Találkozó

Nagyon vártam erre a pillanatra! Számoltam visszafelé a napokat, órákat.

Készültem, agyaltam, szerettem volna, ha minden jól sikerül.

Igultam! Nagyon izgultam.

Péntekre az összes alapanyag itthon volt, ami az aznapi vacsihoz és ami a másnapi ebédhez kellett.

Rendezkedtem a nappaliban, elkészítettem végre a medencémet, amit már régóta szerettem volna, de sosem volt üres a dobozom. Elkészült a színpad is és a világítás.

Végre elérkezett a délután négy óra, és kisiettem Adél és Ismi elé a vonathoz. Amikor megláttam őket, kicsit megnyugodtam, megnyugtatott, hogy van a közelemben egy tapasztalt szervező :)

Adél és Ismi nagyon sokat segítettek a készülődésben, örök hála nekik!!! A vacsival már kezdődtek a bajok, mert a TV-ben láttam a receptet, és Buddy határozottan ügyesebben készítette el a mozzarellás bundáskenyeret, mint én, de szerencsére Adéllal legyőztük az akadályt.

Az est további részében pedig nagyon jól elvoltunk, beszélgettünk, nevettünk, és nehezen indultunk el álomország felé, hisz sok-sok dolgot meg kellett osztanunk egymással. Adél megmutatta, hogyan lehet fürdőruhát varrni a hölgyeimnek, amit majd szépen, szorgalmasan gyakorolni fogok.

Másnap reggel pedig szembesültem azzal, hogy nem elég a Bacon a fasírtra, így Ismi volt olyan kedves és elugrott a Spar-ba alapanyagért. Aztán Adéllal begombócoltuk a finomságokat, megfőztük a krumplit és a salátát is sikerült időre elkészíteni.

És ismét kimentem a Nyugatiba, ahol Judit és Bogi érkezéséig ismét elkezdtem érezni azt a bizonyos izgatottságot.

De azt hiszem, sokat beszéltem, most jöjjenek a képek!

A várakozás pillanatai

 

A felnőttek már nagyon izgatottak voltak, Erik nem győzte sütni a kenyereket, kalácsokat, Dita és Dennis a színpadot rendezték be, a többiek az asztalokon rendezték el az ételeket és evőeszközöket.

A gyerekek bezzeg nem aggódtak. A medencéjükben pancsiztak és a homokozóban játszottak.

 

Végül este megérkeztek a többiek is. Addigra a házigazdák már teljesen be voltak sózva.

A vendégek szép új autókkal érkeztek, az egyiket fődíjnak ajánlották, fel a tombola nyertesének, a másikat a házigazdák kapták.

Raquelle és Gill végre újra egymásra találtak. 

 Elora és Leslie a gyerekeket gyorsan betették a homokozóba, hogy aztán ők is mehessenek a többieket üdvözölni.

Másnap aztán végre a többiek is befutottak.

Új tagja is lett a Találkozónak. Irénke egy rendkívül kedves, sokoldalú személyiség! Remélem, jól érezte magát, és remélem a többiek is jól mulattak!

A kedves vendégeimmel különleges babák is érkeztek.
Judit például elhozta a különlegesen felöltöztetett szépséges babáit. Megjelent például Michael Jackson is.

 

Két helyes huszár, akikért a lányok rögtön odavoltak

És egy igazi betyár is megjelent köztünk.

Irén is bemutatta saját gyűjteményének egy részét,  szerintem nagyon helyesek!

Orsi arab vendégekkel örvendeztetett meg minket.

 

Bogi és Adél is megörvendeztettek minket a Dasia babákkal. Nagyon kedves hölgyek ők, hadd mutassam be őket!

 

 Marcsi is elhozta a legkedvesebb babáit. Tényleg nagyon édesek!

És itt az egész család!
 

Szépen összegyűlt a babacsapat és a gyűjtői csapat is.

Jókat beszélgettünk, praktikákat mutattunk egymásnak, eszegettünk.

 

És persze jókat játszottunk

Megnézegettük egymás gyűjteményét is, csodáltuk egymás különleges babáit. 

A képek önmagukért beszélnek, szerintem mindenki csodálatosan érezte magát. Én mindenképpen jól éreztem magam. Ez nem is csoda, hiszen itt voltatok és jól mulattunk. 

És íme a Gyűjtők csapata. Balról jobbra:

Orsi, Tündi, Adri, Judit, Bogi, Marcsi, Adél, Ismi, a bujkáló Irén és én.

És a tiszteletbeli babagyűjtő, Tomi is beállt a többiek közé. Befogadtuk, hiszen jó érzékkel választ nekem babákat és kiegészítőket nekik. És rengeteget segített a szervezésben is. A találkozó nélküle talán nem is jött volna össze.

 Végül pezsgővel és Marcsi isteni tortájával ünnepeltük meg a HARMADIK BARBIE TALÁLKOZÓT!

Az after party  is remekül sikerült! Volt medencés buli.

Finom ételek, jó beszélgetések és kellemes társaság.

Az est fénypontja a koncert volt, a Black Rose igazán kitett magáért. Mindenki táncolt, és az együttessel énekelték a számokat. 

 Még az emeletes ház teraszai is megteltek az érdeklődőkkel.

Végül szeretném megköszönni a sok szép ajándékot Nektek!

A két Skipper nagyon imádja az új ruhákat, és rögtön lecsaptak a kalapra és a táskára, amit Marcsi horgolt.
Marcsitól kaptunk még egy ágynemű garnitúrát, amit Gill és Raquelle fognak használni. Az autót Sindyék és Lucyék fogják közösen használni. Két cuki Sindy márkájú hölgy is költözött hozzánk, illetve két fiúcska és egy kislány is.

Jött még egy egérke és egy teás készlet, egy pezsgős készlet, madáretető, festő állvány és egy cuki szőnyeg is.

Ezen kívül az egyik kisbabám Adél jóvoltából kapott egy csinos ruhát és egy kabátkát, illetve a nagylányok közül ketten kaptak fürdőrucit is.

FIGYELEM!
Találtam egy horgolt kalapot és táskát, ki hagyta itt?

Ha találok egyéb gazdátlan dolgokat, amik nem az enyémek, kiteszem blogba.

Köszönöm, hogy itt voltatok és remélem mindenki jól érezte magát. Jövőre ismét találkozunk :)
 

Üdvözlet nálam!

Kedves Vendégeim!

Remélem szeretitek  a fasírtot, mert végül ezzel a finomsággal várlak titeket 22-én. Kicsit másképp készül, mint a hagyományos, viszont annál finomabb! :) Imádok főzni, remélem úgy gondoljátok, hogy jól is csinálom :)

Be kell valljam, izgulok, hiszen végre újra találkozunk és remélem jó házigazda leszek. 

A találkozó délelőtt 11-kor veszi kezdetét nálam.

Aki nem tudja, hol lakom és külön szeretne érkezni hozzám, kérje el a címet és a telefonszámot e-mailben.

Aki viszont nem talál el Kaszásdűllőre,  azokkal 10 órakor találkozzunk a Nyugati pályaudvaron,  ahol Juditot is várom sok szeretettel!

Gyülekező

Közeledik a nagy nap, így gondoltam, összegzem, kik szeretnének eljönni az idei találkozóra.


Vidékről:

Adél és Ismi

Adrienn és tesója
Grozdics Judit

Budapest és környéke

Marcsi
Bogi
Orsi

Kit hagytam ki? Sikítson! 

Aki még jelentkezni szeretne, szintén szóljon! Eddig, ha jól számolok, nyolcan leszünk.

Az idén technikai okok miatt elmarad online szépségverseny.

Úgy gondolom, hogy fejenként maximum 8 babát hozzatok,

Ha akartok babát cserélgetni, akkor azokat is hozzátok el a 8 bemutatásra szánt babán kívül, csak ne legyen kavarodás :)

Hozzatok nasit és üdítőt. Én is veszek finomságokat és készítek sütit és ebédet is.

A tombolára szánt ajándékokat se felejtsétek el. Ki mit készít? Elkülditek a fényképeket a tombolás díjakról? Akkor azokat is felteszem ide a blogba.

Visszaszámolunk

Röpke 17 nap múlva lesz a harmadik baba találkozó nálam. Én már többé-kevésbé felkészültem, remélem ti is! Egyébként terveztem főzni egy jó kis pörköltet, remélem szeretitek és sütit is akarok csinálni a nagy napra.

Barbie család is készül a nagy eseményre, szeretnének jó házigazdák lenni. A felújítás készen van, kicsit alakultak a házak is. A Vadvirág tér lakói pedig nagy bulit csapnak majd a vendégek tiszteletére, ami reggeltől estig, estétől hajnalig tart majd. :)

De nézzük a munkálatokat. Barbie-ék sokat segítettek a rendrakásban.

Bútort cipeltek és raktak össze

Ágyneműt húztak és feltették a függönyöket

Virágokat ültettek

 

Erik és Estefania is összefogtak: Erik készíti a legfinomabb kenyeret és péksüteményeket a környéken, Stefani pedig cukrász tehetségét veti be a nagy napra.

A gyerekek játszottak, s néhányan csak pihentek.

 

MÁS:
-----------------------------------------------------

Mivel Budapest kicsit nagyobb, mint Kiskunfélegyháza és mint Füzesabony... Szóval tudnom kellene, ki honnan és mikor érkezik.

Nyugati, Keleti, Déli vagy Kelenföldi pályaudvarokról, esetleg máshonnan?

Budapestiek hol gyülekezzünk?
Arra gondoltam, a Keletiből érkezőket bevárom ott és ha mindenki megérkezett, átmegyünk a Nyugatihoz, onnan a kilences busszal tudunk utazni a Flórián térre, onnan a 34-es busszal pedig hozzánk.

Írja meg nekem mindenki az érkezésének helyszínét, aztán kikalkuláljuk időben, mikorra érkezzetek, hogy senkinek se kelljen várni a pályaudvarokon túl sokat.

Az e-mail címem: thalassa.tv@gmail.com.

Mindenkit szeretettel várok!

Kecske és káposzta

Szerettem volna egy új varrógépet, mert a régi elromlott és nem tudták megjavítani. Közben több hónap is eltelt, a cicám elpusztult, sok dolgom volt, tanultam, szóval nem igazán foglalkoztam a dologgal. Bár néha azért fel-fel jött a téma. Szóval aztán pár hete ismét aktualizáltam a dolgot, mert éppen alkotni akartam, de nem volt mivel. Az én kedves párom meg csak somolygott az orra alatt amíg néztem a gépeket a neten, hogy melyiket vegyem meg, és amikor megkérdeztem tőle, minek örül, csak mellébeszélt... Majd nagy nehezen kiderült, varrógépet akar venni szülinapomra. Én meg elszontyolodtam, mert a szülinapomon vittem Fáncsi cicámat az első kemóra és mondtam, én nem tartok egy darabig szülinapot, mert NEM! És ezt az infót terjessze el a kedves családjában is, különben megsiratom az ajándékomat. 

Közben felmerült, hogy nagyim nem használja a gépét, mi lenne, ha az övét hoznám el, de ez meg nem volt kivitelezhető, mert ragaszkodik a varrógépéhez. Így esett, hogy a múltkori nagy bevásárlásnál kaptam egy új varrógépet. És így a kecske is jól lakott és a káposzta is megmaradt. Vagyis kaptam ajándékot, de nem a szülinapomra kaptam. De íme a csoda új gépem. :D

Egy netes kép az én kis csodabogyómról :)

És a műhelyemben a sajátom :) És milyen jó alkotni vele!

Spulni csévélése megvolt, cérna befűzve, alsó cérna is a helyén, próbavarrás sikeres, nem szaggatja a cérnát, nem akad, szóval már csak a képzeletem szabhat határt meg az ügyességem :)

Sikeresen varrtam eddig másfél ágyneműt Barbie-éknak,

A második ágynemű garnitúra párnái még nincsenek készen.

Két köntöst két kis tündérbogyónak, íme az egyik.

A nagy babám végre kapott egy felsőt és egy szoknyát.

És magamnak is varrtam két felsőt.
Az első az eredeti, amit nagyon szeretek, csak kissé kopott már, de ilyen felsőt sehol sem találtam.

Így varrtam magamnak egy bordót,

És egy feketét. És büszkén feszítek ám bennük, hiszen a két kis kezem munkája mindkettő.

Bocsi a képek minősége miatt, de a fényképezőm nem szereti a borús időt és hiába kapcsoltam fel a lámpát, nem nagyon segített.

Közben felújítottuk a kuckómat is, és segítettem/kipróbáltam  gletteléstől kezdve a festésig mindent.

Azóta a babaházak restaurálása is nagyjából kész. Nemsokára erről is készen lesz az új bejegyzés.

Az én mesém

Nos, sok kihagyás után ihletet kaptam az írásra. Itthon szépen szorgalmasan készítem a bababútorokat, a Barbie villa már majdnem átalakítva, mellette összecsukható házat próbálok csinálni kartondobozból. És tanulok sokat közben, mert az angol nyelvvizsga nem várhat tovább. Oké a vizsga eddig sem rajtam múlt, szorgalmasan készülök rá, de amikor rájövök, hogy még ez sem megy, és ezt is tudnom kéne, elszontyolodok. 

De most következzék az én kis történetem, amely a babák világáról szól és arról, miért imádom őket.

Amikor gyerek voltam, is imádtam a játékaimat. A plüss figurákat, a nagy babáimat és a kicsiket, a Barbie babákat és a nagyi porcelán figuráit is :)

Anyukám minden este olvasott nekem meséket. Az egyik mese címe: A padlásszoba kis hercegnője.

Arról szól hogy a főhősnő, Sara bentlakásos iskola növendéke lesz hét évesen. Apukájával élt Indiában, de az ottani klíma nem felel meg (a gazdag) gyerekek igényeinek, ezért vitte a kapitány Londonba a lányát. Búcsúzóul egy babát vett Saranak, aki a babát elnevezte Emily-nek. A kislány imádott olvasni, tanulni és történeteket kitalálni és elmesélni magának és másoknak. 

Tegyük fel hogy: Emily él és mindent megért. Tegyük fel, hogy tud járni és beszélni, és az összes baba tud mindent, amit az emberek, de ezt nem mutatják meg nekünk. Jól is teszik, mert akkor a az emberek dolgoztatnák őket. Ez volt Sara egyik kedvenc meséje.

A másik az volt, hogy hercegnőnek képzelte magát és igyekezett úgy is viselkedni. Vagyis úgy, ahogy a képzeletében a hercegnőknek viselkedniük kell. Aranyat adnak a rászorulóknak, udvariasak, kedvesek mindenkivel, megosztják mindazt amijük van.

Amikor Sara apja meghalt és a kislány koldus lett, csak a barátai tartották benne a lelket: Melkisedek (ő egy patkány a padláson) Lotti, egy kicsi lány, aki pótmamájául fogadta Sarat, Emergarde, aki ugyan buta volt, de szerette Sara meséit és akinek a kislány segített tanulni, Becky, aki mindenes, vadóc cseléd volt az intézetben és a padláson lakott. És persze Emily.

Sara koldus korában, amikor Miss Minchin - az intézet vezetője - szolgasorba kényszerítette, is kitartott a történetei mellett, sok erőt merített belőlük.

Természetesen Sara élete jóra fordult de előtte sok megható és szívszorító dolgon ment keresztül. Te jó ég! Még mindig meghatódok ettől a mesétől... Azóta is ez a kedvencem.

Szóval, mielőtt ezt a mesét hallottam, már én is azt gondoltam, a babáim, plüss figuráim és porcelán nippek a nagyinál élnek. Amikor viszont a mesét végighallgattam, onnantól senki sem tudott meggyőzni ennek ellenkezőjéről. :)

A szobám tele volt a babakocsival,  nagyobbacska babaággyal, babaházzal. Minden babámnak külön ágya volt, a nagy babaágyba elfért vagy három baba, a babakocsiban sok kicsi. Mindnek volt külön takarója, párnája és külön pizsamája és utcai ruhája. És egy kabát (saját alkotású hosszú ujjú  ingszerű dolog :)) télre. Minden este felöltöztettem őket pizsibe és suli előtt jó korán felkeltem, hogy mindenki utcai ruhában legyen reggelre. Aztán persze visszafeküdtem aludni és mikor hétkor kelni kellett a suli miatt, alig tudtam kimászni az ágyból... :) Azt gondoltam, amikor nem vagyunk itthon, a nagyobb babáim (az idősebbek) szereznek kaját mindenkinek (a kicsiknek) a hűtőből és mindenkit jóllakatnak és mesét is olvasnak egymásnak és néha elmennek otthonról a parkba, persze csak óvatosan, nehogy az emberek észrevegyék őket.  Ennél fogva például a Barbie babáknak nincs külön mini répa, barack vagy alma, ők is ugyan azt eszik, mint az emberek, csak sokkal kevesebbet, és a főzéshez is elég nekik egy kis darab a husiból és a zöldségekből. És a nagyobb babáim adott esetben besurrannak a boltba is csenni néhány finom fogást a többieknek

És a mai napig is így kezelem a kedvenc babáimat, amikor leülök alkotni velük/nekik házakat, bútorokat, ruhákat, egész addig amíg a mű el nem készül. Az alkotás után  persze ismét felnövök és persze tudom én hogy nem élnek, de olyan jó fél/egy órára újra gyereknek lenni. 

A minap Nagyimtól elhoztam a Misa nevű macit. Apukám hozta úgy harminc éve Oroszországból. Misa igen poros volt, de én rendbe tettem, most szép tiszta kis plüss lett ismét. Azóta már össze is ismerkedett a többi plüss figurával:
Rudi szarvassal, aki bemutatta a könyvek őrzőinek is

Dr. Buksinak  és

Uhu professzornak.

 

Buksi és Uhu a könyvespolcokon laknak, de nagy örömmel fogadták az új jövevényt. Reményeik szerint, majd őt is kiképzik a könyvek őrzésére, ahogy Rudit is.

Szóval most lehet, hogy mindenki furán néz a képernyőjére és szentimentálisnak tart, amiért áradozok a gyerekkoromról és Misáról, aki immár tiszta és megmentettem őt az elhanyagolástól, de én imádok ilyen lenni :) Attól, hogy felnőttem, nem kell besavanyodnom. De ezt újra és újra fel kell idéznem magamban, mert az életben sok rossz dolog is történik. Csalódok emberekben, elvesztek/elvesztettem  olyanokat, akiket szerettem. Vannak félelmeim, kudarcaim. És ha nem emlékeztetem magam a jó dolgokra, a sikerekre, nem alkotok újra a szeretteimnek, vagy a babáimnak, akkor besavanyodok.

És szeretem feltételezni, hogy az emberek jók, hogy bár a hercegnős, udvarias stílust nem vettem át a mesekönyvből, mégis szeretek jót tenni a barátaimmal vagy ismeretlen emberekkel. És bár sokat csalódtam, van hitem, hogy a lelke mélyén mindenki jó ember, csak az adott pillanatban/körülmények között nem tudják megmutatni a legjobb oldalukat. És vallom, hogy ez a könyv volt az alapja annak, hogy még mindig hiszek az emberekben és emiatt imádok még mindig babázni. Felnőttem és megkomolyodtam (valamennyire), megtanultam megvédeni magam, ha arról van szó, megtanultam (időnként) befogni a pici (nagy) számat, ha nincs igazam. És felelősséget vállalni a tetteimért, de attól még nem kell mindig hű de tökéletesnek vagy komolynak lennem, sőt, én úgy gondolom, minél tovább őriz az ember egy kis darabot a gyermeki énjéből, annál tovább marad fiatal. Mert a fiatalság szerintem nem az éveink számától függ, hanem a gondolkodásunktól: tudunk-e rugalmasak lenni amikor kell, tudunk-e szívből nevetni, tudunk-e megcsodálni egy madarat csak úgy, egyáltalán meg tudunk-e állni egy pillanatra a hétköznapi pörgésben és tudunk-e egy kis dolognak örülni szívből. Nekem ezt adják a babák és a sport és a főzés. Úgy érzem ezektől maradok örökké fiatal, ha nem is testben, de lélekben biztosan.