2014. január 4., szombat

Karácsony 2, avagy a családi buli


Lucy és Spencer napja nehezen indult az előző esti bulizás miatt. Délelőtt közös erővel feldíszítették a karácsonyfát, a konyhába fenyőágak kerültek, aztán ki-ki elvonult egy külön szobába becsomagolni a másiknak szánt ajándékot. Délután nem is volt nagy kedvük főzni, sütni, ezért Lucy kitalálta, mivel a szülei és a testvére egyébként is csak 25-én érkeznek, elégedjenek meg a Szent estére valami könnyen elkészíthető finomsággal. Így is lett: sült hús, steakburgonya és némi bor került az asztalra. Éppen vacsorához készültek, amikor megszólalt a telefon:


Lucy gyorsan felvette és a vállához szorította a kagylót, úgy beszélt a hívóval.

- Halló! 
- Szia, kislányom! Csak boldog karácsonyt akartam kívánni!
- Szia Anya! Boldog karácsonyt! Mi most készülünk vacsorázni - mondta Lucy.
- Ó, mi már az ajándékokat bontogatjuk apáddal. Egyébként nem csak azért hívtalak, hogy boldog karácsonyt kívánjak, hanem azért is, mert holnap mégis csak délután érkezünk. Nem sikerült jegyet szerezni csak a délben induló vonatra. 
- Semmi baj, addigra sütök sütiket és készítek egy finom ebédet. Körülbelül mikor érkeztek? - kérdezte a lány.
- Hát olyan két óra az út az Budapestig, meg még busszal fél óra hozzátok - számolgatott Lucy anyukája, Mary.
- Oké, akkor úgy készülök, hogy minden friss legyen - örvendezett a lány.
- Rendben! Üdvözöljük Spencert! És jó étvágyat a vacsihoz!
- Köszi, és puszilom aput! Holnap találkozunk! Hiányoztok! 
- Jó éjt anyu! Szia!
- Szia drágám! 


A beszélgetés után Lucy kissé elégedetten ült le az asztalhoz. 

- Anyáék késnek, csak délben indul a vonat - jelentette somolyogva.
- Ezért szurkoltál - mosolygott Spencer is.
- Igen, mert ha előbb érkeznek, semmivel sem készülök el és csak kapkodás lett volna. Így mindenre van időm holnap reggel. Igaz, hogy nagyon hiányoznak, több, mint egy éve nem találkoztunk, mert utazgattak a nagy világban, de szeretném, ha minden tökéletes lenne. Pont azért, mert régen találkoztunk.
- Ez természetes. Jó étvágyat Szívem!
- Jó étvágyat Spence! 

A vacsora kissé csendben telt, mindketten saját gondolataikba mélyedtek. Na és persze a fáradtság sem volt éppen elhanyagolható, az is elvette a hangjukat.



Vacsora után kissé élénkebben mentek fel az emeletre a karácsonyfához. Lucy izgatottan kapta fel a dobozt, amit Spencertől kapott.

- Miért van az egyik oldalán sok kis lyuk? - kérdezte a lány csodálkozva.
- Bontsd ki és meglátod! És én mit kaptam? Nem ér, dobozban van, nem is tudom kitapogatni sem! - nevetett Spencer.
- Ne tapogasd, bontsd ki! - szólt izgatottan Lucy.
- Bontsuk ki egyszerre az ajándékokat! - javasolta a pasi.


Lucy örömében nagyot sikkantott. Egy kiscica bújt ki a dobozból. Nem volt megijedve, inkább kíváncsian, dorombolva szaglászta a lányt. 
Spencer öröme sem volt kisebb, ő egy új telefont kapott. Ráadásul ezt a típust már hónapok óta nézegeti! A meglepetés mégsem a telefon volt, hanem az, hogy nem is említette feleségének, mennyire szeretné ezt az új készüléket. 

- Ismerlek Spence! Ha nem is mondtad, láttam, hogy szeretnéd. A reklámja alatt szinte mindig lemondtad, miket tud ez a kütyü - válaszolta meg a pasi ki nem mondott kérdését Lucy.
- Ennyire kiismerhető vagyok? - nevetett a srác.
- Igen! - mondta Lucy, majd témát váltott. - És te honnan tudtad, hogy szeretnék egy cicát? 
- Ó, szerinted? Mindig azt mondogatod, hogy imádod őket.
- Na és hogyan fogjuk ellátni? Te is sokat utazol, én is... Lesz időnk rá?
- Nem tudom, de beszéltem a nővéreddel. Ha nem tudjuk a cicát vállalni, akkor ő vigyáz rá, és ha végképp nem tudjuk befogadni, akkor ő megtartja. Egyébként ez egy próba is, hiszen babát tervezünk, csak ott a szorongás is a sok utazás miatt. 
- Te kis ravasz! És most honnan szerzünk macskatányért, kaparófát... - kezdett bele a lány.
- Nyugodj meg, mindenre gondoltam. A tesódnál van a kis birodalma a szőrös kölyöknek, a tálkáját és a kajáját azért elhoztam.

Az est további része sok nevetéssel telt. A cica neve Hercegnő lett, a Macskarisztokraták után. A kis cicus mindenképpen Lucy közelében akart maradni, így még a fürdőszobába is utána sompolygott. Az sem zavarta, amikor a zuhanyzóba bekukucskálva kicsit vizes lett a szőre, sőt, Lucy alig tudta kitessékelni a vízből. Természetesen a haj, illetve szőrszárítás már nem nyerte el Hercegnő tetszését, de a lány addig simogatta, amíg végre a cicus beletörődően tűrte a megpróbáltatásokat. Spencer a hasát fogta, a nevetéstől, amikor meglátta az ázott Hercegnőt.

A képet a netről szedtem le

Másnap Estefania érkezett meg elsőként és hozta a cica játékát és a macskavárat is. A két lány nyomban felment az emeletre, hogy helyet találjanak a cicus dolgainak.


Hercegnő rögtön felismerte Stefanit, hiszen egészen tegnapig nála lakott. Dorombolva bújt a lányhoz és még a saját kis kuckója sem érdekelte. Pedig ez új volt még a cicusnak is, mert Stef csak akkor indult megvenni, miután Spencer elvitte a cicát.
Lucy elmesélte az előző esti zuhanyzós sztorit tesójának, annyit nevettek, hogy a könnyeik potyogtak. Hercegnő bizonyára megérezte, hogy róla van szó, s amíg a két lány róla mesélt, felváltva incselkedett velük.


Később Stefanie segített testvérének az ebéd és a sütemények elkészítésében, s mire elkészültek a szüleik is megérkeztek. Mary és Henry nagyon örültek a régen látott lányaiknak, s utólag is gratuláltak Spencernek és Lucynak a házasságukhoz. A két testvérnek nem kellett sokáig győzködniük a szüleiket, hogy ne utazzanak el már 27-én, hanem maradjanak szilveszterig és nézzék meg Lucy és csapata fellépését a Nagy Csarnokban.





Barbie-ék karácsonya

A Villában is nagy volt a készülődés 24-én délelőtt. Ryan és Ann elvileg a többiek ajándékait csomagolták, ehelyett/mellett inkább beszélgettek, a csomagok csak lassan készültek.


Kevin a saját fájukat díszítette, mialatt jegyese a földszinten a többiekkel beszélgetett. A villa lakói egyöntetűen megegyeztek, hogy nem csak a családtagjaikat, de szingli barátaikat is meghívják. Elvégre ez a szeretet ünnepe, mégsem ünnepelhetnek a szeretteik egyedül! A meghívottak listáján szerepeltek Sindy és Kevin szülei, Barbie és Ken szülei, Ryan (aki már szinte be is költözött Ann szobájába), Phoebe, Kinga, Xolanie (aki, mint kiderült Derekkel együtt érkezik majd) és Dita.



Barbie és Sidney a konyhában sütöttek-főztek, Ken és Sindy az asztalt terítették. Szorgalmasan folyt a munka, mert estére mindennek készen kellett állnia, hogy a vendégeket fogadni tudják.


Délután ötre éppen készen  lettek, Ken még odalépett kedveséhez és gyors csókot nyomott az arcára, amikor csengettek az első vendégek. 


Marta és Bill érkeztek, Sindy és Sidney szülei.


A lányok szüleikhez futottak és jól megölelgették őket.

- Anya! Apa! - kiáltották kórusban!
- Drágáim! Hogy hiányoztatok! Sindy! Milyen szépen kezd a hasad gömbölyödni! - simogatta meg Marta lánya pocakját.
- Nemsokára meglesz az ultrahang is! Úgy várom, hogy láthassam a babámat! - lelkendezett Sindy. 


A lányok szülei vidékről érkeztek, így kicsit elpilledtek. Sindy felajánlotta, hogy pihenjenek le az ő szobájában, biztosan Kevin sem bánná. 

- Sikerült kiválasztani az esküvő időpontját? - fordult Bill Sindy felé.
- Folyamatosan az időjárás jelentést nézzük. Úgy szeretném, ha igazi, téli, havas esküvőm lenne!
- Tudom, ezért nem tartottátok karácsony előtt - nevetett Marta. - Olyan kis bolondos vagy! De semmi baj, én már elintéztem, hogy ha leesik az első hó, a templomban nálunk rögtön fogadnak.
- Anya! Ezt hogy csináltad? - ámult el Sidney.
- Beszéltem a pappal, ő is csodálkozott, de mivel már régóta ismer minket végül belement.
- Remélem a vendégek sem fognak fázni! - mélázott Bill...


Eközben Raquelle is megérkezett, s Barbie gyorsan felkiabált az emeletre Ann-nek, hogy édesanyjuk itt van. Raquelle jól megszorongatta lányát, Barbie csak nevetett.


Mire Ann leért a konyhába, a harmadik lány, Susy is befutott, kézen fogva párjával  és Cole-lal. Susy még ma is ügyeletes volt a kórházban, ezért ért haza ilyen későn, Cole pedig még néhány apróságot szerzett be a városban a még nyitva lévő üzletekből, s utána kedvese elé ment a kórházhoz. 
Raquelle mosolyogva ölelgette meg lányait, majd Cole arcára is nyomott két puszit.

- Hogy vagytok Szépségeim? - kérdezte lányait.
- Fáradtan, de jól - jött Barbie válasza.
- Ezt én is megerősíthetem - bólintott Susy.
- Képzeld, megismertem egy helyes srácot. De talán már meséltem is róla - csacsogta Ann. - És jó sok munkám van, mióta Lucy és Dita bandáinak varrom a fellépőruhákat. 
 


Az est hátralévő részében minden vendég befutott, kivéve Kevin szüleit, akik azért nem jöttek el, mert Kev apukája megfázott, és Kingát, aki az utolsó pillanatba lemondta, mert talált egy Last Minute utat Rómába. 

Az asztal zsúfolásig volt ételekkel, de nem mindenkinek jutott  volna hely, így inkább svédasztalt csináltak a házigazdák.


Mindenki degeszre ette magát, s Dita úgy gondolta, ideje a DJ pult mögé állnia, hogy a jóllakott vendégek letáncolhassák az elfogyasztott ételek egy részét. 
Ann és Ryan, Xolanie és Derek rögtön felpattantak, amint meghallották a zenét. Kevin, Ken, Phoebe és Sindy négyesben táncoltak. 

Összességében nagyon jó hangulatban telt a karácsonyi party! Később még Sindy-ék szülei is lejöttek és jól megtáncoltatták a házigazdákat és egymást is. 

Barbie végre elmesélhette anyjának, hogy Kennel azon gondolkoznak, tavasszal végre megtartják az esküvőjüket. (szigorúan, amikor az aranyeső már virít, mert ez Barbie kedvenc virága).



Folytatása következik: Szilveszter.
Marta keresztanyja Boróka :) Köszi még egyszer a tippet!
Az ázott cicás képet a netről szedtem. Ha ez a készítőnek nem tetszik, eltávolítom.

7 megjegyzés:

  1. Nagyon jó kis történet! Várom a folytatást! Az előző rész is nagyon tetszik! Szuperek a fotók! Boldog Új Évet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ÓÓ, Drágám, frissítettem! Rájöttem, hogy láma vagyok, mert az 50. bejegyzést a szilveszterre tartogattam, így még Barbie-ék karácsonyát is gyorsan feltettem. Egyébként nagyon köszönöm az elismerő szavakat! Neked is Boldog Új Évet!

      Törlés
  2. Nagyon kedves történeteket írtál, jó sok munka lehetett, hogy minden babád ünnepelni tudjon! Jól látom, hogy Bill ruhája a Happy Family nagypapa eredeti öltözéke?? Egyszerűen imádom!!! Hogy tettél szert rá? Annyira jól mutatnak Marta-val, nekem is kell majd egyszer egy hasonló anyuka-baba :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekeztem. Meg egyébként is szeretek történeteket kitalálni:) Bill ruháját egyszer még külön vettem talán két éve amikor folyton pasi ruhákat kajtattam. Bill egyébként Simba típusú baba és Ken nadrágja éppen csak felment rá :) Marta pedig vateráról van, de ő sem Mattel, de az tuti, hogy kb 50 éve készült, eléggé nyúzottan érkezett... Majd a szilvesztert is nézd meg, igyekszem abból is újat kihozni majd, hiába "csak egy újabb fellépés és buli" . Oké, megint sokat dumálok... abba is hagyom. Puszka!

      Törlés
  3. Olyan megtisztelő a keresztanyaság, én köszönöm!!! :-) Imádom az eseménydús történeteidet és a babáidat, megihleti az embert és játszani hívja! :-)
    Feltűnt nekem az a rózsaszín, redőnyös szekrény (Ryan és Ann), mintha gyerekkoromban láttam volna ilyesmit... Jól gondolom, hogy az a bútor Barbie-val egykorú?
    Stefanie felsője is nagyon tetszik, az gyári vagy Te csináltad?
    Kíváncsian várom a szilveszterit is!! :-) És Boldog Új Évet kívánok Neked és Párodnak és a "kis" babacsaládnak!!! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Keresztmami! Én is imádom a te történeteidet, szóval a kölcsönös tetszés szerintem megvan :) A rózsaszín szekrényt én egyszer vettem valakitől, de szerintem is jó régi lehet. Stefanie felsője gyári, de Barbie Sindy és Sidney felsőit én kreáltam. Ja, meg Lucy és Cole nadrágját is. Aztán, ha lesz időm, akkor varrok még pár apróságot. Neked is Boldog Új Évet és az új évben sok kreatívkodást!

      Törlés
  4. Nagyon élvezetesnek tartom a történeteidet, jó bő beszédű vagy. Nekem is tetszenek a ruháid, gratulálok ügyes vagy. Barbie felsője nagyon tetszik, no persze a naci is jó, de azzal az arannyal kifejezetten alkalmi lett. Ezt kötötted, vagy miből van?

    VálaszTörlés