Amikor egy álmom valóra válik...

A Végállomás: Bécs második rézére még egy kicsit várnotok kell, mivel a Múzsa elfelejtett homlokon csókolni, vagy ő is a jl megérdemelt karácsonyi szabadságát tölti valahol. Két napja írom és a fele már megvan, de nem igazén tudok belemerülni az írásba.

Addig is leírom nektek, milyen mázlim volt Bécsben.

Történt ugyanis, hogy Párom ügyesen kinyomozta, ha veszünk Bécs kártyát 25 Euróért, akkor a tömegközlekedést ingyen igénybe vehetjük, emellett számos kiállítást kedvezményesen nézhettünk meg, étteremben és boltokban kedvezményes áron vásárolhattunk. Ehhez a kártyához van egy nagyon nagyon jó mobilaplikáció is, amivel könnyebben meg lehet találni a kedvezményes helyeket.

Felfedeztünk egy játékboltot is... A Das Spielzeugot... A pontos címe: Ringstrassen Galerien, Kärntner Ring 5-7, 1010 Wien, Austria.

Gyerekek, ha lehetett volna fotózni hát megtettem volna, de sajnos nem lehetett.

Mini porcelánkészlet, működő, mini lámpák babaházakba, panelekkel és átalakítókkal, mindennel... Olyanok, amiket némelyik You Tube videókban látni, mint például ITT.

És GYŰJTŐI BABÁK! Twilightból Edward, Esme, Jacob. Első kiadás babák... Eszméletlen. Jó, nem volt túl sok féle, de akkor is. Ilyen itthon nincs, vagy legílábbis még nem láttam. Főleg nem minilámpákat. És a porcelánkészletek nem azok az ormótlan vastag vaalamik, hanem kis véknyak, szépek, kecsesek.

Nagyon rég szerettem volna én is nagypapa babát, legalább azóta, hogy Rosie mama megvan. És találtam papát. Igaz, nem Heart Family baba, de... Na de nem is csigázlak tovább titeket........ nagyooon!

Tarts ki!

Jaj! Lassíts, ez túl gyors.

Ne görgess olyan gyorsan!

Még egy kicsit! Csak tarts ki!

Vasárnap ebédre voltunk hivatalosak Párom családjánál. Rosie nagyi örült, hogy elvittem a családi ebédre, bár kicsit csalódott volt, amiért egy szaloncukron kívül nem kapott más ajándékot. Kicsit el is hanyagoltuk, mert mindenki az ajándékát bontogatta, beszélgettünk, örültünk egymásnak.

Szóval szombaton mentünk haza Bécsből és még délután négyig volt időnk szétnézni a vásorban, a játékboltban és a parlamentnél. És csak vasárnap este tudtam kibontani, így nem érzem olyan nagy gonoszságnak, hogy csak nagyon lassan mutatom be az új babám...

Oké, mutatom a dobozt!

Mindjárt!

Jó, itt is van!  Kitrtó vagy, gratulálok! Ugye, hogy nem volt olyan nagy cucc kivárni, amíg meglátjátok. Vagy igen?

A legújabb lakónk, erősítve a férfiak táborát: Henry Higgins professzor. Aki még nem látta a My Fair Lady című filmet vagy színházban, az nézze meg, nagyon jó! Tudom, majdnem három órás a film. 

Elfogult is vagyok, de ez volt az első musical, amit nagyimmal láttam tinikoromban valamelyik színházban és azóta is rajongok érte.

Szóval Higgins professzor fogja nálunk betölteni a nyelvtantanár és etikett tanár szerepét.

 És állványa is van, bár nagyon ügyin megáll a saját lábán is.

És hajlik minden végtagja!  Nálunk ő lesz a nagypapa és annyira cuki! Nagyon örülök neki!

 A teste olyan, mint Harley Davidson Kené.

Rosie nagyi már szinte unatkozott, amikor egy ismerős hangra lett figyelmes.

- Régen láttalak, Kedvesem!

Nagyi először azt hitte, hogy megártott neki a bor, amit az ebédhet ivott.

 

Aztán meglátta férjét, akivel nagyjából két éve nem látták egymást. Henry Amerikában élt Rosie-val, de Henry kint maradt még az üzleti ügyeit intézni, míg felesége hazaköltözött Magyarországra. Sajnos Henry ügyei kissé bonyolódtak, így nem tudott olyan hamar felesége után jönni, mint szeretett volna. De végre minden ügyet sikerült elintéznie és sikerült felesége után jönnie.

- Henry! - kiáltott Rosie. - Jól látok?

- Igen, Drágám! - válaszolt boldogan a férfi.

- Olyan rég láttalak! Végre itt vagy!
- És itt is maradok. Már ha nem baj.
- Most viccelsz? Többet nem hagyom, hogy ilyen sokáig távol legyünk egymástól!

A pár ezután már nem volt hajlandó velünk foglalkozni. Örültek egymásnak és egész este csak egymással foglalkoztak, de emiatt nem is hibáztatta őket senki.