Tervek

Lucy és egyik barátnője Susy elhatározták, hogy kicsit kiszabadulnak a Villából, így ellátogattak egy közeli kávézóba.


- Jaj, nagyon örülök, hogy ráértél ma és el tudtunk jönni egy kicsit kávézni- mondta Susy.
- Valami baj van? - kérdezte Lucy
- Nem, nincs. Vagyis mostanában minden ok nélkül vagyok feszült, sokszor összekapunk Cole-lal. De mindig csak apróságokon - magyarázta Susy.
- Nekem mostanában nincs alkalmam összekapni Spencerrel. Ő elég sokat dolgozik a VKE-nél, én pedig próbálom a zenekart összetartani. Naponta próbálunk. De Spence azt mondta, kivesz néhány hét szabadságot - mesélte Lucy. - De ugye nem az a baj, hogy Cole sokat próbál velünk?
- Nem, sőt! néha úgy érzem amikor otthon van, hogy megfojt a ragaszkodásával. - szontyolodott el Susy. - De nem azért hívtalak, hogy a nyafogásomat hallgasd... Már nagyon kíváncsi vagyok valamire... hogy mikor lesz gyereketek....
- Ne folytasd! - vágott Susy szavába Lucy - Unom, hogy mindenki ezzel jön! Egyenlőre a Villában nincs hely egy babának szerintem. Nemrég kezdtem el a zenekart szervezni és még alig néhány fellépésünk volt. Dita valamelyik nap volt lent a próbán, nagyon somolygott, szerintem nem talált minket elég jónak. Jó persze, Dita már régóta zenél a csapatával, de akkor is kissé bántónak találtam. Spencer nagyon sokat dolgozik, velem együtt. Szinte egymásra sincs időnk.
- Ne haragudj Lucy, nem úgy gondoltam, nem akarlak nyaggatni a témával.

- Jó napot kívánok! Hozhatok valamit, sikerült választaniuk? - közben a pincérlány is megérkezett.
- Jó napot Önnek is! - köszöntek a lányok.
- Én egy kapucsínót kérnék. - folytatta Lucy. - Milyen süteményt tud ajánlani?
- Nagyon finom a csokitorta, de van muffin többféle, tiramisu.......
- Rendben, a csokitorta nagyon jól hangzik! - mondta Lucy.
- Én pedig egy ír kávét kérnék, és nekem is jöhet egy csokitorta - mondta Susy.
- Nemsokára hozom. - mosolygott a pincér, majd visszasietett a pult mögé.

- Ne haragudj, ha goromba voltam! - fordult ismét barátnőjéhez Lucy. - Spencerrel egy ideje próbálkozunk, szeretnénk kisbabát, de szeretnénk kis nyugalmat is. Nemrég hallottam, hogy Erik és George arról beszélgetnek, hogy a Villa elég zsúfolt, el akarnak költözni. Erik örökölt egy házat a nagymamájától, csak fel kell újítani. Erik a barátnőjével, Lindával szeretne összeköltözni és George pedig vinné Erikát. 

- Oda akarsz költözni te is? - kérdezte Susy.

- Nem. Én már egy ideje nézegetek házakat meg lakásokat Spencerrel. Nekem nincs kedvem másokkal együtt élni. Én Spencerrel külön lakást szeretnék. 

- Megértem, majd én is szeretnék külön lakást, a kis hálószoba már nekem és Cole-nak sem elég - értett egyet Susy. - Az előbb említetted, hogy talán Dita nem találta a zenekart elég jónak. Ehhez képest Barbie nem Ditával beszél meg valamit most? - váltott témát a lány.

- De igen. Ha gyerekünk lesz...

- Ne haragudj, hogy közbevágok! Te akarod a babát vagy a környezeted. Említetted, hogy mindenki ezzel nyaggat - mondta Susy.

- Én most egy lakást akarok. Nyugalommal, munkával, Spencerrel eltöltött szép napokkal. Aztán, amikor jön a baba, itt lesz, ezt nem akarom előre tervezni. Akkor biztosan görcsölnék a témán és a stressztől nem jönne a gyerek.

Közben megérkezett a kávé és a süti is. A pincérnő (mint aki sejti, hogy belegyalogolt valamibe) gyorsan kiszolgálta a vendégeket, majd távozott.

- Oké. értem - mosolygott Susy. - Mit kezdtél el mondani?

- Azt kezdtem mondani, hogy tervezgetjük Spencerrel a babát. És amikor gyerekünk lesz, egy ideig Barbie fogja vinni a zenekart. Most azt hiszem, Dita fel akar futtatni minket, segíteni akar nekünk, még akkor is, ha nem tetszett neki annyira a fellépésünk. Én beszéltem rá Barbie-t, hogy találkozzon helyettem Ditával. Beszéljék meg a részleteket, kíváncsi vagyok mire jut. - magyarázta Lucy

- Nagyon cseles - Somolygott Susy.

- Isteni ez a sütemény!

- Az ír kávé sem panaszkodhat! Megkóstolod? 

- Igen. És te az én kávémat?.....

Eközben a Margit szigeten:

Barbie, Dita és Ann a zenekarok és a zenekari fellépőruhák problémáján töprengenek.

- Nagyon jó a Black Rose! - kezdte Dita.
- Tényleg tetszik? - pironkodott Barbie.
- Igen. De hol van Lucy? Leginkább vele akartam beszélni a zenekarról. Nagy terveim vannak - lelkendezett Dita
- Lucy azt mondta, hogy ha neki esetleg gyereke lesz Spencerrel, én fogom egy darabig a zenekart vinni, így most engem küldött maga helyett. Szerintem kíváncsi rá, hogy hogyan boldogulok.
- Ravasz! - mosolygott Dita.
- És nekem miért kell itt lennem? - kérdezte Ann. - Nem vagyok a zenekar tagja.
- De szuper varrónő vagy!

Csendesen sétáltak a szigeten. Élvezték a napsütést és a lágy szellőt. Ann egy ideje feltűnően csendes. Mindig elkalandozik, olyan mintha szerelmes lenne...
Végül Dita belevágott a mondandójába.

- Mint említettem, nagyon tetszik a zenekarotok. Szeretném, ha a két hét múlva induló turnénkon a Black Rose lenne az előzenekarunk.
- Tessék? Mi? Hát... - Hebegte Barbie. - Ez egy hatalmas megtiszteltetés lenne. De nem dönthetek a csapat nélkül. Főleg nem Lucy nélkül.
- Nem is várom el, hogy most azonnal dönts. Néhány nap múlva összeülhet a két csapat és megbeszélhetnénk. Azt is, hogy vállaljátok-e, azt is, hogy ha netán Lucy anya lesz, hogyan működik tovább a dolog...

- Szerintem Lucy kapva kap majd az ajánlaton - lelkendezett Barbie.

- Oké akkor most jöhet a fellépő ruha problémája. Ann, te nagyon jó varrónő vagy. Ha felkérlek rá szépen, varrnál nekünk néhány fellépő ruhát? Lehet csillogó vagy extrém, csipkés, de mindenképpen hangsúlyozza a zenekart.

- Nagyon szívesen! - felelte Ann. 

- Rendben. Akkor egyeztetünk, mikor üljünk le megbeszélni a részleteket. - nevetett Dita. 

- Ha nem bánjátok, amíg nem aktualizálódik a dolog... Nem élvezhetnénk kicsit még az utolsó napsugarakat? Néhány hét múlva nyakunkon a nyirkos-nyálkás ősz. Használjuk ki a szép időt, sétáljunk kicsit. - mondta Barbie.

A lányok egész nap a Margit szigeten voltak. A zenekarok is szóba kerültek még és ilyenkor mindhármuk fantáziája szárnyalt az égen, de gyakorlatiasabb témák (mint pasizás és divat, esetleg bőrápolás...) is szóba kerültek. Igazi csajos nap volt amíg...

- Sziasztok! - kiabált valaki a lányoknak. 

Mint kiderült Sindy, Sidney Kevin és Ryan ismét kilátogattak a szigetre. Ez a hely lett a négy jó barát új törzshelye, mióta néhány hete itt nosztalgiáztak.

- Sziasztok! Helló! - üdvözölték a lányok a kis csapatot. 

A négy jó barát csatlakozott a lányokhoz. Immár heten beszélgettek, nevetgéltek tovább. Ann is mintha kicsit felélénkült volna. Nem beszélve Sindy-ről és Kevinről. 

Na akarjátok még ma a folytatást? :)