2013. augusztus 29., csütörtök

Apróságok

Képzeljétek, Adél küldött nekem egy csecsemőt! Amikor kopogott a postás néni, örömömben majdnem kiugrottam a bőrömből :)
Kissé remegett a kezem, amikor kibontottam a borítékból a jövevényt :) Nagyon szépen köszönöm, most örvendezek reggel óta folyamatosan :)
Aztán összedobtam neki egy pici pelust és lefotóztam gyorsan.


Marcsi által készített kiságyban nagyon jó helye lesz :)


A kis apróságokra Marcsi inspirált, a babatalálkozón látott apró ételek, konzervek, pelusok nagyon megihlettek, így készült néhány darab itt is. 
Nem volt itthon körömlakkom, így én alufóliát használtam a konzervek tetejéhez.


 És végül a kis csomagolt ételek, mosóporok meg hasonlók.


És a végén: egy ideje érlelődik bennem az elhatározás, hogy babáimnak bizony szükségük van újságokra. Azt hiszem, Adélnél láttam pici újságot először... hmm... na mindegy. A lényeg az, hogy amikor a baba találkozóra mentem, vettem egy Mindennapi Pszichológia című újságot és találtam benne pici címlapokat, és még ennél is többet, mert volt benne néhány cikk is ugyancsak icipici méretben. (kár, hogy egyben nem fotóztam le a lapot.)
Azért talán látszik miről beszélek :) Íme, még összeragasztás előtt:


Majd összeragasztva


És sikerültek több oldalas verziók is.


Azt hiszem a boltosunk, Estefania repesni fog az örömtől, amikor feltöltöm a kisboltot. Előtte viszont költözködésekről lesz szó. Spencer és Lucy kap egy házat tőlem, saját kis kezemmel remekelek majd (egyenlőre csak kartondobozból. :)

2013. augusztus 26., hétfő

Régi barátok nosztalgiái

Múltkor már beszámoltam róla, hogy két új fiú költözött a Barbie család villájába, Kevin és Ryan.
A két fiú már régóta ismeri Sindy-t és Sidney-t, de a barátságuk kissé lazább lett az elmúlt években, mivel mindenkinek mást hozott az élet, máshol tanult, majd más-más városban kezdtek dolgozni. 

A négy jó barát már nagyon várta, hogy végre kicsit kiszabaduljanak a villából, így ellátogattak a Margit szigetre.
A Japánkert vonzotta őket leginkább, itt nyílik sok szép virág, van egy kis tó, s mivel az idő szép volt, ide telepedtek le beszélgetni is.


Eleinte inkább csak sétálgattak a parkban, de a régi szép emlékek felidézése a hangulat feloldásában sokat segített. 
Kevin, Sindy és Sidney már gyerekkoruk óta jól ismerik egymást. Egy faluban nőttek fel, ugyanabban az általános iskolában tanultak, amikor csak tehették, mindig együtt lógtak.

- Emlékeztek amikor gyerekként mindig Kevin anyukájánál uzsonnáztunk? - fordult Sindy a többiekgez.
- Lehet azt elfelejteni? De egyszer focizás közben kitörtük az ablakot a konyhában. Apu nagyon dühös volt, de anyu csak nevetett - mondta Kevin.
- Neeem, én sosem fociztam veletek! Te és Sindy imádtátok, de én jobban szerettem babázni vagy bújócskázni! - méltatlankodott Sidney.
- Aranyos gyerekek lehettetek! - jegyezte meg Ryan. Ő csak a gimnáziumban ismerte meg a három jó barátot. 
- Azok voltunk, de máig nem emlékszem, hogyan barátkoztunk össze. - mondta Kevin.
- Én tudom! Sindy és én éppen fogócskáztunk, te pedig odajöttél játszani velünk. A vége az lett, hogy te és a nővérem inkább fára másztatok, én meg hazamentem a mesekönyveimhez, mert unatkoztam. - mondta Sidney

- Elég különböző testvérek lehettetek már gyerekként is - tűnődött Ryan.
- Mindig is olyanok voltunk, mint a kutya meg a macska. De ettől függetlenül mindig együtt lógtunk. Nagyon szerettük egymást már akkor is - mesélte Sidney.
- A gyerekkori fotóinkon is látszik, hogy mindig külön játszottunk, de mindig egymás közelében maradtunk. - mesélte Sindy.


- De már gyerekként is sokat beszélgettünk - jegyezte meg Sid.
- Igen és mindig azt terveztük, hogy akkor is elmegyünk ketten az erdőbe, ha anyuék nem engednek el minket - nevetett Sindy.


- És végül összejött a kaland? - kérdezte Ryan.
- Nem. Anyáék rájöttek mindig. Csak tudnám hogyan csinálták! - mondta Sindy.
- Én tudom! Hallották a másik szobában amiről beszéltetek - nevetett Kevin. 
- Honnan tudod? - csodálkoztak a lányok.
- Onnan, hogy én is ott hallgatóztam minden karácsony előtt, hogy tudjam, mit kapok tőletek - nevetett a fiú.

Ez az információ természetesen nem maradhatott "megtorlás" nélkül, a lányok felpattantak, hogy majd most aztán elkapják Kevint. Ryan nevetve vett részt a kis csatában, s közben kiértek a tóhoz, ahol ismét leültek kicsit. Kis csend telepedett a csapatra, kedvtelve nézegették a tóban úszkáló halakat, a tó felszínén nyíló tündérrózsákat és a lomhán cammogó teknőst. 


- Azért én a gimi előtt féltem egy kicsit - jegyezte meg Sid. - Nem akartam külön iskolába járni tőletek.
- De mindannyian ugyanazokba a sulikba jelentkeztünk - jegyezte meg a nővére.
- Attól még kerülhettünk volna különböző iskolába.
- De nem kerültünk! - mondat Sindy.
- Az első nap én pont Ryan mellé ültem le - jegyezte meg Kevin.
- Igen és utána egy darabig csak vele lógtál a gimiben.
- Persze. Örültem, hogy lett egy barátom. A faluban eléggé fura fiúk voltak. Az egyik mindig az apjával dicsekedett, a Kovács testvérek meg állandóan a bajt keresték. Végül a legtöbb fiú az ő bandájukba tartozott, menőztek, meg ellógtak otthonról a városba.
- Ezzel semmi baj nincs - jegyezte meg Ryan.
- Persze, csak aztán sokszor kerültek bajba, amikor a plázában randalíroztak. Ez nekem nem kellett. Nem így akartam a "falusi jó gyerek" szerepből kitörni. Meg nem volt bajom azzal, hogy falusi vagyok, és azzal sem, hogy jó gyerek.


- Azért a bulik nálunk is megvoltak - jegyezte meg Ryan. - Nekem hiányoznak a táncolós, dumálós esték. 
- Nekünk is! - helyeseltek a többiek.
- Emlékszel az első csajozós esténkre? - kérdezte Ryan Kevintől.
- Igen, akkor mentek a lányok először pasizni - mesélte Kevin. - mintha összebeszéltünk volna, pedig nem.
- És még csak fel sem merült bennünk, hogy Sindy és Sidney is lehetnének a barátnőink - gondolkozott Ryan.
- Persze, mert úgy össze voltunk nőve, mint a testvérek - érvelt Sidney.
- Én csak a kudarcaimra emlékszem - mondta Sindy. 
- Eléggé fiús voltál még akkor is. Ugyan azt a zenét hallgattuk, ugyan azokat a filmeket kedveltük, mindenben hasonlóak voltunk mi négyen, de te nem voltál hajlandó szoknyában járni. De a nadrágjaid és a felsőid is mind két számmal nagyobbak voltak mint te - mondta Sidney.


- Igen és az egyik elfuserált buli után feljöttél és beszélgettünk - fordult Kevinhez Sindy.
- Persze, és akkor már nem tudtalak megvigasztalni és én hívtam át Kevint, hátha ő több sikerrel jár mint én - mondta Sid.


- Rávettelek, hogy menjünk el vásárolni neked új ruhákat. Te pedig nem akartál jönni - nosztalgiázott Kevin.
- Azért mégis jó volt, hogy rábeszéltél, én is sokkal jobban éreztem magam utána - mosolygott Sindy.
- De a tesód nem jött velünk.
- Igen, én a matek témazáróra készültem nagyon. Nehezen ment a matek, nem akartam megbukni. Így is csak kevésen múlott - mosolygott Sidney.
- Kényelmesek voltak a régi ruháim is. Azóta sem értem, miért nem tudott senki úgy elfogadni ahogy voltam. 
- Mi elfogadtunk - mondta Ryan - Viszont nem várhatod el másoktól hogy nőként tekintsenek rád, ha te sem tekinted magad annak.
- Nőnek tekintettem magam akkor is, de nem szerettem volna üresfejű tyúkká válni, akit csak a divat meg a körömlakk érdekel. 


- Amikor hazaértetek, igazi kis divatbemutatót tartottatok - nevetett Sid - Ne meséld be nekem, hogy az nem volt jó! láttam, hogy tetszett. 
- Igen nagyon tetszettem magamnak és vásárlás közben jöttem rá, hogy nem leszek rózsaszín pláza cica, attól, hogy van pár szoknyám is. 
- Nem is akartál nagyon színes dolgokat venni. Szinte minden fekete volt - mondta Kevin - De el kell ismernem, az a bőrszerkó nagyon dögös volt! 


- Szerintem az a mini fekete ruha is jól állt - mondta Sid.


- Én meg rá sem ismertem Sindy-re amikor megérkeztem hozzátok - mondta Ryan. - Nem tudom mit mondott akkor neked Kevin, de hatásos volt. Mire a gimi véget ért, igazi dögös csaj lettél!



- Aztán leérettségiztünk és mindenki ment a maga útján. Én például asztalos lettem, akkor ez jó ötletnek tűnt.. Ma lehet, inkább műszaki főiskolát választanék - mondta Kevin. 
- Én és Ryan egy suliba jártunk utána is, csak ő orvos lett én meg ápolónő. - mondta Sid.
- Na de a tesód is megtalálta a testhezálló munkát. Rendőr lettél igaz? - fordult Ryan Sindy-hez.
- Helyszínelő vagyok. A bűncselekményekhez elsőként minket hívnak, rögzítjük a nyomokat, bizonyítékokat keresünk. - válaszolt Sindy 
- Aztán mindannyian elköltöztünk az ország különböző pontjaira. Én és Sid Budapestet választottuk, ti pedig Debrecent.
- Debrecen mégiscsak fantasztikus volt, amíg meg tudtunk élni ott. Nem jöttem volna el, ha nem vágom el a kezem asztalkészítés közben. Sokáig nem tudtam dolgozni miatta, aztán néhány hónappal később fel is mondtak nekem, mert nem szuperáltam a baleset után. - mesélte Kevin.
- Én meg inkább magán praxist vezetnék, saját ápolóval, asszisztensekkel, mert a kórházban bizony kinyílt néha a bicska a zsebemben ahogy némelyik ápoló a betegekkel bánt - mondta Ryan.


A négy jó barát egészen estig folytatta a beszélgetést. Titokban mindenki örült, hogy a hosszú kihagyás ellenére, most ugyanúgy megtalálták a közös hangot, mint régen. De Sindy és Kevin kissé így is feszélyezve érzi magát. Mind a ketten ürügyet próbálnak keresni rá, hogy kettesben legyenek. Bár Sindy még nem tudja, hogy Kevin vele szeretne lenni... De kevin sem tudja, hogy Sindy ugyanígy érez...


2013. augusztus 25., vasárnap

Barbie találkozó 2013

Íme az első Barbie találkozó képekben:

Be kell vallanom, izgultam előtte, magam sem tudom miért, de nagyon jól éreztem magam Veletek! Remélem jövőre is szervezünk egy ilyen remek csajos eseményt! Köszönöm a szép élményt mindenkinek, a szervezőknek pedig innen a távolból is egy nagy ölelés jár!

Íme a Barbie-s csapat: (neveket nem írok, míg nem járultok hozzá)


És a Barbie-Ken babák amelyeket mi hoztunk a találkozóra. 


A tombolás nyereményem fantasztikus, a gyerekágy elkészítési módján én már sokat törtem a fejem, mert lassan Spencernek és Lucy-nak szüksége lesz rá. A fotelek gyönyörűek, a ruhák... bárcsak megtanultam volna rendesen kötni amikor technikaórán tanultuk! Nagyon köszönöm az ajándékot!
Ezen kívül pedig kaptam egy fiú gyerek babát Adritól, örök hálám érte!!!! 


Ők az én csapatom. Rögtön birtokba vették a bútorokat és a lányok nyomban felpróbálták a ruhákat is.


A szépségversenyen résztvevő lányok. Az én lányom pont a jobb szélen ül. Az eredeti neve Teresa, de nálunk Phoebe lett.


Phoebe nyerte meg a szépségversenyt! Nagyon örül ám a győzelemnek.:)
Viszont a lányok annyira elfáradtak a verseny izgalmaiban, hogy csak nehezen lehetett a királynőt és az udvarhölgyeket rávenni a fotózásra.



2013. augusztus 21., szerda

Új gyerekek érkeztek

Oké, még a régieket sem mutattam be...
Az ok, amiért előbb mutatom be az új gyerekeket, mint a régieket az, hogy nemrég kitaláltam, hogy az ikerbabákat mutatom majd be kicsit részletesebben (Sindy-t és Sidney-t) és nem volt itthon gyerek megfelelőjük. Aztán nemrég barátommal mentünk kajáért egy nagy áruházba ( a gyerekrészt persze nem tudom ilyenkor kihagyni) és megláttam ezt a két Steffi Evi babát.  Pont különböző stílussal ahogy megálmodtam a két lányt. Természetesen azonnal a kosárban landoltak! :)

Szóval ők elsőként majd Sindy-t és Sidney-t fogják nálunk eljátszani gyerekként.
A kis rózsaszín lesz Sidney a kissé fiúsabb pedig Sindy.



Interjú

Nagyon örültem, amikor Laura megkeresett, hogy készítene velem egy interjút. Az elkészült riportot Laura blogjában elolvashatjátok: Láss a szemüvegemen át.

2013. augusztus 18., vasárnap

Estefania boltot nyit


Mióta elkezdtem a blogomat, azóta tervezek boltot kreálni az egyik kedvenc hölgyemnek, Estefania-nak.

Először a boltba kell eladni való élelmiszereket készíteni, így fogtam a kis agyagos bödönöm és elkezdtem alkotni.  Néhány kis apróság már anno Lucy esküvőjére elkészült, így a már kész kajákat a frissen formázottak mellé tettem, hogy látszódjon a végeredmény is.


Aztán fogtam egy szép nagy cipős dobozt és nekiláttam magának a boltnak is.  Nem tudtam pontosan mire lesz szükségem, így szereztem olyan csokis dobozt, amiből korábban fotelágyat készítettem, kartont, átlátszó műanyaglapot (lást piros keret) színes papír, egy ACC-s doboz és ragasztó. 


A doboz külsejére ráragasztottam a színes papírt, a későbbi fényképezéseknél nem volna jó, ha látszana a felirat. A doboz  belsejébe beleragasztottam az AnthonBerg csokis doboz "fiók" részét.  Ebbe ragasztottam be polcokat, ez lesz a hűtő. A hűtőajtó pedig a műanyag lapból készült, ennek a széleire hurkapálcát ragasztottam. A pékárus polcokat az AnthonBerg és a a cipős doboz közti részbe ragasztottam be. 



És íme a végeredmény:

Az ACC-és dobozból mélyhűtővé vált doboz Estefania mellett látszik. A pénztárgép kartonból és egy gyufár dobozból készült. Az asztal szintén kartonpapírból van és egy wc papír guriga a lába. 


A történet szerint:

Estefania eredeti foglalkozása cukrász, aztán tovább tanult Marketing és Kereskedelem szakon azzal a céllal, hogy kis cukrászdár nyit majd. 
De  Stefanie már régóta hiányolta a környékről az élelmiszer boltot. Így aztán amikor végre letette az államvizsgáját, gondolt egy merészet és keresett egy kicsi üzletet itt a környéken, ahol megnyithatja a saját kis boltját. A helység eleinte igen csak rossz állapotban volt, így a spórolt pénzéből felújította, Kevin és Cole segítségével, majd kitakarította. 


Egyenlőre még nem sok mindent árul, de összefogtak Erikkel a pékkel, aki friss kenyérrel látja el az üzletet minden nap, Stefanie pedig süteményeket készít, amit szintén a boltban fog eladni, mint helyi specialitás. Ezen kívül italokat, néhány fajta felvágottat, sajtokat, házi tésztákat és mélyhűtött alapanyagokat árul egyenlőre.

Stefanie úgy számolt, ha jó a marketingje az üzletnek, és elég bevétele lesz, akkor az év végéig egyre több dolgot tud majd árulni a boltban, egy szuper vegyesbolt boldog tulajdonosa lesz. Sőt s talán a mellette lévő üzlethelyiséget is ki tudja bérelni cukrászdának, ahol majd egy alkalmazott az ő általa készített tortákat és süteményeket fogja árulni. De egyenlőre ne szaladjunk ennyire előre! Sok munka és kitartás kell még ahhoz, hogy ez az álom teljesen megvalósuljon.


2013. augusztus 4., vasárnap

Nászút

Az esküvői buli után a pár még hazament aludni egy kisit, majd reggel útra keltek. A szállás Smaragdvölgy mellett volt a Barbie Hotel Virágban. Az út elég hosszú volt és a meleg miatt  fárasztó is. Érkezéskor már nagyon várták, hogy végre kicsit lepihenhessenek a szobájukban. 


- Jó napot Kívánok! 3 hétre foglaltak a barátaink szállást nekünk a nászutas lakosztályban - mondta Lucy kissé fáradtan.
- Jó napot! Most volt az esküvőjük? - örvendezett a recepciós.
- Igen - válaszolta Lucy és Spencer egyszerre.
- Gratulálok és sok boldogságot kívánok! - mosolygott a recepciós lány - Láthatnám a foglaló kártyát?
- Természetesen! - mondta Lucy.


- Úgy látom, minden rendben van. Figyelmükbe ajánlok néhány kellemes programot, ha érdekli önöket. - ajánlkozott a recepciós.

- Az nagyszerű lenne! Indulás előtt nem néztük meg, mivel tudnánk eltölteni itt az időt - Örvendezett Spencer
- Nos, a szállodában wellness szolgáltatásait ajánlom figyelmükbe. Van masszázs, kozmetika, fodrászat, szauna, méregtelenítésre ajánlott koktélok és ételek, méregtelenítő pakolások. - sorolta a helyi szolgáltatásokat a lány.
- A wellness nagyon jól hangzik! - mosolygott Lucy.
- Próbálja ki a különböző kezeléseket, a barátaik mindenre gondoltak, minden szolgáltatást kifizettek. Ha kimozdulnak, közelben van egy tó, ahol fürdőzni, illetve csónakázni is lehet. A körülöttünk lévő erdőben kisebb-nagyobb túraútvonalak vannak. Az erdőben tűzrakó helyek is ki lettek építve, bográcsozni vagy szalonnát sütni is érdemes - sorolta tovább a lehetőségeket a hölgy.
- Úgy láttuk van a közelben élménypark is - szúrta közbe Spencer.
- Ez így van. Sátoraljaújhelyen van bob pálya, libegő, tanösvények az erdőben, kilátó, amit gyalog vagy a libegővel lehet megközelíteni. Kicsit messzebb, Tokajban van sok borospince. Egyenlőre ennyi jutott eszembe. Remélem kellemesen fogják érezni magukat nálunk! 


A recepciós lány aranyos volt, mégis Lucy és Spencer megkönnyebbült, amikor beléptek a szobájukba. Az esküvő szervezése, maga az esküvő, az út, a meleg teljesen kimerítette őket. Az első két napban szinte ki sem mozdultak a szobából, éppen csak a kertet fedezték fel egy kicsit, egyébként aludtak, beszélgettek, pihentek.


A hotel kertje (nevéhez hűen) tele volt szebbnél szebb virágokkal. Lucy nem győzött betelni a látvánnyal. Spencer is élvezte a természetben töltött időt.


A kert bejárása közben megtervezték a következő napok programját is.
Az egyik nap elmentek libegőzni és bobozni, majd délután Lucy unszolására bevették magukat a szépségszalonba is.


Lucy frissítő arckezelést és gyantázást kért a kozmetikustól. Nagyon élvezte a pakolások és krémek illatát és az arcmasszázst. Spencer csak egy hátmasszázsra nevezett be.


Lucy az arckezelés után szintén benevezett egy masszázsra.


Úgy látom, valaki strandra készül :)


És valóban. A tó hatalmas és gyönyörű:) A szép idő más szállóvendéget is a partra vonzott.


Az ifjú pár hősiesen gyűjti a D vitamint. Hogy fognak irigykedni a többiek, amikor Lucy és Spencer csokoládé barnán hazaérnek....


Egy kis pancsolás. Szigorúan a part közelében, mert Lucy nem tud úszni, viszont a hűs vizet nagyon élvezi.


 Egy kis összebújás a nádasban :) Idáig a strandolók többsége már nem sétált el. Innen látszik a hatalmas tó egy része is.


Üldögélés a hídon.


Egy kis heverészés a lubickolás után. A nap és a víz megtette a hatását, szerintem Spencer és Lucy nem kér esti mesét a jó alváshoz.


Az egyik nap egy kis erdőjárással telt. Mivel nem tudták eldönteni, hogy túrázzanak-e vagy a strandot látogassák meg ismételten, a törölközőket is vitték magukkal.


Egy kis patak is volt az erdő mélyén, de úgy látom, a fényképész csak a párra koncentrált.


A patak köveit természetesen meg kellett mászni :) Ez tök jó mókának tűnt, sőt később még a lábukat is beledugták a hűs vízbe. Még szerencse, hogy volt törülköző náluk. 


A nászutat igazán romantikussá tette a hotel kertjében való séta éjjel a csillagok alatt. A nagyvárosi éjjelekkel ellentétben ez igazán csodálatos volt, minden csillagot láttak, semmi sem zavarta a romantikázást. Spencer, természetesen az összes csillagkép nevét tudta (mivel ő mindig mindent tud). Lucy pedig elégedetten bújt férje karjaiba, hallgatta selymes hangját (még ha nem is mindig tudta követni a magyarázatokat).


Egy kis ölelkezés a holdfényben. Igazán szépek együtt.


Természetesen a tokaji borospincék látogatása sem maradhatott ki.  A pince falát vastag penész borította, aminek a tapintása nagyon puha volt. A penész mellett a falat különböző nemzetek pénzérméi borították, melyek maguktól ragadtak a pince párás, nedves falára. Igazán hangulatos látvány volt ez a hely!


Lucy és Spencer egy nagy hordóra is felmásztak, csak úgy a hangulat miatt.. Lucy a papucsát is levette, hogy mezítláb érezhesse a hideg pince talaját (amúgy is feltörte a lábát az ádáz papucs erdőjárás közben).


A borok kóstolása igazán jó móka volt. A pince hűvös, a bor édes, mint a méz. 


Lucy azon viccelődött, hogy ha csak a kicsi dekorációnak szánt hordóba kérnének bort, akkor is legalább 3 évig kitartana. De Spencer lehűtötte Lucy-t, mivel az autó úgysem bírná el méz ezt a hordót sem.
A sok finomság közül választani igazán nehéz volt. Az egyik bor finomabb, mint a másik. Habár a csomagtartó elbírja a borosüvegeket, miért ne vinnének mindből egy kicsit?


Az utolsó nap még egy kis séta a kertben Még nem gondolnak arra, hogy másnap hosszú út vár rájuk hazafelé.


Lucy szívesen maradt volna még néhány hétig.



De sajnos, mint minden, egyszer az álom (és a nászút) véget ér. És ők kipihenten, boldogan, telve élményekkel és szeretettel egymás iránt térnek haza a valóságba.