őt és a férjét.

Spencerék viszont úgy vélik, hogy ez a látszat nem sokáig lesz fenntartható a férfi számára. Felvették a Scotland Yarddal a kapcsolatot és folyamatosan figyelik a férfi minden mozdulatát, emellett Ginny is tanúskodott már Marilyn mellett a londoni rendőrségen.

Most, hogy végre szép idő van, Dita, Dennis, Marilyn, Spencer és Lucy ellátogattak a tordasi Western faluba. Úgy gondolták, könnyebb lesz egy szép helyen beszélni Marilynnel az ügy fejleményeiről.




Érkezésükkor éppen műsor volt. Nagyon tetszett nekik a hely is és a show is, amit lelkes tapssal jutalmaztak.

Az egész műsor alatt és után régi zenéket játszottak, ami mindenkinek nagyon tetszett. A falu egész területén hallható volt a muzsika, így hol sértálva, hol táncolva múlatták az időt.

A műsor után sértálni indultak, elsőként megnézték a fenti teraszt, ahol egy kis időre le is telepedtek napozni, fényképezkedni.

Amikor már vagy tíz perce semmi érdekeset sem csináltak, Lucy félrevonta a férjét.

- Na, lassan szóba kellene hozni az eddigi dolgokat Marilynnek - nógatta Spencert a lány.
- De hiszen tudja. Tegnap mondtuk el neki. Viszont megnyugtattuk, kiemelt figyelmet szentelünk az esetének - válaszolta Spencer.

- Én most nagyon jól vagyok - kurjantott fel Dennis hirtelen. Nem vette észre, hogy Lucy épp Spencerrel beszél Marilyn ügyéről - Két jó csaj is velem lóg.
- Csak ne bízd el magad! - dorglta meg Dita nevetve.
- Ugyan, nem kell elbizakodottság, hogy tudjam, jó pasi vagyok - viccelődött Dennis.
- Én jobban szeretem a kicsit mackósabb alkatúakat. Bocsi, de ez van - kapcsolódott be Marilyn is.
- Ejnye, hát mégsem bukik rám mindenki? Ez meg hogy lehet? - élcelődött tovább Dennis, majd színpadiasan hátrasimította szép hosszúhaját.



A többiek jót derültek Dennis beszólásain, még Marilyn kedve is jobb volt az átlagosnál. Amikor látta és hallotta, hogyan dolgoznak a viselkedés kutatók, teljesen megnyugodott.

Javaslatukra ügyvédet is fogadott néhány hete, hogy minél hamarabb elválhasson Gabtól. Emellett Spencer főnöke, Hotch javasolta a pszichológust, egyrészt mert a bíróságon is tanúskodhat majd a lány mellett, másrészt Marilynnek is jót tesz, ha a lelke is segítő kezekbe kerül.

- Ginny beszélt Gabbal telefonon. Állítólag Krisz jól van - fordult Spencerhez Marilyn.
- A Scotland Yardon is ezt mondták. Még mindig reggeltől estig bölcsiben van, csak az éjszakákat és hétvégéket tölti az apjával. Habár egy kicsit elhanyagoltnak látszik, de a férjed arra fogja, hogy elhagytad és ő nem tudja még hogyan gondoskodjon Kriszről.
- Gab egyedül még a mosógépet sem tudta beindítani - válaszolt a lány.
- Nem lenne jó megoldás, ha Ginny elmenne Gabhoz és a kisfiúhoz? - gondolkozott Lucy. - Ha Ginny elmegy Gabhoz, és történik vele valami, mondjuk Gab rátámad, akkor ki lehet hozni őt és a gyereket is. Be is drótozhatnátok a lányt. 
- És ha Gab tudja, hogy ő beszéltr rá Marilynt a szökésre? Túl kockázatos! - vetett ellent Spencer.  Civileket nem jó ötlet bevonni. Még akkor sem, ha maguk akarnak segíteni.
- Éppen ez az! - kapott a szón Marilyn. - Nem hallottam Ginny-ről tegnap óta, a telefonját nem veszi fel. Azt tervezte most hétvégén átmegy a fiamhoz. A férjét nem tudom elérni, mert épp valami konferencián van Amerikában, így nem tudom, hazaért-e a barátnőm.
- Miért nem ezzel kezdted? Telefonálok a többieknek és Londonba is! 


Amíg Spencer telefonált, a többiek megnézték a következő show-t. Nagyon élvezték az előadást, bár egészen addig nyugtalanok voltak, amíg a férfi vissza nem tér.

A VKE javasolta, várjanak hétfőig és ha akkor sem kapnak hírt Ginnyről, kitalálják a következő lépést. A londoniakat is értesítették, így akár Ginny telefonál, akár a Yardtól kapnak róla információt, rögtön tudnak reagálni az eseményekre.  


Kissé megnyugodva indultak tovább a parkban. Betértek a múzeumba is, ahol ismét összeálltak egy képre. A múzeum leginkább az indiánok életéről szólt, de nekik nem kellett elkolvasniuk semmit... Spencer mindenre kiterjedő előadást tartott nekik az amerikai őslakókról, az első telepesekről és arról, hogyan foglalták el az európaiak az őslakók elől a hazájukat.

- A férjed egy két lábon járó lexikon - jegyezte meg Dita elismerően.
- Viccelsz? száznyolcvanas IQ-val és fotografilus memóriával? Én is az volnék - nevetett Lucy. - Egy kétszáz oldalas könyvet negyed óra alatt aelolvas.
- Viccelsz? - kérdezte Marilyn.
- Én? Dehogy! Szinte az összes otthoni könyvet  fejből tudja. Nagyjából két nap alatt mindent elolvasott.
- Igen, az átlaghoz képet jobban teljesítek - mondta Spencer, közben zavarában elpirult, ahogy minden csodálkozó szempár rászegeződött. - De ha nagyon sokat beszélek, vagy nem érdekel amit mindok, szóljatok rám, nem haragszom meg. Tudom, hogy néha elragadtatom magam és sokat beszélek.
- Nagyon érdekes, amiről beszélsz, ha van kedved, folytasd, engem érdekel! - lelkendezett Marilyn, s a többiek lelkesen helyeseltek.

Így Spencer végre lelkes közönségre talált, akik nem folytották belé a szót. Annyira érdekelte a többieket a történelem, hogy majd egy órát maradtak a múzeumban, pedig nem is olyan nagy az a kiállítás.


A végén még Pocahontas mellé is beálltak fotózkodni. Dennist zavarta, hogy Pocahontas olyan magas, így a lányokkal együtt felmászott a hordó tetejére. Miután mindkér lányba belekarolt, parádésan körbeforgatta őket a zene ritmusára, s a két lány nevetve vette tudomásul a bohóckodást.
De kipróbálták a céllövöldét, ijjászatot, körülnéztek a Serif irodájában és még fagyizni is volt kedvük.



A nap végére jól elfáradtak. Marilyn csendes lett hazafelé már csak bámult maga elé. Megérezte, hogy a fia nemsokára ismét vele lehet. Amikor a többiek kérdezgették, miért lett szomorú, képes volt mosolyova válaszolni:

- Minden rendben van! Elfáradtam, de minden nagyon tetszett! 
Magában pedig hozzátette:
- És ha az Isten is úgy akarja, minden rendben is lesz. Csak Ginny legyen észnél és ne essék bántódása!



2016. május 6., péntek

Csomagot hozott a posta

A csomag Adéltól érkezett, megkésett karácsonyi ajándék. Egészen pontosan április 19-én érkezett meg, szánom-bánom, hogy eddig nem nyilatkoztam róla. 

Nagyon izgatott lettem, habár tudtam mi van benne. A fiaim krónikus nadrághiánytól szenvedtek, de most már végre kaptak egy jó pár rucit és ennek nagyon örülök! Én nem tudok túl jól varrni, habár van pár szabásmintám, azokat majd egyszer, ha a varrógép közelébe kerülök, hasznosítom.


Hamar lekerült a csomagolópapír és lőn sok szép naci!  A fiaim is el voltak ragadtatva tőle.


A nyagyi sem maradt ki a jóvól, ő kapott egy nacit, mivel az egyik pasira sem ment fel és a lányokra nagy volt, gondoltam hátha jó lesz rá... És jó lett, mint ahogy a rózsaszín pulcsi és a spagetti pántos felső is. Mondtam is Rose-nak, na ezt anyud küldi neked, látod, gondolt rád is :)


A gyerekek is kaptak pulcsikat és egy horgolt bárányt is, akit nyomban elneveztek Barinak. Azóta minden este kisorsolják, ki aludjon vele.


Hatalmas meglepetésemre érkezett meg ez a két fiatal hozzánk. A kislány kreol bőrű, így Xolanie fogadott lányának, Kate-nek van már egy idősebb alteregója! Annyira szép ez a lány, hogy az első nap, amikor megérkezett, le sem tudtam venni a szememet róla!

És egy tini fiú is érkezett hozzánk, ő nálunk a második, és most már Ben sem fog unatkozni egyedüli tini fiúként nálunk. 

És ami mégfontosabb, hamarosan iskola nyílik nálunk, alsó és felső tagozatban is vannak már szép számmal gyerekek, már nagyon várom azt a fotózást is. A kicsiknem kész vanak az iskolapadok, a nagyoknak még nincsenek, így arra a bejegyzésre még várni kell kicsit.


Ben új pajtija viszont meglepően hasonlít Spencerre! Mintha csak Spencer lenne tinédzser korában! Szerintem tök jól mutatnak egymás mellett, azon agyalok, hogy majd Spencer és Lucy házasságából nem csak lány születik majd, hanem fiú is, pont a hasonlóság miatt. :)


Amint megérkezett a csomag és kiválogattam a fiúknak a nacikat, rögtön eszembe jutott, hogy a lányokat sem ártana rendbe tenni, így az ő cuccaikat is szelektáltam, és a ruháikat újra elosztottam köztük. Egy icipicit szétpakoltam (mintha bomba robbant volna). Még páran várják a sorukat, mert a ruhák mellé fürdést és hajápolást is kaptak, és így lassan halad a rendrakás.

Így történhetett, hogy Ann ajándékát csöppet elkavartam de bízom benne, hogy előkerül az is hamarosan. Szóval Ann kapott egy arany színű próbababát a készülő varrószobájába, ami valószínűleg  a hálószobájába kerül majd, hogy otthon is tudjon tervezni, ha épp ott csókolja meg a Múzsa. Amint kész a varró szoba, lefényképezem.