Hosszú hétvége

Marta már korán reggel fent volt és a konyhában tevékenykedett. Amikor végzett, a nappaliba vitte a sütiket és lehuppant a kanapéra, majd idegesen lapozgatni kezdte az újságot.

- Bill, szívem! Mit mondtak a lányok, mikor érkeznek? - kérdezte Marta feszülten.

- Azt mondták, olyan fél öt körül érkezik a vonat az állomásra - válaszolta türelmesen a férje.

- Oké, akkor a hússal még időben vagyok! - válaszolt a nő, majd újra beletemetkezett az újságba.

A magazin végre lefoglalta az aggódó anyát, s háromnegyed ötig fel sem nézett belőle. De amikor kattant a zár az előszobában, idegesen pattant fel a kanapéról.

- Megjöttek! - kiáltotta izgatottan.
- Jaj de jó lesz végre látni az én szép lányaimat! - örvendezett Bill.

Sindy rögtön az anyjához sietett. Sidney pedig az apjához.

- Jaj de jó újra itthon! - örvendezett Sindy.
- Szia apa! - köszönt Sid Billnek és megölelte az apját.
- Kakaós csigát sütöttél? - kérdezte Sindy.
- Tudom, hogy az a kedvenced - örvendezett Marta.
- Hová tegyük a csomagokat? Bevigyük a régi szobánkba? - kérdezte Sindy.
- Hagyd, majd lefekvés előtt elrakjuk őket, most meséljetek! - kérte Bill.

- Foglaljunk helyet, egyetek sütit, de ne sokat, a vacsora is készül már - mondta Marta.
- Anya, én úgy izgulok, úgy szeretném, ha az esküvőm tökéletes lenne! - aggodalmaskodott Sindy.
- Ne félj! Tökéletes lesz! - nyugtatta lányát Marta.
- A torta, az ételek, a hintó... Mindent elintéztél? - kérdezte Sindy.
- Természetesen elintéztük - vette át a szót Bill. - Az időjáráson kívül mindent leszerveztünk.
- Jaj, csak ne essen az eső!
- Nem fog! Megnéztem az előrejelzést. Inkább a hőséggel lesz gond - mondta Bill, majd hozzátette: - Szerencsére a templomban hűvös lesz. És az étteremben is van klíma, csak a fényképezésekkel lesz némi gond, a parkban hőség lesz.

Később a kis család kiült a ház elé a kertbe. A lányok nagyon szerették a szép tágas kertet, de az eléggé megváltozott, mióta utoljára látták.

- Hová lettek a virágok? - kérdezte csodálkozva Sindy

- Nem volt időnk a kerttel foglalkozni. Most már csak tavasszal vannak ibolyák és tulipánok. Nyárra terveztem rózsát ültetni, de az még mindig nem jött össze. Inkább befüvesítettük az egészet - mondta Bill.

- Így is szép a kert, de csodálkoztam, mindig is szerettetek virágokat gondozni.

- Kevin most otthon van? - vette át a szót Marta. 

- Még igen, de este megy Ryan-nel a Balatonhoz. 

- Mit csinálnak ott? - kérdezte Bill. - Legénybúcsút tartanak? 

- Olyasmi. Sátraznak, úsznak, horgásznak. Egy ideje már készülnek le, de Ryan mindig dolgozott hétvégén, így eddig tolódott a kiruccanásuk.

 - Jaj! A hús a sütőben van! - ugrott fel Marta. Olyan jól elvolt a lányaival, hogy teljesen megfeledkezett a vacsoráról.

- Segítünk megteríteni! - pattantak fel a lányok is.
- Sindy drágám, te inkább ülj le a nagy pocakoddal! - kérte Marta.
- Csak babát várok, nem vagyok beteg! - méltatlankodott a lány.
- Hosszú volt az út! Te majd elrendezed az étkészletet az asztalon.

- Ne haragudj anyádra, csak félt téged! - mondta Bill, miután letette az asztalra a tányérokat.

- Nem haragszom - mondta duzzogva Sindy.

- Akkor kérek egy mosolyt! Vagy netán kezdjek el a tányérokkal zsonglőrködni? Marta jól leszid, ha összetöröm őket! - viccelődött lányával az apa, és sikerült egy egészséges kacagást kiváltani belőle.

Marta még kihozta a gyümölcsöket amelyeket desszertnek szánt, majd mindenki elfoglalta a helyét.

A vacsora pompásan sikerült! Sokat mókáztak, nevettek, beszélgettek. Az este olyan vidámra sikerült, hogy csak jóval éjfél után tértek nyugovóra.

Eközben Budapesten Kevin és Ryan lázasan készülődtek az útra. Ryan autójával készültek neki a hosszú útnak, s igencsak besötétedett, mire mindent elraktak.

- Oké, akkor a sátor megvan! - mondta Ryan

- Megvan. Sör? - kérdezte Kevin.

- Veszünk út közben - mondta Ryan.

- Pecabot? 

- Megvan. A táska is megvan, mindjárt beteszem az autóba. 

- Hol tankolunk? - kérdezte Kevin.

- Valahol az autópályán.

- Oké, akkor útra készek vagyunk! - jelentette vidáman Kevin.

- De most már sötét van. Hogy állítjuk fel a sátrat? - kérdezte Ryan.

- Majd tüzet gyújtunk és annak a fényénél. Vagy a kocsiban alszunk és reggel majd sátrazunk - felelte Kevin.

- Király! Akkor INDULÁS!!! - kiáltotta Ryan.

S a kocsi kissé csikorgó kerekekkel elindult a Balaton felé...

Előre láthatólag a folytatást holnap teszem fel. A képek már megvannak, de kell egy kis izgalom :)

És ma volt két kis segítőtársam a parkban, meg egy cukorfalat kutyus. Viszont szégyen és gyalázat, de nem emlékszem a nevetekre... :( Bocsi lányok, de ha kommentben megírjátok a neveteket, akkor frissítem a blogot és már a nevetek fog itt szerepelni :)