Hosszú hétvége

Marta már korán reggel fent volt és a konyhában tevékenykedett. Amikor végzett, a nappaliba vitte a sütiket és lehuppant a kanapéra, majd idegesen lapozgatni kezdte az újságot.

- Bill, szívem! Mit mondtak a lányok, mikor érkeznek? - kérdezte Marta feszülten.

- Azt mondták, olyan fél öt körül érkezik a vonat az állomásra - válaszolta türelmesen a férje.

- Oké, akkor a hússal még időben vagyok! - válaszolt a nő, majd újra beletemetkezett az újságba.

A magazin végre lefoglalta az aggódó anyát, s háromnegyed ötig fel sem nézett belőle. De amikor kattant a zár az előszobában, idegesen pattant fel a kanapéról.

- Megjöttek! - kiáltotta izgatottan.
- Jaj de jó lesz végre látni az én szép lányaimat! - örvendezett Bill.

Sindy rögtön az anyjához sietett. Sidney pedig az apjához.

- Jaj de jó újra itthon! - örvendezett Sindy.
- Szia apa! - köszönt Sid Billnek és megölelte az apját.
- Kakaós csigát sütöttél? - kérdezte Sindy.
- Tudom, hogy az a kedvenced - örvendezett Marta.
- Hová tegyük a csomagokat? Bevigyük a régi szobánkba? - kérdezte Sindy.
- Hagyd, majd lefekvés előtt elrakjuk őket, most meséljetek! - kérte Bill.

- Foglaljunk helyet, egyetek sütit, de ne sokat, a vacsora is készül már - mondta Marta.
- Anya, én úgy izgulok, úgy szeretném, ha az esküvőm tökéletes lenne! - aggodalmaskodott Sindy.
- Ne félj! Tökéletes lesz! - nyugtatta lányát Marta.
- A torta, az ételek, a hintó... Mindent elintéztél? - kérdezte Sindy.
- Természetesen elintéztük - vette át a szót Bill. - Az időjáráson kívül mindent leszerveztünk.
- Jaj, csak ne essen az eső!
- Nem fog! Megnéztem az előrejelzést. Inkább a hőséggel lesz gond - mondta Bill, majd hozzátette: - Szerencsére a templomban hűvös lesz. És az étteremben is van klíma, csak a fényképezésekkel lesz némi gond, a parkban hőség lesz.

Később a kis család kiült a ház elé a kertbe. A lányok nagyon szerették a szép tágas kertet, de az eléggé megváltozott, mióta utoljára látták.

- Hová lettek a virágok? - kérdezte csodálkozva Sindy

- Nem volt időnk a kerttel foglalkozni. Most már csak tavasszal vannak ibolyák és tulipánok. Nyárra terveztem rózsát ültetni, de az még mindig nem jött össze. Inkább befüvesítettük az egészet - mondta Bill.

- Így is szép a kert, de csodálkoztam, mindig is szerettetek virágokat gondozni.

- Kevin most otthon van? - vette át a szót Marta. 

- Még igen, de este megy Ryan-nel a Balatonhoz. 

- Mit csinálnak ott? - kérdezte Bill. - Legénybúcsút tartanak? 

- Olyasmi. Sátraznak, úsznak, horgásznak. Egy ideje már készülnek le, de Ryan mindig dolgozott hétvégén, így eddig tolódott a kiruccanásuk.

 - Jaj! A hús a sütőben van! - ugrott fel Marta. Olyan jól elvolt a lányaival, hogy teljesen megfeledkezett a vacsoráról.

- Segítünk megteríteni! - pattantak fel a lányok is.
- Sindy drágám, te inkább ülj le a nagy pocakoddal! - kérte Marta.
- Csak babát várok, nem vagyok beteg! - méltatlankodott a lány.
- Hosszú volt az út! Te majd elrendezed az étkészletet az asztalon.

- Ne haragudj anyádra, csak félt téged! - mondta Bill, miután letette az asztalra a tányérokat.

- Nem haragszom - mondta duzzogva Sindy.

- Akkor kérek egy mosolyt! Vagy netán kezdjek el a tányérokkal zsonglőrködni? Marta jól leszid, ha összetöröm őket! - viccelődött lányával az apa, és sikerült egy egészséges kacagást kiváltani belőle.

Marta még kihozta a gyümölcsöket amelyeket desszertnek szánt, majd mindenki elfoglalta a helyét.

A vacsora pompásan sikerült! Sokat mókáztak, nevettek, beszélgettek. Az este olyan vidámra sikerült, hogy csak jóval éjfél után tértek nyugovóra.

Eközben Budapesten Kevin és Ryan lázasan készülődtek az útra. Ryan autójával készültek neki a hosszú útnak, s igencsak besötétedett, mire mindent elraktak.

- Oké, akkor a sátor megvan! - mondta Ryan

- Megvan. Sör? - kérdezte Kevin.

- Veszünk út közben - mondta Ryan.

- Pecabot? 

- Megvan. A táska is megvan, mindjárt beteszem az autóba. 

- Hol tankolunk? - kérdezte Kevin.

- Valahol az autópályán.

- Oké, akkor útra készek vagyunk! - jelentette vidáman Kevin.

- De most már sötét van. Hogy állítjuk fel a sátrat? - kérdezte Ryan.

- Majd tüzet gyújtunk és annak a fényénél. Vagy a kocsiban alszunk és reggel majd sátrazunk - felelte Kevin.

- Király! Akkor INDULÁS!!! - kiáltotta Ryan.

S a kocsi kissé csikorgó kerekekkel elindult a Balaton felé...

Előre láthatólag a folytatást holnap teszem fel. A képek már megvannak, de kell egy kis izgalom :)

És ma volt két kis segítőtársam a parkban, meg egy cukorfalat kutyus. Viszont szégyen és gyalázat, de nem emlékszem a nevetekre... :( Bocsi lányok, de ha kommentben megírjátok a neveteket, akkor frissítem a blogot és már a nevetek fog itt szerepelni :)

 

Nem Barbie...

Abszolút semmi köze a Barbie-hoz, hacsak nem annyi, hogy nem tudtam lemenni fotózni, mert délelőtt esett az eső és délutánra nem száradt meg a tér, ahol fotóztam volna.

Így hát másban éltem ki a kreativitásom, és bár én nem ájultam el a végeredménytőt, páromnak tetszik. és sokkal szebb így a szobánk, mint volt.

Párom a minap kapott egy nagy csomagot. Én pedig sokáig úgy voltam a dobozával, hogy kidobom. De olyan jól tettem, hogy mégsem! A szobánkban a szekrény teteje és a plafon között van egy nagy üres rész, ahová, ha tesz is valamit az ember, rögtön kupisnak látszik a szoba. Hát én fogtam a nagy dobozt és kitoldottam vele a plafon és a szekrény teteje közti űrt, kvázi csináltam még egy szekrényt :)

Kell hozzá:

- Vonalzó,

- Tapéta vágó, 

- Centi,

- Csomagoló papír és egyéb díszítő elem (Én Judittól kaptam tök szép csipkéket)

- Ragasztó, cellux is és sima papírragasztó is.

A centivel lemértem a dobozom hosszát, ami 46 cm volt. Középen a vonalzóval bejelöltem. A magassága 23 cm. A dobozt kinyitottam a hátulján, és a ragasztószalaggal rögzítettem a négy oldalt, hogy ne záródjon vissza.

A plafonhoz közelebbi részen bejelöltem egy 5 cm ráhagyást, a szekrényhez közelebbi felén pedig 2 cm ráhagyást hagytam. Két oldalt 3-3 cm ráhagyást hagytam, úgy ahogy a rajzon. A ráhagyások azért kellenek, mert ha inog a doboz, ezek mentén lehet megerősíteni majd belülről plusz kartonpapír csíkokkal.

 A piros részeket körbevágtam.

Végül csomagolópapírral körbetekertem és díszítésnek kapott egy kevés piros csipkét

Végül a kész mű a szekrény tetején. Azt még mágnessel vagy valamilyen eszközzel meg kell oldanom, hogy ne akarjon a két ajtó kinyílni, de ha sikerül és érdekel titeket, majd megmutatom.

Szóval ez ugyan nem Barbie, de teljesen jó lenne pl babák tárolására is. Remélem tetszett az ötlet!

Ruhák

Ann békésen üldögélt a kis szalonjában, csak az imént végzett egy megrendeléssel, amit egy futárnak átadva már el is küldött a megrendelőnek. Estélyi ruhát varrt, s bár elsőre nehéznek találta a feladatot, képzetlennek magát, a ruha mégis pompásan sikerült.

Éppen eljutott odáig, hogy feláll és összetakarít, amikkor Sindy és Sidney állítottak be az üzletbe. Hát persze! Mára beszélték meg a ruhapróbát!

- Szia Ann! - köszöntek a lányok.
- Sziasztok! Bocs a kupiért, de nemrég lettem készen egy estélyi ruhával meg a pasi ingével és táskájával, még nem volt érkezésem összetakarítani a maradék anyagokat - szabadkozott Ann.
- Nem tesz semmit - legyintett Sindy. - Milyenek lettek a ruháink? - Kérdezte csillogó szemmel.
- Rögtön megmutatom. Sidney, a te ruhád a próbababán van, rögtön hozom.

Ann Sidney kezébe nyomta a koszorúslány ruhát.

- Próbáld fel, szerintem jól fog állni. 

- Ez a ruha gyönyörű! - örvendezett a lány.

Sidney hamar felvette a ruhát és vidáman pörögve nézegette magát. Testvére sugárzó arccal figyelte Sid mókázását.

- Ann hol van a menyasszonyi ruhám? - kérdezte végül a lány.

- Hát akkor jöjjön a nagy mű! - mondta Ann. - Remélem tetszeni fog!

Ann a paravánhoz ment és előhozta mögüle a menyasszonyi ruhát. Sindy el volt ragadtatva:
- Ez éppen olyan, mint anya ruhája! - csodálkozott.
- Igen, ez a testvéred ötlete volt. Nehéz volt ilyen anyagot szerezni, de végül sikerült. Anyukád ruháját nehéz lett volna átalakítani, így megvarrtam új ruhát varrtam a szerzett anyagból a te méretedben, a régi mintájára.
- Ezért nem próbálhattam eddig a ruhát... - mondta elképedve Sindy. - De honnan tudod, hogy jó lesz rám?
- A levett méreteid alapján Sid néha átjött, műhasat csináltunk neki a te méreteid alapján, rá próbáltuk fel a ruhát.

Sindy felpróbálta a ruhát és nagyon elégedett volt a végeredménnyel. Hercegnőnek nézett ki benne, s a ruha szabása miatt nem látszott a hasa. Na nem mintha szégyellte volna a kismamaságot, csak épp ezen a napon hercegnő szeretett volna lenni. 

 - És én szereztem magamnak egy szép menyecske ruhát. Elhoztam, remélem jó lesz rám - mondta, s azzal kibújt a fehér ruhából és felvette a vöröset.
Ann kritikus szemmel nézte végig a ruhát, de végül tökéletesnek ítélte.

- A derekára még tehetnénk egy szép övet vagy masnit, ha gondolod, de ez a ruha pontosan illik az elképzelésedhez - mondta végül a varrónő.
- Ahogy gondolod, de nekem így is tetszik. Nem látszom bálnának benne, inkább ez is hangsúlyozza a hercegnős vonalat. Imádom! 

-  Köszönjük szépen a ruhákat, csodálatosak! - lelkendezett Sindy.

- Örülök, hogy ennyire tetszik! - felelte Ann. - És mikor lesz a leánybúcsú? - kérdezte végül.

- Nem lesz leánybúcsú. Néhány nappal az esküvő előtt lemegyek anyához aztán majd ott kicsit ünnepel a család.

- És Kevinnek sem lesz legénybúcsúja? 

- Nem. Kevin pár napra lement a Balatonhoz Ryan-el, de semmi több - mondta Sindy, majd kíváncsian hozzátette - Te és Ryan kibékültetek?

- Nem igazán. Beszélgettünk meg minden, de ezt nem lehet békülésnek nevezni. 

- Majd Kevin beszél a fejével... - fogadkozott Sindy.

* Sindy ruháját majd az esküvőn láthatjátok a menyasszonyon. Puszi mindenkinek!

Barbie találkozó 2014

Olyan jó volt végre megint látni Titeket, lányok! Én úgy izgultam, hogy elérem-e a vonatot, hogy milyen lesz a viszontlátás...

És olyan jól éreztem magam, köszönöm a vendéglátást Adélnek!

Imádni való csapat lettünk!
Lesi fotóztam is :)

Rosemary babái buliznak rendesen! Olyan édes az a kis néger gyerek! Jane és Charles egy pohár pezsgővel ünnepelte ezt az alkalmat.

Később a többiek is csatlakoztak Rosemary csapatához. Az én Raquelle-em imádja a gyerekeket, rögtön le is ült hozzájuk mesélni.

Nagymamák is buliznak, s hozzájuk is csatlakoztak néhányan. 

Az esti party is nagyon jól sikerült:

A gyerekek mesét hallgattak.

 Vagy lent beszélgettek, ettek-ittak, játszottak.

A felnőttek táncoltak és ismerkedtek egymással.

Gil és Raquelle nagyon egymásra találtak :) Nagymama viszont egy kicsit elfáradt, úgy látom, inkább aludni menne már.

Mi babagyűjtők nagyon jól szórakoztunk fotózás közben! Sokat nevettünk és ahogy haladt előre az este, mi is egyre vadabb dolgokat találtunk ki :)

Másnap délelőtt nem csak mi, hanem a babák is fáradtak voltak.

Volt aki a csoportkép készítésébe is belealudt.

Később Adél volt olyan drága és varrt egy szép esküvői ruhát Kevinnek. Ezen kívül pedig egy másik fekete nacit is kapott, és Leslie Steve-nek adta az esküvői ingét.

Steve kapott három nadrágot, végre nem kell a szűk ncikban feszengenie itthon. Egy nadrágot odaadott Frednek, mivel szegény szintén olyan duci, mint ő.

 Sindy kapott egy menyecske ruhát és íme a másik két nadrág, amiket a fiúk kaptak. illetve a kis felső Adri munkáját dicséri.

Adritól kaptunk még egy gyönyörű pulcsit is és egy nadrágot Raquelle-re. Tika pedig úgy döntött, ideköltözik. A lányok még kicsit zavarban vannak, de biztos vagyok benne, hogy hamar összebarátkoznak.

Sindy kisbabája pedig kapott egy kicsi házat és két kicsi macit.

Köszönöm szépen az ajándékokat! És köszönöm a szép hétvégét Nektek, nagyon jól éreztük magunkat! Mindenkinek nagy ölelés és sok puszi!!!!!

Új családtagok

Elnézést az eltűnésemért, de pörögnek az események. Angol tanfolyamra iratkoztam be, megismertem két aranyos csajt, akikkel sokat lógtunk együtt és varrtam, illetve babaházat építettem.

Így kicsit késve, de bemutatom a hat új családtagot, akik nemrég költöztek be.

Az első négy lakó sógornőméktől érkezett, kicsit nyúzott állapotban.
A szőke hölgyeménynek még nem adtam nevet, de valószínűleg Sara lesz, mellette a vörös pedig  Becky. A három lány meglehetősen alul-öltözött volt, Sara Ken ingét kapta kölcsön a fotózás erejéig.

A harmadik lányon volt egy fürdőruha, és az új fiún egy ing, amit Becky kölcsönkapott és egy rövidnadrág.

Szegénykéimet sokáig kellett sikálni, amíg szép tiszták lettek, majd mindenki választott magának új ruhát is.

Sara igazi hercegnő lett, de az új fiú (még nincs neve) még mindig kócos, egyszerűen sehogy nem áll a haja...

 Becky haját pedig át kellett fűzni. Egyszerűen ilyen babahajat nem láttam még, mint ami neki volt! Akármit csináltam vele, kócos maradt, pedig ilyen még nem fordult elő velem.
A másik új lány viszont meglepően jól viselte a hajgubancolást.

Az új barátnőmtől pedig két lányt kaptam. Egyikőjüknek sincs még neve. Amikor hazaértem, elfelejtettem lefotózni őket, mielőtt rendbe hoztam. De ők jobb állapotban voltak, mint az elődeik. A Simba típusú baba terhes, de a nagy pocakja elveszett, és a kisbabák is belőle.

Ruhák is jöttek velük, mindkét babán azok a ruhák vannak, amiket kaptam hozzájuk. Kaptam még néhány ruhát ezeken kívül, de azok nem voltak a legjobb állapotban, így azokat átalakítottam koszorúslány ruhává, Sindy esküvőjén majd láthatjátok őket.

 

 És íme ruha nélkül a terhes baba: a hasa befordítható, gondolom, így lehet rátenni a nagy pocakot

És egy testvérével, aki nem terhes. Már három ilyen Simba lányom van, szóval a következő ikertesók ők lesznek majd a történeteimben.

Sindy esküvőjéhez pedig már majdnem minden kész, de sajna nem tudom vidéken fotózni a lagzit. :( De majd kitalálok valami megoldást erre a problémára.