2014. január 16., csütörtök

Különös Szilveszter...

Igaz, hogy kicsit késve, de itt a szilveszteri buli, amit ígértem. Kissé elhavazódtam, mivel az államvizsgámra készülök, amely februárban lesz.... Vac-vac, izgulok!

De íme az ötvenedik bejegyzés. El sem hiszem, hogy a blogom megérte ezt!

Ezen jeles alkalomból ismét egy bulival kedveskedem Nektek!

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK UTÓLAG IS!

A 2013-as év búcsúztatója nemcsak azért volt különleges, mert a Black Rose csapata megérte az év végét:
Egyrészt volt ez különleges alkalom, mert a banda tagjainak szülei is jelen voltak a koncerten. 
Másrészt, mert  ez a koncert volt Sindy utolsó fellépése is, nem csak a várandóssága miatt, hanem azért is, mert a kisbaba születése után a lány visszaül az iskolapadba. Helyszínelő helyett inkább nyomozóvá szeretne válni és egy kis pihenés ráébresztette, hogy nem a drog, hanem a gyilkossági nyomozások érdekelnék igazán. 

Lucy és a többiek is nagyon izgultak. Elvileg minden rendben volt, a fények, a hangosítás, eleget próbáltak, de ez most mégis kicsit más volt. Vajon hányan jönnek el a koncertre? Teltház lesz, vagy szégyenszeme csak a szüleik fogják őket megnézni? És akkor a szülők mit fognak szólni? A koncert este 9-kor kezdődött, de a Black Rose és a Beauty Night már másfél órával a kezdés előtt megérkezett.

A ruhatárban nagy volt a pangás egészen fél 9-ig.


 Onnantól ugyanis egyre több vendég érkezett. Szegény ruhatáros szinte nem győzte az iramot.


Ryan, Ann és Spencer az utolsó pillanatban érkeztek. Éppen beadták a kabátjaikat, táskáikat a ruhatárba, már el is kezdődött a koncert.


Odabent a pincérlánynak sem volt könnyebb dolga, mint társának kint a ruhatárban. Nem győzte keverni a koktélokat, készíteni a kávét, melegíteni a virslit és a pizzaszeleteket és kiszolgálni a vendégeket. Szerencsére a legtöbb étel amit ezen az estén árultak, a szomszédos étteremben készült szendvicsek és hidegtálak voltak. Sőt, ezen az estén a sima szalámis kenyér ingyen volt, így azt szépen kitette a pult végére "aki kapja, marja" elven.


Amint elkezdtek zenélni, a csapat tagjai feloldódtak. Az sem lett volna baj, ha nincs közönségük, csak a zene számított. Szerencsére a Csarnokban telt ház volt!


Lucy szülei a táncparketten teremtek és Henry alaposan megtáncoltatta feleségét, Mary-t. Habár ezt a zenei irányzatot nem nagyon ismerték, hamar feltalálták magukat, talán azért, mert mindketten tanultak táncot és zenét és éneket is: Henry és Mary egy főiskolába jártak. Henry-nek is volt zenekara, és oda keresett énekesnőt, így találkozott a feleségével. Habár mindent elkövettek azért, hogy sikeresek legyenek, még táncórákra is jártak a végén, nekik nem volt szerencséjük a bandájukkal.


Sidney és Kevin pedig Marta tánctudását ellenőrizték le. Marta egy ideig hagyta, hogy a fiatalok táncoltassák, végül mégis inkább kivonult a terem szélébe. 

- Mi a baj anya? - kérdezte Sidney.
- Aggódom a testvéred miatt - mondta Marta. - Állapotos, de nem vigyáz magára! Ott dobol a színpadon, amikor pihennie kellene!
- Ne aggódjon, kérem! - szólt közbe Kevin. - Az orvos nem talált ebben semmi kivetni valót. 
- Igen, de...
- Na és amikor a nagyi a kútról húzta a vizet? Vagy amikor kézzel mosott? Fát aprított, boltba ment hajnalban, dolgozott - sorolta Sidney. - Azok is veszélyesek voltak egy kismamának?
- De nagyanyátok hozzá volt szokva a megerőltető munkákhoz.
- Sindy is - mondta Kevin. - A rendőrségnél naponta járt edzésekre, minden reggel futni járt. 
- És az orvos azt mondta, hogy ha rendesen kipiheni magát, akkor járhat fellépni - vette át a szót Sidney. - Különben is, ez az utolsó fellépése.
- Rendben, meggyőztetek! - adta be a derekát az anya. Ezután tényleg kicsit oldottabb hangulatba került, így hagyta, hogy a fiatalok visszatereljék a táncolók közé. Habár annyira nem volt oda a rock-metál vonalért, azt még ő is elismerte, hogy a Black Rose nem csak egy amatőr csapat. Jól érzékelhető volt a rengeteg munka, amit beletettek a számok megírásába, a koncertbe.



Ken az anyósát, Raquaelle-t táncoltatta meg. A nő már a neten megnézte lánya fellépéseit, ismerte a számaikat és nagyon büszke volt Barbie-ra és az egész csapatra.

- Nagyon ügyesek! - mondta Kennek.
- Igen azok! Barbie és Lucy írta ezt a számot. Meg még egy csomó másikat. Cole inkább a gitárhoz ért, de néhány számot már ő is alkotott. Sindy pedig igazi kincs! Nem tudom, hol talál Lucy még egy olyan jó dobost, mint ő. El sem akartam hinni, hogy Sindy amatőr és csak régen a középiskolában dobolt - magyarázta Ken.
- Ha lejönnek a színpadról, jl megölelgetem az én kicsi lányomat! Nagyon büszke vagyok rá!



Xolanie a banda fodrásza. Ő festi, vágja, igazítja a fellépések előtt a két banda tincseit, s így evidens, hogy kíváncsi arra, hogyan is mutat a végeredmény a színpadon. Vagy csak szereti a Black Rose zenéjét? Végül is mindegy, a lényeg, hogy ő és Derek is eljöttek és mindketten jól szórakoztak.



Végül az utolsó szám vége is elérkezett. A fények kigyúltak (többek bosszúságára, hiszen mindenki hozzászokott a félhomályhoz) és a csapat nagy hajlongások közepette levonult a színpadról

 

- Milyenek voltunk? - ez volt Lucy első kérdése, mikor végre megtalálta Spencert a tömegben.
- Nagyon jók! Megkeressük anyukádékat?
- Először elszaladok a mosdóba.


 A lélegzetvételnyi szünetet a két koncert között mindenki arra használta, hogy felkeresse a mosdót, italt vegyen vagy kimenjen a Csarnok elé dohányozni. 

A Beauty Night csapata az utolsó pillanatban is egyeztetett még. Ők sem izgultak kevésbé, mint a Black Rose, csak ők már rutinosabbnak számítottak, hiszen évek óta turnézni jártak.


Aztán már csak másodperceik voltak, hogy elfoglalják a helyüket a színpadon.


A teremre újra félhomály borult, s a banda belecsapott a húrokba. Mary rögtön lecsapott Spencerre, mondván, ha már nem voltak ott az esküvőn, legalább most táncoljanak egyet.



Közben Henry megkereste lányait, szeretett volna beszélgetni velük, de a két lány nevetve a táncolók közé vonszolták apjukat.  



 - Olyan büszke vagyok rátok! - lépett Raquaelle Barbie-hoz. 
- Köszönöm anya! - ölelte meg Barbie Raquaelle-t. Ken csak mosolyogva figyelte a jelenetet.


Közben a pincérlánynak már gyakrabban kellett kávét készítenie, mint koktélt és egyre több pizza, süti és virsli fogyott. A közönség fáradni és éhezni kezdett, ami nem is csoda, ha azt nézzük, hogy szinte mindenki végigtáncolta az estét.
 

Az est furcsasága az volt, amikor két lány, akik jól láthatóan nem rock koncerthez öltöztek, megilletődve megállt a bejáratnál. Látszott rajtuk, hogy nem ehhez a zenéhez szoktak. 

- Szerintem lépjünk le - mondta a lila ruhás a barátnőjének.
- De megfogadtuk még tavaly ilyenkor, hogy idén benézünk egy ilyen helyre is. Szerintem kicsit nézzünk szét jobban - javasolta a másik lány.

Végül beljebb merészkedtek, s amikor senki sem kötött beléjük és kicsit feloldódtak, már el sem akartak menni. A Beauty Night olyan hangulatot varázsolt, hogy még az "újoncoknak" sem lehetett kifogása ellene.


 Raquaelle megkereste a másik lányát, Ann-t és gratulált neki a ruhákhoz, melyeket a fellépőknek varrt. Ryan egy kávé mellett hallgatta a két nő csacsogását. A zene egyre távolibbnak tűnt, a fények elhomályosodtak....
Ann az utolsó pillanatban kapta ki barátja kezéből a kávéscsészét, melyben az ital még mindig forró volt.


A Beauty Night éppen akkor fejezte be az utolsó dalt, amikor a visszaszámlálás elkezdődött:




Eltartott egy darabig, mire a közönség is eszmélt. Közben Dita és csapata hangosan számolt vissza, és bíztatták a többieket, tegyenek ők is ugyan így.


Ryan természetesen felébredt a nagy durrogásra, amit a tűzijáték videó és a pezsgős dugók  okoztak. Aztán a Beauty Night kissé metálosan ugyan, de eljátszotta a himnuszt, a közönség pedig végig énekelt a bandával.


 A himnusz után a Beauty Night is levonult a színpadról, s kezdetét vette a hajnalig tartó rock-diszkó. Néhányan a pezsgőzés után hazaindultak ugyan, de a többség maradt. Ken megint felkérte az összes lányt a teremben egy táncra, s az ő példáját Derek, Cole és Steffan is követték. Közönség még nem bulizott még olyan jót a fellépőkkel, mint ezen az éjjelen...

BUÉK!

2014. január 4., szombat

Karácsony 2, avagy a családi buli


Lucy és Spencer napja nehezen indult az előző esti bulizás miatt. Délelőtt közös erővel feldíszítették a karácsonyfát, a konyhába fenyőágak kerültek, aztán ki-ki elvonult egy külön szobába becsomagolni a másiknak szánt ajándékot. Délután nem is volt nagy kedvük főzni, sütni, ezért Lucy kitalálta, mivel a szülei és a testvére egyébként is csak 25-én érkeznek, elégedjenek meg a Szent estére valami könnyen elkészíthető finomsággal. Így is lett: sült hús, steakburgonya és némi bor került az asztalra. Éppen vacsorához készültek, amikor megszólalt a telefon:


Lucy gyorsan felvette és a vállához szorította a kagylót, úgy beszélt a hívóval.

- Halló! 
- Szia, kislányom! Csak boldog karácsonyt akartam kívánni!
- Szia Anya! Boldog karácsonyt! Mi most készülünk vacsorázni - mondta Lucy.
- Ó, mi már az ajándékokat bontogatjuk apáddal. Egyébként nem csak azért hívtalak, hogy boldog karácsonyt kívánjak, hanem azért is, mert holnap mégis csak délután érkezünk. Nem sikerült jegyet szerezni csak a délben induló vonatra. 
- Semmi baj, addigra sütök sütiket és készítek egy finom ebédet. Körülbelül mikor érkeztek? - kérdezte a lány.
- Hát olyan két óra az út az Budapestig, meg még busszal fél óra hozzátok - számolgatott Lucy anyukája, Mary.
- Oké, akkor úgy készülök, hogy minden friss legyen - örvendezett a lány.
- Rendben! Üdvözöljük Spencert! És jó étvágyat a vacsihoz!
- Köszi, és puszilom aput! Holnap találkozunk! Hiányoztok! 
- Jó éjt anyu! Szia!
- Szia drágám! 


A beszélgetés után Lucy kissé elégedetten ült le az asztalhoz. 

- Anyáék késnek, csak délben indul a vonat - jelentette somolyogva.
- Ezért szurkoltál - mosolygott Spencer is.
- Igen, mert ha előbb érkeznek, semmivel sem készülök el és csak kapkodás lett volna. Így mindenre van időm holnap reggel. Igaz, hogy nagyon hiányoznak, több, mint egy éve nem találkoztunk, mert utazgattak a nagy világban, de szeretném, ha minden tökéletes lenne. Pont azért, mert régen találkoztunk.
- Ez természetes. Jó étvágyat Szívem!
- Jó étvágyat Spence! 

A vacsora kissé csendben telt, mindketten saját gondolataikba mélyedtek. Na és persze a fáradtság sem volt éppen elhanyagolható, az is elvette a hangjukat.



Vacsora után kissé élénkebben mentek fel az emeletre a karácsonyfához. Lucy izgatottan kapta fel a dobozt, amit Spencertől kapott.

- Miért van az egyik oldalán sok kis lyuk? - kérdezte a lány csodálkozva.
- Bontsd ki és meglátod! És én mit kaptam? Nem ér, dobozban van, nem is tudom kitapogatni sem! - nevetett Spencer.
- Ne tapogasd, bontsd ki! - szólt izgatottan Lucy.
- Bontsuk ki egyszerre az ajándékokat! - javasolta a pasi.


Lucy örömében nagyot sikkantott. Egy kiscica bújt ki a dobozból. Nem volt megijedve, inkább kíváncsian, dorombolva szaglászta a lányt. 
Spencer öröme sem volt kisebb, ő egy új telefont kapott. Ráadásul ezt a típust már hónapok óta nézegeti! A meglepetés mégsem a telefon volt, hanem az, hogy nem is említette feleségének, mennyire szeretné ezt az új készüléket. 

- Ismerlek Spence! Ha nem is mondtad, láttam, hogy szeretnéd. A reklámja alatt szinte mindig lemondtad, miket tud ez a kütyü - válaszolta meg a pasi ki nem mondott kérdését Lucy.
- Ennyire kiismerhető vagyok? - nevetett a srác.
- Igen! - mondta Lucy, majd témát váltott. - És te honnan tudtad, hogy szeretnék egy cicát? 
- Ó, szerinted? Mindig azt mondogatod, hogy imádod őket.
- Na és hogyan fogjuk ellátni? Te is sokat utazol, én is... Lesz időnk rá?
- Nem tudom, de beszéltem a nővéreddel. Ha nem tudjuk a cicát vállalni, akkor ő vigyáz rá, és ha végképp nem tudjuk befogadni, akkor ő megtartja. Egyébként ez egy próba is, hiszen babát tervezünk, csak ott a szorongás is a sok utazás miatt. 
- Te kis ravasz! És most honnan szerzünk macskatányért, kaparófát... - kezdett bele a lány.
- Nyugodj meg, mindenre gondoltam. A tesódnál van a kis birodalma a szőrös kölyöknek, a tálkáját és a kajáját azért elhoztam.

Az est további része sok nevetéssel telt. A cica neve Hercegnő lett, a Macskarisztokraták után. A kis cicus mindenképpen Lucy közelében akart maradni, így még a fürdőszobába is utána sompolygott. Az sem zavarta, amikor a zuhanyzóba bekukucskálva kicsit vizes lett a szőre, sőt, Lucy alig tudta kitessékelni a vízből. Természetesen a haj, illetve szőrszárítás már nem nyerte el Hercegnő tetszését, de a lány addig simogatta, amíg végre a cicus beletörődően tűrte a megpróbáltatásokat. Spencer a hasát fogta, a nevetéstől, amikor meglátta az ázott Hercegnőt.

A képet a netről szedtem le

Másnap Estefania érkezett meg elsőként és hozta a cica játékát és a macskavárat is. A két lány nyomban felment az emeletre, hogy helyet találjanak a cicus dolgainak.


Hercegnő rögtön felismerte Stefanit, hiszen egészen tegnapig nála lakott. Dorombolva bújt a lányhoz és még a saját kis kuckója sem érdekelte. Pedig ez új volt még a cicusnak is, mert Stef csak akkor indult megvenni, miután Spencer elvitte a cicát.
Lucy elmesélte az előző esti zuhanyzós sztorit tesójának, annyit nevettek, hogy a könnyeik potyogtak. Hercegnő bizonyára megérezte, hogy róla van szó, s amíg a két lány róla mesélt, felváltva incselkedett velük.


Később Stefanie segített testvérének az ebéd és a sütemények elkészítésében, s mire elkészültek a szüleik is megérkeztek. Mary és Henry nagyon örültek a régen látott lányaiknak, s utólag is gratuláltak Spencernek és Lucynak a házasságukhoz. A két testvérnek nem kellett sokáig győzködniük a szüleiket, hogy ne utazzanak el már 27-én, hanem maradjanak szilveszterig és nézzék meg Lucy és csapata fellépését a Nagy Csarnokban.





Barbie-ék karácsonya

A Villában is nagy volt a készülődés 24-én délelőtt. Ryan és Ann elvileg a többiek ajándékait csomagolták, ehelyett/mellett inkább beszélgettek, a csomagok csak lassan készültek.


Kevin a saját fájukat díszítette, mialatt jegyese a földszinten a többiekkel beszélgetett. A villa lakói egyöntetűen megegyeztek, hogy nem csak a családtagjaikat, de szingli barátaikat is meghívják. Elvégre ez a szeretet ünnepe, mégsem ünnepelhetnek a szeretteik egyedül! A meghívottak listáján szerepeltek Sindy és Kevin szülei, Barbie és Ken szülei, Ryan (aki már szinte be is költözött Ann szobájába), Phoebe, Kinga, Xolanie (aki, mint kiderült Derekkel együtt érkezik majd) és Dita.



Barbie és Sidney a konyhában sütöttek-főztek, Ken és Sindy az asztalt terítették. Szorgalmasan folyt a munka, mert estére mindennek készen kellett állnia, hogy a vendégeket fogadni tudják.


Délután ötre éppen készen  lettek, Ken még odalépett kedveséhez és gyors csókot nyomott az arcára, amikor csengettek az első vendégek. 


Marta és Bill érkeztek, Sindy és Sidney szülei.


A lányok szüleikhez futottak és jól megölelgették őket.

- Anya! Apa! - kiáltották kórusban!
- Drágáim! Hogy hiányoztatok! Sindy! Milyen szépen kezd a hasad gömbölyödni! - simogatta meg Marta lánya pocakját.
- Nemsokára meglesz az ultrahang is! Úgy várom, hogy láthassam a babámat! - lelkendezett Sindy. 


A lányok szülei vidékről érkeztek, így kicsit elpilledtek. Sindy felajánlotta, hogy pihenjenek le az ő szobájában, biztosan Kevin sem bánná. 

- Sikerült kiválasztani az esküvő időpontját? - fordult Bill Sindy felé.
- Folyamatosan az időjárás jelentést nézzük. Úgy szeretném, ha igazi, téli, havas esküvőm lenne!
- Tudom, ezért nem tartottátok karácsony előtt - nevetett Marta. - Olyan kis bolondos vagy! De semmi baj, én már elintéztem, hogy ha leesik az első hó, a templomban nálunk rögtön fogadnak.
- Anya! Ezt hogy csináltad? - ámult el Sidney.
- Beszéltem a pappal, ő is csodálkozott, de mivel már régóta ismer minket végül belement.
- Remélem a vendégek sem fognak fázni! - mélázott Bill...


Eközben Raquelle is megérkezett, s Barbie gyorsan felkiabált az emeletre Ann-nek, hogy édesanyjuk itt van. Raquelle jól megszorongatta lányát, Barbie csak nevetett.


Mire Ann leért a konyhába, a harmadik lány, Susy is befutott, kézen fogva párjával  és Cole-lal. Susy még ma is ügyeletes volt a kórházban, ezért ért haza ilyen későn, Cole pedig még néhány apróságot szerzett be a városban a még nyitva lévő üzletekből, s utána kedvese elé ment a kórházhoz. 
Raquelle mosolyogva ölelgette meg lányait, majd Cole arcára is nyomott két puszit.

- Hogy vagytok Szépségeim? - kérdezte lányait.
- Fáradtan, de jól - jött Barbie válasza.
- Ezt én is megerősíthetem - bólintott Susy.
- Képzeld, megismertem egy helyes srácot. De talán már meséltem is róla - csacsogta Ann. - És jó sok munkám van, mióta Lucy és Dita bandáinak varrom a fellépőruhákat. 


Az est hátralévő részében minden vendég befutott, kivéve Kevin szüleit, akik azért nem jöttek el, mert Kev apukája megfázott, és Kingát, aki az utolsó pillanatba lemondta, mert talált egy Last Minute utat Rómába. 

Az asztal zsúfolásig volt ételekkel, de nem mindenkinek jutott  volna hely, így inkább svédasztalt csináltak a házigazdák.


Mindenki degeszre ette magát, s Dita úgy gondolta, ideje a DJ pult mögé állnia, hogy a jóllakott vendégek letáncolhassák az elfogyasztott ételek egy részét. 
Ann és Ryan, Xolanie és Derek rögtön felpattantak, amint meghallották a zenét. Kevin, Ken, Phoebe és Sindy négyesben táncoltak. 

Összességében nagyon jó hangulatban telt a karácsonyi party! Később még Sindy-ék szülei is lejöttek és jól megtáncoltatták a házigazdákat és egymást is. 

Barbie végre elmesélhette anyjának, hogy Kennel azon gondolkoznak, tavasszal végre megtartják az esküvőjüket. (szigorúan, amikor az aranyeső már virít, mert ez Barbie kedvenc virága).



Folytatása következik: Szilveszter.
Marta keresztanyja Boróka :) Köszi még egyszer a tippet!
Az ázott cicás képet a netről szedtem. Ha ez a készítőnek nem tetszik, eltávolítom.

2014. január 2., csütörtök

Karácsony 1

A karácsonyi bulizás a VKE csapatánál vette kezdetét. Rossi ügynök meghívta a teljes csapatot az egyik kedvenc olasz éttermébe az utolsó munkanapon, 23-án. 

Az asztalfőn Rossi ült, jobb oldalán Penelope (+20 kilót tessék a hölgyre képzelni, bár aki látta a Gyilkos elméket, az tudja miről beszélek), Derek és Hotch ültek. Balján Spencer, JJ és Emily. A társaság megfogadta ugyan, hogy nem fognak munkáról beszélni, ennek ellenére, mintegy éves értékelő, mégis előkerültek az egyes ügyek.


- Én nagyon jól érzem magam a számítógépeimmel - jelentette ki Penelope. - A gépek nem hazudnak, nem bántják egymást. A számítógép vírusokat is emberek készítik, nem a gépek.
- Ezért vagy te a technikusunk, Cicamica! - tromfolt Derek. Ő és Penelope mindig "flörtöltek" egymással, de ez egyikük részéről sem volt komoly. 
- Néha azt gondolom, Penelope az egyetlen köztünk, aki helyesen döntött. Sokszor érzem úgy, hogy nem ezt a szakmát kellett volna kitanulnom - mondta JJ. - Főleg az bánt, amikor gyerekek is érintettek. Mint múltkor, amikor az a pasas családokkal végzett.

Rossi nem tudta tovább hallgatni a társaságot, ezért gyorsan közbeszólt:

- Karácsony van! Ne beszélgessünk a régi ügyekről, inkább érezzük jól magunkat! Ilyenkor nem célszerű felidézni a borzalmakat, inkább pihennünk kellene.
- Igazad van Rossi! - bólogatott Hotch. 

Végszóra a pincérnő is megérkezett és felvette a rendeléseket.

- Jó estét! Sikerült választaniuk? 
- Igen! - bólogatott a társaság.  

A pincérnő gyorsan felvette a rendelést, majd sietve távozott. Pár perccel később kivitte a palack borokat és ásványvizeket, majd ismét visszatért a pulthoz. A társaság ekkorra már elhallgatott. Kicsit úgy tűnt, a munkán kívül már nem is találnak témát maguknak.



 Később mégis élénk beszélgetésbe kezdtek.
- Tényleg ez a város legjobb olasz étterme! - mondta JJ, miközben a második szelet pizzát készült megenni.
- Ez a pulyka is Isteni! - mondta Spencer, s közben Derek is sűrűn bólogatott, ő is ugyanazt rendelte, mint a barátja. 

- Mivel töltitek az ünnepeket? - kérdezte Rossi. 
- Pihenéssel - felelte JJ. 
- Hozzánk 25-én átjönnek az anyósomék - mondta Spencer. - Most találkozok velük másodszorra. 
- Szilveszterkor pedig a feleséged lép fel az egyik klubban igaz? - kérdezte Hotch.
- Igen, a Black Rose és a Beauty Night fogják adni az év végi legnagyobb rock buliját.

 

- Akkor ti ketten már nem is buliztok majd? - élcelődött kissé Derek, hiszen tudta, barátja nem épp a hajnalig tartó partizásról híres.
- A fellépések után lesz rock disco - válaszolt kissé tartózkodóan Spencer.

Hotch és Emily összemosolyogtak, jól tudták mire megy ki a játék.


 És nem is tévedtek. Amikor a társaság a desszert utolsó morzsáit fogyasztotta, Derek felpattant és feltette a kérdést, ami régóta foglalkoztatta:

- Kinek van kedve egy jót táncolni? Van a közelben egy jó klub!
- Szuper! - örvendezett Emily.
- Ó, kedvenc Csokifiúm! Te tudod mivel kell egy lányt levenni a lábáról! - tromfolt Penelope.
- Én inkább hazamegyek a fiamhoz és a férjemhez - tartózkodott JJ.
- Én pedig csak simán aludnék egyet végre - somolygott Spencer, bár sejtette, bármennyire is tiltakozik, a klublátogatást nem ússza meg.
- Jaj, ne csináljátok már! - mérgelődött Derek. - Hotch, Rossi, ugye ti is jöttök?

Derek lelkesedése szépen mindenkire átragadt, így a társaság, JJ kivételével, végül is elindult a klub felé. 


A klub tényleg kellemesnek bizonyult. Rossi és Hotch felkértek egy-egy lányt, velük táncoltak. Penelope eléggé elfáradt, mire átértek a klubba, nem volt kedve táncolni, de Derek ezt nem hagyta annyiban.

- Ugyan Nyuszifül! Csak egyet, nem lehetsz ilyen fáradt! - állt Penelope széke mögé Derek és a lány hajába suttogott. - Na, gyere, táncoljunk!
- Édesem, én éppen emésztem azt a nagy tányér Bolognait. Hívd Spencert, látom, ő is unatkozik.
- Spencer majd talál valakit, akivel táncolhat. Cicamica, gyere, jól fogod érezni magad!

Penelope épp hajlott volna rá, hogy Derekkel tartson, amikor a pultnál hangos szóváltásra lettek figyelmesek.


Xolanie, Barbie és Lucy épp abba a klubba látogattak el, ahová a VKE is. Xolanie állt a pultnál, amikor egy részeg pasi leszólította.

- Jól vagy, kislány? - kérdezte az alak.
-  Persze! - Xolanie látta a pasin, hogy már nem szomjas, ezért először meg sem akarta hallani a pasit. De a sokadik "hé, jól vagy, kislány"-t már nem tudta figyelmen kívül hagyni. 
- Tudod, csak 'zért kérdezem, mer' bztosan fájt.
- Mi? 
- Hát amiko' leestél. Tudod, a mennyből.
- Aha. Na szia!


 Xolanie ott akarta hagyni a pasit, de az megfogta a karját.
- Hova mész? Inkább gyere táncolni velem!
- Inkább engedj el! - Xolanie kicsit megijedt.
- Naa, ne húzasd magad!

Addig piszkálta a srác Xolanie-t, hogy a lány már valósággal kiabált vele, hogy eressze már el. Ezt hallotta meg Derek.

- Szia! Zaklat téged ez a pasi? - suttogta Derek a lánynak.
- Igen - lehelte Xolanie.
 - Helló! Úgy látom, a hölgy nem vevő rád. Gyere, meghívlak egy sörre! - Fordult Derek a fickóhoz. Finoman el akarta hajtani a tagot, de az továbbra sem tágított.
- A lány velem akar táncolni, szóval kopj le, haver! - szólt vissza a pasi.
- Én nem hinném. Szóval te lépj le!
- Mert mi lesz? Leütsz? 
- Nem, letartóztatlak!
- Zsaru vagy? 
- Igen, és ha nem hagyod békén a hölgyet, kénytelen vagyok közbelépni - Derek ilyenkor csak jobb híján vette elő a jelvényét, nem akart verekedni, de nem szerette fitogtatni azt sem, hogy zsaru.


A  fickó szitkozódva ugyan, de lelépett. Derek Xolanie-hez fordult.

- Jól vagy? 
- Igen, köszönöm!
- Derek vagyok.
- Xolanie. 


Spencer és Penelope összemosolyogtak. Derek olyan könnyen szedett fel lányokat, hogy akár minden napra jutott neki új barátnő. 

- És akkor most ki fog velem táncolni? - tette fel a költői kérdést Penelope.
- Ne nézz így rám! - tiltakozott Spencer.
- Na, gyere! Csörögjünk egyet, kedvenc Einstein palántám! 
- Nem is tudok táncolni! - tiltakozott tovább Spencer
- Az esküvődön is táncoltál - vetett ellent Penlope, s azzal már húzta is maga után a zsenit.

 

Eközben Derek tovább beszélgetett Xolanie.val. Később derült ki, hogy a lány barátnőit ismeri, Lucy Spencer felesége, Barbie pedig Lucy egyik barátnője.

- Kicsi a világ! - örvendezett Derek.
- Kicsi! - nevetett a lány. - Azt ugye tudod, hogy hírből már ismerlek? Lucy mesélt rólad.
- Remélem csupa szépet!
- Azt mondta, te nagyon tudsz csajozni - Xolanie kissé tartózkodóvá vált. Nem is csoda, élénken élt az emlékezetében Halloween, amikor az egyik pasi átverte és ő otthon szomorkodott. Hála két barátnőjének Phoebe-nek és Kingának, azért nem volt olyan rossz az az este sem.
- Igen, sokat csajozok. De ez miért baj? Nem találtam meg az igazit.


Dereknek nagyon tetszett a lány, s bár hátránnyal indult, mégis rá tudta beszélni Xolanie-t egy táncra.


 Később Penelope is csatlakozott hozzájuk. Spencer észrevette, hogy a felesége is a klubban van, így inkább vele táncolt. Xolanie-nak eleinte furcsa volt, hogy Penelope és Derek úgy gügyögnek, mintha legalább két éve járnának, de aztán Hotch és Spencer felvilágosították, hogy ez amolyan "munkahelyi ártalom" csupán és semmi több.

Derek még azt is elérte, hogy másnap Xolanie hajlandó legyen vele a Gellérthegyen sétálni.


Xolanie maga sem tudta, miért ment bele a randiba, de valamiért vonzódott Derekhez. A Gellért hegyen sétálva aztán szépen lassan kezdte úgy érezni, hogy ő bizony meg tudja szelídíteni ezt a  pasit. Sokat beszélgettek, mindketten elmesélték, mivel is foglalkoznak, hol nőttek fel, miket csináltak gyerekkorukban.


- Jól éreztem magam! -  fordult a lány Derekhez.
- Én is! Van kedved kávézni még egyet? Itt lakom nem messze, és isteni a macchiatóm.
- Nem, köszi, most hazamegyek és kicsit pihenek. Tegnap elég sokáig fent voltunk - Xolanie hamar kapcsolt, s úgy volt vele, ha innentől Derek nem érdeklődik iránta, akkor az az ő baja.
- És egyedül akarod tölteni a karácsonyt? - kérdezte Derek.
- Nem, Barbie meghívott, náluk leszek. De szerintem nem bánnák, ha eljönnél este.

Derek kicsit meglepődött, általában senki sem tud neki ellenállni. Ezzel egy időben azonban még inkább felfigyelt a lányra...



Folytatása következik...
A következő rész címe: Karácsony 2, avagy a családi buli.

Ebben a részben kiderül, hogyan töltötte Spencer és Lucy a karácsonyt, milyen volt a Barbie villában a hatalmas buli, milyen örömmel találkozott Sindy a szüleivel.