Gyomorrontás?

Nos, tudom, hogy vannak lemaradásaim és elmaradásaim a blogot illetően, mentségemül szolgál viszont az, hogy járok vezetni tanulni, emellett készülök átköltözni a páromhoz és ezt khm.... hogy is mondjam... némi takarítás-selejtezés előzi meg nála. (Egészen pontosan az én kis hangyácskám igen sok cuccot gyűjtött be, így igen sok meló van még és vár még ránk, mire beköltözök teljesen.)

Most viszont kanyarodjunk is vissza a történethez. Kevin Sindy történetét ott hagytam abba, hogy Kevin megkérte Sindy kezét, amire a lány igent mondott.

Kevin és Sindy a leánykérés óta együtt élnek a Villában. A srác reggel a szokásos rutinban készült a munkába, a lány pedig éppen itthon van, csak jövőhéttől indul a következő turnéra, így ő még lustálkodhat kicsit.

- Jó reggelt Kedvesem! - köszönt Kevin Sindy-nek, amikor észrevette, hogy a lány figyeli. - Felébresztettelek? Ne haragudj!

- Szia Kev! Nem te ébresztettél fel. Hányingerem van, nem érzem jól magam. 

- Hozzak egy pohár vizet? - kérdezte aggódva a srác.

- Nem, azt hiszem most már jobb egy kicsit. A tegnapi vacsora ülte meg a gyomrom - mélázott a lány. - Olyan finom volt és olyan jól esett, hogy nagyon teleraktam a gyomrom.... Ugyanakkor meg mintha most épp éhes lennék, de az is elképzelhető, hogy csak a sav bántja a hasam...

- Szerintem maradj ágyban én pedig készítek neked pirítóst és hozzá iszol egy kis narancslevet - mondta Kevin.

- Jaj Kev! Ne emlegesd a narancslevet, rágondolok és kitör a frász! A pirítós jól hangzik tejjel és olyan csemege szalámival. A csípős most nem esne jól. 

Kevin hamar a konyhába sietett és elkészítette a reggelit Sindy-nek. Sindy hálásan mosolygott kedvesére, s reggelizés közben megígérte Kevinnek, hogy áthívja a testvérét, ha továbbra is rosszul érzi magát.

Miután Kevin elment, Sindy visszabújt aludni egy keveset, de alig egy órányi szendergés után ismét rosszul lett, le kellett mennie a fürdőszobába, ahol viszont látta a reggelijét a tegnapi vacsorával együtt.... ezt a menetet még kétszer megismételte a délelőtt folyamán, két fürdőszobai  látogatás közt pedig végigolvasta az új magazinokat, amiket még a múlthéten vett igyekezett pihenni, kiheverni a gyomorrontást. Végül, ugyan még nem volt túl jól, de úgy döntött, hogy felöltözik és lemegy beszélgetni a többiekhez, amikor megérkezett Sidney.

- Szia Sidney! Hát téged meg mi szél hozott?

- Kevin felhívott, hogy reggel nem voltál jól. Most hogy vagy?

- ÓÓ édesem! Azóta már rókalesen is voltam.

- Felhívhattál volna! Tudod, hogy ma szabadnapos vagyok. És egy ápolónő sosem árt egy beteg mellett.

- Nem vagyok beteg! - tiltakozott Sindy. - Egy kis gyomorrontás még nem a világ vége! 

- Azért megengeded, hogy kicsit megnézzelek? Vérnyomás, pulzus, miegymás? - kérdezte Sidney.

- Ha nagyon akarod... - adta be a derekát Sindy. 

- Most pedig hozok neked egy kis levest meg egy grill húst krumplival. Barbie főzött, találkoztam vele a konyhában, azt mondta egész nap csak egy kétszersültet ettél, az is visszajött. Azt eszed meg ami jól esik. - mondta testvérének Sidney.

- Barbie nagyon jól főz! És a grill hús említésére is folyik a nyálam, az most jól esne!

Míg Sindy evett, a két testvér tovább beszélgetett. 

- Kevinnel minden rendben? Pletykálhatsz, nem fogom visszamondani ám - somolygott Sidney.

- Ó, Kevin csodálatos! Éppen azon gondolkozunk, hogy karácsony előtt tartsunk kis esküvőt, család és egy két barát, vagy tavasszal egy nagy lagzit, ahová mindenkit meghívunk. 

- Karácsony mindjárt itt van... Ha előtte akartok esküdni, akkor bizony bele kell húzni. A turné miatt hezitálsz?

- Nem, a fellépéseink megszokott időközönként vannak, az nem kavar be. Csak én kis esküvőt szeretnék, de nem akarok megbántani senkit, hogy nem hívom meg.

- És Kevin?

- Neki mindegy mekkora és milyen, azt mondta, neki az a fontos, hogy a felesége leszek - mondta Sindy. Aztán eltolta magától a grillhúst, aminek csak a felét ette meg, mert megint émelyegni kezdett. 

- Jaj Sindy! Olyan hülyeség jutott eszembe - szólalt meg hirtelen Sidney.

- Ne kímélj, mondd!

- Nem vagy te várandós?

- Hát... Nem... Nem is tudom... 

- Van nálam teszt is, azt lent hagytam az orvosi táskában.

Sindy kétkedve fogadta a felvetést, de azért elsietett megcsinálni a tesztet. Nem sokkal később a két lány a szobában toporogva várta a végeredményt, másodpercenként nézve a tesztet.

- ÚR ISTEN! POZITÍV! - kiáltotta Sindy. - Nézd! Látod? És ez tuti?
- Hé! Nyugi! Hát nagy százalék esély van rá, hogy babát vársz. Figyelj! Susy bent van a kórházban, délutános, menjünk el, legyünk biztosak.
- Oké. Rendben, lássuk... Kell egy nadrág, egy felső. Igen. Ja és a poncsó. Hűvös van kint?

A lányok beszóltak a kórházba, s Susy még tudta fogadni a két lányt a rendelőben. Szép őszi idő volt, ugyan kicsit ködös, de viszonylag meleg. A két lány azonban nem áll le megcsodálni az ősz színeit, Sindy nagyon izgatott volt, minél hamarabb tudni akarta, mire számíthat. Persze, hogy vágyott gyerekre, egyre jobban, de Kevinnel épp csak egymásra találtak...

- Szia Susy! - köszönt Sidney. - Ő az ikertesóm Sindy. 

- Jó napot! Nos mi a panasz? - kérdezte kedvesen a doktornő.

- Reggel émelyegtem, rosszul voltam. Úgy gondoltam, csak gyomorrontás... Aztán a tesóm rábeszélt egy terhességi tesztre és úgy tűnik, babát várok - foglalta össze dióhéjban a nap eseményeit Sindy.

- Hát akkor nézzük meg, rendben? Sidney, te is be szeretnél jönni?

- Nem, inkább kint várok, a vizsgáló igen szűk.

Sidney tűkön ült és már nagyon szerette volna tudni, hogy most akkor nagynéni lesz-e vagy sem. A doktornő és a testvére bő negyed órát töltött a vizsgálóban és vagy nem beszéltek, vagy nagyon halkan sugdolóztak, de egy árva szót sem hallott.

Bent a vizsgálóban Susy alaposan megvizsgálta Sindy-t, közben biztatta a lányt, hogy már nincs sok vissza a vizsgálatból.

- Nos, gratulálok, kismama! - mosolygott a vizsgálat végén Susy.
- Tényleg kisbabám lesz?

Sindy kicsit sokkoltan öltözött fel és lépett ki a rendelőbe a tesójához.

- Úgy gondolom a méhe és az utolsó "mikulás-nap" alapján, hogy két hét múlva esedékes egy ultrahang vizsgálat - fordult még pácienséhez Susy.
- Szóval mégis babát vársz? - kotyogott közbe Sidney.
- Igen, kisbabám lesz - válaszolt Sindy. - Akkor két hét múlva itt leszek doktornő - fordult vissza Susyhoz.

A lányokat izgalommal töltötte el az új fejlemény. Egy kisbaba! Egyiküknek sem volt kedve hazamenni, így a parkban, ahol aznap oly sietve átszaladtak a kórház felé,  most leültek beszélgetni. 

- El tudsz képzelni engem, mint anyát?

- Igen, hiszen mindig is jól kijöttél a gyerekekkel.

- Jó, viszont az más. Más gyerekét eldajkálod, játszol vele, de aztán visszapasszolod a szüleiknek - okoskodott Sindy.

- Örülsz a babának? - kérdezte testvérét Sidney

- Igen, nagyon! Már vágytam rá, hogy anya legyek. De azért kicsit meg is ijedtem.

- Ugyan mitől? Ha vágytál rá...

- Ez egy nagy felelősség! Vajon jó anya leszek? Mindent meg tudok adni majd neki? - vágott húga szavába Sindy, majd kicsit elmélázott. - Kevin majd jól meglepődik. Kíváncsi leszek, mit szól hozzá.... De... de mi van, ha Kevin még nem akar gyereket? Meg sem beszéltük, nem is terveztük! Akkor vajon megtartsam? Vagy vetessem el, esetleg adjam örökbe? Vagy neveljem egyedül?

- Hééé! Ne szaladj így előre, Kevin még nem is tudja a hírt! És miből gondolod, hogy nem fog örülni? De ha úgy is van, akkor is, inkább add örökbe vagy légy egyedülálló anya, mint hogy egy lelkileg és fizikailag is megterhelő procedúrát vállalj be.

Kevin eközben a műhelyben egész nap a kedvesére gondolt. Végül olyan három óra magasságában eldöntötte, hogy hazamegy, sőt, nem is kellett volna bemennie dolgozni, inkább ápolhatta volna Sindy-t. A gondolatot tett követte, és elindult haza. A parkban viszont két alak igencsak ismerősnek tűnt a távolból, így arrafelé indult. Amikor közelebb ért, rájött, hogy igaza volt, kedvesét és annak tesóját látja ücsörögni, beszélgetni.

- Sziasztok! - kiabált már messziről.

- Jaj, Atyám! Ez Kevin! - rémüldözött Sindy.

- Nyugalom! Csak mondd el neki a történteket - biztatta Sidney.  

Amikor Kevin odaért a lányokhoz, először azt hitte, nagy baj van, mert Sindy elég szomorúnak... vagy bűnbánónak? tűnt.

- Szia Kev! - bújt barátjához a lány.

- Mi a baj, szomorú vagy. 

- Hát, nem tudom, hogy mit fogsz szólni - habozott Sindy. - Igazából már én sem tudom...

- Mondd már! Valami baj van? Megijesztesz! - nógatta a fiú.

Sindy vett egy nagy levegőt, majd barátja szemébe nézett és a mondat csak úgy kibukott belőle:

- Kevin, én várandós vagyok! - majd a pillanatnyi döbbent csöndben magyarázkodni kezdett. - Ne haragudj, tudom, ezt nem beszéltük meg, de bármi is lesz, megtartom a babát! Én nagyon sajnálom, ha még nem akarsz gyereket, ezt én sem terveztem, de...

Kevin itt unta meg a szóáradatot, gyöngéden rátette mutatóujját a lány szájára.

- Kicsim! Én olyan boldog vagyok, hogy azt el sem tudom mondani! Persze, hogy megtartjuk! Miből kombináltad ki, hogy nem akarom ezt a babát?

- Nem beszéltük meg...

- Na és! Inkább jöjjön előbb, mint soha! Hány nő, hány család van, akiknek nem lehet babájuk! Nekünk szerencsénk van!

A trió még egy kis ideig a parkban andalgott, körbejárták a Feneketlen-tavat, Kevin szendvicsét a kacsák ették meg. A nagy andalgásban Kevin kissé elgondolkodva vonta ölébe kedvesét.

- Akkor azt hiszem, az esküvő időpontját máris eldöntötte a baba. Tartsuk meg karácsony előtt, akkor még nem lesz nagy pocakod, és tudsz táncolni is. 

- És kis esküvőt vagy nagyot terveztek? - kérdezte Sidney.

- Az arany középútra szavazok. Nem csak a tanúk lesznek meg a közeli rokonok, hanem még egy-két jó barát is - mélázott Kevin.

- De hogyan fogjuk megszervezni, ha többen lesznek? - kérdezte Sindy.

- Megoldjuk - nyugtatta meg Kevin. 

Hölgyeim, kedves anyukák! Az a helyzet, hogy én még nem voltam várandós, a neten meg sok fals dolog van fent... A környezetemet már nagyjából kikérdeztem, de aki a vizsgálatokról és a várandósságról pár saját tapasztalatot megoszt velem, azt szívesen fogadom, hogy hiteles legyen a sztori az elkövetkezendő időszakban. Köszönöm!