Különös Szilveszter...

Igaz, hogy kicsit késve, de itt a szilveszteri buli, amit ígértem. Kissé elhavazódtam, mivel az államvizsgámra készülök, amely februárban lesz.... Vac-vac, izgulok!

De íme az ötvenedik bejegyzés. El sem hiszem, hogy a blogom megérte ezt!

Ezen jeles alkalomból ismét egy bulival kedveskedem Nektek!

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK UTÓLAG IS!

A 2013-as év búcsúztatója nemcsak azért volt különleges, mert a Black Rose csapata megérte az év végét:

Egyrészt volt ez különleges alkalom, mert a banda tagjainak szülei is jelen voltak a koncerten. 

Másrészt, mert  ez a koncert volt Sindy utolsó fellépése is, nem csak a várandóssága miatt, hanem azért is, mert a kisbaba születése után a lány visszaül az iskolapadba. Helyszínelő helyett inkább nyomozóvá szeretne válni és egy kis pihenés ráébresztette, hogy nem a drog, hanem a gyilkossági nyomozások érdekelnék igazán. 

Lucy és a többiek is nagyon izgultak. Elvileg minden rendben volt, a fények, a hangosítás, eleget próbáltak, de ez most mégis kicsit más volt. Vajon hányan jönnek el a koncertre? Teltház lesz, vagy szégyenszeme csak a szüleik fogják őket megnézni? És akkor a szülők mit fognak szólni? A koncert este 9-kor kezdődött, de a Black Rose és a Beauty Night már másfél órával a kezdés előtt megérkezett.

A ruhatárban nagy volt a pangás egészen fél 9-ig.

 Onnantól ugyanis egyre több vendég érkezett. Szegény ruhatáros szinte nem győzte az iramot.

Ryan, Ann és Spencer az utolsó pillanatban érkeztek. Éppen beadták a kabátjaikat, táskáikat a ruhatárba, már el is kezdődött a koncert.

Odabent a pincérlánynak sem volt könnyebb dolga, mint társának kint a ruhatárban. Nem győzte keverni a koktélokat, készíteni a kávét, melegíteni a virslit és a pizzaszeleteket és kiszolgálni a vendégeket. Szerencsére a legtöbb étel amit ezen az estén árultak, a szomszédos étteremben készült szendvicsek és hidegtálak voltak. Sőt, ezen az estén a sima szalámis kenyér ingyen volt, így azt szépen kitette a pult végére "aki kapja, marja" elven.

Amint elkezdtek zenélni, a csapat tagjai feloldódtak. Az sem lett volna baj, ha nincs közönségük, csak a zene számított. Szerencsére a Csarnokban telt ház volt!

Lucy szülei a táncparketten teremtek és Henry alaposan megtáncoltatta feleségét, Mary-t. Habár ezt a zenei irányzatot nem nagyon ismerték, hamar feltalálták magukat, talán azért, mert mindketten tanultak táncot és zenét és éneket is: Henry és Mary egy főiskolába jártak. Henry-nek is volt zenekara, és oda keresett énekesnőt, így találkozott a feleségével. Habár mindent elkövettek azért, hogy sikeresek legyenek, még táncórákra is jártak a végén, nekik nem volt szerencséjük a bandájukkal.

Sidney és Kevin pedig Marta tánctudását ellenőrizték le. Marta egy ideig hagyta, hogy a fiatalok táncoltassák, végül mégis inkább kivonult a terem szélébe. 

- Mi a baj anya? - kérdezte Sidney.

- Aggódom a testvéred miatt - mondta Marta. - Állapotos, de nem vigyáz magára! Ott dobol a színpadon, amikor pihennie kellene!

- Ne aggódjon, kérem! - szólt közbe Kevin. - Az orvos nem talált ebben semmi kivetni valót. 

- Igen, de...

- Na és amikor a nagyi a kútról húzta a vizet? Vagy amikor kézzel mosott? Fát aprított, boltba ment hajnalban, dolgozott - sorolta Sidney. - Azok is veszélyesek voltak egy kismamának?

- De nagyanyátok hozzá volt szokva a megerőltető munkákhoz.

- Sindy is - mondta Kevin. - A rendőrségnél naponta járt edzésekre, minden reggel futni járt. 

- És az orvos azt mondta, hogy ha rendesen kipiheni magát, akkor járhat fellépni - vette át a szót Sidney. - Különben is, ez az utolsó fellépése.

- Rendben, meggyőztetek! - adta be a derekát az anya. Ezután tényleg kicsit oldottabb hangulatba került, így hagyta, hogy a fiatalok visszatereljék a táncolók közé. Habár annyira nem volt oda a rock-metál vonalért, azt még ő is elismerte, hogy a Black Rose nem csak egy amatőr csapat. Jól érzékelhető volt a rengeteg munka, amit beletettek a számok megírásába, a koncertbe.

Ken az anyósát, Raquaelle-t táncoltatta meg. A nő már a neten megnézte lánya fellépéseit, ismerte a számaikat és nagyon büszke volt Barbie-ra és az egész csapatra.

- Nagyon ügyesek! - mondta Kennek.

- Igen azok! Barbie és Lucy írta ezt a számot. Meg még egy csomó másikat. Cole inkább a gitárhoz ért, de néhány számot már ő is alkotott. Sindy pedig igazi kincs! Nem tudom, hol talál Lucy még egy olyan jó dobost, mint ő. El sem akartam hinni, hogy Sindy amatőr és csak régen a középiskolában dobolt - magyarázta Ken.

- Ha lejönnek a színpadról, jl megölelgetem az én kicsi lányomat! Nagyon büszke vagyok rá!

Xolanie a banda fodrásza. Ő festi, vágja, igazítja a fellépések előtt a két banda tincseit, s így evidens, hogy kíváncsi arra, hogyan is mutat a végeredmény a színpadon. Vagy csak szereti a Black Rose zenéjét? Végül is mindegy, a lényeg, hogy ő és Derek is eljöttek és mindketten jól szórakoztak.

Végül az utolsó szám vége is elérkezett. A fények kigyúltak (többek bosszúságára, hiszen mindenki hozzászokott a félhomályhoz) és a csapat nagy hajlongások közepette levonult a színpadról

 

- Milyenek voltunk? - ez volt Lucy első kérdése, mikor végre megtalálta Spencert a tömegben.

- Nagyon jók! Megkeressük anyukádékat?

- Először elszaladok a mosdóba.

 A lélegzetvételnyi szünetet a két koncert között mindenki arra használta, hogy felkeresse a mosdót, italt vegyen vagy kimenjen a Csarnok elé dohányozni. 

A Beauty Night csapata az utolsó pillanatban is egyeztetett még. Ők sem izgultak kevésbé, mint a Black Rose, csak ők már rutinosabbnak számítottak, hiszen évek óta turnézni jártak.

Aztán már csak másodperceik voltak, hogy elfoglalják a helyüket a színpadon.

A teremre újra félhomály borult, s a banda belecsapott a húrokba. Mary rögtön lecsapott Spencerre, mondván, ha már nem voltak ott az esküvőn, legalább most táncoljanak egyet.

Közben Henry megkereste lányait, szeretett volna beszélgetni velük, de a két lány nevetve a táncolók közé vonszolták apjukat.  

 - Olyan büszke vagyok rátok! - lépett Raquaelle Barbie-hoz. 

- Köszönöm anya! - ölelte meg Barbie Raquaelle-t. Ken csak mosolyogva figyelte a jelenetet.

Közben a pincérlánynak már gyakrabban kellett kávét készítenie, mint koktélt és egyre több pizza, süti és virsli fogyott. A közönség fáradni és éhezni kezdett, ami nem is csoda, ha azt nézzük, hogy szinte mindenki végigtáncolta az estét.

 

Az est furcsasága az volt, amikor két lány, akik jól láthatóan nem rock koncerthez öltöztek, megilletődve megállt a bejáratnál. Látszott rajtuk, hogy nem ehhez a zenéhez szoktak. 

- Szerintem lépjünk le - mondta a lila ruhás a barátnőjének.

- De megfogadtuk még tavaly ilyenkor, hogy idén benézünk egy ilyen helyre is. Szerintem kicsit nézzünk szét jobban - javasolta a másik lány.

Végül beljebb merészkedtek, s amikor senki sem kötött beléjük és kicsit feloldódtak, már el sem akartak menni. A Beauty Night olyan hangulatot varázsolt, hogy még az "újoncoknak" sem lehetett kifogása ellene.

 Raquaelle megkereste a másik lányát, Ann-t és gratulált neki a ruhákhoz, melyeket a fellépőknek varrt. Ryan egy kávé mellett hallgatta a két nő csacsogását. A zene egyre távolibbnak tűnt, a fények elhomályosodtak....

Ann az utolsó pillanatban kapta ki barátja kezéből a kávéscsészét, melyben az ital még mindig forró volt.

A Beauty Night éppen akkor fejezte be az utolsó dalt, amikor a visszaszámlálás elkezdődött:

Eltartott egy darabig, mire a közönség is eszmélt. Közben Dita és csapata hangosan számolt vissza, és bíztatták a többieket, tegyenek ők is ugyan így.

Ryan természetesen felébredt a nagy durrogásra, amit a tűzijáték videó és a pezsgős dugók  okoztak. Aztán a Beauty Night kissé metálosan ugyan, de eljátszotta a himnuszt, a közönség pedig végig énekelt a bandával.

 A himnusz után a Beauty Night is levonult a színpadról, s kezdetét vette a hajnalig tartó rock-diszkó. Néhányan a pezsgőzés után hazaindultak ugyan, de a többség maradt. Ken megint felkérte az összes lányt a teremben egy táncra, s az ő példáját Derek, Cole és Steffan is követték. Közönség még nem bulizott még olyan jót a fellépőkkel, mint ezen az éjjelen...

BUÉK!