2016. július 11., hétfő

Raquaelle és Gil nagy napja

Amikor megtudták Raquaelle lányai, hogy Gil megkérte az anyjuk kezét, gyorsan elkezdték szervezni a pár esküvőjét. Titokban akarták tartani a dolgot, de végül ez nem jött össze. Elkérték Giltől a fia telefonszámát, elintézték a meghívókat, a parti szervizessel kitalálták a helyszínt. Egészen az utolsó pillanatig nem buktak le.

Pedig Gil és Raquaelle is gyanakodtak, a lányoknak hirtelen sok dolguk lett, így nem tudtak annyit a pár körül lebzselni, mint néhány hete. Végül a lebukást a cukrászda intézte el nekik. Mivel Estefánia épp nyaral, nem vele, hanem egy másik céggel csináltatták a süteményeket a nagy napra. A cukrászda dolgozója pedig éppen akkor hívta a Barbie kúriát, amikor a lányok nem voltak otthon, így Raquaelle vette fel a telefont. Először azt hitte, rossz számot hívott az illető, de amikor a cukrász bemondta az ő és Gil nevét, már tudta, hogy a hívás bizony jó helyre ment. 

Végül ő maga választotta ki a nagy napra a ruháját és Gil saját kezűleg küldte el a fiának a meghívót. 

Raquaelle otthon készült lányaival az esküvőre. Ők segítettek neki elkézülni a nagy napon. Barbie sütötte be a haját, Susy sminkelte és Ann manikűrözte ki a körmeit. 

A lányok az indulás előtt közös fotót csinálta az anyjukkal. Raquaelle igazi hercegnőnek érezte magát, akit az udvarhölgyek körülrajonganak.


Gil már kint volt a szigeten a fiával és a pappal. Leslie az utolsó pillanatban esett be, mert éppen külföldön volt a haverjeival motoros túrán, így amikor utolérte a hír, hogy az apjának nem egészen két hét múlva esküvője lesz, hazament, hogy legyen ideje ruhát csináltatni magának, felkészíteni a gyerekeket, hogy jól viselkedjenek és a feleségét, hogy most aztán zofort kell egy gyerekfelvigyázó. 

Így is kapkodva indultak csak el az esküvőre, mert még Elora ruhája nem készült el és a bébicsősz kiválasztása is késlekedett. Végül péntek este aztán nagy nehezen elindultak, hogy este tízre a Vadvirág térre érjenek. A gyerekeket sem volt egyszerű ágyba parancsolni, mert annyira felvillanyozta őket az hogy egy IGAZI esküvőre hivatalosak. 

Így Leslie szombat délután fáradtan ért oda a szigetre. 

Gil feszült volt, de örömmel üdvözölte a fiát. 

- Asszony és a gyerekek? - kérdezte.
- Elora még sminkel, a gyerekek meg be vannak zsongva.   
- Nehéz lesz az anyjuknak majd kordában tartani őket - állapította meg Gil.
- Bébicsőszt is hoztunk. 
- Na látod, ezt jól tettétek! Meg kell néznetek Budapestet, pihennetek is kell, szóval legalább tudtok Elórával is egy kis időt tölteni kettesben. 
- Nagyon jó lesz! - lelkesült fel a fiatalabb férfi. - Elora sokat dolgozik, én is és a gyerekek sok időt és energiát kívánnak.
- Jaj fiam... - Gil szinte nem is hallotta Leslie szavait. - Nagy kő van a gyomromban. Nagyon várom már, hogy a feleségem legyen ez a csodálatos asszony.
- Minden rendben lesz! - bíztatta apját Les, elnézve neki a szétszórtságát. 

A pap, akivel eddig nem is beszéltek, halkan megjegyezte:
- Érkezik a násznép. 
- Amindenit! - kapta fel fejét Gil is. - Atyám, ugye minden rendben lesz?
- Természetesen!


A násznép elfoglalta a helyét és végül zsibongva várták a nagy eseményt. A fő helyen a koszorúslányok, azok párjai és a tanúk, Sindy és Kevin foglaltak helyet. 
Raquaelle és Gil megegyeztek, őket kérik fel tanúnak, és ebbe Raquaelle lányai és Leslie is egyet érttettek, ugyanis nem tudták eldönteni, kik legyenek a tanúk négyük közül. 
Raquaelle már gyerekkorától ismerte Sindy-t és Sidney-t és az ikrek közül csak Sindy lelkesedett az ötletért. Kevin pedig jól összebarátkozott Gillel, ő is rajpngott a motorokért és remekül érezték magukat a Foci EB nézése közben is. Emellett mindent meg tudtak vitatni egymással és többnyire egyet is értettek egymással.


Végül Raquaelle is megérkezett és sugárzóan szép volt, ahogy mosolyogva a férfi mellé állt, akihez hozzá készült kötni az életét.

- Kedves egybegyűltek - fogott bele a pap. - Összegyűltünk az Isten színe előtt, hogy összeadjuk egymással eme Férfit és eme Nőt. Imádkozással nyissuk eme ünnepi eseményt. Miatyánk, ki vagy a mennyekben......
Az ima után a pap ismét a párhoz fordult.

 

- Eljöttetek hát hogy összekössétek életeteket a házasság szent kötelékében az Úr és az itt egybegyűltek színe előtt.
- Szabad akaratodból jelentél - e meg itt Raquaelle? - fordult a pap a nő felé.
- Igen.
- Fogadod - e Raqaelle, hogy örömben-bánatban, egészségben-betegségben-szegénységben és gazdagságban kitartasz az itt megjelent Gil mellett, míg a halál el nem választ?
- Igen, fogadom.
- Szabad akaratodból jelentél - e meg itt Gil? - fordult most a pap a férfi felé.
- Igen.
- Fogadod - e Gil, hogy örömben-bánatban, egészségben-betegségben-szegénységben és gazdagságban kitartasz az itt megjelent Raquaelle mellett, míg a halál el nem választ?
- Igen.

- Itt van eme gyűrű....

Raquaelle és Gil egymásra néztek és eszükbe jutott, mi lett az előzővel, ami azóta ugyan ávozott a lány testéből, de azóta egy ékszeres dobozban pihen odahaza. Majdnem elröhögték magukat, főleg, mikor Gilnek végre sikerült gyűrűt húznia a lány ujjára.



A szertartás végén a fotós rengeteg képet készített az ifjú párról. a koszorús lányokról és a násznépről, Íme néhány a legjobbak közül.



Bárcsak örökké tartana ez a nap! - Gondolta Raquaelle.










- Ó Rómeó! Miért vagy te Rómeó...
- Nem tudom Júlia, de te meg miért vagy ilyen magasan? És hogy kerültél oda?



- Én hősöm! Még a magas fára is felmászol értem?
- Hát, ha másképp nem hagyod magad megcsókolni...


- Strandra kellett volna szervezni az esküvőt - jegyezte meg Gil.
- Igazad van. Nagy a hőség.



A koszorúslányok gyönyörűek voltak. Mindhármuknak remekül állt a rózsaszín és a ruha szabása miatt mind igai bombázók voltak.


Raquaelle lányai körében.


A násznép. Elora nagyon jól érezte magát az új ruhájában. Leslie viszont alig látott ki a gyerekei haja mögül.


Sindy rengetegszer megköszönte Elorának, hogy gyerekfelvigyázót alkalmaztak, mivel az ő kicsi lányát nem tudta kire hagyni az esküvő idejére. Melinda nagyon aranyos, boldog egy éves nagylány, de mégis egyszerűbb volt most őt rábízni egy szakemberre.


Végül kezdetét vette a lagzi. Dita és Dennis készültek a zenével.  A zenekar többi tagja vagy nyaralt vagy a násznép tagjait gyarapította, így ketten énekeltek és egy DJ pult segítségével szolgáltatták a zenét.


A násznép egy része már nagyon éhes volt, így rögtön asztalhoz ültek és falatozni kezdtek. A többiek viszont a táncparketten teremtek és elkezdtek táncolni. Mindenki jól érezte magát.


Dita és Dennis is nahyon jól érezte magát, örültek, hogy végül elvállalták a felkérést, hiszen legjobb barátjuk, Barbie édesanyja volt az ünnepelt.


A  gyerekek is nagyon élvezték a különleges alkalmat. Annyi sütit és csokit ehettek, amennyi beléjük fért és senki nem szólt miatta. A gyerekcsősz mosolyogva figyelte a kicsiket Melindával a karjában.



A sok süti és csoki után a gyerekek fogócskázni kezdtek. Barbie végre leült enni. Ken nagy táncos, mindenkit megtáncoltat a bulikon. Les a mostohaanyjával táncolt, aki megköszönte neki a nászút szervezését.


A hangulat fergetegesre sikerült. Örültek, hogy szabadtéri esküvőt szerveztek, mert a hőség is igen nagy volt, de a szellő sokat enyhített a forróságon.




- Örülök, hogy látlak, fiam! - Gil telve volt szeretettel és örömmel.
- Én is örülök, apa! Remélem tetszik minden és remélem a nászút is jól fog sikerülni.
- Az rajtunk múlik, hogy jól sikerüljön. Köszönöm, hogy megszervezted!
- Eredetileg a Kókusz hotelba akartam szervezni, úgy volt, hogy megnyit, mire lemegy az esküvő, de sajnos a tervezők vitatkoznak a kivitelezőkkel, így még nem épült meg teljesen.
- Így is jó lesz. A babatalálkozó nagy buli lesz és nagyon hangulatos, hogy ezen az eseményen tartjuk a nászutat, amin megismertem életem szerelmét. És a barátainkat is viszont látjuk újra.
- Nem szoktál te így beszélni. "Életem szerelme" "hangulatos"... Megváltoztál és ez jól áll neked! - lelkendezett Leslie.
- Raquaelle vagány, szeret velem motorozni, hegyet mászik, nem fél a pókoktól meg semmilyen állattól, imád túrázni, jól főz, talpraesett.
- Oké. Értem. Én is így vagyok Elorával. Ő érzékeny, szeret adni és szeretni. Mindenben támogatjuk egymást, mindig számíthatunk egymásra...

Apa és fia még órákig beszélgettek a szeretteikről és egymásról, amíg a többiek bizony elkezdtek fáradni.



Elora közben odaült a gyetekei közelébe és magához hívta Alana-t és Damient.

- Édeseim, kicsit üljetek le, mert kezdtek bepörögni. Viselkedjetek jól!
- De anya, senkit nem zavarunk, mindenki olyan aranyos! - Ellenkezett Damien.
- És mindenki mosolyog ránk - folytatta Alana.
- Akkor is, üljetek le egy kicsit. Mesélek nektek egy mesét aztán mehettek apával meg velem táncolni
- Táncolni? Oké! - örvendezett Alana.
- Nem akarok táncolni, én fára akarok mászni - nézett anyjára a kisfiú. - De a mese jöhet - tette hozzá elgondolkozva.


Raquaelle megköszönte a papnak a ceremóniát és azt, hogy bár későn szóltak, mégis elvállalta a felkérést. 

Cole pedig szrelmével táncolt, akivel már egy jó ideje együtt van. Elgondolkozott rajta, hogy jó volna már megkérni a lány kezét, hogy még idén ők is egybekelhessenek.


A lagzi ugyan még sötétedés előtt véget ért, mégsem volt csalódott senki. Raquaelle és Gil másnap indul Leslie-vel és annak családjával Rózsa falvára, a többieket a szervezés merítette ki.



Az utolsó gratulációk után végül összeszedelőzködtek és haza indultak pihenni.

2016. július 10., vasárnap

Kirándulás Siófokon

Gil és Raquaelle elutaztak Siófokra kicsit kirándulni.Végigjárták a balatoni strandot, de mivel eléggé fújt a szél és hűvös volt, nem volt kedvük bemenni a vízbe. Helyette inkább sétáltak a városban. Gil nagyon izhatott volt, de Raquaelle ebből semmit sem vett észre ugyanis kissé bizonytalannak érezte magát. Mostanában Gil mostanában sokat emlegette a fiát és az unokáit, egyértelmű volt, hogy hiányoznak neki. 

Az tény, hogy olyan jól megvoltak, hogy még egymás mondatait is befejezték, minden úgy működött, mint egy csapatban, együtt főztek, együtt kirándultak, de egyikük sem bánta, ha épp a másik nem ért rá közös programot szervezni. Olyankor vagy a barátaikkal töltötték az időt vagy magukban egy jó könnyvvel. 

Raquaelle most mégis azon gondolkozott, hogyan lenne érdemes elengednie a férfit, mert nem akarta a családjától elszakítani őt.


Közben megmásztak egy szobrot is.

- Hát ez elég csúszós! - jegyezte meg Gil, de azért csak nem adta fel a küzdelmet.
- Óvatosan! Mi lesz velem, mit mondok a fiadnak, ha megsérülsz?
- Nyugi, nem vagyok olyan béna!



- Én is akarok szobrot mászni!
- Akkor segítek. Mit mondok a lányaidnak, ha megsérülsz?


Végül a sok séta és a szobormászás egyenes következményeként jól megéheztek, így meglátogattak egy kedves kis éttermet. Délutánra csitult a szél, így a kinti szabad asztalt szemelték ki maguknak.


- Itt jó lesz?
- Tökéletes!

A másik asztalnál egy család ült és a pár mosolyogva nézte a gyerekeket.
- Én egy akkoja palacsintát kéjek, ami lelóg a tányéjomjól - mondta az egyik kislány. 
- Én meg egy olyan salátát, amiben csirke van. Anya is mindig olyan finomat csinál nekem - lelkendezett a másik. 

Raquaelle mosolyogva nézte a gyerekeket és közben arra gondolt, milyen szép volt három kicsi lánnyal, amikor fiatal anyukaként kirándulni mentek. 


A pincérlány nevetve felvette a rendelést aztán  átment Gil és Raquaelle asztalához. 

- Mit hozhatok? - kérdezte. 
- Mit ajánl nekünk? - kérdezett vissza Raquaelle. 
- Nagyon finom a csontlevesünk, a francia hagymalevesünk, az erős Pista pecsenyénk és a tostonsült csirkemell pároltzüldséggel.
- Nekem szimpatikus az erős Pista pecsenye - mondta Gil
- Nekem is, de én kérek hozzá salátát is. 
- Oké, akkor legyen az és egy üveg édes vörösbor.
- Rendben. La Fiesta borunk van de csak a félédes.
- Remek lesz! - örvendezett a páros.
- Máris hozom a rendelést.




- Nagyon jól érzem magam Veled! - lelkendezett Gil.
- Én is. Olyan szép az idő és ez a város is!
- Legközelebb jövünk egy hétre.
- És mi lesz a fiaddal és a menyeddel? Az unokáidról nem is beszélve? - kérdezett vissza a lány.
- Mi lenne? Majd őket is megnézzük valamikor.



Közben megérkezett a bor és Gil töltött mindkezzőjüknek egy pohárral.

- Leslie és Elora szépen elvannak vidéken, de én egy városi ember vagyok. Hiába, kell a nyüzsgés. 
- De ha nem lennék, te még a fiadékkal lennél... - kezdte a lány.
- Igen, igaz, viszont életem legszebb pillanata volt, amikor találkoztunk. És mindenkinek megvan a maga élete, nem kell egymás nyakán élnünk, hogy érezzem, szeretjük egymást. Aztán meg van motorom meg van vonat, sőt, autónk is van, bármikor elmehetek hozzájuk, vagy ők is feljöhetnek ide.
- Igazad van. Csak nem szeretném, ha miattam mondanál le róluk.
- Nem mondtam le róluk, csak másik városban élek. Ennyi. Ja, jut eszembe, el kell mennem a mosdóba, mert különben a bor itt fog kifolyni belőlem.



Az ebéd csendesen telt. A pecsenye finom volt a hangulat végre nyugodt. Raquaelle kicsit megnyugodott, bár tényleg kicsit aggódott Gil miatt.
Gil viszont jó kedvvel falatozott készült a meglepetésre és nagyon remélte hogy párja végre elhiszi, nem ő állt közé és a családja közé.

- Desszert is van? - kérdezte Raquaelle csodálkozva.
- Ja. Láttam, van epertortájuk, aztán rendeltem egyet - lazáskodott Gil.
- Valami keményre haraptam! - Jajdult fel Raquaelle.
- Jól vagy?  - kérdezte Gil.
- Igen, de lenyeltem azt a valamit. Mi lehetett az? Majdnem kitört a fogam!
- JAJJ! CSAK AZT NE!
- Mi a baj?
- Hát... semmi... Csak remélem jól vagy.
Befejezték a tortát aztán csak ültek ott és Gil viaskodva a röhögéssel meg az elkeseredéssel nem is tudta mit csináljon.


 Gil végül a lány elé lépett és letérdelt elé.
- Van egy rossz hírem Kicsim.
- Mi a baj? - Raquaelle rögtön arra gondolt, hogy a férfi meggondolta magát és közli vele: haza megy a fiához.

- Gyűrű nélkül kell megkérnem a kezed.... Ugyanis a pincérlánnyal a tortádba tetettem - közölte póker arccal a férfi, majd egy pillanat mulva mindkettőből kitört a röhögés.

 

- A.. aaa.. Gyűrű? Torrában? Ez... Jaj...
- Igen... azt... azt hittem... megtalálod...
- Meg... megtaláltam!


Hosszú percek után végre abbahagyták a nevetést.
- Szóval hozzám jösz?
- Igen Hozzád megyek!


 

Hosszú ölelkezés után Gil végül meghívta az egész éttermet egy pohár pezsgőre.
 
 

Hazafelé azonban ahányszor eszükbe jutott a gyűrűs sztori, annyiszor kaptak röhögőgörcsöt.