Bajbajutott látogató 6 - A jó elnyeri jutalmát

Az első hat képet a párom készítette a folyosón tegnap délután, mivel én éppen vidéken vagyok és indulás előtt már nem volt időm megcsinálni a képeket. Aztán elküldte e-mailben én meg paintben aplikáltam bele Spencer kezébe a fegyvert és Derek kezébe a bilincset. (nem tudom mennyire látszik majd a pisztoly)

Bár úgy tűnhet, hogy a történet véget ért, de sztori folytatódik Marilyn címmel, remélhetőleg már a jövőhéten.


Egy héttel Gab megjelenése után Marilyn már kezdte magát jobban érezni, bár már sehová sem mert egyedül elmenni. Dennis, Dita és Xolanie társaságában töltötte az idejét, habár már tudta, minden lépését rendőrök vigyázzák.

Derek, Spencer és a többi viselkedéskutató nagy erőkkel próbálták kitalálni, mi lesz Gab következő lépése. J.J, viselkedéskutató nő elutazott Londonba és az egyik Scottland yardi rendőrrel beköltöztek a Gab lakásába, ha a férfi hazamegy, akkor rögtön le tudják taróztatni a férfit.

Emellett minden nap, minden órájában volt kint több rendőr és viselkedéskutató a Keleti pályaudvaron, hátha a férfi Bécsbe megy, az apjához. Ugyanis arra gondoltak, Gab talán vissza akarja szerezni az üzletrészét az apjától, amit eladott neki, amikor Marilynhez költözött Londonba.

A több napos várakozásnak és megfigyelésnek meglett az eredménye, Gab egyik nap megjelent a pályaudvaron.

- Figyelj, Kölyök, az ott nem Gab?
- De igen! - válaszolt Spencer.
- Ha nem vesz észre minket, talán sikerül észrevétlenül bekerítenünk.

Sajnos a férfi kiszúrta őket. Derek látásból már ismerős volt neki, hiszen, amikor a felesége után kémkedett, látta, hogy ugyan abban a házban lakik, mint Marilyn.

- Ez a pasi zsaru... Szépen óvatosan elsétálok, hátha nem vesz észre - gondolta. - Ez a hülye követ... Kiszúrt egem! FUTÁS! - de már hallotta is:

- ÁLLJON MEG!
- LE VAN TARTÓZTATVA!

Néhány perc üldözés után Derek rávetette magát Gabra, Spencer pedig pisztolyt szegezett a férfira.

Gab nem akarta megadni magát olyan könnyen, még a fegyver láttán sem. Dereknek muszáj volt őt teljes erejével a földhöz szorítani, hogy meg tudja bilincselni.

- Jogában áll hallgatni! Minden amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon - darálta Derek a szokásos szöveget.

- Az a ribanc meg sem érdemli, hogy.... - Az már nem derült ki, mi lett volna a mondat vége, mert Derek egy jól irányzott pofonnal elhallgattatta. 

KÉT NAPPAL KÉSŐBB

Marilyn igazán felszabadult volt! Gab előzetes letartóztatásba került és olyan magas óvadékot szabtak ki rá, hogy a férfi apja nem volt hajlandó kifizetni a pénzt. Emellett szégyellte, hogy a fia egy erőszakos bűnöző lett, aki még a saját családját is képes megfélemlíteni.

Dita, Dennis, Marilyn Sindy és Kevin úgy határoztak, hogy kihasználják az utolsó augusztusi hetet, amikor még árnyékban is 30 fok van és kimennek a strandra lazítani. Természetesen Melindát, Sindy és Kevin lányát is kihozták fürdeni.

- Itt jó lesz letáborozni? - kérdezte Dennis.
- Persze! mondták a többiek.

A nap melegen sütött, mindannyian kimelegedtek, mire a strandra értek. Úszógumikkal, táskákkal, pléddel felszerelkezve keresték a megfelelő helyet, akol a lányok ki tudnak feküdni a napra, a pasik meg be tudnak húzódni az árnyékba a jó hideg jégkásával, sörrel vagy jégkrémmel. Végül egy nagy fa alatt rá is leltek a megfelelően napos és árnyékos helyre.

- Jól lepakoltunk mindent, de most már öltözzünk át és menjünk a vízbe! - türelmetlenkedett Kevin.
- Én még napozni akarok, de aki menni szeretne fürdeni, az menjen - mondta Dita.
- Melinda még éhes, megetetem és csak aztán veszem fel a fürdőruhát.
- Mennyi idős a lányod? - kérdezte Marilyn.
- Két éves lesz november huszadikán.
- Az én fiam Augusztus huszonkilencedikén lesz egy éves... Vagyis holnapután.

Végül átöltözve ücsörögtek még egy ideig a parton. Miután Dita bekente magát naptejjel, olvasni kezdte az aznapi újságot. Sindy és Marilyn beszélgetésükbe merülve ücsörögtek, de a fiúk kezdték unni a dolgot.

- Irány a víz! - pattant fel türelmét vesztve Kevin.
- Támogatom! - mondta Dennis, akinek amúgy is rossz kedve volt, és attól még csak rosszabb lett, hogy tétlenül üldögélt.

A kis csapat végül a pléd alá dobálta a felesleges holmikat és Kevin kívánsága végre teljesült, elindultak a medence felé.

A vízbe érve végül Sindy és Melinda igényelték az úszógumikat. Dennis úszkálva tologatta a kislányt az úszógumiban, Sindy pedig nevetve figyelte őket.

- Brrrrr-BRÜM Brrrrr! Itt az első biomeghajtású úszógumi, ami sült hallal és szalmakrumplival működik! - lelkendezett Dennis. - Ha kólát is töltünk a tankba, akkor turbósebességen úsztatja tovább az úszógumit.
- Nagyon elvagytok! - nevetett Sindy, aki épp azon fáradozott, hogy megtanuljon úszni.
- Húzla én téget is, ha akarod - ragadta meg Dennis Sindy kezét, majd a két lánnyal hátúszásban körbeevickélte a medencét.
- Elég lesz, teljesen kifárasztod magad.
- Ugyan, kell egy kis móka! - nevetett a férfi, akinek végre kezdett jobb kedve lenni.

- Én most viszont beevickélek a férjecském mellé, teljesen elfáradtam. De még nyugodtan játszhatsz Melindával.

- Oké, úgy lesz! 

Végül a férfi is elfáradt, így rábízta a kislányt a szüleire és kiült a medence szélére napozni. Marilyn követte a példáját, bár ő már kezdett éhes is lenni.

- Miért voltál olyan rosszkedvű, amikor jöttünk? - kérdezte a férfitől.

- Tegnap szakítottunk Ditával.

- MI? - kerekedett ki a lány szeme.

- Nem működött ez kettőnk közt, de időbe telt, mire mindketten elfogadtuk ezt. Dita és én nem illettünk össze. Mégis fáj, hogy így alakult. Viszont megegyeztünk abban, hogy barátok maradunk. 

- Nagyon sajnálom, hogy így alakult! Nagyon szereted őt...

- Szeretem, persze... Ő is engem. Csak nem szerelemmel. Talán sosem volt ez szerelem csak egy fellángolás. Tegnap, amikor Dita kimondta ezt, esküszöm, mintha a gondolataimba látott volna. Az egész eddigi kapcsolatunkban nem értettük meg úgy egymást, mint tegnap, amikor kimondtuk, hogy legyen vége. És igen, bánt a dolog, mert szeretem őt annyira, hogy nem akartam az idejét rabolni.

- Szerintem nem raboltátok egymás idejét. Tanultatok ebből is.

- Igazad lehet. És végül is nagyon jó barátok lettünk. Sok dolgot tudunk megbeszélni, amit senki mással nem, de látod, mégsem illettünk össze! A sors fintora.

Ditának feltűnt, hogy Marilyn és Dennis milyen jól elvannak együtt. 

- Na végre! Ha most azért nem mernek összejönni, mert én is itt vagyok vagy mert "csak tegnap szakítottunk", seggbe rúgom mind a kettőt! - gondolta. - Nem lehetnek ennyire "jólneveltek". Csak rájuk kell nézni, még a vak is láthatja hogy egymáshoz valók. Habár elkezdhetném kicsit húzni Dennis agyát, hogy máris rárepült a legjobb barátnőmre... csak az a baj, hogy komolyan is venne és nem merne ránézni Marilynre.

Éppen a fa alatt ebédeltek, hármasban, miközben Dennis és Marilyn észre sem vették, hogy ösztönösen egymás felé húz a szívük.

Talán a nap végére még ki is bontakozhatott volna valami a két fiatal között, de egy váratlan esemény megzavarta őket.

- ...És ott álltam a színpadon, voltam vagy tizenhat és elfelejtettem elkezdeni gitározni, mert akkor tudatosult bennem, hogy ha másnap rendkívüli hószünet lesz, nem tudom anyunak megvenni a karácsonyi ajándékát, mert nem nyit ki a bolt sem - mesélte Marilyn.

- És végül mi történt? 

-  Észbe kaptam szerencsére. Nem égtem be nagyon a sulikoncerten, de így is cikis volt a helyzet. Végül aztán nem másnap hanem utána napon sikerült lemennem és megvenni anyunak a parfümöt meg a sálat... Az ott... az... 

- Valami baj van? - kérdezte Dennis.

- Nem tudom. Olyan, mintha Ginnyt láttam volna, de most az a párocska kitakarja azt a lányt

Most már Dita is felfigyelt. Követte Marilyn pillantását, de már nem kellett sokat várnia, mert Ginny egyszer csak ott állt mellettük. 

- Ginny! Azt hittem, még Londonban vagy! - Örvendezett Marilyn.

- Már vagy két hete nem. Én segítettem elkapni Gab-ot - Ginny mellkasáról a kenguruból pedig Krisz vigyorgott az anyjára.

- Krisz! Kisfiam! Olyan régen láttalak!

- Honnan tudtad, hogy itt leszünk? - kérdezte csodálkozva Dennis

- Spencer mondta. Ő meg valami Derektől tudja. Nem tudom, ki az a Derek, vele nem találkoztam.

Marilyn öröme határtalan volt. Végre újra biztonságban volt, visszakapta a fiát, láthatja megint a barátnőjét. Az már csak hab a tortán, hogy a nap süt és az idő gyönyörű.

Dennis és Dita visszamentek a medencébe pancsolni, miközben Ginny és Marilyn letelepedtek a fa alá. Marilyn ölelgette a fiát, mintha többé el sem akarná engedni és közben a két lányból dőlt a szó. Marilyn elmesélte hogyan jutott túl a férje agresszivitásán, majd mennyire rettegett, amikor a férfi felbukkant a Vadvirág téren.
Ginny pedig elmesélte, hogyan ment el Gabhoz és hogyan szökött meg onnan a gyerekkel együtt, majd hogyan motoroztak el Magyarországra és milyen élményei voltak Szegeden.

Végül Ginny elköszönt, mert ki akart menni a reptérre, mert Greg, a férje úton volt Magyarországra.

Így Marilyn kölcsönkérte az egyik úszógumit, vett a fiának egy fürdőgatyát és csatlakoztak a többiekhez. Dennis megint Melindával játszott, de amikor meglátta a Marilynt és a fiát, nem állta meg, hogy a két gyereket össze ne ismertesse egymással.  

- OLYAN HIHETETLENÜL JUUUJ, DE NAGYON BOLDOG VAGYOK!!! - Kiáltotta örömében a lány. Kriszt nem zavarta meg a kiabálás ő békésen aludt az úszógumiban élvezve a víz ringatását.

Dita végül nem bánta, hogy barátnője a nagyfiú helyett a kicsivel foglalkozott egész délután. Habár Dennis és Marilyn többször is beszélgettek, a férfi inkább magukra hagyta őket, had örüljön a lány a kisfiának. 

Utóirat: 
Medencében lehetőleg távol a szűrőktől/ lefolyóktól fotózzatok, mert elnyelheti a mini alkatrészeket. A kis szőke lány, Melinda, sajnos egy lefolyó áldozata lett. Eléggé dühítő tud lenni egy ilyen baleset.

Raquaelle és Gil, a nagy házalakítás.

Én annyira imádom az összecsukható házakat! A kedvencem:

Steffi love babaház.

Két bajom volt vele:
1. Drága, még mindig!
2. PINK!!! (amin amúgy kellő mennyiségű festékkel vagy öntapadós tapétával lehet segíteni)

Ami meg mellette szól:
1. összecsukható
2. stabil
3. hordozható
4.Amikor hordozod, nem ázik be, mert műanyag.

Aztán történt egy szép napon, hogy a mikrónk beadta a kulcsot. Nosza, hát, vettünk egy újat... Csodálatos! Hatalmas, VASTAG, ERŐS karton dobozban érkezett. A mikró is jól szuperál amúgy... :)

Aztán az ihlet is megérkezett, na meg némi szabadidő.

Ilyen összecsukva:

Széthajtva

Kívül

Belül:
Lent

És fent

A házat Raquaelle és Gil vette meg. Dia, aki ingatlanügynök, mutatta meg a párnak a házat.

- A nappali. De vendégek is elalhatnak itt, ha az ágy kinyitható - mondta Dia.
- Én ide egy szép tájképet tudnék elképzelni, egy nagy, kényelmes kanapét és fotelt. Tele puha meleg pléddel, kandallóval - lelkendezett Raquaelle.
- Én meg egy jó hideg sört a kandalló mellett... - mondta Gil viccelődve.

- A konyha nem tetszik, a hűtő el sem fér rendesen. És olyan nagy! Én jobban szeretem a hagyományos, kicsi konyhabútorokat - mondta a lány. - az sem baj, ha nincs mikró és mosogatógép, nem használom őket.
- Hát, ha csak ennyi a baj. A szomszédom pont ilyen konyhát szeretne. Az övé is új, néhány hónapja csináltatta a lakás előző tulaja, de valóban kisebb.
- Szerintem meg mindegy milyen a konyha, amíg elfér benne egy étkezőasztal. Habár szerintem is nagy ez a bútor.

- A fürdő pont elég nagy. Van  egy kézmosó, wc és zuhanyfülke, tükör, polc. Szerintem pont jó.

- Én franciaágyat szeretnék - mondta Gil.
- És mit szólsz mellé lenne itt egy TV? Könyvespolcok a falon?
- TV? Jöhet. Szeretem a kosármeccseket nagy képernyőn nézni, szóval olyat kéne venni.
- Megbeszéltük. Én is szeretem a kosárlabdát, de én majd a jégkorcsolyát akarom nézni innen a meleg ágyból forró csokival vagy teával a kezemben, miközben elképzelem, hogy ők hogy fáznak...
- De gonosz vagy!

Dia közben felhívta Mókuskát, aki jött is.

- Imádom ezt a konyhát, csak én majd a mosogató gép helyére mosógépet tetetek. Van mikró, jó nagy sütő. És nem gázos a tűzhely. Jobban szeretem a villanytűzhelyet, azon egyenletesebben fő meg a kaja.
- Szia! Gil vagyok
- Én meg Raquaelle.
- Marilyn vagyok. Úgy hallom, elcserélnétek ezt a konyhát egy kisebbre.
- Így van. Nincs elég hely egy étkezőasztalnak meg a bortartónak és a hűtőnek - mondta Gil.
- És jobban szeretem a gáztűzhelyet, mert akkor is tudok főzni, ha áramszünet van.
- Gyertek át, nézzétek meg az én konyhámat.

Gil már teljesen kikészült a csajok lamentálásán a konyháról, főzésről meg egyáltalán. Marilyn és Raquaelle egész úton lamentáltak azon, melyik tűzhely a jobb és hogy a mikró egészséges-e vagy sem. Ő is szeret főzni, (bár ha teheti inkább rábízza másra), és őt az sem zavarja, ha fatüzelésű sparhelten fő meg az étel, a lényeg, hogy a végeredmény finom legyen. 

- Ez a bútor tökéletes. És képzeld, drágám, eredeti tölgyfa a szekrény. Habár a kék nem megy a konyhánkhoz, de lehet majd márványos inkább vagy fehér, nem?

- Aha... A fehér az jó - Gil csak minden második/harmadik szót fogta fel neje monológjából.

A két nő végül megbeszélte, hogy konyhát cserélnek. Kevin, Gil, Derek és Dennis oldották meg a kivitelezést, amitől a fiúk nem voltak túl boldogok, de hát mit lehet tenni, ha egyszer két belevaló csaj eldönt valamit?

Marilyn a modern konyhával.

 Raquaelle és Gil a kicsi konyhával és a Diától kölcsönkapott fotelokkal.

- És akkor jövőhéten nézek fehér csempét vagy márványt a konyhafalra. Ez a kék mozaik is szép, de nem illik a zöld falhoz...
- Nem mindegy? Főzünk benne, nem nézegetjük!
- Jaj drágám, legyen már ízlésed!

Bajbajutott látogató 5 - Félelem

Figyelem! Erősebb rész következik, néhol trágár vagy sokkoló lehet!

Ginny néhány nappal később ért Budapestre. Feljelentette Gabot a Scottland Yardon, felhívta még egyszer Spencert, hogy mikor adhatja oda Marilynnek a kisfiát, majd útnak indultak. Végül nem repülővel jöttek, hanem hajóval és motoron, mivel a lány utál repülni.

Spencerrel a megbeszélt helyen találkoztak.

- Szia! Te vagy Giny - köszönt a férfi, amikor meglátta a motoron a lányt és a kisbabát. Spencer még nem ismerte személyesen a lányt, mert éppen szabadságon volt és az édesanyját látogatta meg, amikor a többiek Marilyn ügyén dolgoztak.
- Te pedig Spencer. Szia! Hol van Marilyn?
- Van egy kis baj.

Erre már Ginny leszállt a motorról és közelebb lépett a férfihez.

- Miféle baj?

- Úgy hisszük, Gab meg fogja találni Marilynt. Körözést adtunk ki ellene és a párod védőőrizet alatt van, szóval őt nem találhatja meg. De Gab, eltűnt. Folyamatosan figyeljük a reptereket, a járatok utaslistáját, az autókölcsönzőket, a vonatokat, de eddig semmi. Lehet, hogy álnevet használ. Vagy még nem ért ide. Esetleg már az országban van, csak még nem találta meg a barátnődet.

- Ezért nem szólhattam Marilynnek, hogy nálam van a fia? Greg nagyn haragszik rám? És most hogyan tovább, van valami terv?

- Marilyn is védőőrizet alatt van, habár ő nem tud róla. Greg nem haragszik rád, inkább nagyon büszke, hogy "ilyen nagyszerű menyasszonya van". És most te is védőőrizet alá kerülsz. Le kell utaznod Szegedre. Megadom a címet, hogy hol van a védett ház, ott vár majd a kollégám. Amíg el nem kapjuk Gabot, ott kellene maradnod. És itt van pénz is.

- Pénz? Nem fogadhatom el - motyogta Ginny, habár elég kevés pénze maradt.

- Tedd el. Ez a pénz a bántalmazottak és hozzátartozóik megsegítésére van. És nem akarjuk, hogy bankkártyával fizess. Mivel Gab elvitte a telefonod, és gondolom nagyobb összeg felvétele vagy levásárlása esetén kapsz SMS-t, lenyomozhatja, hol vagytok.

- Köszönöm. Akkor mi most indulunk. Nagyon fáradt vagyok, szóval minél előbb érkezünk... Hová? Szegedre? Mindegy is. A GPS odatalál. Szóval jó lenne végre kialudni magam.

- Tarts ki. Innen már körülbelül két óra alatt odaértek.

Egek! Még két óra. Kell egy kávé és egy mosdó. Kicsit pihennem kell, ez a vezetés teljesen kifárasztott. - Gondolta a lány. - Habár ez már semmi ahhoz képest, amit Gab tett velem. Szerencse, hogy végig mantráztam magamban, hogy jó ember vagyok és szerethető, szép és a barátaimhoz hűséges, különben az a féreg elhitette volna velem, hogy értéktelen dagadt hülye vagyok. 

Érkezés után, Ginny gyorsan bemutatkozott a két rendőrnek, akik a védett házban várták őket. Megfürdette a kicsit, gyorsan ő is zuhanyzott, aztán  ledőlt az ágyra és végigaludta a délutánt és az egész éjszakát. Vacsorázni sem kelt fel, pedig a két rendőr rendelt ételt a közeli kifőzdéből.

A következő két hétbe aztán felfedezték Krisszel a várost. A két rendőr távolról követték őket, ugyanis parancsba kapták, hogy ne tévesszék szem elől a lányt és a gyereket, de egyébként szabadon közlekedhetnek a városban.

Krisz a szökőkutakat élvezte a legjobban. Hangos sikongatásokkal örült, amikor a víz magasra tört és érdeklődve kukucskált keresztanyja ölében, amikor az visszahúzódott a talajba.

Ginny a napsütést élvezte. Az augusztusi melegben aztán minden nap vett egy nagy adag fagylaltot, jó hideg ásványvizet és áldotta az eszét, hogy a kényelmes cipőjét választotta erre a kalandra.

Több üzletet és kézműves bódét is végignéztek. Ginnynek leginkább a levendulás párnák a kedvencei, de a szép, kézzel hímzett terítőket is szívesen végignézte.

A felhőtlen városnézést azonban beárnyékolta a félelem. Gab viselkedése aggasztotta a lányt, attól félt, ha a férfi megtalálja Marilynt, és barátnője nem engedelmeskedik neki, bántani fogja.

De Marilyn most védőőrizet alatt van, szóval nem eshet baja. Szeged pedig csodálatos és ideje megkóstolni a halászlevet is, ha már itt vagyok és mindenki ajánlgatja. Még szinte nem is ettem magyar ételt. Pedig a pörköltet is meg kellene majd kóstolni és a töltött káposztáról is ódákat zengett minden magyar, akikkel eddig találkoztam.

Eközben Budapesten:

Marilyn szorgalmasan járt fellépésekre és próbákra a két zenekarral Mivel a Black Rose és a Beauty Night mindig egyszerre lépnek fel, nem okozott gondot ez neki. Az egyik zenekarban gitárosként és vokálosként, a másikban szintisként lépett fel.
Ezen a napon a Black Rose-zal dolgozott. Egy új albumot készültek kiadni és össze kellett próbálni a zenét a szöveggel, illetve még két új zenét is írtak, de egy órával hamarabb végeztek, mint számított rá, mert a csapatnak elfogyott a lendülete és az ihlete. Ilyenkor szokott az történni, hogy estére valakinek jön egy jó ötlete és felhívja a többieket, és visszamennek a stúdióba dolgozni vagy átmennek valamelyikükhöz megbeszélni az észrevételeket, ötleteket.

Marilyn örült a kis pihenőnek, volt még ideje bemenni a plázába szétnézni. Közben mit sem tudott arról, hogy védőőrizet alatt van, így arról sem tudott, hogy a két rendőr elvesztette a nyomát, amikor felment a mozihoz megvenni a holnap estére szóló jegyeket...

Gab már néhány napja figyelte feleségét. Feltűnt neki, hogy a környéken sok a rendőr, amit nem tudott mire vélni, de rátudta, hogy Budapesten biztos jó a közbiztonság.

De ma szerencséje van, mert dél óta nem találkozott rendőrrel. Nem szerette a rendőröket. Mindig olyankor bukkantak fel, amikor nem kellett. Sok üzletét tették már tönkre azzal, hogy megjelentek, akkor amikor éppen üzleti ügyeket bonyolított a cinkosaival. Persze nem véletlenül, de hát téglák mindenhol vannak...

Végül nem bámészkodott tovább, becsöngetett a lányhoz. Marilyn annyira ledöbbent a férfi felbukkanásán, hogy szó nélkül beengedte. A férfi hanyagul ledobta magát a fotelre, majd belekezdett a mondanivalójába.

- Elhiszem, hogy elfáradtál és szabadságra vágytál, az én hibám, hogy nem mentünk nyaralni. De értsd meg, csak azért nem engedtelek sehová, mert nem akartam, hogy bajod essen. Nem értem, miért kellett szó nélkül elmenned. Megbeszélhettük volna

- Eljöttem, mert már nem bírtam a bezártságot és. Állandóan attól féltem, mikor lesz rossz napod - és valljuk be, sokszor volt ilyen - és mikor fogsz megverni vagy kiabálni velem. 

- De elhagytad a fiadat.

- Hogy van Krisz? - kérdezett rá most már a lány.

- Azt hittem nem érdekel. Olyan könnyen lemondtál róla! Nem is érdekelt, hogy mi lesz vele. Szégyellheted magad!

- Okom volt eljönni! - dacolt Marilyn. Azt már nem tette hozzá, hogy ő csak sétálni indult és nem a világ másik végébe.

- Okod? Mindened megvolt. Lakás, étel, néha nyaralás is. Persze nem minden évben, de nagyon jól éltünk. Dolgoznod sem kellett, hiszen jól fizető munkám van. És most? Mid van? Egy lepukkant kicsi lakás. 

- Csak mondd el, hogy van Krisz. - kérlelte a lány.

- Jól van, csak hiányzik az anyja. Ezért jöttem. Hajlandó vagyok megbocsátani neked. Hazajöhetsz. 

- Nem megyek haza. A fiamat szeretném visszakapni. De itt sokkal jobb nekem.

- Jobb? Itt? - Gab felkapta a vizet. - Mi a jó itt? Ez a szutyok kis lakás? Vagy végre kurválkodhatsz?
- Van szabadságom és van munkám, Vannak barátaim.
- Milyen munka az, amiből már tudtál bérelni egy lakást? Kaukcióval? Nem veszem be, biztosan valami erkölcstelen dolgot művelsz! De megbocsátom neked.
- Nem megyek haza veled. Hozd el nekem a gyereket.

- Teljesen elment az eszed. Rossz anya vagy. A végén elveszed tőlem a fiam aztán ha megint megunod, akkor kire passzolod majd? Árvaházba adod? Nem vagy normális.
- Nem szeretnék elmenni innen. Nekem már ez az otthonom...
- Hogyne! Pasikkal, ki tudja hánnyal meg a cafka barátnőddel. De Krisz velem marad.
- Beperellek, mad akkor meglátjuk! - vágott vissza Marilyn.

- Beperelsz? És az ügyvédet meg a bírót is "beírod majd a naptárba" , csak hogy megnyerd a pert? - hajolt közelebb a lányhoz Gab.
- Beperellek és nekem ítélik majd.
- Nem vennék rá mérget! - Gab olyan erősen ütötte meg Marilynt, hogy a lány nekiesett az asztalnak, majd azzal együtt felborult, jó nagy robajt okozva. - Ha például meghalsz, már nem perelhetsz be, nem igaz?
- Nee... - nyögte a lány.
- Végül a fiad is megtudja, hogy az anyja elhagyta és szép szóval sem lehetett meggyőzni arról, hogy hazajöjjön hozzá. Az erkölcstelen, szabados, városi élet végzett veled - mondta a férfi és még néhányszor megrúgta Marilynt. - Egyébként felfogadtam egy gyerekcsőszt. Fiatalabb nálad és nagyon jó munkát végez. Takarít, főz és vigyáz a gyerekre... Apával is szívesen tölti az időt. Tehát nem marad anya nélkül a fiad, ha megkérem Lilla kezét. Sokkal jobb anyja lesz a fiadnak, mit te valaha voltál! Talán Máltán lesz a nászutunk. Aztán visszaköltözök vele a szülővárosunkba, mivel ő is ott született, ahol én, Bécsben. Hogy is jutott eszembe Londonba költözni... Csak miattad!

Azonban a robaj és a kiabálás az emeletre is felhallatszott. Xolanie leszaladt a konyhába az anyjához, ahol a két nő felhívta Dereket.

És Dennis is megérkezett a megígért szekrénnyel.

- Hogyan fogom én ezt a monstrumot felvinni a lépcsőn? - töprengett félig hangosan, amikor meghallotta a dulakodást. Elfeledve a szekrényt, rohant be Marilynhez.

Dennis alig tudta leszedni Gabot a lányról.

- Ez az egyik szeretőd? - hörögte a Gab. - Ebből tartod fent ezt a lakást, mi? Máshoz nem is értesz!
- Te szemétláda, ha nem tűnsz el, agyonverlek! - kiabálta Dennis, majd behúzott a másiknak.

Miután Xolanie és Dia felhívták Dereket, Dia már szaladt is le, hogy kiszabadítsa Marilynt. Kezében a forró lábossal, amiből út közben kiszóródott az étel. Amint leért, tarkón vágta Gabot, úgy, hogy a férfinek egy nagy égett púp nőtt a fejére.

- Mocsok! Takarodj innen! Bántod ezt a szegény kislányt, ilyen nagy marha létedre? Adok én neked! Miért nem velem méred össze a tudásod, te gyáva? Félsz, ha rád ugrok kilapítalak, mi? - kiabálta Dia, miközben folyamatosan püfölte a férfit a lábossal, ahol érte.
- Csak nem megérkezett a Madam is? Mi ez? A piros lámpás negyed? - vágott vissza a férfi, miközben megpróbálta megütni Diát is.

Marilyn sokkot kapott. Csak állt remegő lábakkal és mozdulni sem tudott...

Végül aztán feladta és menekülőre fogta a dolgot. Dia viszont még kint a folyosón is üldözte a férfit, el akarta kapni, hogy Derek bevihesse őt a rendőrségre, de Gab gyorsabb volt nála.

- Gyáva kutya! Megállj! Velem már nem bírsz el? - Kiabálta. Végül Dia dühében csak a lábast vágta hozzá Gabhoz, ami el is találta a férfit. - Ezt neked és vissza ne merj jönni, mert azt nem úszod meg!

Dennis átölelte a lányt, aki zokogva borult a nyakába.

Dia felkísérte Marilynt Xolanie-hez, aki próbálta lecsillapítani a lányt, hiába.

- Ez az a szekrény, amit hoztál Mókuskának? 

- Igen, csak egyedül nem tudom bevinni. Derek majd segít, ha megjön. 

-Ne butáskodj, ha elbírtam azzal a tuskóval, egy szekrény nem fog ki rajtam.

Már berakták a bútort a szobába, amikor Derek megérkezett. 

- Fiacskám, nagy buliról maradtál le! Megtáncoltattuk azt a gyáva nyulat rendesen, igaz, Dennis?

- Siettem, ahogy tudtam. A járőrök sem értek még ide?

- Nem, még senki, sőt az a két a testőr is felszívódott, akik Marilynt védték - mondta Dennis

- Igen, beszóltak a központba, hogy elveszítették őt a bevásárló központban. De közben volt egy baleset is az elkerülő úton, a főutat meg lezárták, szóval hatalmas a dugó mindenhol. A testőrök meg ráadásul gyalog és busszal közlekedtek, hogy Marilyn közelébe tudjanak maradni. Szóval... 

- Akkor te hogyan értél ide ilyen hamar? - érdeklődött Dia. - Hiszen tíz perce hívtunk.

- Már akkor elindultam haza, amikor megtudtam, hogy a testőrök szem elől tévesztették Marilynt. Már úton voltam, amikor felhívtatok. Még szerencse, hogy közel van az őrs.

- Most akkor mit tehetünk? - kérdezte Denis, aki legszívesebben felrobbant volna dühében, hogy Gab megszökött.

- Marilynt kórházba kell vinni. Látleletet kell vetetni, országos körözést adunk ki Gabra és holnap vagy holnapután újra beszélgetünk Marilynnel, hátha eszébe jutott valami Gabról, ami segíthet elkapni őt - Magyarázta a férfi. Feldúlt volt, mert ha nincs az a káosz a városban, talán rég elkaphatták volna azt a vadállatot. - Egyébként hogy van a lány?

- Menjünk, nézzük meg.

- Adtam neki egy nyugtatót, most alszik - suttogta Xolanie.

- Akkor mentőt hívunk és bevitetjük a kórházba. Melyiket adtad neki? A homeopátiást vagy a másikat? - kérdezte Derek.

- A másikat, az erősebb. Majd mondani kell a mentősnek is.

Dia hívta a mentőket, akik több, mint egy órával később értek oda, még úgy is, hogy használták a megkülönböztető jelzést.

Marilynt csak két napra tartották bent megfigyelés alatt. Amikor hazaengedték, bemutatták neki a testőreit, akik ezentúl kísérik mindenhová és kikérdezték őt Gab múltjáról, szokásairól újra. 

Marilyn nem seok dologra emlékezett utólag. Annyi maradt meg neki, hogy Gab meg akarta ölni őt és hogy újra akar nősülni. És Bécsben lesz a nászút, vagy haza is költözik? Erre már nem emlékezett...