2016. július 10., vasárnap

Kirándulás Siófokon

Gil és Raquaelle elutaztak Siófokra kicsit kirándulni.Végigjárták a balatoni strandot, de mivel eléggé fújt a szél és hűvös volt, nem volt kedvük bemenni a vízbe. Helyette inkább sétáltak a városban. Gil nagyon izhatott volt, de Raquaelle ebből semmit sem vett észre ugyanis kissé bizonytalannak érezte magát. Mostanában Gil mostanában sokat emlegette a fiát és az unokáit, egyértelmű volt, hogy hiányoznak neki. 

Az tény, hogy olyan jól megvoltak, hogy még egymás mondatait is befejezték, minden úgy működött, mint egy csapatban, együtt főztek, együtt kirándultak, de egyikük sem bánta, ha épp a másik nem ért rá közös programot szervezni. Olyankor vagy a barátaikkal töltötték az időt vagy magukban egy jó könnyvvel. 

Raquaelle most mégis azon gondolkozott, hogyan lenne érdemes elengednie a férfit, mert nem akarta a családjától elszakítani őt.


Közben megmásztak egy szobrot is.

- Hát ez elég csúszós! - jegyezte meg Gil, de azért csak nem adta fel a küzdelmet.
- Óvatosan! Mi lesz velem, mit mondok a fiadnak, ha megsérülsz?
- Nyugi, nem vagyok olyan béna!



- Én is akarok szobrot mászni!
- Akkor segítek. Mit mondok a lányaidnak, ha megsérülsz?


Végül a sok séta és a szobormászás egyenes következményeként jól megéheztek, így meglátogattak egy kedves kis éttermet. Délutánra csitult a szél, így a kinti szabad asztalt szemelték ki maguknak.


- Itt jó lesz?
- Tökéletes!

A másik asztalnál egy család ült és a pár mosolyogva nézte a gyerekeket.
- Én egy akkoja palacsintát kéjek, ami lelóg a tányéjomjól - mondta az egyik kislány. 
- Én meg egy olyan salátát, amiben csirke van. Anya is mindig olyan finomat csinál nekem - lelkendezett a másik. 

Raquaelle mosolyogva nézte a gyerekeket és közben arra gondolt, milyen szép volt három kicsi lánnyal, amikor fiatal anyukaként kirándulni mentek. 


A pincérlány nevetve felvette a rendelést aztán  átment Gil és Raquaelle asztalához. 

- Mit hozhatok? - kérdezte. 
- Mit ajánl nekünk? - kérdezett vissza Raquaelle. 
- Nagyon finom a csontlevesünk, a francia hagymalevesünk, az erős Pista pecsenyénk és a tostonsült csirkemell pároltzüldséggel.
- Nekem szimpatikus az erős Pista pecsenye - mondta Gil
- Nekem is, de én kérek hozzá salátát is. 
- Oké, akkor legyen az és egy üveg édes vörösbor.
- Rendben. La Fiesta borunk van de csak a félédes.
- Remek lesz! - örvendezett a páros.
- Máris hozom a rendelést.




- Nagyon jól érzem magam Veled! - lelkendezett Gil.
- Én is. Olyan szép az idő és ez a város is!
- Legközelebb jövünk egy hétre.
- És mi lesz a fiaddal és a menyeddel? Az unokáidról nem is beszélve? - kérdezett vissza a lány.
- Mi lenne? Majd őket is megnézzük valamikor.



Közben megérkezett a bor és Gil töltött mindkezzőjüknek egy pohárral.

- Leslie és Elora szépen elvannak vidéken, de én egy városi ember vagyok. Hiába, kell a nyüzsgés. 
- De ha nem lennék, te még a fiadékkal lennél... - kezdte a lány.
- Igen, igaz, viszont életem legszebb pillanata volt, amikor találkoztunk. És mindenkinek megvan a maga élete, nem kell egymás nyakán élnünk, hogy érezzem, szeretjük egymást. Aztán meg van motorom meg van vonat, sőt, autónk is van, bármikor elmehetek hozzájuk, vagy ők is feljöhetnek ide.
- Igazad van. Csak nem szeretném, ha miattam mondanál le róluk.
- Nem mondtam le róluk, csak másik városban élek. Ennyi. Ja, jut eszembe, el kell mennem a mosdóba, mert különben a bor itt fog kifolyni belőlem.



Az ebéd csendesen telt. A pecsenye finom volt a hangulat végre nyugodt. Raquaelle kicsit megnyugodott, bár tényleg kicsit aggódott Gil miatt.
Gil viszont jó kedvvel falatozott készült a meglepetésre és nagyon remélte hogy párja végre elhiszi, nem ő állt közé és a családja közé.

- Desszert is van? - kérdezte Raquaelle csodálkozva.
- Ja. Láttam, van epertortájuk, aztán rendeltem egyet - lazáskodott Gil.
- Valami keményre haraptam! - Jajdult fel Raquaelle.
- Jól vagy?  - kérdezte Gil.
- Igen, de lenyeltem azt a valamit. Mi lehetett az? Majdnem kitört a fogam!
- JAJJ! CSAK AZT NE!
- Mi a baj?
- Hát... semmi... Csak remélem jól vagy.
Befejezték a tortát aztán csak ültek ott és Gil viaskodva a röhögéssel meg az elkeseredéssel nem is tudta mit csináljon.


 Gil végül a lány elé lépett és letérdelt elé.
- Van egy rossz hírem Kicsim.
- Mi a baj? - Raquaelle rögtön arra gondolt, hogy a férfi meggondolta magát és közli vele: haza megy a fiához.

- Gyűrű nélkül kell megkérnem a kezed.... Ugyanis a pincérlánnyal a tortádba tetettem - közölte póker arccal a férfi, majd egy pillanat mulva mindkettőből kitört a röhögés.

 

- A.. aaa.. Gyűrű? Torrában? Ez... Jaj...
- Igen... azt... azt hittem... megtalálod...
- Meg... megtaláltam!


Hosszú percek után végre abbahagyták a nevetést.
- Szóval hozzám jösz?
- Igen Hozzád megyek!


 

Hosszú ölelkezés után Gil végül meghívta az egész éttermet egy pohár pezsgőre.
 
 

Hazafelé azonban ahányszor eszükbe jutott a gyűrűs sztori, annyiszor kaptak röhögőgörcsöt.

4 megjegyzés:

  1. Hàt, engem is elkapott a röhögès :) Ezek a kèpek is szuperek lettek!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon vártam már a folytatást, jól szórakoztam. Annyira megtetszett ez a kerti asztalos dolog, hogy gondoltam nekem is kell készíteni ilyesmit. Tényleg igazi nyári hangulatot varázsoltál anélkül, hogy fürdés lenne benne.

    VálaszTörlés
  3. Nagy jó történet, főleg a gyűrűs rész. 😊

    VálaszTörlés