2013. szeptember 19., csütörtök

Zenekarok

A hangszerek készen állnak...
A Black Rose nemsokára befut a próbára...
De vajon mi történik ma még a csapattal?


Olvassátok végig és mindenre fény derül :)


Nos tehát a csapat épp próbát tart. Az egyik legjobb számukat, a Szeretet értéke című alkotást próbálják gőzerővel. Sindy nagyon boldog, bevették a zenekarba, nem számított, hogy csak ideiglenesen jelentkezett a dobos posztra.


Az ajtó felől lépéseket hallanak...


Majd a megbeszéltek szerint befut a szerződéssel a Beauty Night teljes csapata: Dita, Amanda, Dennis és Stefan. (Egyenlőre Erik és George lesz Dennis és Stefan is, mert még nem találtam megfelelő hímeket a pozícióra.) Stefan kezében egy adag pezsgő és bor van, annak megünneplésére, hogy a két csapat (egyelőre) egy teljes turné erejéig együtt dolgozik. 


 A próba végén a két csapat leül a konkrétumokat még egyszer megbeszélni/egyeztetni.

- Akkor végül is elég laza lesz a dolog, mert egy teljes hetet turnézunk majd egyet pihenünk otthon minden alkalommal - kezdett bele Dita.
- Ez így eléggé laza, nem lett volna jobb, úgy, ahogy sokan mások csinálják? Hogy szinte minden napjuk, minden hetük fellépésekről szólnak? - kérdezte naivan Lucy.
- Nem! - vágta rá Dita, majd el is magyarázta az okát. - Mi az első két alkalom kivételével így szervezzük meg a turnékat. Igaz, hogy néhány helyszínről lemaradtunk nagy-ritkán, de hidd el, a turné végén így is nagyon-nagyon... nagyon fáradt leszel. Mi szeretünk énekelni, fellépni, de még nem égtünk ki. Nézz meg más csapatokat. Az egyik zenekar énekesnőjét azért cserélték le, mert beteg lett és kórházba került, így nem tudott egy fellépésen részt venni. Én nem szeretném, ha nálunk bárki is "kötelező-mindent feláldozok" munkaként fogná fel a fellépéseket. Sőt, mi  lemondjuk a fellépést, ha valaki lebetegszik, kivéve, ha ő kéri, hogy tartsuk meg a koncertet és találunk beugró énekest vagy zenészt.
- Aha - nyögte Lucy - Ez így érthető. Egy csapat vagytok, szinte egy család. Empátiával és szeretettel egymás iránt.
- Pontosan! De te azt mondtad, nem biztos, hogy végig tudod vinni a turnét velünk. 
- Spencerrel gyereket tervezünk. Nem akarunk sem kapkodni, sem aggódni rajta, de ha jön a baba, Barbie veszi át az éneket tőlem. A helyére csak találunk ideiglenesen egy szintist.
- És téged sem fogunk lecserélni, mert épp a várandósság miatt vagy ha a baba miatt otthon maradsz egy darabig- mondta Cole.
- És szintisnek itt vagyok én - vigyorgott Dennis - beugrok Barbie helyére, ha lebabázol - viccelődött. Ezen aztán mindenki jót mulatott, csak aztán folytatták a megbeszélést.


- Megcsináltam a plakátot is, és ez lesz benne a magazinokban is - szólt Amanda, majd hozzátette - már ha tetszik nektek is:


- Hogy a viharba ne tetszene! - szólt közbe Cole.
- Profi munka! - helyeselt Barbie is. 
- Mindenkinek tetszik? - kérdezte kissé pirulva Amanda.
- Igen, mehet a nyomdába meg a magazinokba! Nagyon jó lett! - mondta mosolyogva Lucy.


Végül a szerződések aláírására is sor került. Egy példányt a Beauty Night és egyet a Black Rose kapott.


Ettől aztán mindenkinek remek kedve lett, így pezsgőt bontott a két csapat. Innentől egy szó sem esett a munkáról, inkább csak beszélgettek, tervezték a jövőt...


... És mikor már kellően illuminált állapotban voltak, már az utópisztikusnak tűnő, világ körüli úton voltak képzeletben: Bécs, Párizs, Róma, New York, Berlin, London, Washington......

- Hikk! Hikk! - szólt közbe Cole - Szóval én megelégednék egyelőre a környező országokkal, vagy egész Európával - vigyorogta.
- Ne légy kishitű, kedves barátom! - szólt rá Dennis. - Meg tudjuk mutatni mindenkinek, hogy izé... Jók vagyunk. - fejezte be sután.
- Na! Ahhha, őőő...... ja. 
- Ez az Cole! holnapig kitalálom mit akarsz mondani! - kapott röhögőgörcsöt Dennis.
- Ja! Na! Izé. Szal először talán izé... be kéne futni a köztudatba.
- Majd nyomunk egy sprintet -  röhögött tovább Dennis. - De most sprinteljünk fel a színpadra. Nyomjuk a nagybetűs METÁLT - mondta, s az utolsó szót a nyomaték kedvéért már kiabálta is.
- Oké, oké. na de dobhártya nélkül, bármennyire is szeretlek barátom, nem igazán megy a zenélés... - Cole a fülét dörzsölgette, de Dennis már nem figyelt rá, a többieket buzdította a zenélésre.
- NYOMJUK A METÁLT, JÓ ARCOK!

Így a két csapatból vegyesen fel is sorakoztak a színpadra kicsit zenélni. Barbie titkon kicsit örült, hogy most nem ő áll a szintetizátor mögött. Annak meg pláne, hogy nem az illuminált csapattal kell zenélnie éppen. Stefan és Amanda jókat mulattak a bakikon, amit a nem teljesen józan csapat vétett.


És a meglepetések sora nem ért ám véget itt, kedves Hölgyeim és Uraim. Ugyanis Spencer előbb hazaért egy nyomozásból, mint azt Lucy várta.


Jókedvűen integetett feleségének, aki a szám végén le is sietett a férjéhez és boldogan ölelte meg.
- Van számodra egy meglepetésem - súgta Spencer Lucy fülébe.
- Igen? És mi az? - Lucy mohón nézte Spence kezét, de abban nem volt semmi.
- Gyere velem! - nevetett a fiú.


Így Lucy elköszönt a többiektől és kézen fogva elindult férje oldalán.


(Gondolom nem csak Lucy kíváncsi Spence meglepetésére, de sajnos még nincs kész a fotózás, így kicsi türelmet kérek :))


4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó a sztori! A plakát is tetszik, meg a helyiség berendezése!! Vajon mi lehet a meglepetés?? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) nagyon aranyos vagy! Örülök, hogy tetszik a sztori meg a berendezés:) A meglepetés pedig, ha minden jól megy (és nem viszi el a takarítás az időt) még ma fent lesz.

      Törlés